~Csak te létezel

A csaj észrevéve Niall , a nyakába ugrott és megcsókolta. Niall ugyan eltolta magától, de már késő volt. Szívem összeszorult. kegyetlenül fájt ezt látni. A kép beleégett az agyamba. Hirtelen egy kar fonódott derekam köré és húzott a nappaliba. Megfordulva Zaynnel találkoztam. Utoljára hátrapillantottam, Niall aggódó tekintetével találkozva, miközben a csaj őt öleli. Zayn ezt látva ölbe kapott, majd egy szempillantás alatt a a szobájában termett lehelyezve az ágyára. Aggódó pillantásokkal néztem körbe, mert bár már majdnem egy éve itt lakom, de még nem jártam ebben a szobában. Falak fekete színűek. Sötétség árad minden honnan, amitől normális esetben kirázna a hideg, de már túl jól ismerem Zaynt , ahhoz, hogy tudjam , nem fog bántani. Az elmúlt időben, velem nagyon is rendes. Talán már semmi sötétet nem tudnék felfedezni benne. Jelenleg! Niall is ilyen rendes srác. Na tessék! Megint csak ő jut az eszembe! Annyira fájt látni, hogy egy másik lány csókolja. Azt sem tudom ki ez a csaj, de nem is akarom! Legyenek csak boldogok,már nem érdekel! Csak engem hagyjanak békén!  Bár már mit sem számít! Haza megyek! Én nem tartozom ide. Nincs ki miatt maradnom! Amúgy is be kéne fejeznem a sulit és anyát is rég láttam már. Harrytől is távol leszek legalább! És végre normális életem lehet jó messzire a vámpíroktól, a vérfarkasoktól, a varázslattól és minden egyes hülye misztikus dologtól, amivel eddig találkoztam! egyedül Zayn fog hiányoz, meg talán Louis és Liam. Ők azok, akikkel nem volt semmi vitám, sem rossz élményem. Talán azért mert alig töltöttünk el együtt egy kis időt, de nem számít már. És bár Niall mindenkinél fontosabb számomra, az a csaj "megszerezte" magának. Túl könnyen feladom, de mit tehetnék?! Nem szállhatok szembe vele, és már nem is akarok. Annyit küzdöttem már és harcoltam kettőnkért. Azt hittem , hogy szeret. Úgy látszik azt a csajt jobban. Ki vagyok én, hogy közéjük álljak?! Fáj elengedni, de nem tudok mást tenni. Én messze leszek innen, ők meg csak éljenek boldogan örökké!
Zayn gyengéd érintése zökkentett ki gondolataim árnyából. Arcomról távolította el könnyeimet. (?!) Észre sem vettem! De kit érdekel?!?!
-Jól vagy?-aggodalmaskodott
-Nem , de hagyjuk!-dörzsöltem meg arcomat
-Ennyire szereted?-kérdezte szemembe nézve
Könnyes szemekkel bólogattam. Az ágyról feltápászkodva a fürdő felé vettem az irányt, magam mögött Zaynnel. megmostam az arcom, majd visszamentünk.

******

Éjszaka megébredtem. Szinte el sem aludtam. Mikor kiléptem Zayn szobájából, akkor jutott eszembe, hogy jelenleg üres a ház. Zayn említette, hogy mindannyian vadászni mennek. A konyhai órára pillantva láttam , hogy még csak hajnali 3 van. Hosszú éjszakám lesz! Az udvar felé haladva élveztem , amint a hideg, nyirkos levegő megcsípi bőröm. Kimondottan jól esett. A fűbe letelepedve kezdtem csodálni a sötét égboltot, ami még is oly tiszta és csillag dús volt. Egyszóval gyönyörű. Elmélázva a csillogó égitesteken ismét Niallre terelődtek gondolataim.Miért ilyen bonyolult az élet!? Miért kell mindig szenvednem a szerelem miatt?! Miért nem élhettünk volna boldogan!? Miért kell valami mindig közénk álljon?! Már nem számít! Otthon legalább távol leszek ezektől. Távol Harrytől , távol Nialltől és távol ettől az egész elbaszott világtól. Talán újra normális életem lehet. Niall pedig boldog lehet azzal a csajjal. Nem fogok közéjük állni. Igen sokan mondják, hogy túl könnyen feladom. És igen igazuk van, de már belefáradtam a harcba. Nem bírok már tovább küzdeni. túl gyenge vagyok ehhez. Amúgy is csak veszítenék a vámpírcsajjal szemben. Eleve hogyan vehetném fel a versenyt egy vámpírral?! én csak egy egyszerű halandó vagyok. Előbb utóbb megöregszem és még jobban elcsúnyulok aztán meghalok, míg Niall ugyan ilyen fiatal és gyönyörű marad örökké. A többiekkel együtt. Pár évvel később , meg úgy is elfelejtenek és kész. Probléma megoldva. Ugyan ez lesz most is , ha hazaköltözöm. Ők is élhetik a saját életüket problémák nélkül és én is. Mindenki jól jár. Főleg ők. Mert nekem ott marad az a végtelen fájdalom a szívemben , ami arra fog emlékeztetni, hogy elengedtem Niaal, és ő most egy másik lány karjaiban leli a szeretetet.
Gondolataimból egy puha plédérintése zökkentett ki, majd két óvó kar ölel át hátulról. Védelmező , de ugyan akkor félénk és bátortalan volt. Illata alapján döbbentem rá, hogy ki ő! (?!) Szívem ütemesen kezdett össze vissza kalapálni, és a tomboló fájdalom is csak egyre jobban dübörgött bennem. Hogy kerül ide ?! Úgy volt, hogy üres a ház és egyedül vagyok?! És egyáltalán mit akar?!
-Miért ülsz itt kint egyedül? Veszélyes.-szólalt meg lágy hangon ,még is félénken
-Nem tudok aludni.-motyogtam magam el meredve
Apró és gyengéd puszit hagyott nyakam puha bőrén. (?!) Teljesen beleborzongtam. Nem tudok kiigazodni rajta. Most akkor mit akar?! Vagy kit szeret?! Teljesen összezavar!
-Niall.-szólítottam meg bátortalanul
Neve hallatára leült velem szembe minél közelebb húzódva hozzám.
-Haza megyek.-néztem szemébe
De nem bírtam sokáig állni gyönyörű pillantásait ,ezért lehajtottam fejem, a füvet vizslatva.
-Nem értem, hisz itthon vagy.-mondta zavarodottan, mintha tagadná, hogy tudja miről beszélek
-Nem! Ez nem az én világom! Nem tartozom ide! Nem tartozom közétek!-mondtam határozottan ujjaimat birizgálva
Fejem felemelve zárta tenyerei fogságába arcom, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Tekintete fájdalmat és meggyötörtséget sugárzott könnyleple mögül. Arcáról félelem tükröződött.
-Ne mondd ezt kérlek! Te is a családunk része vagy. Nélküled nem lennénk egy család. Igen is közénk tartozol! Hozzám tartozol!-támasztotta össze homlokunk
Teljesen összezavarodtam. Hozzá tartozom?! Akkor miért ölelgette azt a csajt?! Kit szeret?!
-És mi van ezzel a Tiphanival?-kérdeztem remegő hangon
-Semmi! Elküldtem még akkor, amikor Zayn felvitt a szobájába. Én csak téged szeretlek most és mindörökké! Te vagy az életem, a levegőm, a mindenem! Soha soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm ne menj el! Csak most kaptalak vissza, nem veszíthetlek el újra. nem hagyom, hogy elhagyj! Azt nem élném túl!-sírt győzködve, hogy maradjak ...