~Harry~
Húgom élettelenül hullott karjaimba. Óvatosan az ágyra helyeztem, ahol pár perccel ezelőtt még Niall feküdt. Értetlen és riadt tekintettel figyelte. Persze semmit sem értett az egészből. Stefan az ágy mellé térdelt és húgom felé tartva kezét kezdett varázsolni. Nem tudom mit művel, de azt igen, hogy csak segít rajta. Éreztem, ahogy könnyeim utat törnének maguknak, ne de erősebb akartam lenni ennél, ezért nem hagytam. Niall szemei is csillogtak könnyeitől.
Stefan láthatóan gyengült.
-Ennyit tehettem. -sóhajtott fel erőtlenül
-Mit csináltál? -kérdeztem riadtan
-Átadtam neki az energiám több mind 80%-át, de aligha ért valamit. Túlzottan sok energiát vesztett. Nem biztos, hogy magához tér.- halkult el. –Pontosan tudta mit vállal, de nem tudtam megállítani. Annyira makacs volt. –temette tenyerébe arcát
-Nem tehetsz róla. -mondta Niall remegő hangon
Nem tudom felfogni, hogy lehetett ennyire önfejű! Pontosan tisztában volt azzal, hogy ez az életébe is kerülhet, de akkor is megmentette Niall életét. Ez is csak azt bizonyítja mennyire szereti. Feláldozná érte a saját életét. Tudom, hogy életben van, mert hallom lomha és gyenge szívverését. Érzem rajta, hogy nagyon gyenge. Remélem minél hamarabb magához tér. Annyira aggódom. Nem veszíthetem el őt. Az egyetlen húgomat. Teljes szívemből szeretem, és nem érdekel, hogy csak féltestvérek vagyunk, mert ez nem számít semmit. Mindig is édes testvéremként szerettem és az, hogy most már tud róla semmin, nem változtat. Borzasztóan fáj, hogy utál, de ennél már csak az rosszabb, hogy most haldoklik és nem tudok tenni semmit, hogy segítsek rajta. Esküszöm, ha nem ébred fel átváltoztatom, de csak a legvégsőbb esetben. Nem veszíteném el semmi pénzért, de ha lehet, akkor elkerülném ezt a megoldást. Még talán jobban fájna vámpírként látni, mint hogy elviseljem az érzelmeit és azt, hogy utál.
~ 3 héttel később~
Niall teljesen magába zuhant, miután megtudta, hogy a húgom mentette meg és most emiatt fekszik az ő helyén szinte élettelenül. A srácok is tejesen ki vannak akadva. Mind borzasztóan aggódnak, főleg Zayn. Talán jobban, mint kellene. Egyikünk sem bírja már idegekkel ezt a helyzetet. 3 átkozott hete még csak életjelet sem ad magáról. Szívverése ugyan olyan lomha és gyenge. Legrosszabb, hogy bármelyik pillanatban magához térhet, vagy abba maradhat szívének lassú dobogása. Ezért sem hagyjuk magára egy pillanatra sem. Valamelyikünk mindig vele van és figyel rá. Legtöbbet Én és Niall szoktunk bent lenni, de Zayn is elég sokat van ott. Kezd furcsa lenni számomra Zayn viselkedése a húgommal. De lehet, hogy csak bekattantam már a tehetetlenség miatt. Bele fogok őrülni teljesen. Niall már teljesen összeomlott. Szinte egész nap sír, és amikor csak teheti mellette van. Már enni sem hajlandó. Kezd gyengülni. Jelenleg is a húgommal van. Tényleg nagyon szeretik egymást, e felől semmi kétség. Most már én is belátom, és lassan elfogadom. Végül is aranyosak így együtt. A húgom, pedig boldog vele és ennél fontosabb számomra nincs.
Csendben bementem a szobába és barátom mellé álltam.
-Igyál egy keveset. -tartottam felé a flakont, amiben vöröslött a sűrű folyadék
Visszautasítva rázta fejét, majd újra a húgom felé fordult merev tekintettel.
-Az Ő kedvéért. -érveltem
Tudtam, hogy ez hatni fog rá. Számításom be is következett. Elvette a palackot, majd teljes tartalmát megitta. Közben egy pillanatra sem engedte el Húgom kezét.
-Köszönöm. –suttogta húgomra meredve
Szinte látszott rajta, ahogyan visszanyeri életerejét. Sajnos életkedvét nem tudja visszahozni semennyi vér. Ehhez egyetlen egy mozdulat elég lenne, de ez nem akar bekövetkezni. Mellé helyezkedve figyeltem én is apró és lassú lélegzetvételét az „alvó” tündérnek.
-Ha nem tér magához, azt sosem bocsátom meg magamnak. –suttogta Niall, majd megtörölte könnyáztatta arcát
-Nem a te hibád! Mindig is makacs és önfejű volt és az is maradt. Amit elhatározott azt véghezvitte és senki, sem állíthatta meg ebben. Ne emészd magad emiatt! -tettem vállára kezem bíztatásképpen
Éreztem, ahogy könnyeim nekem is benedvesítik arcomat. Letörölve azokat újra Húgom gyönyörű arca felé vezettem tekintem.
-Sosem fog nekem megbocsátani. –mondtam remegő hangon
-Mi? –nézett rám értetlenül. – Miért? Mi történt? –rémüldözött
-Ez hosszú történet. Majd a Húgom elmondja neked. Nekem nincs elég erőm ehhez. –tudtam le ennyivel
Hírtelen Húgom felé kapta fejét döbbent tekintettel.
-Megfogta a kezem. –mondta csodálkozva még is örömteli hangon
Mindketten feszülten figyeltük. Lélegzetvétele kissé felgyorsult. Halk nyöszörgést hallatott. Szabad kezét lassan és erőtlenül homlokához emelte. Másikkal Niall kezét fogta és nem szándékozott elengedni. Szemeit fájdalmasan összeszorította, majd fél perccel később erőtlenül kinyitotta. Megpróbált felülni, de visszahuppant. Riadtan kaptunk utána mindketten, nehogy megüsse magát.
-Óvatosan! -suttogta Niall
Húgom döbbent és könny fedte tekintetét Niallre irányította. Szorosan zárták egymást karjaikba Örömkönnyek áztatták mindkettejük arcát. Lassan az enyémet is kezdték megkörnyékezni, de ez hamar megszűnt, mikor Húgom észrevett engem.
-Mit keresel itt? -kérdezte erőtlenül, de ridegen visszadőlve az ágyra
-El sem mozdult mellőled. Mindvégig itt ült aggódva. –próbálta Niall megpuhítani, de eredménytelenül
-Nem gondolod, hogy egy egész kicsit elkéstél az „aggódó bátyus” szerepével? -kérdezte flegmán
Nagyon fáj, hogy ennyire utál és nem is, leplezi. Mindig is olyan volt, ami a szívén az a száján. Sokszor ez jó, de olykor, -mint most- rossz.
-Könyörgöm, Kicsim, értesd meg…
-Nem Harry! -emelte fel erőtlen hangját amennyire csak bírta. – Nem érdekelnek a kifogásaid, már megmondtam. És most menj el! –mondta fagyosan
A sírás szélén álltam, pedig nem szoktam sírni. Még sosem láttam őt ennyire dühösnek és felzaklatottnak. Eleget téve kérésének felálltam a székről és távoztam a szobából, magukra hagyva őket.
~Niall~
Ella nagyon keményen bánt a bátyjával. Bár nem tudom mi a harag alapja vagy oka, de azért még is csak a bátyja. Szegénykém nagyon kiborult, amikor meglátta bátyját. Ő, pedig halálra aggódta magát a Húga miatt és így fogadta. Valahol meg tudom érteni Ellát, de Harryt is. Harry, húgára hallgatva kiment a szobából és kettesben hagyott minket.
Újra szorosan, de óvatosan karjaimba zártam barátnőmet.
-Ugye jól vagy? –kérdezte aggodalommal teli hangon
-Te lökött, még te kérdezed? Nekem semmi bajom, de ez nem mondható el rólad. Minden rendben? –néztem csillogó szemeibe
Aranyos mosollyal az arcán bólintott. Forró ajkait enyéimre tapasztottam.
Istenem, mennyire hiányzott már puha ajkai érintése. Hogy magamhoz ölelhessem törékeny kis testét. Érezzem őrjítő illatát.
Szenvedélyes csókunk után újra egymás karjaiban kötöttünk ki.
