~Holiday

Köszönöm mindazoknak akik eddig olvasták a blogom. Az utóbbi akart lenni az évadzáró rész. Még szerettem volna hozni egyet, de sajnos ma már nem volt időm megírni. Holnap kora reggel elindulok Romániába és 2 hétig ott is leszek. nem tudok internet közelbe jutni sajnálatos módon, íyg most egy kis szünet lesz a blgban. Remélem midnenkinek tetszett az első évad! 

Love, Ella

~Nem veszíthetlek el!

-Ella mi a francért jöttél ide?-támadott le dühösen a bátyám
Chhh még ő a dühös. Nem én hazudoztam neki 17 éven keresztül. nem én titkoltam el alőle a valódi lényemet. nem én vertem át állandóan.
-Te mi a francért jöttél ide?!-kiáltotam vissza
-Otthon mindent megbeszélünk higgadtan!-ajánlotta fel, bár inkább parancsnak hangzott
Elviharzottam mellette az ajtó irányába , majd hazafelé vettem az utat.Síri csend telepedett rák miközben gyprsan lépdeltem az erdőben. Lasan a nap is felkelt. Csak az ágak reccsenése hallatszott olykor amikor ráléptem egyre. A levegőben szinte érezni lehett a feszültséget.Egy szó , egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Jobban is járt mindenki. Iszonyatosan dühös vagyok Harryre. Egy ilyen dolgot eltitkolni előlem. Ennyi , már a bátyám sem szeret. Azért titkolta el , hogy ne keljen ezzel is bajlódnia velem kapcsolatban. De ha majd eltűnök a láthatárról akkor nem lesz több gondja , se neki , sem a többieknek. Niallön valahogy segítenem kell, de azt még nem tudom hogyan. Majd beszélek Stefannal vagy nem tudom.... Jesszu ha tudnám , hogy most mi tévő legyek vagy mit mondjak bárkinek is?? Hogyan közöljem velük azt, hogy hazamegyek mert csak kolonc vagyok számukra?? Ennél tehetetlenebbnek még életemben nem éreztem magam és az a rossz érzésem , hogy ennek koránts sincs még vége. Erősnek kell lennem, de nem megy. Én ezt már nem bírom. Belefáradtam ebbe az egész életbe. Mindenkinek jobb lenne ha már nem élnék. Ha ott az erdőben inkább megöltek volna Codyék. Harrynek egy gonddal kevesebb lenne és a többiekről meg ne is beszéljünk. Még csak szomorúak sem lennének. Miért is lennének? Nem szeretnek. Egyikük sem. És nem is fognak. már lassan 2 hónapja , hogy itt vagyok ,de még hosszasan csak Niallel és talán még Zaynnel tudtam így beszélgetni. Teljesen egyedül voltam akkor is és most is.de nincs mit tenni. Nem tudnak tőlem megszabadúlni , de majd én segítek nekik!

Gondolkodásomból az ajtó csapódása zökkentett ki. Már itthon is vagyunk. Chh itthon? Egy nagy frászt! Teljesen idegen számomra ez a hely , ahogy a lakók is. Hírtelen a falhoz szorítva találtam magam , szemben az eddig bátyámnak mondott személlyel. Szeme vérvörösen izzott. Alig tudott magán uralkodni, de már nem is bántam volna ha megöl.

 Úgy sem hiányoznék senkinek. Rezzenéstelen arccal és kemény tekintettel néztük egymás szemét Harryvel. Arra eszméltünk fel, hogy Louis leszedi rólam Harryt, Liam pedig a csuklómat vizsgálja ami teljesen véraláfutásos lett a szorítástól. Pillantásunk azonban egy percre sem szakadt el egymástól.
-Mit mondott neked Salvatore?-kérdezte ridegen , rezzenéstelen arccal
-Azt amit meg kellett volna tudnom , már 17 évvel ezelőtt!-vágtam rá ahogyan ő
Megint nekem támadt volna , de Louis és Liam lefogták Zayn pedig mögém állt.
-Te ezt nem értheted.-próbált magyarázkodni miközben kiszabadította magát a fiúk szorításából
-Szóval tudtad!-bizonyosodtam meg róla-Te mindvégig tudtad!-kiabáltam már sírva
-Ella kérlek nyugodj meg.-próbált megölelni, de eltoltam magamtól
-Ne érj hozzám!-léptem hátrébb.-Már meg sem lepődöm.  Így mindent értek miért viselkedtél így velem az utóbbi időben.
-Semmi köze hozzá az utóbbi dolgokhoz.-próbálkozott ismét mentegetőzni
Megcsóváltam a fejem. Értette ebből, hogy nem számít már mit mond. Hátat fordítva nekik , bementem Niallhöz a vendégaszobába.

