~Ella szemszöge~
Nem hittem el amikor újra Londonban ébredtem. Rohantam a többiekhez. Mikor Niallt megláttam a nyakába ugrottam. Úgy ölelt magához, mint még soha. Úgy éreztem karjaiban visszanyerem az életerőmet. Újra megteltem kedvvel és érzésekkel. Szemeimből előtörtek az örömkönnyeim , melyekkel teljesen átáztattam szegény Niall pólóját.Mikor ezt megérezte , csöppnyire eltolt magától, hogy arcomra nézhessen. Hatalmas kezeivel gyengéden letörölte arcomról könnyeimet, miközben sajátjaival küzdött.Homlokát az enyémnek döntötte, majd lágy csókot lehelt ajkaimra amik viszonzást kaptak. Istenem , de hiányoztak már a csókjai. Hiányoztak az ölelései,a védelmező gesztusai, anyugtató puszijai és legfőképpen a jelenléte éreztetése. A bátyám köhécselése zavart meg minket. Felé fordúltam és láttam ahogy lehajtja a fejét. Odalépkedtem hozzá, majd szorosan megöleltem. Ahogy csak tudott úgy ölelt ő is magához. Hallottam ahogy mélyen belélegezte illatomat. Ettől mindig megnyugodott vay olykor csak jól esett neki éreznie az illatomat.
-Köszönöm, hogy visszahoztál.-suttogtam
-Elvinnem sem lett volna szabad téged, de otthon biztonságban vagy és meg kell értened,hogy csak a te érdekedben tettem.-fogott szorosabban
-Tudom és már nem haragszom, de ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod ezt velem.-hajoltam el tőle
-Ella , megígérem ha nem esik bajod akkor nem viszlek el innen soha többé, de ha egy apró karcolást is meglátok rajtad , soha többé nem hozlak ide vissza!-mondta ellenvetést nem tűrően
Bólintottam, mert nem szerettem volna ismét veszekedni vele, de ezt nem fogom ennyiben hagyni. Hírtelen 2 védelmező kezet éreztem meg csípőmön, majd valaki hozzámsimult hátulról. Felismertem az illatát. Niall volt az aki most is védelmezett.
-Vigyázni fogok rá. Egy perce sem fogom magára hagyni ígérem.-mondta Niall rezzenéstelen arccal , komoly hangon
-Úgy legyen.-bólintott Harry
Bementünk a hàzba és leültünk a nappaliba. Niall átkarolt és óvott még most is. Harry folyamatosan figyelt minket. Minden egyes apró mozzanatunkat figyelemmel kísérte. Zayn aggodalmas pillantásokat vetett felém , míg Louis inkább örült annak, hogy újra láthat. Most veszem csak észre , hogy Liam nincs itt.
-Liam merre van?-kérdeztem érdeklődően
A szobára síri csend telepesett. Úgy érzem, hogy valaminek nagyon beletaláltam a közepébe. -Fiúk! Hol van Liam?-kérdeztem kissé aggodalmasabban
-A főtanácsnál van.-mondta halkan Louis
-Mi???-ijedtem meg.
- De miért vagy mi történt?? Ugye nincs semmi baja?
-Ne aggódj kicsim , csak tisztázzák a dolgokat.-nyugtatott meg Niall
-De mi kell tizstázni?-értetlenkedtem
-Ez hosszú, majd egyszer elmondjuk, de most inkább menj zunyahozz le és aludj végre.-mondta Harry
-Nem vagyok fáradt.-próbáltam ellenkezni
-Ella amióta elvittelek innen azóta nem aludtál, úgyhogy ne mondd nekem, hogy nem vagy fáradt.-oktatott ki Harry
Megforgattam a szemem, majd felkeltem Niall karjai közül és felcsoszogtam a lépcsőn a fülrdő felé. A cuccaim Niall szobájába voltak bepakolva. Elmosolyodtam , majd előszedtem a pizsamám és a törölközőm. Átmentem a fürdőbe. Vettem egy jó forró fürdőt, majd felöltöztem a kis pizsimbe. A hajamat becsavartam egy törölközőbe és kivánszorogtam a fürdőből. Leindúltam a nappaliba.A lépcső tetején kicsit megszédültem . Gyorsan megkapaszkodatm a korlátban így nem estem el. Louis ezt észre vette sajnos és egyből mellettem termett.
