~Látomás

Édesanyám azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi, igaz haza jössz vele?-kérdezte reménykedve
Lopva a konyha felé pillantottam, ahol Niall lefagyva figyelt minket. Ijedt volt válaszomtól, miben még magam sem voltam biztos. Anya tekintete pedig reménnyel teli volt. hatalmasat sóhajtottam.
-Szeretnék itt maradni a asrácokkal.-mondtam ki döntésem remélve, nem bántom meg
-Biztos vagy benne?-kérdezte nyomatékosításként
-Teljesen.-pillantottam Niallre, kinek mosolya szinte körbeért arcán
-Rendben, ha a srácok is szeretnék, de ezt meg kell beszéljem velük is.-indult a konyha felé.-Fiúk, mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy Ella itt marad veletek?-kérdezte meg őket
Mintha nem hallották volna eddig.
-Szuper lenne.-ölelt meg Louis
-A mi kishúgunk is.-karolt át Liam is
-Pontosan!-helyeselt Zayn is
-Nekem azért nem.-helyezte derekamra karját Niall.-Sokkal több annál.-puszilta meg nyakam
Beleborzongtam. Imádom.
-Végül is , nem lehet a húgod egyben a barátnőd is.-nevettem
-Na jó, ha ennyire szeretitek egymást legyen. Maradhatsz!-mondta ki végszavát anya .- És vigyázzatok rá! Kislányom te pedig ne vessz össze minden apróságon a bátyáddal.-"javasolta"
Szememet megforgatva indultam el nappaliba.Hirtelen valaki felkapott és megpörgetett.
-Végre újra együtt lehetünk.-eresztett le maga elé barátom
Ajkaink összepréseltük egy pillanatra, majd csak egymást csodáltuk.
-Az enyém vagy végre.-suttogta orromat bökdösve sajátjával
-Csak a tiéd.-csókoltam meg
Majd szorosan megöleltük egymást.
-Istenem de édesek vagytok.-csapta össze tenyerét anya
-Köszönjük Mrs.Styles.-mondta Niall
Niall megpuszilta homlokom, majd összekulcsolta ujjainkat és letelepedtünk a kanapéra.

