~Bevésődés...

~Niall~

Uram Isten! Magával vitte! Nem! Nem lehet! Bántani fogja! Így is már megharapta, de akár meg is ölheti és ismerve Tiphanit, nem is fog habozni!  Nem! Nem ölheti meg!  Ella tud védekezni! Remélem… Utánuk eredtem egyből az erdő felé, de sehol sem leltem nyomukat. Nem éreztem Ella kellemes vaníliás illatét, se nem hallottam szívének heves dobogását. Vagy talán már nem is dobog? Nem ez biztos, hogy nem igaz! Ella még él! Csak fel alá futkároztam az erdőben reménykedve, hogy kapok valami jelet, miből meg tudom állapítani hollétüket. Azonban csak Harrybe botlottam.

-Haver, mit rohangálsz? Tegnap voltál vadászni nem?- kérdezte értetlenül

-De! Csak, hogy Ella eltűnt!- mondtam ki hezitálva

-Mi?! Hogyan?! Vagy miért?! – kérdezte idegesen

-Tiphani magával vitte. - motyogtam szemeim lehunyva

-Ha bármi baja esik a húgomnak, nem érdekel, hogy a barátnőd! Megölöm! – nézett rám rubinvörös szemeivel

Nekem kell előbb megtalálnom őket! Figyelmeztetnem kell Tiphanit! Szinte már az egész erdőt bejártam, de sehol sem akartam rájuk.  Kezdtem kétségbeesni, mikor meghallottam egy éles sikítást. Hezitálás nélkül száguldottam a hang irányába….

~Ella~

Fogalmam sem volt hová rángat el a csaj, de gondoltam, hogy nem shoppingolni.

-Itt nem akadályoz meg minket senki! – vicsorított, majd ellökött

Keményen vágódtam le a földre, de időm sem volt ezzel foglalkozni. Éreztem, hogy támadni akar így gyorsan odébb gurultam, majd látván, hogy ismét pofára esett feltápászkodtam.

-Ne akard, hogy megöljelek! – mondtam idegesen

-Ugyan szívecském ettől neked kell félned inkább! –indult meg felém

Azonban mielőtt hozzám érhetett volna kínzó pillantásaimat felhasználtam ellene! Fejét fogva esett össze sikítva.  Hirtelen valaki ellökött, majd felsegítette a csajt és eltűntek egy szempillantás alatt.  A sötét miatt nem tudtam beigazolni, hogy ki is lehetett az, de annyit láttam, hogy valami sötét hajú srác. Így biztosan nem Niall.

-Úristen! Jól vagy?- jelent meg előttem Harry lehajolva hozzám

Mögötte tökéletesen kirajzolódott Damon és Niall (?!) alakja . Bátyám felsegítette a földről, majd szorosan magához ölelt, azonban el is húzódott sziszegve.

-A nyakad!- mondta mélyeket lélegezve

Kezemet a sebhez emeltem, majd a már jól megszokott varázslattal és mozdulattal begyógyítottam. Niall érdeklődő pillantásait nem tudtam nem észrevenni! Gondolom, a szőke szukája sorsa érdekli!

-A barátnődet megmentette egy srác és eltűntek. –mondtam fagyosan

Bólintott egyet és ő is eltűnt.  Nem mintha bánnám.

-Megölöm a csajt!- morogta Harry ökölbe szorított kézzel

-Hagyd! Jól vagyok!- néztem szemébe megnyugtatva

Ezek után mindhárman hazamentünk. Damon aggodalmas pillantásokkal figyelt végig, még sem szólalt meg egyszer sem.  Mikor beléptem az ajtón Zaynbe botlottam. Mindketten megtorpantunk. Tekintetünk elszakíthatatlanul fonódott össze. Azonban Damon torokköszörülése visszarántott minket a valóságba- Láttam rajta, hogy zavarja ez, ami most történt.  Zayn felment, gondolom a saját szobájába. Damon meg felkísért engem az enyémbe. Megvárta, míg lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba. Gondoskodóan betakargatott, búcsúként, pedig egy apró puszit hintette homlokomra.

-Itt leszek, mikor felébredsz. - suttogta, majd a lámpát leoltva távozott

~Tiphani~

-Miért hoztál el Ryan?!-kiáltottam rá

-Mert a húgom vagy! És nem hagyhattam, hogy megöljétek egymást! A tanács élve akarja!-mondta szemembe nézve 

-Vissza kell mennem!-indultam el, de visszatartott

-Nem mehetsz!- parancsolta szigorúan 

-Nem hagyom, hogy újra együtt legyenek! Niall az enyém!-vitáztam határozottan 

-A bátyja meg akar ölni, és meg is fog, ha visszamész! Élve van rád szükségem!.-szorított magához 

-Nem értem, hogy tudtál vele járni.-hitetlenkedtem fintorogva 

-Gyönyörű lány. Még most is.- ábrándozott 

Hasba csaptam, észhez térítve! Letudva a testvéri vitát a tanácshoz indultunk, hogy megosszuk velük a részleteket, Bár szerintem nincs rá nagy szükség.

~Damon~ 

Nagyon megrémített az, hogy a csaj magával vitte Ellát! Folyamatosan próbáltam hangját, lélegzetvételét, szívverését, vagy árulkodó jelet keresni ebben az idegölő csendben, mi az egész erdőre rátelepedett. Amint megcsapta fülem, valamilyen hang egyből fel rohantam. Odaérve már csak annyit láttam, hogy Ella a földön fekszik! Megijedtem, hogy elkéstem, de szerencsére megmozdult. hatalmas kő esett le a szívemről, még ha nem is dobog.... Nagyon a lelkemen viselem sorsát. nem tudom, hogy, vagy, hogy miért, de nagyon fontos számomra. Minden egyes pillanatban vele akarok lenni, és óvni őt még a széltől is. Karjaimba akarom zárni ölelve, és soha e nem engedni. Érezni, hogy csak az enyém! Boldoggá akarom tenni, és gondoskodni róla, hogy soha, de soha többé ne legyen szomorú. Hogy egyetlen kusza könnycsepp se lásson napvilágot arcán. Tudom a bátyja is vigyáz rá, de ő sem lehet mindig mellette, ahogyan sajnos én sem. De mindent megteszek ennek érdekében. Mikor hazakísértem, gondoskodóan tettem, majd magára hagytam, haza indulva, Nem tudta nem észrevenni öcsém rosszalló pillantásai, mik szinte lyukat égettek hátamba!
-Mi van? -kérdeztem rá
-Ne bántsd meg! Annyit szenvedett már szegény lány! A legjobb, ha békén hagyod!- modnta leülve a fotelba
-Igen is Dr.Stefan.-mondtam gúnyosan
-Nézd Damon! Ő Niallt szereti. bevésődött, és ez ellen te sem tehetsz semmit! Érted?-oktatott ki  - Előbb vagy utóbb úgy is újra egymásra találnak.-mondta vállrántva
Na persze! Azt megnézném! Csak tudnám, miért kell beleavatkoznia?! Miért kell szándékosanm felidegesítenie?!
-Arra nem gondoltál, hogy talán nekem is bevésődött?!-emeltem fel hangomat feszülten 

~Magával vitte

Sziasztok! 

Tudom, nagyon rövid lett, de most csak ennyire tellett tőlem! Sorry. Ígérem a kövit megpróbálom hosszabbra írni! 

Puszi~Ella xoxo 

~Niall~

-Ella! Hol a francban voltál?!-rivalltam rá kissé aggódó hangnemben szemébe nézve 

Erre megjelent mögötte az egyik Salvatore. Még hozzá pont a "jobbik"! 

-Mintha érdekelne!-vágta rá ridegen, majd kikerült és a emeletre indult, mögötte Salvatoreval...