~Harry~

Stefant ezért kinyírom. Elmondta a húgomnak azt az egy dolgot amit soha az életben nem szándékoztunk tudtára adni.(Anne és Harry) Tudtam , hogy ez lesz ha megtudja. Azt gondolja most, hogy azért titkolóztam előtte, mert csak féltestvérek vagyunk. sajnos csak féltestvérek, de én mindig is édestestvéremnek tekintettem. Nála jobban senkit semm szerettem és féltettem még jobban. Minden okom megvolt, hogy eltitkoljam. Éppen a reakciója volt az amitől a legjobban féltem. Mindent, egyszerűen mindent elcsesztem amit csak lehetett vele kapcsolatban. Majdnem elveszítettem a fejemet amikor veszekedtünk. ha Louis nincs ott talán.....talán bántottam volna. Jobban kell uralkodnom magamon, ha vitázunk, de inkább bár ne vitáznánk. Nagyon fáj veszekedni is vele, és a szavak ereje is tőrként hasít a szívembe. Megmagyarázni sem tudok neki soha semmit, mert ugyan olyan makacs személyiség mint én. Ebben is hasonlítunk. Viszont azt be kell látnom, hogy tényleg nem kislány többé, hanem egy érett, gyönyörű, értelmes nő. Nem titkolhatok el többé semmit előle, bár ezek után kétlem, hogy valah még szóba áll velem. Persze a remény az mindig itt ül a szívemben. Igaz, hogy már nem dobog egy ideje a szeretet és törődés amit a húgom iránt érzek az sosem múlt el. Sőt csak felerősödött.  Lehet, hogy most nem áll szóba velem, de én attól ugyan úgy odafigyelek rá és védelmezem mindentől.Még ha ezt nem is akarja.

~Ella~

Halkan lépkedtem Niall mellé az ágyhoz. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Leültem az ágy szélére, mire kinyitotta szemét. Tekintete csillogni kezdett amikor észrevett és tudatosult benne, hogy én vagyok az. Izzadt arcából elsimítottam egy kusza tincset. Aggodalmas pillantással nézett rám és fogta meg csuklómat. 

-M-mi t-történt?-kérdezte erőlködve 

Megfogtam a csuklómat eltakarva a véraláfutást , majd megráztam a fejem. A lepedőt kezdtem vizsgálgatni tekintetemmel, mert valahogy az most érdekesebbnek bizonyult. Niall ujjával felemlte államat, hogy szemembe nézhessen. Tekintete fájdalmat és szenvedést tükrözött még is aggodalmat is fedeztem fel benne. Iszonyatosan rossz ezt látni. Ahogyan napról napra romlik az állapota. Ahogyan szenved. 

-Mi a baj?-kérdezte erőtlen hangon

-Megtudtam egy olyan dolgot a multamból, ami teljesen megváltoztatja a nézőpontomat , de ez most nem lényeges. Hogy érzed magad?-tereltem a témát arcát simogatva

-Rosszul,de aggódom érted.-simított el egy tincset arcomból 

-Te aggósz értem? Ez inkább fordítva igaz. Miattam nem kell aggódnod.-puszíltam meg nedves homlokát

Mély , szaggatott levegőt vett, majd újta tekintetembe fúrta az övét. Látszik rajta a meggyötörtség és erőtlenség. El kell mennem Stefanhoz , hogy segítsen. Nem hagyhatom , hogy szenvedjen. Nem hagyhatom, hogy..... Nem ez nem fog megtörténni. Időben segítek rajta és minden olyan lesz mint régen volt. 

-Kicsim,  nem bírom már sokáig.-mondta ki elhaló hangon 

-Ne, kérlek ne mondd ezt Niall! Segítek rajtad , csak tarts ki egy kicsit. Ígérem meggyógyítalak, csak egy kicsit bírd még ki, könyörgöm....

Könnyeim égették az arcomat. Niall gyengéden letörölte a patakzó sós folyadékot ami az arcomat lepte el.

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit..... 

 

~A Vérvonal

Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben...
Valamilyen telepatikus kapcsolatban vannak a klántagok elméi. Na szuper! Még egy dolog amit eddig nekem nem mondtak el. Elegem van! Baromira elegem van ebből az örökös titkolózásból ami ebben a házban folyik. Sosem mond el nekem senki semmit. De legfőképpen a bátyámra haragszom. Tudja nagyon jól, hogy mennyire utálom a titkolózást. Ő az aki mindenkinél jobban ismer még is mindig ő bánt meg a legjobban. Liam , Louis és Zayn mellettem állnak még ilyenkor is , persze Niall is megtenné most ha jól lenne. Jaj Istenem csak gyógyuljon meg!
-Ella! Hogy a francba képzelted azt, hogy teliholdkor az erdőbe mész!-kiabált rám dühösen a bátyám
-Mit érdekel az téged!-kiáltottam vissza
-A húgom vagy , hogy ne érdekelne. Féltelek és tudnom kell , hogy mi van veled ezèrt kapcsolódtam Zayn elméjére amikor csak úgy elrohant.-magyarázta ingerülten
-Nem érdekel a magyarázkodásod! Ami történt megtörtént! Semmiben sem érint téged!-válaszoltam idegesen
-Ella fogd már fel , hogy aggódom érted! Kurvára aggódom! Azért nem mondtam el azt!-kezdett vörösödni a szeme
-Ne keress kifogásokat, mert nem vagyok rájuk kíváncsi! Nem csak , hogy titkolózol előttem , hanem még kémketsz is utànam. Elegem van!-rivalltam rá már könnyes szemekkel
Hírtelen a falnak vágott és a fejem mellett támaszkodva hajolt közelebb hozzám. Vörösen izzó szemei félelmet keltettek bennem. Elveszítette a fejét.
-Számomra semmi sem fontosabb a te biztonságodnál! Miért olyan nehéz ezt felfogni?!-ütött bele a falba ami betört az ütéstől
Összerezzentem, de semmi félelmet nem mutattam. Rezzenéstelen arccal néztem rá , bár szemeim könnybelábadtak.
-Valahogy nem tudom neked ezt elhinni a sok hazudozás után!-bújtam ki karja alatt és hátra se nézve rohantam fel a szobámba becsapva magam után az ajtót. Zokogva huppantam az ágyamra. Legszívesebben meghaltam volna az erdőben. Nem kellene többé szenvednem. Nem kellene többé a bátyám hazugságait bevennem. Nem kellene többé rám vigyázzanak. Nem okoznék több gondot nekik. Csak púp vagyok így is a hátukon. Nem is szeretnek engem , inkább csak elviselnek. Miért is szeretnének hiszen csak befurakodtam közéjük és fenekestől felforgattam az életület. Csak gondot okoztam eddig. Semmi hasznomat nem vették. Louis és Liam is kerül már pár napja. Meg is értem őket. Èn is elkerülném magam ha tehetném. A bátyámnak is csak egy gonddal kevesebb lenne ha eltünnél a föld felszínéről örökre! Senkinek sem hiányoznék. Nincsenek barátaim sem. Csak belecsöppentem egy világba amibe talán nem kellett volna. Talán?! Egy nagy frászt!! Biztos , hogy nem kellett volna! Maradhattam volna Holmes Chapel-ben a nyárra és nem kellett volna ide jöjjek Harryvel. Eggyáltalán mi lesz ha kezdődik a suli?! Csak úgy visszamegyek és úgy teszek mint aki egész nyáron csak  otthon zenélt meg számítógépezett?! Nem olyan egyszerű átlagosan viselkedni miközben a nyaradat misztikus és természetfeletti dolgok felfedezésével és gyakorlásával töltötted. Tudva , hogy bármelyik percben bajod eshet. De nem is az iskola izgat. Hanem mi lesz Niallel? Már ha egyáltalán meggyógyul. Nem! Ilyenre még csak gondolnom sem szabad! Meg fog gyógyulni. De hogyan ?? Azt mondták , hogy csak én segíthetek rajta. De hogyan?? Eggyáltalán miért pont csak én?? Ha már varázsló kell akkor miért nem csinálja Stefan?? Mi lehet az a baj amit csak én tudok megoldani?!? Ki kell derítenem. Amugy is Stefanhoz inultam. Ki állítana meg?? Még ha a vesztembe is rohanok.
A zokogást abba hagyva feleltem az ágyról és az ablakot megcélozva indultam el. Halkan , zajmentesen kinyitottam és a fán ami mellette állt, lemásztam. Céltudatosan rohantam volna ha tudom, hogy Stefan hol lakik. Akkor nincs más módon . Veszélybe keverem magam és előbb utóbb úgy is megjelenik. Visszamentem az érdőbe és Stefan nevét kiabálva kerestem őt. Egyszercsak valaki befogta a számat.
-Meg akarsz halni?-suttogta a fülembe Stefan
Bevállt a tervem az a lényeg. Karomat megfogva lehajtotta a fejét, becsukta a szémét , majd hírtelen kék fény vett minket körül és egyik pillanatról a másikba egy házban termettünk. Számomra ismeretlen volt. Èrdeklődve vezettem körbe tekintetemet a szobán.
-Ez az én szobám.-szólalt meg lágy hangon
-Még nem jártam itt.-mosolyodtam el halványan
-Szóval. Miért kerestél?-mutatott az ágy felé ,hogy üljek le amit aztán meg is tettem ès ő is követett
-Szeretném ha elmagyaráznád miért csak én segíthetek Niall állapotán?
Nagyot sóhajtott , majd leült mellém az ágyra és belekezdett.
-A barátod nem a szerzett sebek miatt ilyen gyenge hanem  egy átok miatt amit még tőlem szerzett amikor engem megszálltak a sötét lelkek. Ezen viszont csak te segíthetsz egy különleges igével.
-De miért csak én ?Te miért nem tudsz??-estem kétségbe
-Mert bennem nincs meg a sárkánytűz .-válaszolt egyszerűen
-Mi ? Mi az a sárkánytűz?-értetlenkedtemm
-Ella, te nem akármilyen varázsló vagy hanem az összes közül a legnagyobb erővel rendelkező. Ez a sárkánytűz. A valaha volt leghatalmasabb varázslónak volt egy sárkánya amit ő maga teremtett és ruházott fel varázserőevel. Azonban a sárkány valami oknál fogva megmakacsolta magát és saját útra lépett. De nem jó útra. A sárkányban volt valami gonosz  ami folyton elő akart törni belőle, de ezt nem engedte. Ez folyamatosan csak gyengítette és kiszipolyozta az összes enegriáját. A saját gonoszsága emésztette fel belülről. Viszont amikor a varázsló rátalált a szinte halott sárkányára minden erejét odaadta neki gondolván , hogy megmenti a sárkánya életét , de tudta , hogy sajátja ezzel véget ér. Azonban ez nem úgy sült el ahogy tervezte. Persze a varázsló azonnal meg is halt de a sárkányban amikor összetalálkozott a jó a gonosszal lángra gyúlt az egész teste és porrá égette azt. Az ereje beleszállt egy emberbe és azóta áll fent ez a vérvonal.-fejezte be
A lélegzetem is elállt. Én a leghatalmasabb varázsló?! Még mit nem! Egy rendes igét nem tudtam eddig véghezvinni, nem hogy én legyek a legerősebb közülük.Niall is miattam van ilyen állapotban. te jó isten , most fogom csak fel , hogy ténylegminden az én hibám. Minden ami eddig csak történ Niallel. Talán jobb lett volna ha el sem jöttem volna ide.Maradtam volna otthon a suli végezte után. most a szobámban kuksolhatnék vagy éppen szöveget tanulnék egy újabb színdarabhoz, de nem. Én voltam olyan hülye és eljöttem a bátyámmal ide. Rájöttem , hogy ők mind vámpírok. egyikőjükbe bele is szerettem és felforgattam mindegyikőjük életét. Gondolkodásomból Stefan zökkentett ki
-Ella minden rendben?-aggodalmaskodott Stefan
-I-igen , de nem áll össze a kép. Akkor Harry miért nem lett varázsló? Hiszen a bátyám. ugyan az a vérunk.
-Szóval nem mondták el ?-lepődött meg
-Mit?-értetlenkedtem .Na szuper! Egy újabb titok amit nem mondott el nekem Harry.-stefan mi a francról van szó? Mondd már el!! -idegeskedtem
-A bátyád kinyír, hogy elmondtam, de jogod van tudni. Szóval a testvéred azért nem lett varázsló mert a te édesapád vérvonala volt varázsló nem az övé.-mondta ki némi habozással
Ennyi volt! Eddig bírtam elviselni az örökös hazudozásait a bátyámnak! Ez már több a soknál! Mindevégig tudta és egy szót sem szólt nekem erről, hogy nem vagyunk testvérek , vagyis nem édestestvérek , hanem csak féltestvérek. Nem tudom elhinni h 17 éven keresztül átvert. gondolkodásomból az ajtó becsapódása zökkentett ki. Hogy a francba kerülnek ők ide?!?!?

~Zayn~

Harry elveszítette a fejét amikor a húgával veszekedtek. Túlzásba vitte egy kicsit. Ella mit sem törődve ezzel felvágtatott a szobájába és bezárkózott. Egy ideig csak zokogott, de utána furcsa csend telepedett as zobájára. Kicsit aggódom érte. Talán fel kéne mennem és megnézni mit csinál. A lépcső felé vettem az irányt, de Harry megállított.

-Hagyd most! inkább menj a többiek után vadászni te is.-próbált lerázni

-Nem, maradok és akkor majd később felmegyek hozzá.-válaszoltam ellentmondást nem tűrően 

Visszahelyezkedtem a kanapéra. Amikor Harry bezárkózott a szobájába vettem a bátorságot és felmentem Ellához.  Mikor benyitottam hűlt helyét találtam. Hova tűnhetett? Egy biztos, hogy nincs bajban. Azt már megéreztem egyszer. Szólnom kell Harrynek. Berontva a szobájába közöltem vele a rosszhírt.

-Ella eltünt!-rontottam be 

-Mi? hogy a jó büdös francba tudott eltünni?! A nappaliban ültél nem ?-esett nekem 

-Ne próbáld meg rámkenni , mert nem a nappalin keresztül távozott. És nagyon jól tudod , hogy miattad történt mindez!-oktattam ki 

-Meg kell találnunk!-ment el mellettem , mintha meg sem hallotta volna miket mondtam 

-Van egy tippem hol lehet. -mondtam bizonytalanul

-Ki vele!-sűrgetett Harry

-Stefannál. Hiszen meg akarta tudni az igazat és te nem mondtad el neki.

-Bassza meg!-vert bele a falba dühében 

Oly' erővel csapott oda, hogy a fal betört és egy repedés végighaladt rajta. Hírtelen eltünt. Követtem őt, mert tudtam hová tart. A házhoz érve semmi kopogás vagy ilyesmi. Harry csak úgy berontott. Ella döbbenten és kissé dühösen nézett ránk.Ekkor történt egy olyan ami talán sorsfordító ként hat Ella egész életére...

~Végzetes nap

~Ella~

Mikor felébredtem Harry ugyan úgy volt mellettem és védelmezően átölelt. Mikor észrevette , hogy ébren vagyok megpuszilta homlokomat. Felhozott nekem egy bögre meleg teát. miután megittam lementem én is vele megnézni hogy van Niall. Éppen aludt, de szörnyen nézett ki. Nem bírtam sokáig így látni. Kimentem az udvarra és leültem Zayn mellé a hintaágyra. Csendben bámultunk ki a fejünkből mindketten , míg Zayn meg nem törte.

-Hogy van?-kérdezte alig hallhatóan 

-Ugyan úgy.-vettem mély levegőt sírást visszafojtva  

-Rendben fog jönni.-próbált biztatni 

-Hagyjuk most inkább ezt a témát, tereld el kérlek valamivel a figyelmemet.-kérleltem

-Akkor elvihetlek valahova?-nézett rám csillogó szemekkel 

rábólintottam.Remélem tényleg sikerül elterelnie a figyelmemet. nem tudom hova akar vinni, de nem is érdekel. Bízom benne és tudom, hogy biztonságban vagyok, ha velem van így félelem nélkül megyek el vele.