*****

Esteanyát bevezettem a saját szobámba, hisz úgy is mindig Niallel alszok, így nekem nincs rá szükségem. Körbe vezettem a házban is, és megmutattam neki mindent, hogy hol van . Ezt követően elment zuhanyozni. Közben én meg lenyúltam az egyik kedvenc pólómat Niall cuccai közül, majd a lenti fürdőbe zárkóztam be. Megengedtem egy kádnyi forró vizet, majd belemerültem. Nyugtató volt és baromi jól esett. Mi után kellőképpen megtisztítottam magam, felvettem a pizsim, majd szobám felé vettem az irányt ugyan is , anya, már biztosan végzett. Jó éjszakát kívántam neki, majd hagytam, hadd pihenjen. Megérzéseimre hivatkozva a konyhában kezdtem barátom fellelését. ÉS persze pontos is volt a megérzésem. Mind ott voltak. Kicsit csendre intettem őket, ugyan is fent valaki próbálna aludni. Niall az ölébe húzott, így kénytelen voltam ott helyet foglalni. Na nem mintha ellenvetésem lett volna. Nem is volt semmi gond míg nem egy rossz érzés kerítette hatalmába, mintha valami baj lenne, pedig nincs! Egy bögréért nyúltam, hogy igyak egy kis vizet, mikor bevillant előttem valami kép. Amolyan látomásszerűen. De ez szörnyű volt. Harry fejét letépte egy vámpír, és nem akármilyen vámpír hanem a főtanács vezetője! Mikor a kép eltűnt előlem, rettegés és remegés lett úrrá egész testemen. Átéreztem, amit Harry. Az asztalra meredtem kezemben a bögrével, mi történetesen Harryé.
-Ella mi történt? Mi volt ez?-faggatott Zayn aggódó pillantásokkal sújtva
-Micsoda?-értetlenkedtem
-A szemed egy pillanatra teljesen kifehéredett és izzott.-mondta Liam rémülten
-Hiszen te reszketsz! Mi a baj?-ölelt szorosabban Niall
Ekkor bizonyosodtam meg erről, mi is volt pontosan.
-Látomásom volt.....azt hiszem.-meredtem magam elé
-Mi volt benne?-kérdezte Louis
-H-Harryt megölte a tanács vezetője.-dadogtam remegve
Oly mértékben féltem, még is nem értem miért. Hisz ez csak egy látomás volt. Talán nem is igaz. Mindannyian ledöbbentek. Felrohantam a szobámba felöltözni normális ruhába. Persze Niall egyből utánam jött.
-Hová készülsz?-kérdezte rémülten
-Beszélnem kell Stefannel!-adtam az egyszerű választ
Ujjainkat szorosan kulcsolta össze, hogy jelezze, mellettem van. Magamhoz öleltem, hogy megnyugvást leljek karjaiban.
-Még mindig remegsz.-állapította meg rosszallóan
-Nem számít!-húzódtam el
Elindultam lefelé a lépcsőn, de kezét egy pillanatra sem engedtem el. A fiúk értetlenül néztek, de Niall gyorsan elmagyarázta, hogy Stefanhöz megyünk. Szaladtunk végig, úgy siettünk.Ennek eredménye volt , hogy lihegve ugyan, de hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Csengettem, majd idegesen vártam, hogy valaki nyisson már ajtót.
-Ella, de jó látni , hogy újra életerős vagy.-ölelt meg szorosan Damon
Persze ezt Niall nem nézte jó szemmel és , amint elengedett Damon, Niall magához húzott vissza.
-Köszönöm Damon. Stefan itthon van?-kérdeztem
-Igen, szólok neki.-invitált beljebb minket.- Öcskös told ide a formás kis segged!-kiáltott fel az emeletre
Ezt más helyzetben viccesnek találtam volna, de jelen esetben csak a stressz és a félelem játszik szerepet nálam.
-Nyugodj meg, nem lesz semmi baj!-suttogta Niall, majd megpuszilt
Persze ezt jelzés ként is szánta Damonnek. Ismerem már ennyire. De még is annyira örülök, hogy itt van velem. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Becsavarodnék az biztos. Nem egyszer segített már át nehéz helyzeteken Niall és mindig mellettem volt, bármi is történt. tudom, hogy rá mindig számíthatok, és a többiekre is. Ők a második családom.
-Ella, hát te?-lepődött meg Stefan
Szorosan megölelt, mit viszonoztam.
-Igazából történt valami. volt egy látomás szerű valamim.-magyaráztam.- Mit tudsz róla?-faggattam
Igazából még számomra is zavaros ez az egész, de Stef biztosan tud róla valamit.
-Mi volt? Vagy hogyan történt?-kérdezte
-Megfogta a bátyja bögréjét, majd a szeme kifehéredett és amikor visszanyerte eredeti zöld színét, remegni kezdett és rémült lett.-mondta Niall helyettem
-Értem, nos ez tényleg látomás volt, de Ella ne kapj frászt! Bármi is láttál, az nem feltétlenül történik meg. Mások szándékait és terveit látod, nem azt ami történni fog. Ez vagy így alakul vagy nem, de tudsz rajta változtatni, ez a lényege!-magyarázta
-Nagyon remélem, hogy nem fog megvalósulni, mert ajánlom, hogy bárki is letépje a bátyám fejét!-könnyesedett szemem
-Hol történt ez?-kérdezte Stef
-A főtanács aulájában.-mondtam
-Bassza meg! Segítenünk kell, de nem mehetünk be! Damon neked kell menned!-fordult bátyja felé
Ő csak fancsali képet vágott, hogy semmi kedve. Gondoltam, hogy Stefan kérésére nem fog segíteni.
-Damon, kérlek.-léptem közelebb hozzá szemébe nézve
-Csak is miattad.-helyezte egyik tenyerét arcomra
tudtam, hogy ez Niallnek nem fog tetszeni, de ha így rá tudom venni , akkor muszáj.
-Nem indulhatnánk?!-kérdezte barátom idegesen
Damon levette kezét arcomról, de tekintetét egy pillanatra sem szakította el enyémtől, majd kikerült és elindult. Rosszul éreztem magam az előbbi miatt. Tekintetemmel a csempét vizslattam. Nem mertem Niall szemébe nézni. Közelebb lépett hozzám államat megemelve, kényszerítve hogy szemébe nézzek.
-Sajnálom.-néztem kék íriszeibe
-Nem haragszom.-ölelt magához
-Azt hittem siettek.-zavart meg minket Damon
Ez furcsa. Damont miért zavarja ez? Niall összekulcsolta ujjainkat, majd követtük Damont.

