~Bevésődés...

~Niall~

Uram Isten! Magával vitte! Nem! Nem lehet! Bántani fogja! Így is már megharapta, de akár meg is ölheti és ismerve Tiphanit, nem is fog habozni!  Nem! Nem ölheti meg!  Ella tud védekezni! Remélem… Utánuk eredtem egyből az erdő felé, de sehol sem leltem nyomukat. Nem éreztem Ella kellemes vaníliás illatét, se nem hallottam szívének heves dobogását. Vagy talán már nem is dobog? Nem ez biztos, hogy nem igaz! Ella még él! Csak fel alá futkároztam az erdőben reménykedve, hogy kapok valami jelet, miből meg tudom állapítani hollétüket. Azonban csak Harrybe botlottam.

-Haver, mit rohangálsz? Tegnap voltál vadászni nem?- kérdezte értetlenül

-De! Csak, hogy Ella eltűnt!- mondtam ki hezitálva

-Mi?! Hogyan?! Vagy miért?! – kérdezte idegesen

-Tiphani magával vitte. - motyogtam szemeim lehunyva

-Ha bármi baja esik a húgomnak, nem érdekel, hogy a barátnőd! Megölöm! – nézett rám rubinvörös szemeivel

Nekem kell előbb megtalálnom őket! Figyelmeztetnem kell Tiphanit! Szinte már az egész erdőt bejártam, de sehol sem akartam rájuk.  Kezdtem kétségbeesni, mikor meghallottam egy éles sikítást. Hezitálás nélkül száguldottam a hang irányába….

~Ella~

Fogalmam sem volt hová rángat el a csaj, de gondoltam, hogy nem shoppingolni.

-Itt nem akadályoz meg minket senki! – vicsorított, majd ellökött

Keményen vágódtam le a földre, de időm sem volt ezzel foglalkozni. Éreztem, hogy támadni akar így gyorsan odébb gurultam, majd látván, hogy ismét pofára esett feltápászkodtam.

-Ne akard, hogy megöljelek! – mondtam idegesen

-Ugyan szívecském ettől neked kell félned inkább! –indult meg felém

Azonban mielőtt hozzám érhetett volna kínzó pillantásaimat felhasználtam ellene! Fejét fogva esett össze sikítva.  Hirtelen valaki ellökött, majd felsegítette a csajt és eltűntek egy szempillantás alatt.  A sötét miatt nem tudtam beigazolni, hogy ki is lehetett az, de annyit láttam, hogy valami sötét hajú srác. Így biztosan nem Niall.

-Úristen! Jól vagy?- jelent meg előttem Harry lehajolva hozzám

Mögötte tökéletesen kirajzolódott Damon és Niall (?!) alakja . Bátyám felsegítette a földről, majd szorosan magához ölelt, azonban el is húzódott sziszegve.

-A nyakad!- mondta mélyeket lélegezve

Kezemet a sebhez emeltem, majd a már jól megszokott varázslattal és mozdulattal begyógyítottam. Niall érdeklődő pillantásait nem tudtam nem észrevenni! Gondolom, a szőke szukája sorsa érdekli!

-A barátnődet megmentette egy srác és eltűntek. –mondtam fagyosan

Bólintott egyet és ő is eltűnt.  Nem mintha bánnám.

-Megölöm a csajt!- morogta Harry ökölbe szorított kézzel

-Hagyd! Jól vagyok!- néztem szemébe megnyugtatva

Ezek után mindhárman hazamentünk. Damon aggodalmas pillantásokkal figyelt végig, még sem szólalt meg egyszer sem.  Mikor beléptem az ajtón Zaynbe botlottam. Mindketten megtorpantunk. Tekintetünk elszakíthatatlanul fonódott össze. Azonban Damon torokköszörülése visszarántott minket a valóságba- Láttam rajta, hogy zavarja ez, ami most történt.  Zayn felment, gondolom a saját szobájába. Damon meg felkísért engem az enyémbe. Megvárta, míg lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba. Gondoskodóan betakargatott, búcsúként, pedig egy apró puszit hintette homlokomra.

-Itt leszek, mikor felébredsz. - suttogta, majd a lámpát leoltva távozott

~Tiphani~

-Miért hoztál el Ryan?!-kiáltottam rá

-Mert a húgom vagy! És nem hagyhattam, hogy megöljétek egymást! A tanács élve akarja!-mondta szemembe nézve 

-Vissza kell mennem!-indultam el, de visszatartott

-Nem mehetsz!- parancsolta szigorúan 

-Nem hagyom, hogy újra együtt legyenek! Niall az enyém!-vitáztam határozottan 

-A bátyja meg akar ölni, és meg is fog, ha visszamész! Élve van rád szükségem!.-szorított magához 

-Nem értem, hogy tudtál vele járni.-hitetlenkedtem fintorogva 

-Gyönyörű lány. Még most is.- ábrándozott 

Hasba csaptam, észhez térítve! Letudva a testvéri vitát a tanácshoz indultunk, hogy megosszuk velük a részleteket, Bár szerintem nincs rá nagy szükség.

~Damon~ 

Nagyon megrémített az, hogy a csaj magával vitte Ellát! Folyamatosan próbáltam hangját, lélegzetvételét, szívverését, vagy árulkodó jelet keresni ebben az idegölő csendben, mi az egész erdőre rátelepedett. Amint megcsapta fülem, valamilyen hang egyből fel rohantam. Odaérve már csak annyit láttam, hogy Ella a földön fekszik! Megijedtem, hogy elkéstem, de szerencsére megmozdult. hatalmas kő esett le a szívemről, még ha nem is dobog.... Nagyon a lelkemen viselem sorsát. nem tudom, hogy, vagy, hogy miért, de nagyon fontos számomra. Minden egyes pillanatban vele akarok lenni, és óvni őt még a széltől is. Karjaimba akarom zárni ölelve, és soha e nem engedni. Érezni, hogy csak az enyém! Boldoggá akarom tenni, és gondoskodni róla, hogy soha, de soha többé ne legyen szomorú. Hogy egyetlen kusza könnycsepp se lásson napvilágot arcán. Tudom a bátyja is vigyáz rá, de ő sem lehet mindig mellette, ahogyan sajnos én sem. De mindent megteszek ennek érdekében. Mikor hazakísértem, gondoskodóan tettem, majd magára hagytam, haza indulva, Nem tudta nem észrevenni öcsém rosszalló pillantásai, mik szinte lyukat égettek hátamba!
-Mi van? -kérdeztem rá
-Ne bántsd meg! Annyit szenvedett már szegény lány! A legjobb, ha békén hagyod!- modnta leülve a fotelba
-Igen is Dr.Stefan.-mondtam gúnyosan
-Nézd Damon! Ő Niallt szereti. bevésődött, és ez ellen te sem tehetsz semmit! Érted?-oktatott ki  - Előbb vagy utóbb úgy is újra egymásra találnak.-mondta vállrántva
Na persze! Azt megnézném! Csak tudnám, miért kell beleavatkoznia?! Miért kell szándékosanm felidegesítenie?!
-Arra nem gondoltál, hogy talán nekem is bevésődött?!-emeltem fel hangomat feszülten