Sziasztok Bloody olvasók! :)
Tudom, iszonyat rövid lett ez a rész, de a tervezéseim így kívánják. Csak is így jön ki a lépés, hogy még egy kicsit tépjem az idegeiteket ;) Igyekeztem hamar hozni, amiért eddig ennyit késtem :) Remélem tetszeni fog, és örülnék pár visszajelzésnek is :)
Ugyan akkor, ha van rá igény (mert magam miatt nem fogom) újra megnyitnám egy régi blogom ,
ami ITT megtekinthető
Tudom elég ergya a kinézete, de teljes átalakításon fog átesni a blog :)
Várom a visszajelzéseiteket :)
XoXo: Ella
Tudom, iszonyat rövid lett ez a rész, de a tervezéseim így kívánják. Csak is így jön ki a lépés, hogy még egy kicsit tépjem az idegeiteket ;) Igyekeztem hamar hozni, amiért eddig ennyit késtem :) Remélem tetszeni fog, és örülnék pár visszajelzésnek is :)
Ugyan akkor, ha van rá igény (mert magam miatt nem fogom) újra megnyitnám egy régi blogom ,
ami ITT megtekinthető
Tudom elég ergya a kinézete, de teljes átalakításon fog átesni a blog :)
Várom a visszajelzéseiteket :)
XoXo: Ella
~1 hónappal később~
Minden olyan csodálatosan alakult Damonnel. Egy nap sem telt el úgy, hogy nélkülöznünk kellett volna egymást. És persze, nem is tudtuk volna. A srácok is viszont örültek annak, hogy hosszú idő óta végre újra boldog vagyok. Szerencsére elfogadták Damont, így nincsenek konfliktusok. Vagy is egy valakit leszámítva. Zaynt. Ő az , aki nem áll szóba velem, és kerül messziről, de mikor egymásba botlunk, Damont megpillantva tekintete azonnal ébenfeketébe vált át, ami a dühöt szimbolizálja. És ezt persze Damon is észrevette. Mindig próbál kifaggatni, hogy mi van Zaynnnel, hogy vele miért nem beszélek, vagy róla miért nm beszélek, meg, hogy még is mi történhetett, ami miatt ilyen a viszonyunk. Ezek azok a kérdések, amikre nem válaszolhatok neki. 1, mert nem is lennék rá képes; 1, mert csak vitát, és feszültséget szítana köztem és Zayn között is , és ez nem hiányzik. Most minden nyugodt és nagyszerű. Szeretném, ha ez még jó sokáig így maradna. Egy valami viszont nagyon böki a csőröm! Azóta az este óta, mikor Niall látott minket, azóta én viszont, nem láttam őt. Vagy nagyon jól kerül engem, vagy ténylegesen vissza sem jött. Ez a többieknek is feltűnt már, de nem adnak neki nagy jelentőséget, mert elvileg csinált már ilyet ezelőtt is. Nem tudom. Nekem akkor is nagyon furcsa ez az egész! Olyan rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Felkászálódtam Damon mellől a kanapéról, majd az emelet felé lépdeltem. Eredeti úti célom a szobám volt, azonban Niall ajtaja előtt elhaladva megtorpantam. Valami hátborzongató érzés kerített hatalmába.Még is, mintha hívogatna. Önkénytelenül lépdeltem lassan a jól ismert ajtó felé. Lassan emeltem fel karom, majd a kilincset megérintve látomásszerűen villant be egy kép. Niallt kikötözve kínozzák, ő pedig tétlenül tűri. Nem ellenkezik. Vagy már nem is bír. Olyan ismerős ez a hely......megvan! A tanács!
Riadtan kaptam hátra kezemet a kilincstől. Szívem hevesen dübörgött bordáim között. Az oxigén képtelen volt eljutni tüdőmig, kisebb fuldoklást előidézve.
-Kicsim.-szólalt meg Damon halkan. Niall hívott, mindig így! - Mi a baj?- kérdezte aggódva
-Niall.-nyögtem ki végre, majd elkezdtem a bejárat felé rohanni
valósággal feltéptem az ajtót, azonban hirtelen elém állt Damon, így megtorpantam.