Az épület látványa felidézte bennem az emlékeket, ami még jobban rám hozta a frászt. A hideg is kirázott ettől a helytől, és persze ezt Niall is észlelte.
-Nyugodj meg Kicsim, minden rendben lesz!-suttogta fülembe Niall
Damon félig oldalra fordította fejét, minket figyelve, majd vissza előre. Amint beléptünk az épületbe egy hangos ordítás csapta meg fülünket. Ijedten néztem Niallre könnyes tekintetemmel. Mi van ha ez Harry volt?! Nem! Nem lehetett ő! Nem eshet baja! Azt nem bírnám ki! Lehet, hogy haragszom rá de akkor is......a bátyám, aki mindig szeretett és védett! Nem hagyhatom hogy meghaljon! A terembe belépve dejavu érzés kerített hatalmába. A "főnök" észrevéve engem kaján vigyorra húzta száját, majd előttem termett. Niall szorosabban fogta kezem és Damon is szorosan mellém állt.
-Ááá de jó újra látni Drágám. Gondolom értesültél a bátyád ajánlatáról.-vigyorgott idegesítően
Legszívesebben jól képen töröltem volna, hogy tűnjön el az az idegesítő vigyor a pofájáról, csak hogy ezzel alá írnám a saját halálos ítéletemet és a srácokét is, mert tuti, hogy nem hagynák, hogy hozzám érjenek! De Nem hagyhatom, hogy miatta haljanak meg! Nem tehetem kockára a biztonságukat!
-Milyen ajánlatáról?-kérdeztem erősnek mutatva magam
-Meg akarja öletni magát, mert a húgocskája inkább látná holtan, mint élve!-mondta gúnyosan
ÚRISTEN! Nem! Nem öletheti meg magát! Szükségem van rá! Ő a bátyám, nem veszíthetem el!
-Hol van most?!-kérdeztem ridegen
-A kivégző terembe.-vigyorgott győztesen
Kirohantam a nagyteremből. Nem tudom hová, csak valami azt súgta, hogy ebbe az irányba kell haladnom. megéreztem, hogy merre van az a terem.  A 2 srác berúgta az ajtót, én pedig beléptem rajta. 2 vámpír lefogta a karját, míg egy harmadik fejét fogta.....

~Maradj velem

Tudom iszonyat régen volt már új rész, de ígérem a nyár kezdetével igyekszem gyakrabban hozni. Remélem azért még maradt pár olvasó. 

Puszi:~Ellaxoxo

Az én én könnyeim is utat törtek maguknak szavai hatására. Szorosan öleltem magamhoz.Nem tudtam visszatartani könnyeimet. Niall szaggatottan vette a levegőt, de már kezdett megnyugodni. Hátamat simogatva puszilta meg fejem. Az én lélegzetem is kezdett a helyére állni lassan. Viszonoztam gesztusát mellkasát megpuszilva, de nem szándékoztam elengedni.
-Az életemnél is jobban szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! Csak most kaptalak vissza! Könyörgöm, mondd , hogy itt maradsz, hogy velem maradsz!-győzködött tovább
-Mindennél jobban szeretlek én is, de nem tudom mit tegyek.Annyit küzdöttünk már kettőnkért és mindig valami vagy valaki közénk állt.-bontakoztam ki karjai közül
-Csak megpróbál, de sosem sikerül, mert a szerelmünk mindennék erősebb! Együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.-fogta meg kezeimet győzködve
-Nem tudom Niall. Időre van szükségem.-hajtottam le a fejem
Államat megemelte , majd homlokát az enyémnek támasztotta. Hezitált. Nem mert megcsókolni. Félt, hogy visszautasítanám. El akart húzódni, de én nem akartam. Ajkainkat puhán préseltük össze. Karjaival derekamat átfonva húzott ölébe. Kezemmel automatikusan túrtam hajába. Hiányzott. Végre újra az enyémnek éreztem. Talán igaza van és újra boldogok lehetünk együtt. Levegőhiány vetett véget szenvedélyes pillanatunknak. Felállt a földről engem magával emelve, így az ölében kötöttem ki. Elmosolyodtam ezen. Olyan édes volt. Fejemet reflexből fúrtam nyakába belélegezve szédítő illatát. Majd mikor elhajoltam már a szobájában voltunk. Óvatosan lehelyezett az ágyra, majd miután betakart el akart menni.
-Maradj, kérlek!-fogtam meg kezét
-Rendben.-bújt hozzám boldog mosollyal
Olyan édes ilyenkor. Végigsimított arcomon, majd megpuszilta homlokomat.Szorosan bújtam mellkasához lágy puszit hintve rá. Nem tudom mi tévő legyek. Nem érzem magam idevalónak. Ráadásul Harry is rátesz egy lapáttal, mert soha többé nem akarom látni sem, már pedig ez elég nehéz, így , hogy egy házban lakunk.Azt is képtelen felfogni, hogy nem vagy kíváncsi a magyarázkodásaira! Elbaszta , de nagyon! Elárult és ezt nem igen tudja helyrehozni! Hisz ismer! Kész, fogadja el! Ő csinálta ezt magának, hát viselje a következményeit! És persze megint ott vagyok, hogy emiatt tiszta idege vagyok!
-Kicsim, mi a baj?-kérdezte aggódóan Niall
Szuper, ennyire nyilvánvaló!
-Semmi, csak eszembe jutott valami.-nyugtattam meg
-De mi volt az, hogy ennyire ideges lettél.-aggodalmaskodott tovább
-Harrytől!-mondtam komoran
-Mi történt köztetek, hogy ennyire haragszol rá?-faggatott tovább
Nagyot sóhajtottam. Nem tudom, hogy mondjam-e el? Végül is valakinek csak ki kell öntsem a szívem, mert felrobbanok a végén, és hát ki lenne erre alkalmasabb, mint Niall? Senki. Belekezdtem az egésze. Pontról pontra elmagyaráztam mindent ami történt, Ő pedig figyelmesen és döbbenten hallgatott végig.
-Figyelj Kicsim, meg tudlak érteni, de szerintem egy kicsit túlreagálod. Csak a te érdekedben nem mondta el, mert tudta, hogy így fogsz reagálni. Pontosan ezt akarta elkerülni. Jó tudom, hogy kiborultál, de gondolj bele. Min változtatott volna, ha a legelejétől tudnád? Semmin. Most sem kéne változtasson a kapcsolatotokon. Ő tudta, de neki nem számított semmit. Ugyan úgy szeretett és óvott és most is ugyan úgy szeret. Neked sem kéne számítson semmit! Emlékszel mennyire féltett tőlem? Szerinted azért csinálta mert nem szeret téged?-fejezte be monológját
Miért így fogja fel?! Nem igaz! Az én szemszögemből, már nem így látná! Dühösen bontakoztam ki karja alól felülve az ágyon!
-De Niall nem érted  lényegét! hazudott nekem! Mindvégig hazudott és nem ez volt már a legelső alkalom! ezzel végleg betelt a pohár! Egész életemben megvezette és ráadásul ezt is Stefantól kellett megtudnom! Még csak nem is akarta elmondani! Hagyta volna, hogy hazugságban éljek mindvégig!-borultam ki
-Pontosan ezért nem akarta tudtodra adni, mert tudta, hogy így fogadnád!  Tisztában volt ezzel! -kezei közé zárta arcom.-Nem akart elveszíteni téged! És én sem szeretnélek!-döntötte homlokát enyémhez
Még mindig habozott. Bátortalan volt.Ujjaimmal tincsit szántottam bátorításképp. Lágyan érintette össze ajkainkat, majd hosszas csókot haygott számon.
-Ne utáld azért, mert szeret.-suttogta, még mindig győzködve
Szemeimet forgatva tápászkodtam fel mellőle, majd kiléptem az ajtón. Niall értetlenül nézett rám, majd követett.
-Hová mész?-tapadt hátamhoz, derekamnál magához ölelve
Fejét nyakamhoz hajtotta. Félt.Félt, hogy elmenni készültem.hogy képes lennék hátat fordítani mindennek ,ami itt történt. Hasamon pihenő kezére csúsztattam sajátom, majd szembe fordultam vele. Enyhe mosoly kúszott arcomra, rémült még is csillogó tekintetét megpillantva.
-Ne aggódj, csak a konyhába megyek.-csókoltam meg mosolyogva
Nagyot sóhajtott kifejezve megkönnyebbülését.Szorosan magához ölelt.
-Nagyon szeretlek.-suttogta, majd nyakamba puszilt
-Én is nagyon szeretlek..suttogtam szintén nyakát puszilva
Ez a gyenge pontja , mint nekem , é ezt előszeretettel felhasználjuk. Ujjainkat elválaszthatatlanul kulcsoltuk össze, majd lementünk a konyhába. Az órára pillantva láttam , hogy hajnali 4 óra van. Nemsokára pirkad. Gyorsan összedobtam magamnak valami kaját, miközben Niall egy percre sem engedett ki védelmező öleléséből. Na nem mintha bántam volna. Újra az enyémnek éreztem. Nem sokkal később a srácok is megérkeztem, egy személ kivételével. Persze ez Niallnek is feltűnt.
-Srácok, Harry hol van?-kérdezte
-Nem tudjuk.-vont vállat Louis
letelepedtünk mind a kanapéra és a TV-t kezdtük bámulni, bár inkább beszélgettünk. Nem sok mindenre emlékszem ezek után, ugyan is elaludtam barátom karjaiban.