Na nem! Nem hagyom, hogy csak így elmenjen mellettem! Elé vágtam, mire megtorpant. Nem akartam, hogy csak így otthagyjon!

-Igen is érdekel!-néztem szemébe

-Akkor mondom másképp! Semmi közöd hozzá, hisz már nem vagyunk együtt!-vágta arcomba , majd kikerült 

Salvatore szorosan a nyomában járt. Minek van vele? Zaklatottan vágódtam vissza a kanapéra. 

-Édes....-szólalt meg Tiphani, de leintettem 

Hallani akrtam miről beszélnek...

~2 héttel később~

~Ella~

Az utóbbi időben szinte otthon sem voltam, szerencsére! Valahogy nem volt kedvem sem hallgatni, sem nézni azt, ahogy a szőke csaj és Niall egymást falják. Sokkal jobban éreztem magam Damonnel, és nagyszerűen elvoltunk. Harry persze szinte minden nap átjött, hogy szemügyre vegyen, minden rendben van-e? És megnyugtattam minden áldott nap, hogy jól vagyok! nem érdekel Niall! Túlléptem ezen! Ahogy ő is! Persze győzköd, hogy menjek vissza, de köszi passzolom bátyus! Böki a csőrét, hogy nem tudja miért szakítottunk Niallel, de ha rajtam múlik nem is fogja megtudni. Persze azóta Niallel egyre rosszabb a viszonyunk....Annyira bunkó lett velem! Levegőnek néz! Na nem mintha annyira zavarna, de akkor is ez akkora parasztság! Legalább emberszámba venne!De neeeem! Minek azt?! Hiszen nem voltunk együtt majdnem másfél évig! Dehogy! Bár igaz, hogy, ami volt elmúlt, de akkor is! Ez nem ok arra, hogy így bánjon bárkivel is! És persze így én sem vagyok valami kedves felé. Bár nem is nagyon találkozunk, mert messziről kerüljük egymást. Zayn is kerül, az incidens óta. Azóta nem is láttam egyszer sem. Lousi jelenleg Eleanornál van . Segít neki pakolni, mert hamarosan hozzánk költözik. A srácok nagy örömmel fogadják, és én is.Hisz végre nem leszek egyedüli csaj a házban. Jó itt van a szőke vámpírszuka is, de vele jobb ha nem kerülök egy légtérbe! Szerintem érthető miért!Ahányszor csak egymásba botlunk, belém köt. És köztudott, hogy én nem az a fajta vagyok, aki sző  nélkül hagyja az ilyet! Ilyenkor általában megjelenik valaki és szó szerint elvisz engem onnan. Felemel és elvisz, mert magamtól nem megyek,ismernek már. Tudják, hogy ha ott maradok, abból jó nem sülhet ki! No meg féltenek is. Ismernek már túl jól is, mert ha én felemelem a hangom, onnantól durranok! És meg van a baj! Bár ez nagyon nem hiányzik számomra...

-Halihó tündérke.-paskolta arcomat Damon 

-Ne haragudj! Elgondolkodtam.-mosolyodtam el 

-Róla?-kérdezte halkan

Mindig tudja, mi jár a fejemben! Pedig nem is gondolat olvasó. Egyszerűen csak ismer. Fejemet lehajtva néztem a lepedőt az ágyon. Ujjával gyengéden felemelte államat, hogy szemembe nézhessen. Tudja, hogy így bármire rá tud venni. Nem szuggerálással, csak szimplán tudja, hogy milyen hatással van rám.
-Ne légy szomorú miatta. Nem érdemli meg! -mondta szemembe nézve- Nem érdemelt meg téged!-simította ki kósza tincsemet arcomból
-Nem számít.-erőltettem mosolyt arcomra.- Haza kéne már mennem. Ma érkezik Eleanor.-mondtam
-Majd később átmegyek.-puszilta meg homlokom
Jól eső borzongás futott át testemen. Búcsúzásképp megöleltük egymást, majd Stefannel is és haza mentem.

