~Bosszú II/I

Sötét, hideg és nyirkos volt a hely, ahol magamhoz tértem. Kezeim hátra volta kötözve szorosan, szinte már nem is éreztem azokat úgy elzsibbadt. Mögöttem szintén 2 megkötözött személy volt. Az egyik biztosan Sam...legalább is remélem...remélem , hogy jól van. Viszont, hogy a másik ki lehet arról fogalmam sincs. Megpróbáltam volna kiszabadítani kezeimet, de amint megmozdultam égetni kezdett a kötél fájdalmas nyögést kicsikarva belőlem. 

-Ella!,-fogta meg valahogy kezeimet Sam

-Sam! Jól vagy ?-kérdeztem erőtlenül 

Még is jobban aggódtam miatta, mint magam miatt, hiszen voltam már rosszabb helyzetben is, de ő miattam van itt és ha baja esik, azt nem élem túl...

-Kutya bajom.-nevetett halkan saját poénján

Rendben van szerencsére. Ha már poénkodik akkor nincs nagy baj. Ennek örülök, most már csak azt kéne kideríteni ki lehet a 3. személy....Végszóra nyöszörögni kezdett, majd magához térve elkezdte rángatni köteleit iszonyú fájdalmat okozva magának, s nekünk is...

-Hé! Nyugodj le! Nem lesz semmi baj. Kijutunk innen. -próbáltam nyugtatni 

-Te meg ki a franc vagy?!- szólalt meg gorombán

Mekkora bunkó már!! Segíteni próbálunk ez meg ilyen paraszt! Chh..

-Ella vagyok, ő pedig Sam.-motyogtam duzzogva 

Mi a franc baja van ? Oké, h ideges , mert gyakorlatilag elrabolták, de ezzel nincs egyedül szóval ez nem mentség...Nagyon nem szimpatikus nekem ez a csaj! 

-Angel.-motyogta végül megtörve a csendet 

Először elgondolkodtam, hogy milyen angyalról beszél ez , de utána leesett , hogy ez a neve. Chh. Milyen ironikus. Egy ördög angyal bőrben. 

Erős fény szűrődött be valahonnan, mi szinte elvakított minket. Sam felé fordítottam fejemet, hogy ne irritáljon a fény még jobban. Szemei most is csodásan virítottak.

-Ne aggódj, nem hagyom, hogy bajod essen!-puszilta meg homlokomat nyugtatásképp 

Csak az érkező ismeretlen lépteit lehetett hallani. Lélegzetvisszafojtva figyeltünk minden egyes koppanásra. A vakító fény miatt, csak alakját láthattuk. Haja göndör volt és kissé hosszabb az átlagnál. Zsebre tett kézzel állt meg előttünk, majd meggondolva magát egyik kezével hátra legyintve becsapta a kijáratot ahonnan a fény jött. 

-Itt vannak az én szépséges lányaim...-nézett végig rajtunk...-meg egy Korcs.-fintorodott el 

Arcát meglátva kirázott a hideg! Tudtam! Éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a faszival és tessék!! Elrabolja a saját lányait! Várjunk! Lányait?!?! 

-MI VAN?!-sipítottuk egyszerre a sznob csajjal

-Ez a kiscsaj a testvérem?!-rángatta karjait , hátha kiszabadul , de csak újabb fájdalmat okozott mindhármunknak

-Megmutatom én neked ki a kiscsaj...-kezdtem el használni erőmet ellene azonban Michael mindkettőnket iszonyú fejfájással kínzott

Ráadásképp még a kötél is égette kezeimet. Valami van vele. Leönthették valami varázsszerrel...de az biztos, hogy nem egy átlagos kötél

-Hagyjátok abba lányok! Igen testvérek vagytok. Angel az idősebb így ő kellett volna megkapja a sárkánytüzet, de valahogy mindkettőtöknek jutott belőle.Éppen ezért meg kell küzdenetek, s a győztesé lesz a teljes sárkánytűz....-magyarázta teljes átlagossággal 

Persze, hisz minden nap kiderül , hogy van egy testvéred és egy apád akikről eddig egy szót sem tudtál, s rájössz, hogy harcolnod kell a testvéreddel , hogy valamelyikőtök a teljes sárkénytüzet birtokolhassa. Aha, ez tök normális...

-És mi lesz a vesztessel?-szólal meg Sam

-Meghal.-vont vállam Michael , de még csak rá sem pillantott

Arcáról csak úgy süt a gyűlölet Sam felé... Válasza hallatán azonban ledermedtem. Meg kell ölnöm valakit, vagy engem ölnek meg.... Nem, erre én képtelen vagyok. Nem érdekel az erőm, odaadom inkább, de nem vagyok képes megölni senkit és nem is akarok. Főleg nem , ha az a testvérem......elvileg.

-Hogy halad Apuka?-hallottam meg egy gúnyosan ismerős hangot 

Felemeltem fejem Sam válláról, s nagyokat pislogtam , hogy magamhoz térjek. Ismerős alakja volt a csajnak. haja derekáig ért. A társalgás további részét nem értettem, mert szándékosan halkra váltottak.  Visszahajtottam fejem Sam vállára szemeimet becsukva. Nem tudom mennyi ideje lehetünk itt.... Lépteket hallottam , mik egyre közeledtek. Megerőltetve magam ismét kinyitottam szemeimet, s hangok tulajára pillantottam. Azonnal kétszeresére tágultak pupilláim. Tiphani!! MI A FRANC?!?!?  Hogy kerül ide? Honnan ismeri az állítólagos apámat?!?! És mi köze ehhez az egészhez?! Sehogy sem áll össze a kép!! Engem figyelve lépdelt felém, a megszokott önelégült vigyorával. Elém érve leguggolt , hogy egy magasságban legyünk.

-Örülök, hogy így látlak.-röhögött gonoszan

Kezeimmel ugyan nem , de szemeimmel még tudok kínozni . Erőmet használva a földre esett sikítva , s fejét fogva. Ugyan gyenge voltam, de nem érdekelt. Ezt megérdemelte. Folytattam volna, ha nem nyilallt volna bele valami iszonyú fájdalom nyakamba. A csaj abba hagyta a sikítást, s a fájdalom is abba maradt. Amint elengedett támadóm, hátra dőltem volna ha Angel és Sam nem tartanak meg. 

-Ella...Könyörgöm szólalj meg.-hallottam Sam kétségbeesett hangját

Nem volt erőm válaszolni... Csak kapkodtam a levegőt, s kezét gyengén megszorítottam jelezve neki, hogy még élek....egyenlőre. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.

-Te aztán gyorsan váltogatod a pasijaidat.-simított végig arcomon a férfi hang gazdája 

Annyira , de annyira ismerős volt, de már erőm sem volt kinyitni szemeimet. Még is hajtott a kíváncsiság.

-Tudod Rebecca , ez más ként is alakulhatott volna! 

E név hallatán szemeim maguktól kipattantak! Egyetlen ember szólított így! RYAN!! De hogyan?! Szemeimet könnyek lepték el, majd kicsordultak onnan, mit Ryan gyengéden távolított el....

~Stefan~

Jó ideje már mindannak ami történt...Elzárkóztam mindenkitől! Vagyis majdnem mindenkitől! Mivel a bátyámon kívül nem volt senkim, így a tanács lett az én családom. Boldogan fogadtak be mikor közöltem velük tervemet. Bosszú! Pofon egyszerű mi a szándékom....Hogy Ella ugyan úgy szenvedjen, mint én , mikor megölte  Damont. S úgy az igazságos, ha én az ő bátyját ölöm meg...legalább is eddig ezt gondoltam, de azóta kicsit más irányba indultunk el az új családommal. Néhány ember boldogan vett részt a terv elkészítésében, s segítenek a megvalósításban is... Eddig minden sínen van. Reméljük így is marad. Michael elfogta őt és a testvérét Angelt , akit egy kicsit sajnálok is, mert jó csaj, de hát Ella mindig ránt magával mindenkit. Bár Michel szerint Angel erősebb így nagyobb valószínűséggel Ella fog veszíteni. Ha így lenne könnyebb dolgunk lesz. De ha nem , akkor más irányból közelítjük meg a dolgokat. Gondolataimat az ajtó hangja szakította félbe.

-Ryan végre!-pattantam fel .- Hogy van?-kérdeztem 

-Gyengén. Minden a terv szerint halad.-vont vállat hanyagul 

-Nagyszerű. Irány a házuk.-adtam ki a parancsot 

Fintorogva de lelépett. Na igen , nem tetszik neki, hogy én dirigálok....Bocsi kicsi Ryan de ez van.

~Harry~

Pár hónapja , hogy ott hagytuk a húgomat Holmes Chapelben ismét. Azóta nem is beszélt egyikünkkel sem. Mondjuk nem is csodálom, hisz Niall elég bunkó volt. Oké, hogy összevesztek, de akkor sem kellett volna búcsú nélkül csak úgy lelépnie. Persze tőlem is megkapta az áldást és remélem ennyiből tanult. Gondoltam felhívom akkor Anyát, hogy mi van a húgommal, azonban nem arra számítottam, amit hallottam. Pár napja nem ment haza....És valami vérfarkassal barátkozik... Várjunk!! Anya tudja!? Basszus! A húgom tuti frászt kapott! Most nagy szüksége lenne rám...

Iszonyat hamar összepakoltam, majd indultam is. Vagy is indultam volna, ha Niall nem találja ki, hogy ő is jönni akar, így még rá várnom kellett. Az út rohadt lassan telt. Minden egyes perc egy örökkévalóságnak tűnt. Leszállva a gépről szó szerint rohantunk a házunkig. Rossz érzésem volt s ez is hajtott. Azonban belépve az ajtón váratlan személlyel találtam szembe magam. 

-Ryan!-döbbentem le 

-Harold.-vigyorgott önelégülten 

-Hol van Ella?-kérdezte Niall egyből 

-Hmm...nem is tudom...hadd gondolkodjak.-szórakozott 

Niall nem tétovázott. A falnak vágta torkánál szorítva a szemétládát. Én akarta , de beelőzött. Várjunk ha ő itt van , hol van Anya?! Niall magára hagytam Ryannel, édesanyám keresésére indulva, de nem volt a házban. na jó mi a franc folyik itt!? Ella és Anya is eltűnt! Le merem fogadni , hogy köze van hozzá annak a rohadéknak lent! Niall mellett teremve néztem gyilkoló pillantásokkal a seggfejre.

-Hol van az anyám és a húgom?!-kérdeztem tagolva szavaimat 

Próbáltam uralkodni magamon. Niall meglepetten nézett rám, hogy Anya sincs meg! Valami készül! nem véletlen, hogy mindketten eltűntek. 

-Utoljára kérdezem te rohadék!-kaptam el a torkát én is.- Hol van az anyám és a húgom?!-kiabáltam

Szólásra nyitotta száját azonban újabb ismerős hangot hallottunk hátunk mögül. 

-Hello Styles!-csendült fel a hang 

Hátrapillantva a vér is megfagyott bennem! Stefan! Mit keres itt?! Egyáltalán mi köze mindehhez?!

~Ki maga ?

" Niall....oké, hogy haragszom rá, de képes volt búcsú nélkül csak így itt hagyni...."
Hát ez elég rosszul esett. Főleg tőle. És kellő képen betette nekem a kiskaput egész napra. Semmi életkedvem nem volt. Inkább csak sírtam volna....De nem hagyhatom, hogy megint ilyen legyek. Sikerül kilábalnom a sírásból és megfogadtam, hogy többet fiú miatt nem sírok...És nem is akarok, de ez akkor is rosszul esett. Csendesen meghúztam magam egész nap. Elfeledkeztem a szépszeműről is. Valahogy nem tudott most foglalkoztatni. Csak egyedül akartam lenni, de a sulit meg nem hagyhattam ki így végigkínlódva a napot a tisztásra mentem. Annyira szép hely és valamiért nagyon vonz. Érzem, hogy van itt valami mágikus. Hát ez van, hajt a varázsló vérem.... Letelepedtem a szokásos helyemre, s a fának döntve fejem, lehunytam szemeimet. Élveztem a csendet ami körbevett... Csak hogy ezt a bokrok zörgése el is rontotta. Lomhán pillantottam oda, ugyan is tudtam kire számítsak. No lám, egy szép szemű fehér farkas. Nem volt túl sok kedvem hozz sem. Mellém sétált, majd orrával ölemben levő kezeimet bökdöste jelezve, hogy emeljem fel. Kíváncsian eleget tettem kérésének. Ölembe hajtotta fejét lefeküdve mellém. Értem. Azt akarja, hogy simogassam. Egye fene. Olyan cuki kis farkas. Puha szőrébe túrtam ő pedig lehunyt szemmel élvezte, hogy kényeztetem. Apró mosolyt csalt arcomra.
-Miért farkasként jössz mindig?-kérdeztem meg mi szívemet nyomja
Felemelte fejét, majd felkelve ,mellőlem emberi alakot öltött. Bakker elfelejtettem, hogy milyen jól is néz ki.
-Nem tudom, félek, hogy így nem állnál szóba velem.-motyogja zavartan, majd helyet foglal mellettem ismét
-Miért ne tenném?-kérdezem értetlenül
-Nem tudom. A suliban sem szólsz hozzám soha, de így meg igen.-magyarázza szemembe nézve
Egy pillanatra elveszek kék íriszeiben, aztán észhez térek, hogy nekem barátom van....asszem. Vagy nem ? Áhh nem tudom!! Ezek után végképp fogalmam nincs , hogy mi van velünk. Azt hittem, hogy ami történt az csak szorosabbá tette kapcsolatunkat, de ezek szerint nem így van.... Nem tudom már mit gondoljak. Talán hagyjam a fenébe és tényleg felejtsem már el végre... De hiszen egyszer már sikerült...legalább is azt hittem, mert tényleg tiszta szívemből szerettem Damont, de miután meghalt , és újra Niall közelébe kerültem, mintha újra és újra beleszeretettem volna minden mondatánál... Nem tudtam mit tenni ellene. Egyszerűen csak a szívemre hallgattam és nem érdekelt semmi...

Pár órával később úgy gondoltuk ideje hazamenni, de ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen. Ez alatt a kis idő alatt is sikerült kicsit közelebbről megismernünk egymást és ennek örülök. Legalább van egy barátom végre itt a suliba. Hazaérve behívtam, hogy bemutathassam anyának is ugyan is ő már itthon van, szóval elég későre jár. Ajtót meghallva szélsebesen rontott elém édesanyám. Gondolom aggódott. Ha tudná, hogy nincs miért féltenie....Azonban meglátva a szőkeséget aggodalma alábbhagyott és méregetésbe ment át.
-Anya ő Sam , az új osztálytársam. Sam, ő Anya.-mutattam be őket
A protokollnak megfelelően kezet fogtak, majd bemutatkoztak egymásnak.
-Ne haragudj meg Kicsim,tudom, hogy nem az én dolgom, de ti most nem együtt vagytok Niallel?-kérdezte értetlenül
-Nem tudom....De Sammel csak barátok vagyunk.-nyugtattam meg
-Pontosan.-helyeselt ő is
A nappaliba betrappolva azonban megtorpantam az idegen férfi láttán.

Kinézetre zord és ijesztő volt. Fogalmam sem volt hogyan reagáljak. Göndör haja jól fésülten álltak, s kék szemei tökéletesen passzoltak hozzá. Marcona embernek tűnt.Rossz érzés fogott el vele kapcsolatban....furcsa. Nem is ismerem, de azt érzem, hogy nem is szeretném. Még is olyan mintha már láttam volna valahol... Észrevehetően Samnek sem tetszett annyira ugyan is kezemet megfogva húzott kicsit maga felé. Mintha ezzel megvédhetne. keze forró volt, vagyis ideges és vére még jobban felhevül. Bármikor átváltozhat., de ez nem hiányzik most ide. Még csak az kéne, hogy Anya megismerje ezt a világot....
-Ki maga?-kérdezem értetlenül
-Én vagyok az....-mondta volna, de Anya közbevágott
-Ő egy ismerősöm!-zárta rövidre
Okééé. Ez is fura volt. Valami nem stimmel nekem a csávó körül. Sötétet energiát érzek és ez nem tetszik. Féltem Anyát. Felvonultunk Sammel a szobámba és beszélgettünk kicsit.

Egy kis idővel később úgy vélte ideje mennie , mert már tényleg nagyon késő van és holnap úgy is találkozunk a suliba. Ebben egyet értettünk s lekísértem, majd elköszöntem tőle egy nagy öleléssel. Nagyon megkedveltem. Igaz, csak pár napja ismerem, de akkor is annyira rendes és jól érzem magam vele. A suliban sem vagyok egyedül már, s ez klassz.  Visszatérve a házba az idegen férfival találtam szembe magam , ki karba tett kézzel rosszalló pillantásokkal sújtott....mi köze hozzá, nem az apám!!
-Mi az?!-kérdeztem rá flegmán , majd Anyára pillantottam
-Nem szeretném, ha vérfarkasokkal barátkoznál!-közölte nyíltan
Állam a földet verte. Anya!! Ő nem tud ezekről! Hogy magyarázom ki neki? Honnan tudja egyáltalán ez a pasas!? És mi köze hozzá?! Azzal barátkozom akivel csak szeretnék! Nincs joga számon kérni! Nem is ismerem!
-Michael!! -rivallt rá Anya
-Anya!Te,,,,,?-akadt el szavam
-Igen, mindent tudok. Születésed óta tudom, hogy te varázsló vagy ,s hogy a bátyád egy vámpír...-vallotta be
Megszólalni nem voltam képes. De hogy ?! Miért nem mondta eddig?! Miért titkolta előlünk?! Mi bolondok meg mindig próbáltunk feltűnésmentesek lenni, nehogy rájöjjön bármire is. Erre tessék! Ő okozza a legnagyobb meglepetést.De akkor sem értem, hogy kerül a képbe ez a pasas. Hogy ki ő egyáltalán és milyen alapon próbál parancsolgatni nekem!! Nem törődve velük megpróbáltam felszaladni a szobámba , de Michael vagy hogy i hívják karomat megfogva megállított.
-Még nem fejeztem be!-nézett szemembe mélyen
Szinte szuggerált. Mintha meg akart volna igézni csak, hogy ez rajtam nem működött. Gúnyos vigyor terült el arcomon.
-Tudja rajtem nem hat a szuggerálás, hiába is próbálkozik.-rántottam ki karom szorításából
-Tudom. A sárkánytűz miatt...-mosolyodott el féloldalasan
Mintha örülne neki.
-Na jó! Ezt meg honnan tudja?! - kezdtem frászt kapni az ipsétől
Honnan tud rólam ennyi mindent?!
-Onnan , hogy az apád vagyok.....-motyogta , majd Anyára nézett ki idegesen pislogott vissza rá
HOGY MI A KÉNKÖVES POKOL VAN?! Hogy a francba lehetséges ez ?! Tudtam, hogy más az apánk Harryvel, de nem gondoltam, hogy valaha is megkeres. Egyáltalán most minek keresett meg?! Kissé elkésett az atyai gondoskodással. Már felnőttem....nélküle is. Mert volt egy Anyám és egy szerető Bátyám akik mindig mellettem voltak és sosem hagytak el, nem úgy mint Ő!!!
-Minek jött vissza?!-kérdeztem megvető hangnemben .- Biztos nem azért, hogy lássa a lányát, mert arra lett volna lehetősége 19 évvel ezelőtt is...
-Igazából velem kéne jönnöd egy biztonságos helyre ahol megtanulhatnád kordában tartani és rendesen használni a Sárkánytüzet.-motyogta zavartan
-Ki van zárva! Nem megyek magával! Nem ismerem és nem is akarom! -rohantam fel szobámba
Magamra zártam, hogy véletlenül se jöhessenek utánam. Levetődve az ágyra sírhatnékom lett így átgondolva az egészet. Hogy miért hagyott el ? Hogy miért nem kellettem neki? És nem csak én.... akkor minek bukkant most fel?4 ki zárt, hogy az erőm miatt...Egyáltalán hogy gondolta azt ,. hogy csak úgy vele megyek?! Nem is ismerem! és nem is akarom megismerni! Soha többé nem akarok hallani sem felőle, főleg látni nem! Nem bírtam tovább a szobámba maradni! Úgy éreztem, megfulladok. Friss levegőre volt szükségem. Ablakomon kimásztam, majd futás közben írtam egy SMS-t Samnek. Remélem még nem alszik.

''Szükségem van rád....réten leszek 

E. ''

Nem válaszolt... Biztosan alszik. Megérkezve a rétre, már nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek. Levegő után kapkodva s zokogva rogytam térdre. Miért mindig velem történik ilyen?! Azt hittem Holmes Chapel egy nyugodt kisváros ezért is jöttem ide, de már nem ugyan az , mint ahol felnőttem. Elegem van....Elegem van ebből a világból....Elegem van a mítikus világból is. Mindenből elegem van! Niallből, Michaelből, a sárkánytűzből...MINDENBŐL!! Hirtelen valami puhát éreztem, mire felkaptam fejem. SAM!! Visszaváltozott emberré, majd szorosan zárt karjaiba. Jól esett végre egy támogató kar... Ő az egyetlen barátom és jó tudni, hogy mellettem áll. Nem mondott semmit, mert tudta, hogy felesleges. Csak együtt érzően simogatta hátam hajamba puszilva. Éles fájdalom nyilallt fejembe mi egyre csak rosszabbodott így fejemhez kapva húzódtam el. Sam felém nyújtotta karját de végül ő is fejéhez kapott, s mellettem szenvedett. Éreztem, hogy egyre jobban gyengülök míg fejem majd szét robban az elviselhetetlen fájdalomtól. Elvesztettem eszméletem azonban még egy hangot hallottam, de már nem tudtam hová tenni.

-Sajnálom lányom......