Ez a kiscsaj egy igazi örökmozgó. Nem bír nyugton maradni. Már fel akar kelni az ágyból. Óvatosan próbálkozott én pedig derekánál fogva segítettem fel. Ujjainkat összekulcsoltuk és elindultunk a nappali felé.
A Srácok amikor észrevették szempillantás alatt előtte termettek és karjaikba zárták egyenként, aztán egy nagy csoportöleléssel zártuk.
-Istenem, de jó, hogy felébredtél. –mondta Liam
-Úgy aggódtunk. –folytatta Zayn
-Komolyan? –lepődött meg
-Persze, de ez miért olyan meglepő? –mosolygott értetlenül Louis
-Mert…..azt….azt hittem…….hogy nem is szerettek, és csak nyűg vagyok nektek. –hajtota le fejét aranyosan
-Ella ezt miből gondoltad? –emelte fel fejt Zayn közelebb lépve
Ott voltam, hogy közelebb lépek. Azért tudhatná hol a határ.
-Nem tudom, csak szinte egyikkőtökkel sem töltöttem el hosszabb időt, hogy megismerjem jobban. –mondta zavarodottan
-Igazad van. De ez a mi hibánk. Eszembe sem jutott ez eddig. –döbbent rá az igazságra Liam
-De mi nagyon szeretünk téged. Szinte a mi Kishúgunk is vagy. –ölelte meg Louis
Ella mosolyogva ölelte vissza aztán újra csoportölelés lett belőle.
-Egyébként, mennyit voltam eszméletlen? –tette fel a nagy kérdést
-3 hétig. –válaszoltam neki ujjainkat ismét összekulcsolva
A válasz hallatán megdöbbent, majd úrj egy bájos mosoly terült arcára. Gyorsan tovàbb lépett. Imádom mikor ilyen. Úgy tesz mintha mi sem történt volna. Sosem veri nagy dobra, ha vele történt valami, sőt inkàbb rejtegeti. Nem szereti, ha minden körülötte forog. Ezért próbál most is úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Azonban szemmel láthatóan gyenge még.
A hangulat visszanyerte a pár héttel ezelőtti helyzetét. Minden happy. Ella is újra mosolyog végre és ennél nagyobb kincs számomra nincs. De annak nagyon nem örülök, hogy ennyire rosszban van Harryvl. Csak ő nincs itt velünk és bizonyára Ella miatt. Annyira haragszik rá, hogy nem hajlandó szóba állni sem vele, Harry pedig inkább elkerüli, mintsem újabb vitába keveredjen. Ki kell békítenem őket! Csak még azt nem tudom, hogyan. Egyenlőre élvezem, hogy újra az enyém. Minden erőmmel azon leszek, hogy biztonságban legyen.Teljes szívemből szeretem és tudom, hogy ő is engem. Ezt bebizonyította azzal, hogy megmentette az életem, holott tudta, hogy milyen következménekkel jár. Képes lett volna feláldozni értem a saját életét. És ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De minden pillanatomban azn leszek, hogy boldoggá tegyem.
~Ella~
A nappaliban vagyunk újra. Együtt a kis csipet csapat. Egy személy nincs itt, de nem is hiányzik ide. Újra csak vita lenne és nekem ehhez most sem energiám, sem kedvem nincs. Különben sem akarom, hogy elrontsa most a kedvem. Csak az számít hogy Niall jól van és együtt vagyunk. Teljes szvemből szeretem és többé senki és semmi nem állhat közénk. A Niall védelmezően ölelt át én pedig hozzábújva helyezkedtem el a kanapén. A hangulat nagyon jó. Barátias és csendes volt míg meg nem törte a csengő rikácsolása. Zayn felpattant, kinyitja ő. Persze egyikünk sem ellenekezett, mert mind lusták voltunk megmozdulni is.
-Niall......asszem téged keresnek.-szólt az ajtóból
Hangja furcsa és értetlen hanglejtésű volt. Elengedtem Niall kezét, hogy mehessen, de ő összeulcsolta ismét és magával húzott. Az imádnivaló mosolya lefagyott arcáról, mint megpillantotta az ajtóban álló szőke, karcsú lányt. Mint aki szellemet lát! A lány széles mosolyra húzta szájátmikor megpillantotta Niallt.
-Tiphani?!-suttogota remegő hangon.....
