Damon mellettem termett szorosan és elválaszthatatlanul összefonva ujjainkat. Tekintetében aggodalom és félelem látszott. Tudtam , hogy fél válaszomtól, és ezzel én magam is így voltam. Nem hagyhatom, hogy megöljék sem Niallt, sem pedig Damont. Barátom egyre szorosabban fogta kezemet. Tudta nagyon jól válaszomat, de nem akart elengedni.
-Rendben!-mondtam dühösen
-Nem!-fordult velem szembe Damon .- Nem hagylak itt! Nem fogsz közéjük állni! Nem akarlak elveszíteni.-támasztotta homlokát enyémnek
-Sajnálom.-suttogtam könnyeim visszafojtva
Két kar erősen megragadott eltávolítva barátomtól. Nem akarta elfogadni a tényt, hogy itt maradok. Utánam indult volna, de 3 vámpír lefogta. Végezni akartak vele!
-Ne!-rohantam hozzá, erőmmel leterítve az egyiket.- Csatlakoztam! Engedje el őket!-néztem gyilkoló pillantásokkal
Persze ez rájuk mit sem hatott. Csak bólintott a főgóré, majd Niallhöz lépett és megpofozgatta magához térítve. A szőkeséghez siettem. Gyönyörű íriszeiben teljes döbbenet és megtörtség tükröződött a könnyfátyol mögött. Gondolom fogalma sincs a történtekről. Nem is baj. Amennyi ereje maradt még, azt egy ölelésben fejezte ki, mi megnyugvást nyújtott számára. Nagyon gyenge volt....éreztem. Sebei nem akartak gyógyulni. Kis mágiával rásegítettem ugyan , de erejét nem tudtam visszaadni. Erre még én sem vagyok képes.
-Menj haza.-motyogtam
-Mi? Nem! Nem hagylak itt!-ellenkezett
Kezeim közé zártam arcát, igéző tekintetében elmélyedve.
-Minden rendben lesz! Ne aggódj miattam! Csak menj!-győztem meg
Damonre pillantva csak annyit láttam, hogy a csempét nézi. Tudtam, hogy ez fáj neki. De nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna köztünk Niallel. Mert hiába próbálom leplezni, attól még fennmarad a tény. A múlt nem tűnik el, csak a jövődet tudod megváltoztatni. Sokkal nyugodtabb voltam, mikor barátom és a szőkeség távoztak. Így legalább tudom, hogy nem eshet bajuk már. Azonban nyugodtságom pillanatokon belül szertefoszlott...
~Ryan~
Sosem adtam fel! Sosem engedtem el! Mindig is szerettem és nem voltam képes elfogadni a tényt, hogy már nem az enyém. Megfogadtam, hogy visszaszerzem és így is lett. Miatta csináltam mindent. Tiphani révén megtudtam ,hogy vámpírok veszik körül. de folyton csak az járt a fejemben, hogy vajon biztonságban van-e ? Tudtam, hogy ott van a bátyja, aki vigyáz rá, de ő sem tudja megóvni mindentől. Ahogyan én sem , még is megpróbálom. Miatta változtam át én is. Aztán testvéremmel együtt csatlakoztam a tanácshoz. Tudtam, hogy ez is egy lépéssel közelebb visz Rebeccához.( Ella második neve, csak hogy képben legyetek) Tiphani tudatta velem, hogy a volt barátja Rebeccával van. Emlékeztem rá még Holmes Chapelből,mikor találkoztunk. Tiphani egyből tudta, hogy ki ő és kiötlött egy tervet. Először nem bizonyult túl sikeresnek, aztán Niall bekapta a horgot. Sikerült szétválasztani őket, így szabad utam lehetett volna Rebeccához, ha az a mitugrász nem kavar be! De őt nem volt, hogyan eltávolítani a képből. És ez nagyon zavart. Ekkor beszéltem a tanáccsal. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Ella varázsló, de ez csak még vonzóbbá tette számomra. Aztán minden esemény felgyorsult. Rebecca eljött a szőkéért. De persze, nem volt ez olyan egyszerű, mint szerette volna. Megvolt a kompromisszum. Rádöbbent mivoltomra. Szemeit könnyek lepték el, mikor újra találkoztunk. Ez jót jelent, remélem. De belement az egyességbe. Csatlakozott közénk. Tudom, most iszonyú fájdalmat fogok neki okozni, de csak is kettőnkért teszem. Önszántából nem maradna itt, ezért a tanács bebiztosítja, hogy itt ez másképp legyen. Miután "barátai" elmentek újra közelébe férkőztem. Gyönyörű szemeit most is könnyek fedték. Magamhoz öleltem, lefogva, hogy ne tudjon ellenkezni majd.
-Hidd el Kicsim, sokkal jobb lesz minden.-suttogtam fülébe
Teste megfeszült. Tudtam, hogy elkezdték. Szemeit fájdalmasan szorította össze, majd élettelenül hullott karjaimba. Valami nem stimmel!!! EZ nem így kellett volna történjen! Rémülten engedtem le a földre miközben letérdeltem. Fejét ölembe hajtottam s figyeltem mozdulatlanságát.
-Ennek nem így kéne lennie!-mondtam a főnöknek megemelt hanggal
-Nyugalom Romeo, perceken belül magához tér egy teljesen új személyiséggel.-nyugtatott meg testvérem
Nagyon remélem! Ha baja esett miattuk....Nem sokkal később ébredezni kezdett. Igazuk volt! Szemeit kinyitva értetlenül nézett körül, majd megpillantva engem nyakamba borult.
-Örülök, hogy itt vagy.-motyogta szorosan magához ölelve
Majd elhajolva tőlem megcsókolt. Váratlanul ért, de azonnal kapcsoltam. Szorosan öleltem magamhoz. Végre! Újra az enyém! Elválva egymástól Rebecca életerősen talpra állt, majd csípőjére helyezte kezét és a többiekre mosolygott. Tényleg teljesen megváltozott!
~Damon ~
Nem tudom elfogadni! nem tudom elfogadni, hogy Ella beállt közéjük! Nem ! Ő túl jó ehhez! Nem tartozik közéjük! Oké, hogy nagy erővel bír, de akkor sincs helye közöttük! Hiszen még csak nem is vámpír! De legalább tudom, hogy nem fogják átváltoztatni, ugyan is, ha megteszik, az ereje eltűnik! És így már nem vennék hasznát! De ott van az a bájgúnár Ryan! csak vissza akarta szerezni, és sikerült is neki! Legalább is ezt hiszi, de tudom, hogy Ella nem fogja szeretni! Önszántából nem! Szerintem... De én már nem értek semmit sem! Azt hittem utálja a szőke gyereket, erre feláldozza magát érte! Akkor most, hogy is van ez ?! Az egész az ő hibája! Mikor Ella megtudta, hogy elfogták, habozás nélkül rohant volna! Talán, ha nem vagyok ott, egyedül ment volna! Ahj! Nem tudom elhinni, hogy ott maradt! Hogy elveszítettem! Dühösen söpörtem le mindent az asztalról.
Törtem zúztam dühömbe, míg öcsém meg nem állított! Kénytelen voltam neki is elmondani mindent! Még bennem élt a remény, hogy talán ő tud segíteni valahogyan.... Bár hogy is tudna?! A tanáccsal szemben mindenki védtelen! Én is megpróbáltam jobb belátásra bírni barátnőmet, de csak kis híján kinyírtak . Ettől is ő mentett meg! Annyira érző szívű! Mindenkivel törődik! És tudom, mikor döntenie kellett csak az lebegett előtte, hogy hogyan mentsen meg engem és a szőkét. Feláldozta magát értünk...
~Niall~
Nem tudom felfogni mit tett! Képes volt mindent feladni azért, hogy engem megmentsem! Beállt közéjük, hogy engem életben hagyjanak! De ez nem egyértelmű! Hiszen láttam! Láttam őket Salvatoreval. Végignéztem, amint elveszítem az életem. Amint más csókolja meg azt a személyt, akit az életemnél is jobban szeretek. Akkor tudatosult bennem, hogy végleg elvesztettem! Azon a napon fogtak el engem is a tanács tagjai és zártak be. Megkínoztak. csak azt nem értettem mindezt miért csinálják? De most már minden világos! Mindvégig Ella volt a célpont, én csak a csali voltam. Tiphani is csak kihasznált, hogy a közelébe férkőzzön. Elárult! És a bátyja, Ryan , mindvégig csak Ellát akarta visszaszerezni! És tessék! Sikerült neki! Bár azt sem tudtam, hogy vámpír. Akkor állt össze a kép, mikor megtudtam, hogy Tiphani és Ryan testvérek! Onnan tudtam, hogy csak egy játékszer voltam, hogy Ellát elkaphassák! És most ott maradt egyedül a tanáccsal. Közéjük állt és Ryan pedig megkapta, amit akart! Visszaszerezte! Csak azt nem tudom, hogyan fogom mindezt közölni Harryvel. De talán nem is nekem kell! Talán Salvatore megelőzött és ő elmondta. Sokat küzdött Elláért és bármennyire is fáj ezt kimondanom, tudom, hogy tényleg szerette. Talán neki is bevésődött... De ez már mit sem számít! Örökre elveszítettem! De azt nem fogom hagyni, hogy ott maradjon! hazaérve szinte beestem az ajtón. Még mindig gyenge voltam. Nem csoda, hisz telenyomtak verbénával. Érkezésemre mindenki felfigyelt. Rémülten és értetlenül néztek. Körém gyűltek felsegítve, majd a kanapéra helyeztek.
-Mi történt?-szólalt fel elsőnek Liam
-A tanács! Elkaptak! De nem ez a gond! Én csak csali voltam! Mindvégig Ella volt a célpont, és most...-nem bírtam végig mondani
Könnyeim mardosták arcom. Torkom teljesen összeszorult.
-Mondd már!-kiáltott idegesen Harry
-Ella közéjük állt!-mondtam ki nagy nehezen.
Mindannyiukat lesokkolta a hír! Ahogyan én , ők sem képesek felfogni, hogy volt képes erre. Harry idegesen kirohant, mi pedig követtük. Meg sem álltunk az épületig, ahol Ella tartózkodik. Berontottunk a nagyterembe, de talán hiba volt. Az elénk táruló látvány még apróbb darabkákra törte szét így is romokban heverő szívemet. Nem! Ez nem lehet igaz!!
