Valahogy éreztem, hogy innen fúj a szél. Így utólag visszagondolva és látva, hogy hogyan érinti ez Niall, olyan érzés mintha megcsaltam volna, és ez nagyon nem tetszik. Fáj így látni őt, tudván, hogy miattam van.
-Ő csókolt meg engem. Csak pillanatnyi gyengeség volt. Össze voltam törve....Sajnálom.-takartam el arcomat kezemmel
Gyengéden húzta el kezeimet arcom elől, majd apró csókot hintett ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogta szemeimbe nézve
hangja félénk volt. Félt válaszomtól...
-Én is szeretlek.-csókoltam meg visszaadva önbizalmát
Kissé elhúzódott ezen idilli pillanat egészen addig míg valaki úgy nem döntött , hogy meglátogat minket... Az ajtó felé irányítottunk tekintetünk, ahol Louis döbbent arcával találtuk szembe magunkat, majd egy kaján vigyor telepedett arcára.
-Öööö....izééé.....megyünk vadászni...De te maradj csak Niall.-kacsintott majd ki is ment szélsebesen
Épp megszólaltam volna mikor Niall ujját ajkaimra helyezve jelezte, hogy hallgatózik Louis után. Alig pár másodperccel később édes nevetése töltötte be a csendet. Istenem de hiányzott már ez.
-Louis üzeni, hogy csak halkan, Harry pedig le akarja tépni a fejem.-nevetett
Na igen , nem is ők lennének... Ajkaink újra megtalálták egymást. Teljesen felém támaszkodott egyik kezével tartva magát,míg másik pólóm alatt indult útnak. Követve példáját elkezdtem lassan felfelé húzni feleslegesnek érzett ruhadarabját, de elhúzódott.
-Nem akarlak bántani.-nézett szemeimbe kétségbeesetten
-Bízom benned.-simogattam arcát.- És különben is, tudok vigyázni magamra.-égettem meg kicsit arcát kezemmel, hogy nyugtassam igazamról
Felszisszenve húzta el arcát, majd pajkos vigyorral újra ajkaimnak támadt. Szenvedélyes és érzéki volt, minden mozdulat minden lélegzetvétel. testünk teljesen egybeolvadt, eggyé vált. Tudtam, hogy mellette van a helyem....örökre és senki vagy semmi nem szakíthat el minket egymástól soha többé!
Összebújva próbáltuk szabályozni szapora légzésünket. Még jobban ránk húzta a takarót, majd nyakamba puszilt.
-Kérdezhetek valakit?-szólalt meg halkan
-Persze fordultam felé megcsókolva
-Salvatoréval....
-Nem.-szakítottam félbe mielőtt befejezhette volna
-Akkor én voltam az első?-lepődött meg
-És az egyetlen.-mosolyogtam rá
-Akkor most már tényleg mindenestől az enyém vagy.-csókolt meg magához szorítva
Ezek után csak bámultuk egymást. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk mit érez a másik. Szeme csillogása mindent elárult számomra és szerintem ez fordítva is igaz volt... Hirtelen zajt hallottunk lentről.
-Anne!-pattan fel villámgyorsan felöltözve
Követtem példáját és igyekeztem legalább fehérneműt felkapdosni magamra és arra egy köntöst. Ujjainkat szorosan összekulcsolva sétáltunk le Anyához. Szemei kétszeresére nőttek.Hát igen , még nem jutott tudtára, hogy a srácok itt vannak. Be kellett adnom a kamu sztorit, hogy elmentek inni valahová. Szerencsére kanyar nélkül bevette, így nem volt gond. Miután már nem bírtuk állni méregető tekintetét inkább visszavonultunk aludni. Vagy is csak én, mert nekem holnap suli, Niall pedig nem nagyon alszik. Reggel ő ébresztette és szerencsére időben, így nem késtem el a suliból. Pedig arra számítottam, hogy szándékosan nem kelt fel időben , hogy vele töltsem ezt a napot. És még sem... Miért hálás vagyok neki, mert nem akarok még egy napot kihagyni a suliból... Reggeli teendőimet elvégezve mentünk a suli felé, majd ott elbúcsúztunk egymástól és én bevánszorogtam a terembe. Megtudtuk,hogy új diák érkezett az osztályunkba. A szokásos hülye etikett szerint mesélnie kellett magáról. A legtöbb lány csillogó szemmel csorgatta utána nyálát, mert hát el kell ismerni nem rossz a gyerek, de engem még is az izzó kék szeme fogott meg...
Mikor találkozott tekintetünk valami furcsát éreztem, mintha találkoztunk volna már és ez az érzés vonzott hozzá... Úgy éreztem többet kell tudnom róla. Mivel én is újnak mondható vagyok, mellém ültették, de azért annyira nem érdekelt kiléte, hogy szóba is álljak vele. Viszont az, hogy le nem vette rólam szemét, eléggé idegesített. Frusztráló volt a tudat is, hogy engem bámul.
Pár nappal később ő vált az osztály menő manójává. Szinte az egész suli a lábai előtt hever. ENGEM KIVÉVE!! És ez nem is fog változni. Nem vagyok az a rajongó típus és ezzel peche van. Viszont a bámuláshoz hozzászoktam. Már fel sem veszem... Azt nem értem mit tud ennyit bámulni rajtam! Ha akar valamit akkor meg szólaljon meg ne csak bámuljon, mint valami balfasz. Rohadtul idegesítő. Épp kifelé tartottam a suliból, mikor hátra pillantva észrevettem, hogy mögöttem jön. Megtorpantam szándékosan, így nekem ütközött.