*****

Mikor megébredtem egyedül voltam Niall szobájában. Álmosan dörzsölgettem meg szemeimet, majd nehezen, de kikászálódva az ágyból lementem a konyhába a többiekhez. Ahogy leléptem a lépcsőről valaki felkapott és megölelve pörgetett.

-Szép napot Hercegnő.-becézgetett Zayn 

Elnevettem magam tettein és az új becenevemen is. 

-Köszönöm, de kérlek tegyél le.-nevettem megölelve 

Niall torkát köszörülve adta tudtunkra jelenlétét. Tudtam, hogy nem tetszik neki az, hogy ilyen jóba vagyunk Zaynnel. Ezért is szóltam Zaynnek, hogy tegyen le. Eleget téve kérésemnek Zayn lassan engedett le öléből, majd utoljára megölelve elengedett. Mikor eltávolodtam tőle, akkor vettem észre, hogy farkasszemet néz a 2 srác. Nem tetszett ez nekem, ezért próbálkoztam ezt megtörni. Niall is szorosan megöletem, de tervem nem vállt be. Egy pillanatra sem vették le tekintetüket egymásról. Gyilkolni tudták volna egymást tekintetükkel. Niall hajamba puszilt, majd derekamra csúsztatva kezét kísért be a konyhába. Megreggeliztem, majd barátom közölte tervét, miszerint elmegyünk sétálni kettesben. Ennek nagyon örültem. Végre kettesben leszünk egy kicsit.

Romantikus volt ez az egész. Még sötétben is kint sétáltunk és csodáltuk a város fényeit. Gyönyörű volt és bevallom, kezdem megkedvelni ezt a helyet. Kér, hogy csak így a végére. Visszaérve az egész házban sötétség uralkodott, ami furcsa volt, ugyan is tegnap voltak mind vadászni. Niall udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd beléptem a házba. Amint ez megtörtént a villany felkapcsolódott, majd egyszerre felkiáltottak.

-Boldog szülinapot!!-hangzott el

Úristen! Ez nekem szembe sem jutott, de úgy tűnik nekik igen. Jesszus! Döbbenetemben megpillantottam anyát! (?!) Hogy kerül ide? Egyből hozzá rohantam és nyakába ugrottam. 

-Felnőtt az én kislányom is. Milyen gyönyörű nő lett belőled.-mért végig dicsérve 

-Az biztos.-lépett mellém Zayn átkarolva a többiek kíséretében 

Innen gondoltam, hogy pillanatokon belül megjelenik Niall is mellettünk. És ahogy gondoltam mellettem is termett. derekamat körbefonta karjával, eltávolítva Zayntől, majd hajamba puszilt. Anya pedig sunyin vigyorgott rám 

-Jaj srácok nagyon köszönöm. Olyan cukik vagytok.-öleltem meg őket sorra 

-Ne nekünk köszönd, a bátyád szervezte.-mondta Niall

Na ez betalált! Ha ezzel akarja elérni, hogy megbocsájtsak neki, közlöm, hogy nem fog sikerülni! Inkább tereltem a témát.

-Anya , ők itt Zayn , Liam, Louis és a barátom Niall.-mutattam eb neki sorra barátaimat

-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem a híres kis bagázsotokat, már nagyon sokat hallottam rólatok.-mondta anya

*****

 Egész este mulattunk. Harry viszont nem volt sehol. Gondolom nem akart itt lenni. De nem is bánom annyira, de talán el tudtam volna viselni. De legalább anya így közelebbről is megismerte a srácokat. A fiúk bevonultak a konyhába mind, így ketten maradtunk anyával. Azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi , igaz haza jössz velem?-kérdezte reménykedve .......