-Jól vagy csajszi?-nézett rám aggódóan suttogva
Bólintottam és mutattam, hogy maradjon csendben. Bólintott, majd úgy tett mint ha semmi sem történt volna. Leültem Niall mellé és figyeltem miről beszélnek a srácok. Vártuk, hogy Liam mikor érkezik meg. Kicsit feszült volt a hangulat. Zayn még mindig aggódó pillantásaokat vetett felém folyamatosan. Kicsit parázok tőle a történtek óta, bár tudom, hogy nem volt önmaga. Legalább is nagyon remélem. Hírtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Liam jött be dühösen , de csak dühöngött és nem vett észre engem.
-Haver mi volt?-állt elé Harry
-Te? Hogy? Ella hogy van?-dadogott döbbenten
-Kérdezd meg magad.-mosolyodott el a bátyám és felém mutatott
-Úristen!-ölelt szorosan magához Liam-:Azt hittem soha többé nem láthatlak.-szorongatott örömében
-NYugi, itt vagyok és mostmár nem megyek el......Remélhetőleg.-tettem hozzá a bátyámra nézve
Harry megforgatta a szemét, majd visszahuppant a kanapéra. Liam leült mellénk és kifaggatott, hogy mit csináltam amíg "otthon" voltam. Elmeséltem neki , majd mikor kezdtem álmosodni Harry elküldött aludni. Niallel kézenfogva felmentünk a szobájába. Amint bezárta a szoba ajtaját ajkaimra tapadt , majd óvatosan végigfektetett az ágyon felettem támaszkodva.
-Ha tudnád mennyire hiányoztál.-suttogta két csók között
-Kész kínzás volt ez a pár hét.-öleltem meg szorosan
Mellém dőlt és magához ölelt szorosan, mintha attól félne , hogy megint elvinne a bátyám. Soha többé nem akarok innne elmenni. Nekem itt a helyem. Itt vannak a legjobb barátaim, itt van a bátyám és a szerelmem. Itt az otthonom. Nem tudnék már máshol és másokkal élni.Megfordúltam Niall karjaiban, hogy szembe lehessek vele és szorosan a mellkasához bújtam, mélyen belélegezve imádott illatát.Simogatni kezdte az arcomat , mitől kirázott a hideg. csak csodáltam az arcát ahogy engem néz. Nem sokkal később éreztem ahogy nehezdnek szemhélyaim. Először, mióta a bátyám elvitt innen. Niall karjaiban nyugvást leltem és biztonságban aludtam el.
-Köszönöm, hogy visszahoztál.-suttogtam
-Elvinnem sem lett volna szabad téged, de otthon biztonságban vagy és meg kell értened,hogy csak a te érdekedben tettem.-fogott szorosabban
-Tudom és már nem haragszom, de ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod ezt velem.-hajoltam el tőle
-Ella , megígérem ha nem esik bajod akkor nem viszlek el innen soha többé, de ha egy apró karcolást is meglátok rajtad , soha többé nem hozlak ide vissza!-mondta ellenvetést nem tűrően
Bólintottam, mert nem szerettem volna ismét veszekedni vele, de ezt nem fogom ennyiben hagyni. Hírtelen 2 védelmező kezet éreztem meg csípőmön, majd valaki hozzámsimult hátulról. Felismertem az illatát. Niall volt az aki most is védelmezett.
-Vigyázni fogok rá. Egy perce sem fogom magára hagyni ígérem.-mondta Niall rezzenéstelen arccal , komoly hangon
-Úgy legyen.-bólintott Harry
Bementünk a hàzba és leültünk a nappaliba. Niall átkarolt és óvott még most is. Harry folyamatosan figyelt minket. Minden egyes apró mozzanatunkat figyelemmel kísérte. Zayn aggodalmas pillantásokat vetett felém , míg Louis inkább örült annak, hogy újra láthat. Most veszem csak észre , hogy Liam nincs itt.
-Liam merre van?-kérdeztem érdeklődően
A szobára síri csend telepesett. Úgy érzem, hogy valaminek nagyon beletaláltam a közepébe. -Fiúk! Hol van Liam?-kérdeztem kissé aggodalmasabban
-A főtanácsnál van.-mondta halkan Louis
-Mi???-ijedtem meg.
- De miért vagy mi történt?? Ugye nincs semmi baja?
-Ne aggódj kicsim , csak tisztázzák a dolgokat.-nyugtatott meg Niall
-De mi kell tizstázni?-értetlenkedtem
-Ez hosszú, majd egyszer elmondjuk, de most inkább menj zunyahozz le és aludj végre.-mondta Harry
-Nem vagyok fáradt.-próbáltam ellenkezni
-Ella amióta elvittelek innen azóta nem aludtál, úgyhogy ne mondd nekem, hogy nem vagy fáradt.-oktatott ki Harry
Megforgattam a szemem, majd felkeltem Niall karjai közül és felcsoszogtam a lépcsőn a fülrdő felé. A cuccaim Niall szobájába voltak bepakolva. Elmosolyodtam , majd előszedtem a pizsamám és a törölközőm. Átmentem a fürdőbe. Vettem egy jó forró fürdőt, majd felöltöztem a kis pizsimbe. A hajamat becsavartam egy törölközőbe és kivánszorogtam a fürdőből. Leindúltam a nappaliba.A lépcső tetején kicsit megszédültem . Gyorsan megkapaszkodatm a korlátban így nem estem el. Louis ezt észre vette sajnos és egyből mellettem termett.
-Jól vagy csajszi?-nézett rám aggódóan suttogva
Bólintottam és mutattam, hogy maradjon csendben. Bólintott, majd úgy tett mint ha semmi sem történt volna. Leültem Niall mellé és figyeltem miről beszélnek a srácok. Vártuk, hogy Liam mikor érkezik meg. Kicsit feszült volt a hangulat. Zayn még mindig aggódó pillantásaokat vetett felém folyamatosan. Kicsit parázok tőle a történtek óta, bár tudom, hogy nem volt önmaga. Legalább is nagyon remélem. Hírtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Liam jött be dühösen , de csak dühöngött és nem vett észre engem.
-Haver mi volt?-állt elé Harry
-Te? Hogy? Ella hogy van?-dadogott döbbenten
-Kérdezd meg magad.-mosolyodott el a bátyám és felém mutatott
-Úristen!-ölelt szorosan magához Liam-:Azt hittem soha többé nem láthatlak.-szorongatott örömében
-NYugi, itt vagyok és mostmár nem megyek el......Remélhetőleg.-tettem hozzá a bátyámra nézve
Harry megforgatta a szemét, majd visszahuppant a kanapéra. Liam leült mellénk és kifaggatott, hogy mit csináltam amíg "otthon" voltam. Elmeséltem neki , majd mikor kezdtem álmosodni Harry elküldött aludni. Niallel kézenfogva felmentünk a szobájába. Amint bezárta a szoba ajtaját ajkaimra tapadt , majd óvatosan végigfektetett az ágyon felettem támaszkodva.
-Ha tudnád mennyire hiányoztál.-suttogta két csók között
-Kész kínzás volt ez a pár hét.-öleltem meg szorosan
Mellém dőlt és magához ölelt szorosan, mintha attól félne , hogy megint elvinne a bátyám. Soha többé nem akarok innne elmenni. Nekem itt a helyem. Itt vannak a legjobb barátaim, itt van a bátyám és a szerelmem. Itt az otthonom. Nem tudnék már máshol és másokkal élni.Megfordúltam Niall karjaiban, hogy szembe lehessek vele és szorosan a mellkasához bújtam, mélyen belélegezve imádott illatát.Simogatni kezdte az arcomat , mitől kirázott a hideg. csak csodáltam az arcát ahogy engem néz. Nem sokkal később éreztem ahogy nehezdnek szemhélyaim. Először, mióta a bátyám elvitt innen. Niall karjaiban nyugvást leltem és biztonságban aludtam el.
******
Reggel mikor felébredtem iszonyatosan hasogatott a fejem és melegem volt.Nehezen kaptam levegőt . valami nyomta a mellkasom.Köhögni kezdtem, majd valahogy felültem. Niall gyorsan hozott egy pohár vizet, majd átnyújtotta.
-Ella , jól vagy?-kérdezte aggódva miközben arcomat simogatta gyengéden
-Igen, nagyjából.-fújtam ki szaggatottan a levegőt
-Nem nyugtattál meg. Mi a baj? Fáj valahol?-aggodalmaskodott és végigmért mindenhol
-Csak melegem van és fáj a fejem..-tettem oda a kezem
-Felhívom Harryt.-próbált felállni, de elkaptam a karját
-Ne! Niall kérlek ne. Azt hinné, hogy valami bajom esett és megint el akarana vinni és ezt nem akarom.-mondtam remegő hangon
-Ezt én sem akarom és nem is hagyom.-támasztotta homlokát az enyémnek.-De tudnia kell, hogy mi van veled . talán ő tud segíteni.
-Rendben, de ígérd meg.Nem hagyod, hogy elvigyen.-néztem tengerkék, csillogó szemeibe
-Megígérem.-bólintott, majd a homlokomra adott egy gyengéd puszit.-Kicsit meleg vagy.-csóválta a fejét
Èpp , hogy kilépett az ajtón, már vissza is értek a bátyámmal. Egyből a homlokomra tette a kezét, majd arcomat fürkészte. Megcsóválta a fejét, majd lement és már vissza is ért egy pohár vízzel és valami gyógyszerekkel a kezében , amit aztán átnyújtott nekem. Bevettem azokat, majd gyorsan ittam rájuk egy pohár vizet, mielőtt megéreztem volna a keserù ízt amelyet utóhatásként szokás ha sokáig tartjuk ott. Miután ezt megtettem Harry elvette a poharat és gyors levitte, majd már újra az ágy szélén ült Niall mellett. Mindketten aggódva figyelték minden apró mozdulatomat. Hírtelen megcsörrent a telóm. Mind odakaptuk a fejünket, majd Harry ideadta én pedig felvettem.
-Szia Anya.-köszöntem bele
-Szia Kincsem. Na mostmár örülsz, hogy újra Londonban vagy?-kérdezte örömteli hangon
-Igen , elmondhatatlanul örülök.-válaszoltam neki mosollyal az arcomon
-És akkor ugye , már nem haragszol a bátyádra?-tette fel óvatosan a kérdést
-Nem már nem , mert tudom, hogy csak jót akart nekem.-pillantottam az említett személyre.
Elmosolyodott és lehajtotta a fejét.
-Na jól van Kincsem akkor hagylak titeket. Puszilom a bátyád. Szia.-köszönt el
-Szia. Átadom.-és letettem
Felkeltem az ágyból, madj a fürdőbe mentem elvégezni reggeli teendőimet, majd mikor végeztem visszamentem a szobába a ruháimért és ismét vissza a fürdőbe, hogy felöltözzek. Meg is tettem, majd már harmadjára is visszamentem a szobába.
-Jesszus Ella kilóméterhiányod van?-szólt a földszintről Louis nevetve
-Haha vicces vagy.-válaszoltam neki cinikusan
-Tudom. Na de most komolyan , huzatot csinálsz ennyi járkálástól.-viccelődött tovább
-Pofa be Louis és ne kötekedj.-szólt rá Zayn mellőle
-Köszi Zayn.-suttogtam, mivel tudtam, hogy meghallja
-Szívesen máskor is.-adott egy puszit az arcomra hírtelen, majd ismér eltűnt
Oké ez fura volt. Visszamentem a szobába a két sráchoz akiket a legjobban szeretek. Megpuszíltam Harry arcát, amjd Niall mellé feküdtem az ágyra és hozzábújtam. Elkezdte simogatni a karomat amit a bátyám egy mosollyal nyugtázott.
-Harry, kérdezhetek valamit?-pillantottam rá
-Már kérdeztél.-vigyorgott
-Na de most komolyan.-ültem fel az ágyon
Niall követett és karját derekamon pihentette.
-Persze.-bólintott mosollyal az arcán
-Szóval..., miért hoztál vissza, Mármint, hogy vetted erre rá magad?-puhatolóztam
Nagyont sóhajtott, majd belekezdett.
-Azért, mert láttam, hogy szenvedsz amiatt, hogy elhoztalak. Napokig nem ettél, nem aludtál , ki sem dugtad az orrodat a szobádból, egy szót sem szóltál senkihez és legfőképpen utáltál engem és ezt nem bírtam tovább elviselni. Nekem nincs annál fontosabb, hogy te biztonságban és szeretetben légy. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy haragszol rám és nem bírtalak ilyen állapotban látni téged. Tudom azt hitted, hogy nem látlak, de az ablakból figyelteke.Csak annyit láttam napokon keresztül, hogy zokogsz hol az ágyon, hol a földön. Ezt nem bírtam tovább nézni. Tudtam, hogy szükséged van Niallre és azt is , hogy neki is szüksége van rád.-hajtotta le a fejét.-Ezért döntöttem úgy, hogy visszahozlak. Reméltem, hogy itt újra láthatlak mosolyogni , enni és legfőképpen láthatom, majd, hogy itt jól érzed magad és nem zokogsz többet.-fejezte be
Figyelmesen hallgattam végig amit mondott, majd egy apró mosoly húzódott a szám sarkába.
-Niall teljesen össze volt omolva idegileg és érzelmileg is.-jött be a szobába Liam, majd leülve közénk folytatta.-Amikor betett téged az autóba és végignézte ahogy elhajt veled Harry , na attól a pillanattól fogva valami mintha elpattant volna benne. Megállás nélkül csak zokogott és táplálkozni sem táplálkozott és csak össze vissza bojongott. Többször összetűzésbe keveredett a farkasokkal és napról napra csak gyengűlt. Amikor csak tudott ártott magának, hogy enyhítse a fájdalmat. Velünk sem volt hajlandó szóba állni, ha csak nem rólad volt szó. De nagyon remélem, hogy újra normális lesz, most, hogy újra visszakapott. Persze mi is nagyon örülünk , hogy itt vagy , nekünk is nagyon hiányoztál.-mosolyodott el Liam
-ti is hiányoztatok nekem, de Niall ugye ez nem igaz? Nem tettél kárt magadban. -néztem rá
Csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt
-Niall.-emeltem meg egy kicsit a hangom.-Válaszolj.-mondtam határozottan
-És ha igen akkor mi van ? Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok magammal.-kiabált rám sötéten virító szempárral
Nem ijedtem meg tőle, mert tudtam, hogya a fiúk is ott vannak és nem eshte bajom, viszont pokoli dühös voltam rá.Mérgesen felpattantam, majd átrohanva a nappalin kiviharzottam az udvarra. Becsaptam magam után az ajtót, majd a végébe mentem és egy fa törzsének dőlve lecsúsztam a földre. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Miért ártott magának. ezzel nem lett jobb.
Nem igaz, most kaptam vissza Ellát erre elbaszom egy baromsággal. Miért olyan nayg ügy , hogy kárt tettem magamban? Na és?!Viszont nem kellett volna rákiabálnom. Most biztos utál. Harry is dühös rám a húga miatt. Beszélnem kell Ellával.
-Beszélek vele.-indúltam le a lépcsőn
-Hagyd most inkább.-állt elém Harry
-Nem. Elcsesztem és ezt helyre akarom hozni és meg is teszem.-kerültem ki
-Jó, de uralkodj magadon.-figyelmeztetett Nyugtatásul bólontottam. Elindúltam az udvar felé, de amikor megpillantottam Ellát és azt, hogy kivel beszélget elborította az agyamat a vörös köd és nekitámadtam a nemkívánatos személynek....
-Megígérem.-bólintott, majd a homlokomra adott egy gyengéd puszit.-Kicsit meleg vagy.-csóválta a fejét
Èpp , hogy kilépett az ajtón, már vissza is értek a bátyámmal. Egyből a homlokomra tette a kezét, majd arcomat fürkészte. Megcsóválta a fejét, majd lement és már vissza is ért egy pohár vízzel és valami gyógyszerekkel a kezében , amit aztán átnyújtott nekem. Bevettem azokat, majd gyorsan ittam rájuk egy pohár vizet, mielőtt megéreztem volna a keserù ízt amelyet utóhatásként szokás ha sokáig tartjuk ott. Miután ezt megtettem Harry elvette a poharat és gyors levitte, majd már újra az ágy szélén ült Niall mellett. Mindketten aggódva figyelték minden apró mozdulatomat. Hírtelen megcsörrent a telóm. Mind odakaptuk a fejünket, majd Harry ideadta én pedig felvettem.
-Szia Anya.-köszöntem bele
-Szia Kincsem. Na mostmár örülsz, hogy újra Londonban vagy?-kérdezte örömteli hangon
-Igen , elmondhatatlanul örülök.-válaszoltam neki mosollyal az arcomon
-És akkor ugye , már nem haragszol a bátyádra?-tette fel óvatosan a kérdést
-Nem már nem , mert tudom, hogy csak jót akart nekem.-pillantottam az említett személyre.
Elmosolyodott és lehajtotta a fejét.
-Na jól van Kincsem akkor hagylak titeket. Puszilom a bátyád. Szia.-köszönt el
-Szia. Átadom.-és letettem
Felkeltem az ágyból, madj a fürdőbe mentem elvégezni reggeli teendőimet, majd mikor végeztem visszamentem a szobába a ruháimért és ismét vissza a fürdőbe, hogy felöltözzek. Meg is tettem, majd már harmadjára is visszamentem a szobába.
-Jesszus Ella kilóméterhiányod van?-szólt a földszintről Louis nevetve
-Haha vicces vagy.-válaszoltam neki cinikusan
-Tudom. Na de most komolyan , huzatot csinálsz ennyi járkálástól.-viccelődött tovább
-Pofa be Louis és ne kötekedj.-szólt rá Zayn mellőle
-Köszi Zayn.-suttogtam, mivel tudtam, hogy meghallja
-Szívesen máskor is.-adott egy puszit az arcomra hírtelen, majd ismér eltűnt
Oké ez fura volt. Visszamentem a szobába a két sráchoz akiket a legjobban szeretek. Megpuszíltam Harry arcát, amjd Niall mellé feküdtem az ágyra és hozzábújtam. Elkezdte simogatni a karomat amit a bátyám egy mosollyal nyugtázott.
-Harry, kérdezhetek valamit?-pillantottam rá
-Már kérdeztél.-vigyorgott
-Na de most komolyan.-ültem fel az ágyon
Niall követett és karját derekamon pihentette.
-Persze.-bólintott mosollyal az arcán
-Szóval..., miért hoztál vissza, Mármint, hogy vetted erre rá magad?-puhatolóztam
Nagyont sóhajtott, majd belekezdett.
-Azért, mert láttam, hogy szenvedsz amiatt, hogy elhoztalak. Napokig nem ettél, nem aludtál , ki sem dugtad az orrodat a szobádból, egy szót sem szóltál senkihez és legfőképpen utáltál engem és ezt nem bírtam tovább elviselni. Nekem nincs annál fontosabb, hogy te biztonságban és szeretetben légy. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy haragszol rám és nem bírtalak ilyen állapotban látni téged. Tudom azt hitted, hogy nem látlak, de az ablakból figyelteke.Csak annyit láttam napokon keresztül, hogy zokogsz hol az ágyon, hol a földön. Ezt nem bírtam tovább nézni. Tudtam, hogy szükséged van Niallre és azt is , hogy neki is szüksége van rád.-hajtotta le a fejét.-Ezért döntöttem úgy, hogy visszahozlak. Reméltem, hogy itt újra láthatlak mosolyogni , enni és legfőképpen láthatom, majd, hogy itt jól érzed magad és nem zokogsz többet.-fejezte be
Figyelmesen hallgattam végig amit mondott, majd egy apró mosoly húzódott a szám sarkába.
-Niall teljesen össze volt omolva idegileg és érzelmileg is.-jött be a szobába Liam, majd leülve közénk folytatta.-Amikor betett téged az autóba és végignézte ahogy elhajt veled Harry , na attól a pillanattól fogva valami mintha elpattant volna benne. Megállás nélkül csak zokogott és táplálkozni sem táplálkozott és csak össze vissza bojongott. Többször összetűzésbe keveredett a farkasokkal és napról napra csak gyengűlt. Amikor csak tudott ártott magának, hogy enyhítse a fájdalmat. Velünk sem volt hajlandó szóba állni, ha csak nem rólad volt szó. De nagyon remélem, hogy újra normális lesz, most, hogy újra visszakapott. Persze mi is nagyon örülünk , hogy itt vagy , nekünk is nagyon hiányoztál.-mosolyodott el Liam
-ti is hiányoztatok nekem, de Niall ugye ez nem igaz? Nem tettél kárt magadban. -néztem rá
Csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt
-Niall.-emeltem meg egy kicsit a hangom.-Válaszolj.-mondtam határozottan
-És ha igen akkor mi van ? Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok magammal.-kiabált rám sötéten virító szempárral
Nem ijedtem meg tőle, mert tudtam, hogya a fiúk is ott vannak és nem eshte bajom, viszont pokoli dühös voltam rá.Mérgesen felpattantam, majd átrohanva a nappalin kiviharzottam az udvarra. Becsaptam magam után az ajtót, majd a végébe mentem és egy fa törzsének dőlve lecsúsztam a földre. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Miért ártott magának. ezzel nem lett jobb.
~Niall~
Nem igaz, most kaptam vissza Ellát erre elbaszom egy baromsággal. Miért olyan nayg ügy , hogy kárt tettem magamban? Na és?!Viszont nem kellett volna rákiabálnom. Most biztos utál. Harry is dühös rám a húga miatt. Beszélnem kell Ellával.
-Beszélek vele.-indúltam le a lépcsőn
-Hagyd most inkább.-állt elém Harry
-Nem. Elcsesztem és ezt helyre akarom hozni és meg is teszem.-kerültem ki
-Jó, de uralkodj magadon.-figyelmeztetett Nyugtatásul bólontottam. Elindúltam az udvar felé, de amikor megpillantottam Ellát és azt, hogy kivel beszélget elborította az agyamat a vörös köd és nekitámadtam a nemkívánatos személynek....