-Ne haragudj.-kért elnézést mélyen szemembe nézve . Sam vagyok.-nyújtott kezet
-Tudom, hogy ki vagy.-fogtam el -Ella vagyok, de ne haragudj most rohannom kell.-kerültem ki, látván, Niall érkezését
-Semmi gond, viszlát Szépszemű.-köszönt el, mire megtorpantam
Hátra pillantva azonban már nem volt ott. Mi a franc?! Ez nem lehet! Nem lehet ő a farkas! Jó tudtam, hogy nem átlagos farkas, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Főleg azt nem , hogy egy srác az, aki pont az osztálytársam lesz! De az akkor is kiakaszt! Nem lehet!! Itt nincsenek ilyen lények! Ez egy csendes és nyugodt kisváros, ami teljesen mágia mentes. Semmi vámpír, semmi varázsló , semmi farkas, semmi , ami nem e világi!! Pontosan ezért is jöttem vissza ide, hogy távol legyek minden misztikus dologtól, de úgy tűnik Holmes Chapel sem ugyan az a régi, nyugodt kisváros már, mint ami volt....
-Minden rendben?-kérdezte Niall megcsókolva
-Igen, persze, csak elgondolkodtam.-viszonoztam csókját
Nem mondhattam el neki a történteket, mert úgy sem értené meg....
Másnap megkértem, hogy ne jöjjön elém a suliba, mert "van egy kis dolgom". A suliba ugyan nem beszélhetek vele erről, de utána már, ahol nem hall minket senki ott igen. A nap végén egyenesen a tisztásra tartottam, ahol először találkoztunk. Csak leültem egy fa tövébe és vártam,hogy felbukkanjon. Nem szóltam neki, hogy ott várom, csak abban bízta, hogy megérzi és ide tolja a képét. Tervem be is vált, mert alig pár perccel később hallottam lépéseit. De nem emberi alakban jött, hanem farkasként. Gondolhattam volna... Lassan és kimértem lépdelt felém. Hatalmas mancsai hangtalanul értek a földhöz. Szemei kéken ragyogtak, mint eddig. Alig pár centiméterre állt meg tőlem. Szó szerint farkasszemet néztünk. Tekintetéből minden látható volt. Nyugodt volt. Nem állt szándékában bántani. Hirtelen valami nekitámadt a farkasnak és verekedni kezdtek. Segíteni próbáltam rajta így támadója felé emelve kezeimet kínzó fájdalommal terítettem földre.Azonban észrevettem, hogy Niall az így abba hagytam.
-Mi a francot csinálsz itt Niall?!-kiáltottam rá dühösen
-Aggódtam érted, rég otthon kéne lenned.-tápászkodott fel
-Tudok magamra vigyázni! Külön megkértelek, hogy hagyj magamra, csak most egyszer, de te ezt sem vagy képes betartani!!-kiabáltam
-Ha jól láttam épp megmentettelek úgyhogy inkább örülnöd kéne , hogy nem hallgattam rád.- emelte fel hangját ő is
-Nagy francokat! Nem voltam veszélyben! Nem akart bántani! Szerinted miért támadtam rád, mikor nem tudtam, hogy te vagy az ? hmm?-veszekedtem
-De.....-kezdte volna , de félbeszakítottam
-Menj haza Niall!-vettem vissza hangomból
Azonban még mindig pokoli dühös voltam rá.
-Nélküled nem megyek sehová!-szögezte le
A farkasra néztem, majd fejét megsimogatva jeleztem neki, hogy majd folytatjuk valamikor máskor.
Dühösen kerültem ki a szőkét, majd haza felé vettem az irányt. próbált hozzám szólni de leintettem... Hagyjon békén! Most nagyon pipa vagyok rá! Egyetlen egy dologra kértem meg, de ezt sem képes megtenni értem! Hogy kérhetnék tőle akkor bármit is, hogyan bízhatnék meg benne, ha ennyire sem képes!! Otthon a bátyámhoz sem szóltam semmit, csak felcsörtettem a szobámba magamra zárva, majd hangosra véve a zenét elzárkóztam a saját ki nyugodt világomba, ahol semmi és senki nem zavar meg! Niall ma a kanapén alszik!
Reggel magamtól ébredtem. Szokatlan módon csendes volt a ház. Az órámra nézve láttam, hogy pont időben keltem fel, hogy ne késsek el. Lecsörtettem a konyhába gondolván, hogy ott lesznek Niallék, azonban csalódnom kellett. Sehol senki. Azt tudom, hogy anya dolgozik, de hová tűntek a srácok? Az asztalon egy papírlap hevert.
" Kicsi!
Ne ijedj meg nem tűntünk el, csak hazajöttünk Londonba és mivel te nem akartál velünk tartani nem láttam értelmét, hogy felébresszelek. Csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra és ha bármi baj történik értesíts!!!!!!
Hiányol: Szerető Bátyuskádxoxo "
Elmentek?! De miért nem szóltak róla? És Niall.....oké, hogy haragszom rá, de képes volt búcsú nélkül, csak így itt hagyni....