*****

Hazaérve ettem egy keveset, majd megkerestem bátyámat. Természetesen a saját szobájában leltem rá. Habozás nélkül ugrottam rá, de mivel számított tettemre így pillanatok alatt felém kerekedett és csiklandozni kezdett. Tudja , hogy azt utálom a legjobban. Szinte már könnyezve könyörögtem neki, hogy hagyja abba, mire hallgatott rám. Na jó nekem ennyi elég is volt a bátyámból....Persze nem rossz értelemben. imádom, de utálom, ha csikiz. Lementem az udvarra egy kis levegőt szívni, azonban ott sem volt olyan jó levegő.

-Te már megint itt vagy ?!-kérdezte lenézően Tiphani

-Ezt inkább én kérdezhetném! Ugyan is én itt lakom!-fordultam el irányából 

-Én pedig Nialler barátnője vagyok.-dörgölte orrom alá, elém vágva 

Kikerültem őt, mert nem volt kedvem a képét nézni, és befelé indultam.

-Arra nem gondoltál még, hogy csak pótlék vagy számára? Nem furcsa neked egy kicsit, hogy először nem akart tőled már semmit, most meg igen?-nevettem gúnyosan 

Szinte hallottam, ahogy fújtat mögöttem. Volt egy furcsa megérzésem, mintha valami veszély fenyegetne. Testem magától kelt életre lehajolva. Mire észbe kaptam a szőke már a földön volt pofára esve. Lenéző vigyor kúszott arcomra, de próbáltam visszafojtani előtörni készülő nevetésem.Olyan szerencsétlen egy pukkancs vámpír. Felegyenesedtem, majd figyeltem mozdulatlanságát. Hirtelen felpattant és nekem támadt. Iszonyatos éles fájdalom hasított nyakamba, mi sikításra késztetett. Elviselhetetlen volt a fájdalom és nem akart elengedni sem! Kezem hasára helyeztem felhevítve tenyerem. Fájdalmat okoztam neki így morogva ugrott hátra.Azonban neki ez nem volt elég visszatántorítás. Újra nekem rontott , belém mélyesztve szemfogait. Éreztem, hogy gyengülök. Valaki lerántotta rólam a csajt így földre került. Egy percig sem haboztam. Tekintetem hatására a vámpírcsaj fejét fogva fetrengett. Mérhetetlen volt a dühöm... Nem létezett számomra semmi, csak a düh és a vergődő csaj a földön. A bosszú az, ami hajtott. Nem tudtam és nem is akartam leállni. Hirtelen 2 kér fogta közre arcomat

-Héy, Ella!.-térített magamhoz Damon .- Te nem ilyen vagy.-nézett szemembe 

Hitetlenkedve néztem körül! Elvesztettem az önkontrollom. Majdnem megöltem a csajt, csak mert a dühöm vezérelt. zavartan néztem, ahogy Niall felsegíti a csajt. De, amint talpra állt, megindult felém, kikerülve a védeni próbáló srácokat.....

~Niall~

Sikítás hangja keltette fel figyelmem. Azonnal felismertem a hangot. Irányába rohantam, majd Tiphani láttán ledöbbentem. Ella nyakára tapadva fosztotta meg a lányt vérétől. Éreztem, ahogy pulzusa csökken, szívverése lassul. Leszedtem Tiphanit Elláról, mielőtt még megölte volna. Alig egy másodperccel később szőke barátnőm fejét fogva fetrengett a földön. Tudtam, hogy Ella csinálja.

-Hagyd abba!-kiáltottam rá, de nem reagált 

 Salvatore előtte termett és beszélt hozzá. Hallgatott rá! Mi a franc?! Rám miért nem?! Miért pont csak rá?! Próbáltam nem foglalkozni velük. Segítettem Tiphaninak talpra állni, de amint ez sikerült neki Ellának rontott. Próbáltuk megállítani én is és Salvatore is, de gyorsabb volt. Elkapta őt és eltűnt Ellával együtt. Magával vitte.....