~Harry~

A húgom még mindig nincs teljesen jól. ki fogom deríteni, hogy mi a baja. Hallottam ahogy az udvaron Zaynnel arról beszéltek, hogy elmennek valahova, hogy terelődjenek a gondolatai Ellának. Nem tetszik ez nekem. Azok után ami történt nem vagyok túl nyugodt , hogy a kishúgom pont vele megy el. Zayn elindúlt befelé , gondolom, hogy összepakolja a cuccokat amiket magával akar vinni.Ella szorosan mögötte jött. Zayn eltünt a házban a húgom pedig leült a kanapéra. Figyeltem minden egyes mozdulatát. Felment egy pillanatra a szobájába. Zayn épp mellettem haladt el, mikor elkaptam a karját.
-Fogd vissza magad és vigyázz a húgomra. Ha egy karcolás is lesz rajta megbánod.-figyelmeztettem
-Haver nyugi vigyázok rá.
-Ja , ezt már hallottam egy párszor.-jegyeztem meg cinikusan
-Harry nem hagyom, hogy bármi baja essen.Fontos számomra is.....Mármint az egészsége, hogy jó legyen.-javította ki magát zavarodottan
Nagyon nem tetszik ez nekem. Zayn túl sok időt tölt a húgommal és féltem, hogy újra megtörénik az ami egyszer már velem. csa itt épp ő van a lány zerepében és ő járná meg a legjobban. Nem ezt nem hagyhatom. Nagyon figyelek arra, hogy ez ne következzen be , mert ezt már nem bírná elviselni a húgom.

~Ella~

Minden összejött mostanában. Niallel összevesztünk, erre ő elrohant és összeverekedett Codyval. Napról napra csak rosszabbul van és éns em hozom a legjobb formám. Egy ideje már szörnyen szédülök és a fejem is fáj. A láz az csak mellékes. olyan érzés ez az egész , mintha valami napról napra elszívná az erőmet. Egyre gyengébbnek érzem magam és sebezhetőbbnek. Nem értem miért van ez. Kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere be.-szóltam halkan 

Zayn pillantott be az ajtón, majd beljebb jött és leült mellém az ágyra. tekintetével arcomat figyelte. Mintha belelátna a fejembe és olvasna a gondolataimban.Kicsit zavarba jöttem attól, hogy le sem vette a szemét rólam. Hírtelen éles fájdalom nyillt a fejembe. Odakaptam a kezemet önkénytelenül is.

-Minden rendben?-hallatta aggódó hangját Zayn 

-Igen , fogjuk rá. Már egy ideje ez van. De nem tudom mitől vagy miért?