-Héy, nyugodj meg!-fogta kezei közé arcomat. - Mond el, hogy mi történt.-beszélt lassan , nyugodtan
-Volt...volt egy látomásom.- kapkodtam a levegőt.- Meg...megkínozták.-nyögtem ki idegesen
-Kik? És hol?-kérdezte értetlenül
-A tanács!-mondtam ki .- Meg kell mentenünk!-néztem szemébe kérlelően
Gondterhelt sóhaj hagyta el tökéletes ajkait, majd miután találkoztak enyéimmel, és újra egymás tekintetében bujkáltunk aprót bólintott beleegyezve. Tudtam, hogy nagyon nem örül ennek, és rosszul esik neki, de nem hagyhatom, hogy bekövetkezzen a látomásom. Stef szerint 50-50% az esély. vagy beteljesül vagy nem , de tudok rajta változtatni! ÉS fogok is! Nem hagyhatom Niallel megtörténjen. Biztos, hogy nem ok nélkül fogták el és tartják ott, már majdnem egy hónapja kínozva. Nem bírnám ki, hogy tudom, hol van , miken megy keresztül és én tétlenül hagynám, hogy végezzenek vele. Még , ha utáljuk egymást Niallel, akkor sem hagyhatom, hogy megöljék!
A már túl jól ismert kapuhoz érve, még a hideg is kirázott. Egy pillanatra megtorpantam, aztán újra eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Damon biztatóan hajamba puszilt, majd szorosan összekulcsolta ujjainkat. Határozott lépésekkel közelítettünk a végzetünk felé. Gyűlölöm ezt a helyet! Ahányszor csak jártam itt, mindig valami rossz történt. Bár mit vártam? Az egész világ amiben élek, gonosz! Egy nagy sötét lyuk! Ahonnan nincs menekvés. Ahogyan sejtettem, a főseggfej vigyorogva fogadott minket. Azt nem tudom, Damonnek mennyire szólt a gúnyos ábrázat, de abban teljesen biztos voltam, hogy nekem nagyon is sok jut ebből. De, ami furcsa volt, hogy egy cseppnyi meglepettséget sem fedeztem fel ábrázatán. Mintha számított volna rám!
-Sejtem ittléted okát Kedvesem.-becézgetett elém lépve
Szokásához híven alig pár centiméterre arcomtól. Oly mély undort kelt bennem látványa, mely szavakban kifejezhetetlen. Legszívesebben képen vágnám egy energiagömbbel.Vagy csak szimplán felgyújtanám.
-Niallért jöttem!-válaszoltam rezzenéstelen arccal
-Sajnos ez nem ilyen egyszerű.-vigyorgott önelégülten
-Nincs joga itt tartani!-emeltem fel hangom.- Nem csinált semmit!-érveltem
-Oh, dehogy is nem! Látom már pótoltad.-vetett pár lenéző pillantást Damonre.- Talán már elfelejtetted, hogy összetörte a pici, dobogó szívecskédet?-termett előttem a szokásosnál is közelebb hajolva
-Mióta érdekli az én magánéletem? Nemrég még meg akartak ölni!- vágtam vissza karjaim összefonva magam előtt
-Ugyan Szépségem.-simított végig arcomon, de elhúzódtam. -Fátylat a múltra. A te képességeiddel köztünk a helyed.-vigyorgott
-SOHA!-vágtam rá kapásból
Ezen nincs mit meggondolni! Soha nem fogok közéjük tartozni. Ilyen belejéig romlott emberekkel még szóba állni is utálok, nem , hogy még beálljak közéjük. Ráadásul vámpír sem vagyok, szóval ennek így semmi értelme.
-Talán ezen véleményeden, tudunk változtatni.-mutatott az ajtó felé
2 csicskás húzta maga után Niallt. Alig volt már ereje. Éreztem. Odarohantam volna hozzá, de egy vámpír utamat állta. A döbbenet cunamiként söpört végig rajtam. Lábaim remegni kezdtek. Szívem hevesen kalapált. Annyi értelmetlen volt ez....Nem tudtam felfogni.
-Ryan?!-lepték el szememet könnyeim
-Hello Rebecca.-szólított régi becenevemen, majd egy hajtincset simított ki arcomból
Gondterhelt sóhaj hagyta el tökéletes ajkait, majd miután találkoztak enyéimmel, és újra egymás tekintetében bujkáltunk aprót bólintott beleegyezve. Tudtam, hogy nagyon nem örül ennek, és rosszul esik neki, de nem hagyhatom, hogy bekövetkezzen a látomásom. Stef szerint 50-50% az esély. vagy beteljesül vagy nem , de tudok rajta változtatni! ÉS fogok is! Nem hagyhatom Niallel megtörténjen. Biztos, hogy nem ok nélkül fogták el és tartják ott, már majdnem egy hónapja kínozva. Nem bírnám ki, hogy tudom, hol van , miken megy keresztül és én tétlenül hagynám, hogy végezzenek vele. Még , ha utáljuk egymást Niallel, akkor sem hagyhatom, hogy megöljék!
A már túl jól ismert kapuhoz érve, még a hideg is kirázott. Egy pillanatra megtorpantam, aztán újra eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Damon biztatóan hajamba puszilt, majd szorosan összekulcsolta ujjainkat. Határozott lépésekkel közelítettünk a végzetünk felé. Gyűlölöm ezt a helyet! Ahányszor csak jártam itt, mindig valami rossz történt. Bár mit vártam? Az egész világ amiben élek, gonosz! Egy nagy sötét lyuk! Ahonnan nincs menekvés. Ahogyan sejtettem, a főseggfej vigyorogva fogadott minket. Azt nem tudom, Damonnek mennyire szólt a gúnyos ábrázat, de abban teljesen biztos voltam, hogy nekem nagyon is sok jut ebből. De, ami furcsa volt, hogy egy cseppnyi meglepettséget sem fedeztem fel ábrázatán. Mintha számított volna rám!
-Sejtem ittléted okát Kedvesem.-becézgetett elém lépve
Szokásához híven alig pár centiméterre arcomtól. Oly mély undort kelt bennem látványa, mely szavakban kifejezhetetlen. Legszívesebben képen vágnám egy energiagömbbel.Vagy csak szimplán felgyújtanám.
-Niallért jöttem!-válaszoltam rezzenéstelen arccal
-Sajnos ez nem ilyen egyszerű.-vigyorgott önelégülten
-Nincs joga itt tartani!-emeltem fel hangom.- Nem csinált semmit!-érveltem
-Oh, dehogy is nem! Látom már pótoltad.-vetett pár lenéző pillantást Damonre.- Talán már elfelejtetted, hogy összetörte a pici, dobogó szívecskédet?-termett előttem a szokásosnál is közelebb hajolva
-Mióta érdekli az én magánéletem? Nemrég még meg akartak ölni!- vágtam vissza karjaim összefonva magam előtt
-Ugyan Szépségem.-simított végig arcomon, de elhúzódtam. -Fátylat a múltra. A te képességeiddel köztünk a helyed.-vigyorgott
-SOHA!-vágtam rá kapásból
Ezen nincs mit meggondolni! Soha nem fogok közéjük tartozni. Ilyen belejéig romlott emberekkel még szóba állni is utálok, nem , hogy még beálljak közéjük. Ráadásul vámpír sem vagyok, szóval ennek így semmi értelme.
-Talán ezen véleményeden, tudunk változtatni.-mutatott az ajtó felé
2 csicskás húzta maga után Niallt. Alig volt már ereje. Éreztem. Odarohantam volna hozzá, de egy vámpír utamat állta. A döbbenet cunamiként söpört végig rajtam. Lábaim remegni kezdtek. Szívem hevesen kalapált. Annyi értelmetlen volt ez....Nem tudtam felfogni.
-Ryan?!-lepték el szememet könnyeim
-Hello Rebecca.-szólított régi becenevemen, majd egy hajtincset simított ki arcomból
Köpni nyelni nem tudtam. Lesokkolt a hír! Hogy Ryan beállt közéjük! Ő , aki mindig annyira jámbor és bajkerülő volt. Tökéletes ellentétben velem. Talán ezért is illettünk össze ennyire. Én bajba sodortam magunkat, ő pedig mindig megmentett.
-Miért?-kérdeztem remegő hangon
-Érted.-motyogta szemembe nézve
Szavaim is elakadtak. Nem tudtam mit mondhatnék erre. Úgy éreztem, mintha ugrálni tudnék örömömben, de még is fájdalommal töltött el, hogy ilyen körülmények hoztak minket ide. Niall haldoklik, Damon pedig biztos frászban van, hiszen semmit sem ért. És akár mennyire szívmelengető is, amit Ryan mondott, én Damont szeretem, Nem lennék képes most mindent eldobni, csak azért, mert Ryan felbukkant.
-Jaj Fivérem, ne legyél már ilyen nyálas!-ütötte meg fülem egy idegesítően ismerős hang
-Tiphani!.-szűrtem ki fogaim közt e gyűlölt nevet
Várjunk! Most áll össze a kép! Így kerek a történet! A csaj csak kihasználta a szőkeséget, hogy a közelemben kerülhessenek! És Ryan, Ryant a fivérének szólította! Testvérek! Akkor ő is csak kihasznál?! Nem , nem lehetséges! Hisz, most mondta, hogy mindent értem csinált.Minden, ami itt történt és történik, az én hibám. EZ az egész az én hibám! Hogy Niallt elkapták és megsebesült! És ráadásul Damont is belerángattam! Uram Isten!
-Szóval Hercegnő? Mit mondasz?-kérdezte gúnyosan a főseggfej.- Csatlakozol közénk, újra a szeretett Ryaneddel lehetsz és a szőkét elengedjük a kis barátoddal együtt. Vagy! Ellenállsz és mindhárman meghaltok.-vázolta lehetőségeimet a szokásos undorító vigyorával
Most mit tegyek????..........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése