-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit.....
-Nem!-törtem ki zokogásban-. Nem hagyhatsz itt engem! Nem halhatsz meg!-borultam rá
-Nem halt meg......még.-Jelent meg mögöttem Stefan felsegítve engem
Értetelen arckifejezéssel néztem rá , de örültem , hogy nem halt meg.
-Segíts, hogy segíthessek rajta, mert tudom, hogy te nem fogod megtenni.-néztem szemeibe
Kis habozással, de rábólintott és csuklómat megfogva húzott maga után.Elindultunk a bejárat felé. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót , hírtelen Harry utamat állta.
-Hova mentek?-vont kérdőre
Semmi köze hozzá!Mi a fenét foglalkozik ezzel? Edig sem volt jó testvérem mint kiderült úgyhogy ne most kezdje el nekem a gondodkosó bátyust játszani.
-Minnél meszebb tőled!-válaszoltam ridegen, majd kikerültem
Stefan csendben jött utánam. Kérdő tekinteteket vetett felém , de hamar rájött arra , hogy nem szeretnék erről beszélni. Bár nagyjából nem is kell, mert mindent tud. Visszagondolva az előbbiekre, Harry tekintetében fájdalmat véltem felfedezni szavaim hatására. Mintha szívenütötték volna a szavaim. Hát tudja mit? Fájjon csak neki. Eddig én szenvedtem mindig miatta, mostmár szenvedjen ő is miattam. Magasról teszek arra, hogy hogyan tervezte ezt elmondani, mert már ott elbaszta, hogy nem mondta el a legelején. Kifejezhetetlen a düh és feszültség mértéke ami most mind bennem lappang és csak arra vár, hogy kitörhessen.Csak egyszerűen nem hagyom előtörni. Most csak az a fontos , hogy Niall meggyógyuljon. csak is arra öszpontosítok, hogy sikerüljön valahogy helyrehoznom. Arról fogalmam sincs, hogy hogyan , de mindent megteszek azért , hogy segítsek rajta.
Stefan szobájában ülve figyeltem ahogyan a könyvespolcon kutakodik. A keresett könyvst megtalálva helyezkedett el mellettem és szemeink már a sorok között cikáztak. Az átok persze le volt írva de az a rohadt gyógymód sehova. Persze! Minek azt?!?
-Muszáj valami gyógymódot találnunk.-mondtam remegő hangon
-Találunk valamit, ne aggódj.-próbált nyugatatni
Fél óra után sem találtunk semmit. Idegességemben már kilóméterhiányom lett. Fel-alá járkáltam.
-Nagy a huzat!-lépett be a szobába egy félpucér srác.- Mivan Öcsi csak nem felhoztad a csajod?-mosolygott Stefanra gúnyosan
Fekete haja rendezetten még is kuszán volt igazítva. Felsőteste rendesen kidolgozva. Magas volt.
-Damon, ha nincs jobb dolgod akkor segíts inkább a piszkálódás helyett.
Hírtelen előttem termett, magasságával felémtornyosulva. Végigmért, majd mégközelebb állt. Szinte ijesztően közel. Szeme feketén izzott. Ez bizonyította számomra vámpír létét. Abban a nagy sötétségben még is felfedeztem egy szikrát, ami által megbizonyosodott számomra, hogy nem bàntana. Ez a sötétség inkább biztonságot sugalt mint félelmet. Nem érzem , hogy félnem kellene tőle. Kezével lágyan simított végig arcom felületén. Tekintet ugyan olyan vad volt, még is számomra nyugalmat sugárzott.
-Halandó vagy.-suttogta hátralépve egyet
-Varázsló!-javította ki Stefan.-Ella Ő a bátyám Damon. Damon Ő pedig Ella, mint már tudod egy varázsló.
Èrdekes tekintettel méregetett, mintha belémlátna.
Ő is nekiállt kutatni. Szinte már az egész szobát felforgattuk. Majdnem minden könyv a földön hevert.
-Megvan!-kiálltott fel hírtelen Damon
Melléállva olvastuk a sorokat mi is.
" Ez àtokra gyógymód nem ismert, de ha egy varázsló közel áll szívéhez , az minden bajra gyógyír."
Alatta le volt írva a szöveg valami régi nylven. Még a szálemiek használták ha jól tudom.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakàba
Rohantam mint egy őrült. Stefan utánam és próbált megállítani.(?!) Megállás nélkül rohantam a házunk felé. Mikor az ajtóba értem Stefan utólért. Karomat elkapva állított meg.
-Hagyj!-kiáltottam rá könnyes szemekkel
-Ella, nem ok nélkül hátráltatlak. Nem vagy képes véghezvinni a varázslatot. Nem vagy hozzá elég erős.-próbált visszatartani
-Dehogynem!-vágtam rà makacsul.-Stefan fogd fel. Niall élete tőlen függ. Èn vagyok az egyetlen aki segíteni tud rajta és nem fogom hagyni , hogy meghaljon. Nem bírnám elviselni. Ès a tudatot sem, hogy segíthettem volna rajta, de nem tettem, mert te azt mondtad gyenge vagyok.-kiabáltam szinte zokogva
Kirántottam karomat övéi közül és berohantam a szobába ahol a barátom feküdt eszméletlenül. Mellé térdeltem és végigsimítottam arcàn.
-Meggyógyítalak.-suttogtam majd apró puszit adtam homlokára
-Ella ne csináld. Túl gyenge vagy ehez. Nem fogod fel mekkora kockázattal jár ez az egész? Az életedbe is kerülhet.-próbált lebeszélni
-NEM ÈRDEKEL!-válaszoltam Niallre nézve
Stefan elszaladt az ajtóból. Fogalmam sincs hová de nem is érdekel.
Niall mellé állva próbáltam elezdeni a varázslatot. Nagyon félek ettől az egésztől. Félek újra varázsolni a történtek után. De Niallért vállalom. Legyőzöm a félelmem.
Az igére koncentrálva kezdtem el a varázslatot. Felé tartva kezemet álltam alig egy fél méterre az ágytól. Kezem egyre jobban izott és csillogott.
~Stefan~
Nem tudom megállítani. Nem hallgat rám. Nem fogja fel, hogy ez akár az életébe is kerülhet. Ha én nem a bátyja biztos le tudja állítani. Rohanok az emeletre.
-Harry a húgod megöli magát!-rontottam be a szobàba
Lefagyott egy pillanatra, ajd eltünt előlem. Lesiettem és is a szobába. Harry megdermedve állt a szoba ajtajában ahonnan hatalmas fény szűrődött ki. Odaérve olyannak voltam szemtanúja amit még eddig én sem hittem el. Csak hallottam erről a meséről.
Ella egy hatalmas tűzgömbe burkolózva emelkedett a levegőbe. Szemei izzottak, mintha eltüntek volna íriszei és a többi. Haja vörös árnyalatot vett fel és a levegőben repdesett össze-vissza.
Látszott ahogy Niallbe visszatér az élet. Ez a ragyogás nagyjából egy peecig tarthatott. Utána a fén hványulni kezdett és pislákolni. Mintha kihunyni akarna. Ella már reszketett.
-Harry meghalhat!-mondtam kétségbeesetten
Ő megpróbálta megfogni , de a burok nem engedte , hogy a közelébe jussunk. Harry szüntelenül próbálta megfogni, de nem járt sikerrel. Niall riadtan ült fel, mint aki csak szimplán rosszat álmodott. Hírtelen kihunyt a fény és Ella leesett egyenesen bátyja ölébe. Eszméletlenül feküdt karjaiban. Mint egy bábu. Èleterőnek semmi jelét nem láttuk...