-Én igen.-jelent meg hírtelen Stefan
Értetlenül és döbbenten néztünk rá.
-Nem fejeztük be a képzést, mikor eltüntél. Te is tudod milyen következményekkel jár ez.
-Igaza van.-lépett be Harry is karba tett kézzel
Megrémültem. Nem akarom újra ezt csinálni. Elég volt amit eddig elviseltem. Nem csinálom tovább ezt. Túl szerencsétlen vagyok én ehez. Egy varázslatot sem tudtam rendesen megcsinálni. Csak ártanék vele mindenkinek.Harry is észrevette, hogy félek ettől az egésztől.
-Ne aggódj , nem fog bajod esni. Ott leszek végig melletted. -nyugtatott meg , legalább is próbálkozott
-Ella muszáj végig vinnünk a képzést, mert tudod, hogy Niall-ön is csak te segíthetsz.-nézett rám stefan
-Mi van ? -pattantam fel - Hogy érted ezt?
-Stefan ,most menj el.-szólt rá bátyám idegesen
Valaminek nagon beletalálhatott a közepébe.Stefan  szó nélkül el is tünt.
-Harry miről beszélt?-álltam fel idegesen
-Ella figyelj, ez bonyolult és nem is terveztem, hogy egyhamar elmondom , mert tudtam, hogy így fogsz reagálni rá. Nyugodj le és mindent elmondok.
-Nem, nem akarok megyugodni csak tudni szeretném mi a franc folyik itt és miért nem mondtad el?!-fakadtam ki
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem neki. tudtam , hogy nem fogja elmondani csak terelni akart , de nem haygom neki. hát jó , ha ő nem mondja el akkor majd Stefan fogja. Kikerültem Harryt és elrohantam ki a házból  egyenesen az erdőbe. Olyan gyorsan el telt ez a nap, hogy észre sem vettem. Már sötét volt mikor kirohantam. A telihold fénye virított csak. Az erdő közepén járhattam könnyeimmel küszködve mikor feleszméltem, hogy mibe sodortam magam. hogy lehetek ilyen hülye?! Teliholdkor kijövök az erdőbe. Kész öngyilkosság. Erre is csak én vagyok képes , belesétálni a saját halálomba. Egy védekező igét tudok , de azt is már több mint egy hónapja próbáltam utoljára amikor tanultam , de nem tudok rendesen varázsolni sem nem, hogy védeni magam.Elővettem a mobilom, hogy felhívjam Zaynt, hogysegítsen. Mikor már hívtam volna észrevettem, hogy nincs térerő. Na szuper! Hírtelen valami reccsenést hallottam a hátam mögül. Riadtan fordúltam meg , de semmit sem láttam ott, majd a másik irányba kaptam a fejem , mivel onna is érkezett a hang.
-S-stefan?-dadogtam riadtan
-Nem talált aranyom.-hallottam egy önelégült hangot egy gonosz nevetés kíséretében
Nem tudtam , hogy kire gondoljak vagy számítsak. Morgás hallatszott mögülem ami félelmet keltett bennem. Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy abból semmi jó nem sülhet ki.Éreztem ahogy a tenyerem forrósodik és egyre melegebb lesz. Újra csillogni kezd, majd lassan az egész karaomon halad felfelé a forrósodás. Megfordúlva látom, hogy Cody áll mögötte a falkájával.
-Nocsak, nocsak kit fújt erre a szél?-nézett rám karba tet kézzel, gonosz vigyorral a képén
-Cs-csak s-sétálgattam. Egyedül akartam lenni egy kicsit.-magyarázkodtam dadogva
-Hát mint látod, most egyedül vagy.-lépett egyet felém én pedig hátra léptem egyet.-Na miaz , csak nem félsz tőlem?-eresztet egy gonosz vigyort
-Hagyjátok őt békén.-jelent meg előttem Zayn
Látszott rajta, hogy nagyon feszűlt.Hogy került ide eggyáltalán?? Honnan tudta , hogy hol vagyok és , hogy épp bajban??  .Mellé állva jeleztem, hogy nem kellett volna idejönnie.
-Itt a kis "Romeo-nk".-gúnyolódott Cody
-Menjünk innen.-suttogtam Zaynnek
Elkezdtünk hátrafelé lépkezni, Codyék viszont egyre csak felénk lépkedtek. Amikor megfordultunk volna , előttünk termett Cody.
-Cody nem akarunk semmi harcot. Csak engedj minket elmenni.-néztem a szemébe
-És ha nem ?-vigyorodott el önelégülten
-Akkor nem lesz más választásunk.-mondta Zayn határozottan, de tudtam , hogy ő sem akar semmi viszályt
Egyre közeledtek hozzánk mégjobban bekerítve minket. Rémül és ideges is voltam egyben. Ez nem épp a legjobb egyveleg nálam, pláne , hogy nem tudom használni az erőmet rendesen. Ha Zaynnek bármi baja esik azt sosem bocsájtom meg magamnak, hiszen miattam van most itt. Ha nem jöttem volna el otthonról akkor ott TV-zne még mindig. Zayn háttal állt nekem, hogy hátulról fedezzen. Idegességem és félelemem egyre csak nőtt ahogy közeledtek. A karom csak forrósodott és éreztem ahogy lassan szétárad az egész testemben ez az erő. Olyan érzésem volt mintha képes lennék kitörni mint egy vulkán. Amikor ezt észrevették megtorpantak egy pillanatra , majd az egyik farkas elkapta Zayn.Próbáltam segíteni rajta , de három (mostmár) srác lefogta és másik három utamat állta. Közben visszazárva a kört amivel engem csapdába ejtettek. Egyre közeledtek ismét. Éreztem ahogy először összeszorul a torkom az ijedtségtől , majd az erő ami bennem dúl bármelyik pillanatban képes előtörni belőlem. Csak sikerüljön valahogy ezt előidézni. Zayn felé pillantva észleltem, hogy le akarják tépni a fejét, de már ellenkezni sem tud.Ennyi volt...
-Hagyjátok békén.-kiáltottam egy nagyot dühömben majd mint valami robbanás úgy tör elő belőlem az erőm ezzel földre terítve az egész falkát. Mikor észrevettem mi történ hírtelen a földre estem. Ezek szerint felemelkedtem a földtől. Erőtlenül próbltam feltápászkodni, de sehogy sem akart sikerülni. Muszáj.! Tudnom kell, hogy Zayn jól van-e? Reszket a karom , de nem érdekel. Feltámasztkodva pillantottam rá, de mozdulatlanul feküdt. Maradék minden erőmet összeszedve keltem fel a földröl és siettem Zaynhez. Mikor hozzáértem kinyitotta szemeit és feltápászkodott ő is. Szorosan magamhoz öleltem, hogy újra érezzem illatát és jelenlétét. Felállva a földről és leporolva magunkat hazafelé vettük az irányt mielőtt a dögök magukhoz térnének. Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben....