Sziasztok!Tudom rengeteget késtem, de mostanában nagyon összejöttek a dolgok. Kórházba kerültem és épp hogy kijöttem , ismét lebetegedtem. Elmaradok a tanulással is, meg ezzel is, de igyekszem, ahogy tudok. Remélem több olvasót nem veszítek. Örülnék ha hagynátok nyomot magatok után, hogy tudjam, nem csak magamnak írom....
xoxo: Ella
-Nézd Damon! Ő Niallt szereti. Bevésődött és ez ellen te sem tehetsz semmit. Érted?-oktatott ki- Előbb vagy utóbb úgy is újra egymásra találnak.- mondta váll rántva
Na persze! Azt megnézném! Csak tudnám, miért kell beleavatkozni?! Miért kell szándékosan felidegesítenie?!
-Arra nem gondoltál, hogy talán nekem is bevésődött?!-emeltem fel hangomat feszülten
-Nem! Az nem lehet!-döbbent le öcsém- Szegény lány.-szörnyülködött
-Szóval, nem tudom mit tegyek!-vágódtam le a fotelba kétségbeesetten
-Hát ők már nincsenek együtt, tehát neked szabad a terep. De csak, ha ő is így gondolja .-elmélkedett
Nem szóltam semmit. Csak a kandallóban ropogó tűzet figyeltem. Olyan megnyugtató és békés.
-Örülök, hogy vele történt.-mondta Stef, megtörve a hatalmas csendet. Jó hatással van rád.-állapította meg
Most, hogy mondja van benne valami. Kevesebbet gyilkolok, s javarészt, csak állatokból táplálkozom. Átvettem az öcsém nyuszidiétáját. Pedig kegyetlen voltam, minden áldozatul esettel. És mióta megismertem őt, mikor először megpillantottam nappalinkban kétségbeesett arcát, azóta bennem van ez a furcsa érzés, mi teljesen megváltoztatott. De egyáltalán nem bánom...
~Ella~
Mikor megébredtem, kinyitva szemeim bátyámat pillantottam meg, amint az ágyam szélén ülve figyel.
-Jó reggelt.-köszöntött, hajamba puszilva
-Neked is.- öleltem magamhoz
Meglepődött tettemen, így hezitált, aztán szorosan karjaiba zárt.
-Itt van Eleanor.-mosolygott rám elhúzódva
Szemeim elkerekedtek, majd feltöltődve energiával kipattantam az ágyból és rohantam a nappali felé, ahonnan a hangok érkeztek.Hátulról ugrottam rá barátnőmre, de mivel nem számított rám így mindketten a hideg csempén landoltunk. A srácok csak jóízűen nevettek rajtunk, ahogy mi is. Harry felsegített a földről, míg Louis Eleanornak segített. Szorosan zártuk egymást karjainkba barátnőmmel, majd otthagyva a srácokat felvonultunk a szobámba. Mikor benyitottam kellemes meglepetés fogadott.
-Szia.-ugrottam nyakába neki is
Szorosan tartott karjai között, még is óvatos és gyengéd volt, mintha puszta érintésétől képes lennék összetörni. Nyakamba fúrta arcát mélyen belélegezve illatom, majd apró puszit hintett az érzékeny bőrre. Végig futott hátamon a hideg, jóleső bizsergetést keltve testemben.
-Ez csikiz.-húzódtam el nevetve
Szokásos fekete bőrdzsekijét viselte, alatta ugyan olyan színű pólóval és hozzá illő farmerral. Egyszerű még is stílusos. Egy szóval jellemezve: vadító! Látva Eleanor értetlen tekintetét én is észbe kaptam.
-Upsz!-kuncogtam.- El, ő Damon. Damon, ő Eleanor, Louis barátnője. mutattam be őket
-Na jó, úgy látszik nagyon le vagyok maradva! Mi van Niallel?!-kérdezte értetlenül
BUMM!! Bele a közepébe a dolgoknak! Tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgy is el kell meséljem neki mindazt, ami az utóbbi időkben történt, de nem ilyen hamar szerettem volna! Nem akartam felszaggatni , az éppen begyógyult sebeimet. Szinte már majdnem begyógyultak, és ezt csak is Damonnek köszönhetem. Ha ő nem lett volna mellettem, nem tudom, hogyan éltem volna túl, ezt a drámát, mi körülöttem zajlott. Nagyot sóhajtva vágódtam le az ágyra Damonnek dőlve. El helyet foglalt velünk szembe, majd érdeklődve figyelt minket. Minden apró részletbe beavattam, az első szótól az utolsóig. Mindvégig csendben és döbbent tekintettel figyelt. A végén pedig kifaggatott, hogy MOST mist érzek Niall iránt. Őszintén? Én magam sem tudom. Utálom, baromira gyűlölöm, még sem vagyok képes nem szeretni őt. Ahányszor csak meglátom szívem összeszorul. Iszonyú fájdalom, szenvedés és gyűlölet lesz úrrá benne! De ha meg valami történne vele , nem tudnék nem foglalkozni vele! Viszont jó messziről kerüljük egymást! Hál'Istennek!
-És akkor ti most együtt vagytok?-kérdezte El mutogatva helyzetünket
Hát igen, Damon mellkasának dőlve feküdtem , ő pedig derekam mentén ölelt magához. Nehéz lett volna nem félre érteni. Eleanor kérdésére tekintetünk összeakadt Damonnel.
-Ez bonyolult.-válaszolt helyettem Damon
Én csak egyetértően bólogattam. Tényleg nem tudom mi is van köztünk pontosan. Nagyon kedvelem és nem is tudnám már elképzelni nélküle mindennapjaimat. Mikor vele vagyok, az olyan felemelő érzést nyújt számomra. Olyan, minta nem kéne tartanom senkitől és semmitől sem. Pedig ez egyáltalán nem így van. A szöszi csaj rám vadászik és tudom, nem fogja feladni egyhamar. Még is Damon mellett teljes biztonságban érzem magam. Nem félek semmitől, csak is attól,hogy egy napon, már nem fog karjaiba zárni. Érintésétől kiráz a hideg, jóleső bizsergést kelt testem minden porcikájában. Egyszerűen imádom ezt az érzést és mindazt , amit kivált belőlem puszta jelenléte is. El és Louis kettesben töltötték a délután további részét, így mi is Damonnel. Először az udvar gondoltuk megfelelő telephelynek a hintaágy képében, de hamar rájöttünk, h ehhez már túl hideg van így vissza vonultunk a házba és a kanapén telepedtünk le. Csak összebújva bámultuk a TV képernyőjét. míg tekintetem meg nem akadt az ablakon. Azonnal felpattantam és, mint egy kisgyerek, kirohantam az udvarra . Csak az eget bámultam, amint a fehér pelyhecskék lassan hullanak lefelé a félhomályban.
-És akkor ti most együtt vagytok?-kérdezte El mutogatva helyzetünket
Hát igen, Damon mellkasának dőlve feküdtem , ő pedig derekam mentén ölelt magához. Nehéz lett volna nem félre érteni. Eleanor kérdésére tekintetünk összeakadt Damonnel.
-Ez bonyolult.-válaszolt helyettem Damon
Én csak egyetértően bólogattam. Tényleg nem tudom mi is van köztünk pontosan. Nagyon kedvelem és nem is tudnám már elképzelni nélküle mindennapjaimat. Mikor vele vagyok, az olyan felemelő érzést nyújt számomra. Olyan, minta nem kéne tartanom senkitől és semmitől sem. Pedig ez egyáltalán nem így van. A szöszi csaj rám vadászik és tudom, nem fogja feladni egyhamar. Még is Damon mellett teljes biztonságban érzem magam. Nem félek semmitől, csak is attól,hogy egy napon, már nem fog karjaiba zárni. Érintésétől kiráz a hideg, jóleső bizsergést kelt testem minden porcikájában. Egyszerűen imádom ezt az érzést és mindazt , amit kivált belőlem puszta jelenléte is. El és Louis kettesben töltötték a délután további részét, így mi is Damonnel. Először az udvar gondoltuk megfelelő telephelynek a hintaágy képében, de hamar rájöttünk, h ehhez már túl hideg van így vissza vonultunk a házba és a kanapén telepedtünk le. Csak összebújva bámultuk a TV képernyőjét. míg tekintetem meg nem akadt az ablakon. Azonnal felpattantam és, mint egy kisgyerek, kirohantam az udvarra . Csak az eget bámultam, amint a fehér pelyhecskék lassan hullanak lefelé a félhomályban.
Bizony! Már tél van! Valahogy mindig is csodálattal töltött el a havazás. Imádtam nézni. Csak arra eszméltem fel, hogy két erős kar fonódik derekamra, magához ölelve. Szembe fordultam tulajdonosával, bár tudtam, hogy Damon az , így nem ért meglepetésként. Közelebb hajolt, azt a pár centiméter távolságot is megszüntetve köztünk. Ajkai puhán kebelezték be enyéimet. Karjaim automatikusan fontam körbe nyakán, még közelebb kerülve hozzá. Ajkaim bizseregtek. Az egekben éreztem magam. Mintha senki és semmi nem létezne , csak is mi ketten. Olyan felszabadító érzés volt, minta már rég vágytam volna erre, sőt, talán így is van...
Romantikus pillanatunk azonban véget ért ugyan is remegni kezdtem. Hát, lehet, h nem túl okos dolog rövid ujjúban flangálni, miközben havazik. Eltávolodott arcunk, azonban tekintetünk egy pillanatra sem szakadt el. Hirtelen valaki elsuhant mellettünk egyenes be az erdőbe. Értetlenül kaptam felé fejemet.
-A szőke volt.-utalt volt barátomra Damon , majd elengedte derekamat
Mintha csak azt mondta volna, tessék menj utána! De eszemben sincs! Nincs okom arra, hogy bűntudatot érezzek, mert nem csináltam semmi rosszat. Jogom van továbblépni, ahogyan ő is tette. Nem csak ő lehet boldog. Nem csak neki jár a szeretet. Damon tekintete csalódottságot tükrözött. Azt gondolta utána fogok menni... Apró tenyereimmel zártam közre puha arcát, mélyen tekintetébe mélyedve.
-Nem érdekel Niall! Többé már nem!-suttogtam , majd nyomatékosításként apró csókot hintettem puha ajkaira
Damon apró mosolyra húzta ajkait, majd magához ölelve megemelt és megpörgetett a levegőben. Amint földet értem rohantam befelé és a kandallóra tapadtam, mert szétfagytam odakint. Kezeimet dörzsölgetve melegítettem magam. Damon felsőteste hátamnak simult, majd karjai derekam mentén öleltek. Persze jót kuncogott rajtam, hogy majd szét fagytam odakint. Miután ki mulatta magát előszedett egy puha plédet és rám terítette, majd ismét védelmező karjai közé zárt. Mámoros érzés volt, a tűz előtt ölelkezni. Romantikus s egyben meghitt pillanat volt, egészen addig,míg bátyám torokköszörülése meg nem zavarta mindezt. Mindketten hátrafordultunk, majd Harry közelebb lépett hozzánk. Méregető pillantásokkal tanulmányozta helyzetünket, majd kinyögte, mi böki a csőrét.
-Ti most együtt vagytok?-húzta fel egyik szemöldökét érdeklődve
Na ez egy nagyon jó kérdés, ugyan is számomra, sem világos ez a helyzet. Damonre pillantottam kérdőn, majd látva édes mosolyát, teljesen biztos lettem válaszomban. Aprót bólintottam félve reakciójától. Sosem fogadta jól az ilyesfajta híreket. Csak egy gondterhelt sóhaj hagyta el ajkait, majd újdonsült barátomra pillantott.
-Könyörgöm, csak vigyázz a húgomra.-nézett szemeibe aggodalmasan bátyám
-Ne aggódj! Nem hagyom, hogy bármi baja essen!-válaszolt barátom elszántan
-Gondoltam, csak, hogy ezt párszor már hallottam korábban és még is mindig megsérült.-magyarázta Harry
-Azóta tudok vigyázni magamra!-keltem védelmemre
-Nekem nem úgy tűnik.-simított végig a hegen, mi nyakamon éktelenkedett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése