~Végre együtt......vagy mégsem?

~Harry~

Húgom élettelenül hullott karjaimba. Óvatosan az ágyra helyeztem, ahol pár perccel ezelőtt még Niall feküdt. Értetlen és riadt tekintettel figyelte. Persze semmit sem értett az egészből. Stefan az ágy mellé térdelt és húgom felé tartva kezét kezdett varázsolni. Nem tudom mit művel, de azt igen, hogy csak segít rajta. Éreztem, ahogy könnyeim utat törnének maguknak, ne de erősebb akartam lenni ennél, ezért nem hagytam. Niall szemei is csillogtak könnyeitől.
Stefan láthatóan gyengült.
-Ennyit tehettem. -sóhajtott fel erőtlenül
-Mit csináltál? -kérdeztem riadtan
-Átadtam neki az energiám több mind 80%-át, de aligha ért valamit. Túlzottan sok energiát vesztett. Nem biztos, hogy magához tér.- halkult el. –Pontosan tudta mit vállal, de nem tudtam megállítani. Annyira makacs volt. –temette tenyerébe arcát
-Nem tehetsz róla. -mondta Niall remegő hangon

Nem tudom felfogni, hogy lehetett ennyire önfejű! Pontosan tisztában volt azzal, hogy ez az életébe is kerülhet, de akkor is megmentette Niall életét. Ez is csak azt bizonyítja mennyire szereti. Feláldozná érte a saját életét. Tudom, hogy életben van, mert hallom lomha és gyenge szívverését. Érzem rajta, hogy nagyon gyenge. Remélem minél hamarabb magához tér. Annyira aggódom. Nem veszíthetem el őt. Az egyetlen húgomat. Teljes szívemből szeretem, és nem érdekel, hogy csak féltestvérek vagyunk, mert ez nem számít semmit. Mindig is édes testvéremként szerettem és az, hogy most már tud róla semmin, nem változtat. Borzasztóan fáj, hogy utál, de ennél már csak az rosszabb, hogy most haldoklik és nem tudok tenni semmit, hogy segítsek rajta. Esküszöm, ha nem ébred fel átváltoztatom, de csak a legvégsőbb esetben. Nem veszíteném el semmi pénzért, de ha lehet, akkor elkerülném ezt a megoldást. Még talán jobban fájna vámpírként látni, mint hogy elviseljem az érzelmeit és azt, hogy utál.

~ 3 héttel később~

Niall teljesen magába zuhant, miután megtudta, hogy a húgom mentette meg és most emiatt fekszik az ő helyén szinte élettelenül. A srácok is tejesen ki vannak akadva. Mind borzasztóan aggódnak, főleg Zayn. Talán jobban, mint kellene. Egyikünk sem bírja már idegekkel ezt a helyzetet. 3 átkozott hete még csak életjelet sem ad magáról. Szívverése ugyan olyan lomha és gyenge. Legrosszabb, hogy bármelyik pillanatban magához térhet, vagy abba maradhat szívének lassú dobogása. Ezért sem hagyjuk magára egy pillanatra sem. Valamelyikünk mindig vele van és figyel rá. Legtöbbet Én és Niall szoktunk bent lenni, de Zayn is elég sokat van ott. Kezd furcsa lenni számomra Zayn viselkedése a húgommal. De lehet, hogy csak bekattantam már a tehetetlenség miatt. Bele fogok őrülni teljesen. Niall már teljesen összeomlott. Szinte egész nap sír, és amikor csak teheti mellette van. Már enni sem hajlandó. Kezd gyengülni. Jelenleg is a húgommal van. Tényleg nagyon szeretik egymást, e felől semmi kétség. Most már én is belátom, és lassan elfogadom. Végül is aranyosak így együtt. A húgom, pedig boldog vele és ennél fontosabb számomra nincs.
Csendben bementem a szobába és barátom mellé álltam.
-Igyál egy keveset. -tartottam felé a flakont, amiben vöröslött a sűrű folyadék
Visszautasítva rázta fejét, majd újra a húgom felé fordult merev tekintettel.
-Az Ő kedvéért. -érveltem
Tudtam, hogy ez hatni fog rá. Számításom be is következett. Elvette a palackot, majd teljes tartalmát megitta. Közben egy pillanatra sem engedte el Húgom kezét.
-Köszönöm. –suttogta húgomra meredve
Szinte látszott rajta, ahogyan visszanyeri életerejét. Sajnos életkedvét nem tudja visszahozni semennyi vér. Ehhez egyetlen egy mozdulat elég lenne, de ez nem akar bekövetkezni. Mellé helyezkedve figyeltem én is apró és lassú lélegzetvételét az „alvó” tündérnek.
-Ha nem tér magához, azt sosem bocsátom meg magamnak. –suttogta Niall, majd megtörölte könnyáztatta arcát
-Nem a te hibád! Mindig is makacs és önfejű volt és az is maradt. Amit elhatározott azt véghezvitte és senki, sem állíthatta meg ebben. Ne emészd magad emiatt! -tettem vállára kezem bíztatásképpen

Éreztem, ahogy könnyeim nekem is benedvesítik arcomat. Letörölve azokat újra Húgom gyönyörű arca felé vezettem tekintem.
-Sosem fog nekem megbocsátani. –mondtam remegő hangon
-Mi? –nézett rám értetlenül. – Miért? Mi történt? –rémüldözött
-Ez hosszú történet. Majd a Húgom elmondja neked. Nekem nincs elég erőm ehhez. –tudtam le ennyivel

Hírtelen Húgom felé kapta fejét döbbent tekintettel.
-Megfogta a kezem. –mondta csodálkozva még is örömteli hangon
Mindketten feszülten figyeltük. Lélegzetvétele kissé felgyorsult. Halk nyöszörgést hallatott. Szabad kezét lassan és erőtlenül homlokához emelte. Másikkal Niall kezét fogta és nem szándékozott elengedni. Szemeit fájdalmasan összeszorította, majd fél perccel később erőtlenül kinyitotta. Megpróbált felülni, de visszahuppant. Riadtan kaptunk utána mindketten, nehogy megüsse magát.
-Óvatosan! -suttogta Niall
Húgom döbbent és könny fedte tekintetét Niallre irányította. Szorosan zárták egymást karjaikba Örömkönnyek áztatták mindkettejük arcát. Lassan az enyémet is kezdték megkörnyékezni, de ez hamar megszűnt, mikor Húgom észrevett engem.
-Mit keresel itt? -kérdezte erőtlenül, de ridegen visszadőlve az ágyra
-El sem mozdult mellőled. Mindvégig itt ült aggódva. –próbálta Niall megpuhítani, de eredménytelenül
-Nem gondolod, hogy egy egész kicsit elkéstél az „aggódó bátyus” szerepével? -kérdezte flegmán
Nagyon fáj, hogy ennyire utál és nem is, leplezi. Mindig is olyan volt, ami a szívén az a száján. Sokszor ez jó, de olykor, -mint most- rossz.
-Könyörgöm, Kicsim, értesd meg…
-Nem Harry! -emelte fel erőtlen hangját amennyire csak bírta. – Nem érdekelnek a kifogásaid, már megmondtam. És most menj el! –mondta fagyosan

A sírás szélén álltam, pedig nem szoktam sírni. Még sosem láttam őt ennyire dühösnek és felzaklatottnak. Eleget téve kérésének felálltam a székről és távoztam a szobából, magukra hagyva őket.

~Niall~

Ella nagyon keményen bánt a bátyjával. Bár nem tudom mi a harag alapja vagy oka, de azért még is csak a bátyja. Szegénykém nagyon kiborult, amikor meglátta bátyját. Ő, pedig halálra aggódta magát a Húga miatt és így fogadta. Valahol meg tudom érteni Ellát, de Harryt is. Harry, húgára hallgatva kiment a szobából és kettesben hagyott minket.
Újra szorosan, de óvatosan karjaimba zártam barátnőmet.
-Ugye jól vagy? –kérdezte aggodalommal teli hangon
-Te lökött, még te kérdezed? Nekem semmi bajom, de ez nem mondható el rólad. Minden rendben? –néztem csillogó szemeibe
Aranyos mosollyal az arcán bólintott. Forró ajkait enyéimre tapasztottam.

Istenem, mennyire hiányzott már puha ajkai érintése. Hogy magamhoz ölelhessem törékeny kis testét. Érezzem őrjítő illatát.
Szenvedélyes csókunk után újra egymás karjaiban kötöttünk ki.

Ez a kiscsaj egy igazi örökmozgó. Nem bír nyugton maradni. Már fel akar kelni az ágyból. Óvatosan próbálkozott én pedig derekánál fogva segítettem fel. Ujjainkat összekulcsoltuk és elindultunk a nappali felé.

A Srácok amikor észrevették szempillantás alatt előtte termettek és karjaikba zárták egyenként, aztán egy nagy csoportöleléssel zártuk.
-Istenem, de jó, hogy felébredtél. –mondta Liam
-Úgy aggódtunk. –folytatta Zayn
-Komolyan? –lepődött meg
-Persze, de ez miért olyan meglepő? –mosolygott értetlenül Louis
-Mert…..azt….azt hittem…….hogy nem is szerettek, és csak nyűg vagyok nektek. –hajtota le fejét aranyosan
-Ella ezt miből gondoltad? –emelte fel fejt Zayn közelebb lépve
Ott voltam, hogy közelebb lépek. Azért tudhatná hol a határ.
-Nem tudom, csak szinte egyikkőtökkel sem töltöttem el hosszabb időt, hogy megismerjem jobban. –mondta zavarodottan
-Igazad van. De ez a mi hibánk. Eszembe sem jutott ez eddig. –döbbent rá az igazságra Liam
-De mi nagyon szeretünk téged. Szinte a mi Kishúgunk is vagy. –ölelte meg Louis
Ella mosolyogva ölelte vissza aztán újra csoportölelés lett belőle.
-Egyébként, mennyit voltam eszméletlen? –tette fel a nagy kérdést
-3 hétig. –válaszoltam neki ujjainkat ismét összekulcsolva
A válasz hallatán megdöbbent, majd úrj egy bájos mosoly terült arcára. Gyorsan tovàbb lépett. Imádom mikor ilyen. Úgy tesz mintha mi sem történt volna. Sosem veri nagy dobra, ha vele történt valami, sőt inkàbb rejtegeti. Nem szereti, ha minden körülötte forog. Ezért próbál most is úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Azonban szemmel láthatóan gyenge még.

A hangulat visszanyerte a pár héttel ezelőtti helyzetét. Minden happy. Ella is újra mosolyog végre és ennél nagyobb kincs számomra nincs. De annak nagyon nem örülök, hogy ennyire rosszban van Harryvl. Csak ő nincs itt velünk és bizonyára Ella miatt. Annyira haragszik rá, hogy nem hajlandó szóba állni sem vele, Harry pedig inkább elkerüli, mintsem újabb vitába keveredjen. Ki kell békítenem őket! Csak még azt nem tudom, hogyan. Egyenlőre élvezem, hogy újra az enyém. Minden erőmmel azon leszek, hogy biztonságban legyen.Teljes szívemből szeretem és tudom, hogy ő is engem. Ezt bebizonyította azzal, hogy megmentette az életem, holott tudta, hogy milyen következménekkel jár. Képes lett volna feláldozni értem a saját életét. És ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De minden pillanatomban azn leszek, hogy boldoggá tegyem.

~Ella~

A nappaliban vagyunk újra. Együtt a kis csipet csapat. Egy személy nincs itt, de nem is hiányzik ide. Újra csak vita lenne és nekem ehhez most sem energiám, sem kedvem nincs. Különben sem akarom, hogy elrontsa most a kedvem. Csak az számít hogy Niall jól van és együtt vagyunk. Teljes szvemből szeretem és többé senki és semmi nem állhat közénk. A  Niall védelmezően ölelt át én pedig hozzábújva helyezkedtem el a kanapén. A hangulat nagyon jó. Barátias és csendes volt míg meg nem törte a csengő rikácsolása. Zayn felpattant, kinyitja ő. Persze egyikünk sem ellenekezett, mert mind lusták voltunk megmozdulni is.
-Niall......asszem téged keresnek.-szólt az ajtóból
Hangja furcsa és értetlen hanglejtésű volt. Elengedtem Niall kezét, hogy mehessen, de ő összeulcsolta ismét és magával húzott. Az imádnivaló mosolya lefagyott arcáról, mint megpillantotta az ajtóban álló szőke, karcsú lányt. Mint aki szellemet lát! A lány széles mosolyra húzta szájátmikor megpillantotta Niallt.
-Tiphani?!-suttogota remegő hangon.....

~Újra éledés vagy halál?

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit.....
-Nem!-törtem ki zokogásban-. Nem hagyhatsz itt engem! Nem halhatsz meg!-borultam rá
-Nem halt meg......még.-Jelent meg mögöttem Stefan felsegítve engem
Értetelen arckifejezéssel néztem rá , de örültem , hogy nem halt meg.
-Segíts, hogy segíthessek rajta, mert tudom, hogy te nem fogod megtenni.-néztem szemeibe
Kis habozással, de rábólintott és csuklómat megfogva húzott maga után.Elindultunk a bejárat felé. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót , hírtelen Harry utamat állta.
-Hova mentek?-vont kérdőre
Semmi köze hozzá!Mi a fenét foglalkozik ezzel? Edig sem volt jó testvérem mint kiderült úgyhogy ne most kezdje el nekem a gondodkosó bátyust játszani.
-Minnél meszebb tőled!-válaszoltam ridegen, majd kikerültem
Stefan csendben jött utánam. Kérdő tekinteteket vetett felém , de hamar rájött arra , hogy nem szeretnék erről beszélni. Bár nagyjából nem is kell, mert mindent tud. Visszagondolva az előbbiekre, Harry tekintetében fájdalmat véltem felfedezni szavaim hatására. Mintha szívenütötték volna a szavaim. Hát tudja mit? Fájjon csak neki. Eddig én szenvedtem mindig miatta, mostmár szenvedjen ő is miattam. Magasról teszek arra, hogy hogyan tervezte ezt elmondani, mert már ott elbaszta, hogy nem mondta el a legelején. Kifejezhetetlen a düh és feszültség mértéke ami most mind bennem lappang és csak arra vár, hogy kitörhessen.Csak egyszerűen nem hagyom előtörni. Most csak az a fontos , hogy Niall meggyógyuljon. csak is arra öszpontosítok, hogy sikerüljön valahogy helyrehoznom. Arról fogalmam sincs, hogy hogyan , de mindent megteszek azért , hogy segítsek rajta.

Stefan szobájában ülve figyeltem ahogyan a könyvespolcon kutakodik. A keresett könyvst megtalálva helyezkedett el mellettem és szemeink már a sorok között cikáztak. Az átok persze le volt írva de az a rohadt gyógymód sehova. Persze! Minek azt?!?
-Muszáj valami gyógymódot találnunk.-mondtam remegő hangon
-Találunk valamit, ne aggódj.-próbált nyugatatni

Fél óra után sem találtunk semmit. Idegességemben már kilóméterhiányom lett. Fel-alá járkáltam.
-Nagy a huzat!-lépett be a szobába egy félpucér srác.- Mivan Öcsi csak nem felhoztad a csajod?-mosolygott Stefanra gúnyosan
Fekete haja rendezetten még is kuszán volt igazítva. Felsőteste rendesen kidolgozva. Magas volt.
-Damon, ha nincs jobb dolgod akkor segíts inkább a piszkálódás helyett.
Hírtelen előttem termett, magasságával felémtornyosulva. Végigmért, majd mégközelebb állt. Szinte ijesztően közel. Szeme feketén izzott. Ez bizonyította számomra vámpír létét. Abban a nagy sötétségben még is felfedeztem egy szikrát, ami által megbizonyosodott számomra, hogy nem bàntana. Ez a sötétség inkább biztonságot sugalt mint félelmet. Nem érzem , hogy félnem kellene tőle. Kezével lágyan simított végig arcom felületén. Tekintet ugyan olyan vad volt, még is számomra nyugalmat sugárzott.
-Halandó vagy.-suttogta hátralépve egyet
-Varázsló!-javította ki Stefan.-Ella Ő a bátyám Damon. Damon Ő pedig Ella, mint már tudod egy varázsló.
Èrdekes tekintettel méregetett, mintha belémlátna.

Ő is nekiállt kutatni. Szinte már az egész szobát felforgattuk. Majdnem minden könyv a földön hevert.
-Megvan!-kiálltott fel hírtelen Damon
Melléállva olvastuk a sorokat mi is.

" Ez àtokra gyógymód nem ismert, de ha egy varázsló közel áll szívéhez , az minden bajra gyógyír."
Alatta le volt írva a szöveg valami régi nylven. Még a szálemiek használták ha jól tudom.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakàba

Rohantam mint egy őrült. Stefan utánam és próbált megállítani.(?!) Megállás nélkül rohantam a házunk felé. Mikor az ajtóba értem Stefan utólért. Karomat elkapva állított meg.
-Hagyj!-kiáltottam rá könnyes szemekkel
-Ella, nem ok nélkül hátráltatlak. Nem vagy képes véghezvinni a varázslatot. Nem vagy hozzá elég erős.-próbált visszatartani
-Dehogynem!-vágtam rà makacsul.-Stefan fogd fel. Niall élete tőlen függ. Èn vagyok az egyetlen aki segíteni tud rajta és nem fogom hagyni , hogy meghaljon. Nem bírnám elviselni. Ès a tudatot sem, hogy segíthettem volna rajta, de nem tettem, mert te azt mondtad gyenge vagyok.-kiabáltam szinte zokogva
Kirántottam karomat övéi közül és berohantam a szobába ahol a barátom feküdt eszméletlenül. Mellé térdeltem és végigsimítottam arcàn.
-Meggyógyítalak.-suttogtam majd apró puszit adtam homlokára
-Ella ne csináld. Túl gyenge vagy ehez. Nem fogod fel mekkora kockázattal jár ez az egész?  Az életedbe is kerülhet.-próbált lebeszélni
-NEM ÈRDEKEL!-válaszoltam Niallre nézve
Stefan elszaladt az ajtóból. Fogalmam sincs hová de nem is érdekel.

Niall mellé állva próbáltam elezdeni a varázslatot. Nagyon félek ettől az egésztől. Félek újra varázsolni a történtek után. De Niallért vállalom. Legyőzöm a félelmem.
Az igére koncentrálva kezdtem el a varázslatot. Felé tartva kezemet álltam alig egy fél méterre az ágytól. Kezem egyre jobban izott és csillogott.

~Stefan~

Nem tudom megállítani. Nem hallgat rám. Nem fogja fel, hogy ez akár az életébe is kerülhet. Ha én nem a bátyja biztos le tudja állítani. Rohanok az emeletre.
-Harry a húgod megöli magát!-rontottam be a szobàba
Lefagyott egy pillanatra, ajd eltünt előlem. Lesiettem és is a szobába. Harry megdermedve állt a szoba  ajtajában ahonnan hatalmas fény szűrődött ki. Odaérve olyannak voltam szemtanúja amit még eddig én sem hittem el. Csak hallottam erről a meséről.
Ella egy hatalmas tűzgömbe burkolózva emelkedett a levegőbe. Szemei izzottak, mintha eltüntek volna íriszei és a többi. Haja vörös árnyalatot vett fel és a levegőben repdesett össze-vissza.
Látszott ahogy Niallbe visszatér az élet. Ez a ragyogás nagyjából egy peecig tarthatott. Utána a fén hványulni kezdett és pislákolni. Mintha kihunyni akarna. Ella már reszketett.
-Harry meghalhat!-mondtam kétségbeesetten
Ő megpróbálta megfogni , de a burok nem engedte , hogy a közelébe jussunk. Harry szüntelenül próbálta megfogni, de nem járt sikerrel. Niall riadtan ült fel, mint aki csak szimplán rosszat álmodott. Hírtelen kihunyt a fény és Ella leesett egyenesen bátyja ölébe. Eszméletlenül feküdt karjaiban. Mint egy bábu. Èleterőnek semmi jelét nem láttuk...

~Holiday

Köszönöm mindazoknak akik eddig olvasták a blogom. Az utóbbi akart lenni az évadzáró rész. Még szerettem volna hozni egyet, de sajnos ma már nem volt időm megírni. Holnap kora reggel elindulok Romániába és 2 hétig ott is leszek. nem tudok internet közelbe jutni sajnálatos módon, íyg most egy kis szünet lesz a blgban. Remélem midnenkinek tetszett az első évad! 

Love, Ella

~Nem veszíthetlek el!

-Ella mi a francért jöttél ide?-támadott le dühösen a bátyám
Chhh még ő a dühös. Nem én hazudoztam neki 17 éven keresztül. nem én titkoltam el alőle a valódi lényemet. nem én vertem át állandóan.
-Te mi a francért jöttél ide?!-kiáltotam vissza
-Otthon mindent megbeszélünk higgadtan!-ajánlotta fel, bár inkább parancsnak hangzott
Elviharzottam mellette az ajtó irányába , majd hazafelé vettem az utat.Síri csend telepedett rák miközben gyprsan lépdeltem az erdőben. Lasan a nap is felkelt. Csak az ágak reccsenése hallatszott olykor amikor ráléptem egyre. A levegőben szinte érezni lehett a feszültséget.Egy szó , egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Jobban is járt mindenki. Iszonyatosan dühös vagyok Harryre. Egy ilyen dolgot eltitkolni előlem. Ennyi , már a bátyám sem szeret. Azért titkolta el , hogy ne keljen ezzel is bajlódnia velem kapcsolatban. De ha majd eltűnök a láthatárról akkor nem lesz több gondja , se neki , sem a többieknek. Niallön valahogy segítenem kell, de azt még nem tudom hogyan. Majd beszélek Stefannal vagy nem tudom.... Jesszu ha tudnám , hogy most mi tévő legyek vagy mit mondjak bárkinek is?? Hogyan közöljem velük azt, hogy hazamegyek mert csak kolonc vagyok számukra?? Ennél tehetetlenebbnek még életemben nem éreztem magam és az a rossz érzésem , hogy ennek koránts sincs még vége. Erősnek kell lennem, de nem megy. Én ezt már nem bírom. Belefáradtam ebbe az egész életbe. Mindenkinek jobb lenne ha már nem élnék. Ha ott az erdőben inkább megöltek volna Codyék. Harrynek egy gonddal kevesebb lenne és a többiekről meg ne is beszéljünk. Még csak szomorúak sem lennének. Miért is lennének? Nem szeretnek. Egyikük sem. És nem is fognak. már lassan 2 hónapja , hogy itt vagyok ,de még hosszasan csak Niallel és talán még Zaynnel tudtam így beszélgetni. Teljesen egyedül voltam akkor is és most is.de nincs mit tenni. Nem tudnak tőlem megszabadúlni , de majd én segítek nekik!

Gondolkodásomból az ajtó csapódása zökkentett ki. Már itthon is vagyunk. Chh itthon? Egy nagy frászt! Teljesen idegen számomra ez a hely , ahogy a lakók is. Hírtelen a falhoz szorítva találtam magam , szemben az eddig bátyámnak mondott személlyel. Szeme vérvörösen izzott. Alig tudott magán uralkodni, de már nem is bántam volna ha megöl.

 Úgy sem hiányoznék senkinek. Rezzenéstelen arccal és kemény tekintettel néztük egymás szemét Harryvel. Arra eszméltünk fel, hogy Louis leszedi rólam Harryt, Liam pedig a csuklómat vizsgálja ami teljesen véraláfutásos lett a szorítástól. Pillantásunk azonban egy percre sem szakadt el egymástól.
-Mit mondott neked Salvatore?-kérdezte ridegen , rezzenéstelen arccal
-Azt amit meg kellett volna tudnom , már 17 évvel ezelőtt!-vágtam rá ahogyan ő
Megint nekem támadt volna , de Louis és Liam lefogták Zayn pedig mögém állt.
-Te ezt nem értheted.-próbált magyarázkodni miközben kiszabadította magát a fiúk szorításából
-Szóval tudtad!-bizonyosodtam meg róla-Te mindvégig tudtad!-kiabáltam már sírva
-Ella kérlek nyugodj meg.-próbált megölelni, de eltoltam magamtól
-Ne érj hozzám!-léptem hátrébb.-Már meg sem lepődöm.  Így mindent értek miért viselkedtél így velem az utóbbi időben.
-Semmi köze hozzá az utóbbi dolgokhoz.-próbálkozott ismét mentegetőzni
Megcsóváltam a fejem. Értette ebből, hogy nem számít már mit mond. Hátat fordítva nekik , bementem Niallhöz a vendégaszobába.

~Harry~

Stefant ezért kinyírom. Elmondta a húgomnak azt az egy dolgot amit soha az életben nem szándékoztunk tudtára adni.(Anne és Harry) Tudtam , hogy ez lesz ha megtudja. Azt gondolja most, hogy azért titkolóztam előtte, mert csak féltestvérek vagyunk. sajnos csak féltestvérek, de én mindig is édestestvéremnek tekintettem. Nála jobban senkit semm szerettem és féltettem még jobban. Minden okom megvolt, hogy eltitkoljam. Éppen a reakciója volt az amitől a legjobban féltem. Mindent, egyszerűen mindent elcsesztem amit csak lehetett vele kapcsolatban. Majdnem elveszítettem a fejemet amikor veszekedtünk. ha Louis nincs ott talán.....talán bántottam volna. Jobban kell uralkodnom magamon, ha vitázunk, de inkább bár ne vitáznánk. Nagyon fáj veszekedni is vele, és a szavak ereje is tőrként hasít a szívembe. Megmagyarázni sem tudok neki soha semmit, mert ugyan olyan makacs személyiség mint én. Ebben is hasonlítunk. Viszont azt be kell látnom, hogy tényleg nem kislány többé, hanem egy érett, gyönyörű, értelmes nő. Nem titkolhatok el többé semmit előle, bár ezek után kétlem, hogy valah még szóba áll velem. Persze a remény az mindig itt ül a szívemben. Igaz, hogy már nem dobog egy ideje a szeretet és törődés amit a húgom iránt érzek az sosem múlt el. Sőt csak felerősödött.  Lehet, hogy most nem áll szóba velem, de én attól ugyan úgy odafigyelek rá és védelmezem mindentől.Még ha ezt nem is akarja.

~Ella~

Halkan lépkedtem Niall mellé az ágyhoz. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Leültem az ágy szélére, mire kinyitotta szemét. Tekintete csillogni kezdett amikor észrevett és tudatosult benne, hogy én vagyok az. Izzadt arcából elsimítottam egy kusza tincset. Aggodalmas pillantással nézett rám és fogta meg csuklómat. 

-M-mi t-történt?-kérdezte erőlködve 

Megfogtam a csuklómat eltakarva a véraláfutást , majd megráztam a fejem. A lepedőt kezdtem vizsgálgatni tekintetemmel, mert valahogy az most érdekesebbnek bizonyult. Niall ujjával felemlte államat, hogy szemembe nézhessen. Tekintete fájdalmat és szenvedést tükrözött még is aggodalmat is fedeztem fel benne. Iszonyatosan rossz ezt látni. Ahogyan napról napra romlik az állapota. Ahogyan szenved. 

-Mi a baj?-kérdezte erőtlen hangon

-Megtudtam egy olyan dolgot a multamból, ami teljesen megváltoztatja a nézőpontomat , de ez most nem lényeges. Hogy érzed magad?-tereltem a témát arcát simogatva

-Rosszul,de aggódom érted.-simított el egy tincset arcomból 

-Te aggósz értem? Ez inkább fordítva igaz. Miattam nem kell aggódnod.-puszíltam meg nedves homlokát

Mély , szaggatott levegőt vett, majd újta tekintetembe fúrta az övét. Látszik rajta a meggyötörtség és erőtlenség. El kell mennem Stefanhoz , hogy segítsen. Nem hagyhatom , hogy szenvedjen. Nem hagyhatom, hogy..... Nem ez nem fog megtörténni. Időben segítek rajta és minden olyan lesz mint régen volt. 

-Kicsim,  nem bírom már sokáig.-mondta ki elhaló hangon 

-Ne, kérlek ne mondd ezt Niall! Segítek rajtad , csak tarts ki egy kicsit. Ígérem meggyógyítalak, csak egy kicsit bírd még ki, könyörgöm....

Könnyeim égették az arcomat. Niall gyengéden letörölte a patakzó sós folyadékot ami az arcomat lepte el.

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit..... 

 

~A Vérvonal

Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben...
Valamilyen telepatikus kapcsolatban vannak a klántagok elméi. Na szuper! Még egy dolog amit eddig nekem nem mondtak el. Elegem van! Baromira elegem van ebből az örökös titkolózásból ami ebben a házban folyik. Sosem mond el nekem senki semmit. De legfőképpen a bátyámra haragszom. Tudja nagyon jól, hogy mennyire utálom a titkolózást. Ő az aki mindenkinél jobban ismer még is mindig ő bánt meg a legjobban. Liam , Louis és Zayn mellettem állnak még ilyenkor is , persze Niall is megtenné most ha jól lenne. Jaj Istenem csak gyógyuljon meg!
-Ella! Hogy a francba képzelted azt, hogy teliholdkor az erdőbe mész!-kiabált rám dühösen a bátyám
-Mit érdekel az téged!-kiáltottam vissza
-A húgom vagy , hogy ne érdekelne. Féltelek és tudnom kell , hogy mi van veled ezèrt kapcsolódtam Zayn elméjére amikor csak úgy elrohant.-magyarázta ingerülten
-Nem érdekel a magyarázkodásod! Ami történt megtörtént! Semmiben sem érint téged!-válaszoltam idegesen
-Ella fogd már fel , hogy aggódom érted! Kurvára aggódom! Azért nem mondtam el azt!-kezdett vörösödni a szeme
-Ne keress kifogásokat, mert nem vagyok rájuk kíváncsi! Nem csak , hogy titkolózol előttem , hanem még kémketsz is utànam. Elegem van!-rivalltam rá már könnyes szemekkel
Hírtelen a falnak vágott és a fejem mellett támaszkodva hajolt közelebb hozzám. Vörösen izzó szemei félelmet keltettek bennem. Elveszítette a fejét.
-Számomra semmi sem fontosabb a te biztonságodnál! Miért olyan nehéz ezt felfogni?!-ütött bele a falba ami betört az ütéstől
Összerezzentem, de semmi félelmet nem mutattam. Rezzenéstelen arccal néztem rá , bár szemeim könnybelábadtak.
-Valahogy nem tudom neked ezt elhinni a sok hazudozás után!-bújtam ki karja alatt és hátra se nézve rohantam fel a szobámba becsapva magam után az ajtót. Zokogva huppantam az ágyamra. Legszívesebben meghaltam volna az erdőben. Nem kellene többé szenvednem. Nem kellene többé a bátyám hazugságait bevennem. Nem kellene többé rám vigyázzanak. Nem okoznék több gondot nekik. Csak púp vagyok így is a hátukon. Nem is szeretnek engem , inkább csak elviselnek. Miért is szeretnének hiszen csak befurakodtam közéjük és fenekestől felforgattam az életület. Csak gondot okoztam eddig. Semmi hasznomat nem vették. Louis és Liam is kerül már pár napja. Meg is értem őket. Èn is elkerülném magam ha tehetném. A bátyámnak is csak egy gonddal kevesebb lenne ha eltünnél a föld felszínéről örökre! Senkinek sem hiányoznék. Nincsenek barátaim sem. Csak belecsöppentem egy világba amibe talán nem kellett volna. Talán?! Egy nagy frászt!! Biztos , hogy nem kellett volna! Maradhattam volna Holmes Chapel-ben a nyárra és nem kellett volna ide jöjjek Harryvel. Eggyáltalán mi lesz ha kezdődik a suli?! Csak úgy visszamegyek és úgy teszek mint aki egész nyáron csak  otthon zenélt meg számítógépezett?! Nem olyan egyszerű átlagosan viselkedni miközben a nyaradat misztikus és természetfeletti dolgok felfedezésével és gyakorlásával töltötted. Tudva , hogy bármelyik percben bajod eshet. De nem is az iskola izgat. Hanem mi lesz Niallel? Már ha egyáltalán meggyógyul. Nem! Ilyenre még csak gondolnom sem szabad! Meg fog gyógyulni. De hogyan ?? Azt mondták , hogy csak én segíthetek rajta. De hogyan?? Eggyáltalán miért pont csak én?? Ha már varázsló kell akkor miért nem csinálja Stefan?? Mi lehet az a baj amit csak én tudok megoldani?!? Ki kell derítenem. Amugy is Stefanhoz inultam. Ki állítana meg?? Még ha a vesztembe is rohanok.
A zokogást abba hagyva feleltem az ágyról és az ablakot megcélozva indultam el. Halkan , zajmentesen kinyitottam és a fán ami mellette állt, lemásztam. Céltudatosan rohantam volna ha tudom, hogy Stefan hol lakik. Akkor nincs más módon . Veszélybe keverem magam és előbb utóbb úgy is megjelenik. Visszamentem az érdőbe és Stefan nevét kiabálva kerestem őt. Egyszercsak valaki befogta a számat.
-Meg akarsz halni?-suttogta a fülembe Stefan
Bevállt a tervem az a lényeg. Karomat megfogva lehajtotta a fejét, becsukta a szémét , majd hírtelen kék fény vett minket körül és egyik pillanatról a másikba egy házban termettünk. Számomra ismeretlen volt. Èrdeklődve vezettem körbe tekintetemet a szobán.
-Ez az én szobám.-szólalt meg lágy hangon
-Még nem jártam itt.-mosolyodtam el halványan
-Szóval. Miért kerestél?-mutatott az ágy felé ,hogy üljek le amit aztán meg is tettem ès ő is követett
-Szeretném ha elmagyaráznád miért csak én segíthetek Niall állapotán?
Nagyot sóhajtott , majd leült mellém az ágyra és belekezdett.
-A barátod nem a szerzett sebek miatt ilyen gyenge hanem  egy átok miatt amit még tőlem szerzett amikor engem megszálltak a sötét lelkek. Ezen viszont csak te segíthetsz egy különleges igével.
-De miért csak én ?Te miért nem tudsz??-estem kétségbe
-Mert bennem nincs meg a sárkánytűz .-válaszolt egyszerűen
-Mi ? Mi az a sárkánytűz?-értetlenkedtemm
-Ella, te nem akármilyen varázsló vagy hanem az összes közül a legnagyobb erővel rendelkező. Ez a sárkánytűz. A valaha volt leghatalmasabb varázslónak volt egy sárkánya amit ő maga teremtett és ruházott fel varázserőevel. Azonban a sárkány valami oknál fogva megmakacsolta magát és saját útra lépett. De nem jó útra. A sárkányban volt valami gonosz  ami folyton elő akart törni belőle, de ezt nem engedte. Ez folyamatosan csak gyengítette és kiszipolyozta az összes enegriáját. A saját gonoszsága emésztette fel belülről. Viszont amikor a varázsló rátalált a szinte halott sárkányára minden erejét odaadta neki gondolván , hogy megmenti a sárkánya életét , de tudta , hogy sajátja ezzel véget ér. Azonban ez nem úgy sült el ahogy tervezte. Persze a varázsló azonnal meg is halt de a sárkányban amikor összetalálkozott a jó a gonosszal lángra gyúlt az egész teste és porrá égette azt. Az ereje beleszállt egy emberbe és azóta áll fent ez a vérvonal.-fejezte be
A lélegzetem is elállt. Én a leghatalmasabb varázsló?! Még mit nem! Egy rendes igét nem tudtam eddig véghezvinni, nem hogy én legyek a legerősebb közülük.Niall is miattam van ilyen állapotban. te jó isten , most fogom csak fel , hogy ténylegminden az én hibám. Minden ami eddig csak történ Niallel. Talán jobb lett volna ha el sem jöttem volna ide.Maradtam volna otthon a suli végezte után. most a szobámban kuksolhatnék vagy éppen szöveget tanulnék egy újabb színdarabhoz, de nem. Én voltam olyan hülye és eljöttem a bátyámmal ide. Rájöttem , hogy ők mind vámpírok. egyikőjükbe bele is szerettem és felforgattam mindegyikőjük életét. Gondolkodásomból Stefan zökkentett ki
-Ella minden rendben?-aggodalmaskodott Stefan
-I-igen , de nem áll össze a kép. Akkor Harry miért nem lett varázsló? Hiszen a bátyám. ugyan az a vérunk.
-Szóval nem mondták el ?-lepődött meg
-Mit?-értetlenkedtem .Na szuper! Egy újabb titok amit nem mondott el nekem Harry.-stefan mi a francról van szó? Mondd már el!! -idegeskedtem
-A bátyád kinyír, hogy elmondtam, de jogod van tudni. Szóval a testvéred azért nem lett varázsló mert a te édesapád vérvonala volt varázsló nem az övé.-mondta ki némi habozással
Ennyi volt! Eddig bírtam elviselni az örökös hazudozásait a bátyámnak! Ez már több a soknál! Mindevégig tudta és egy szót sem szólt nekem erről, hogy nem vagyunk testvérek , vagyis nem édestestvérek , hanem csak féltestvérek. Nem tudom elhinni h 17 éven keresztül átvert. gondolkodásomból az ajtó becsapódása zökkentett ki. Hogy a francba kerülnek ők ide?!?!?

~Zayn~

Harry elveszítette a fejét amikor a húgával veszekedtek. Túlzásba vitte egy kicsit. Ella mit sem törődve ezzel felvágtatott a szobájába és bezárkózott. Egy ideig csak zokogott, de utána furcsa csend telepedett as zobájára. Kicsit aggódom érte. Talán fel kéne mennem és megnézni mit csinál. A lépcső felé vettem az irányt, de Harry megállított.

-Hagyd most! inkább menj a többiek után vadászni te is.-próbált lerázni

-Nem, maradok és akkor majd később felmegyek hozzá.-válaszoltam ellentmondást nem tűrően 

Visszahelyezkedtem a kanapéra. Amikor Harry bezárkózott a szobájába vettem a bátorságot és felmentem Ellához.  Mikor benyitottam hűlt helyét találtam. Hova tűnhetett? Egy biztos, hogy nincs bajban. Azt már megéreztem egyszer. Szólnom kell Harrynek. Berontva a szobájába közöltem vele a rosszhírt.

-Ella eltünt!-rontottam be 

-Mi? hogy a jó büdös francba tudott eltünni?! A nappaliban ültél nem ?-esett nekem 

-Ne próbáld meg rámkenni , mert nem a nappalin keresztül távozott. És nagyon jól tudod , hogy miattad történt mindez!-oktattam ki 

-Meg kell találnunk!-ment el mellettem , mintha meg sem hallotta volna miket mondtam 

-Van egy tippem hol lehet. -mondtam bizonytalanul

-Ki vele!-sűrgetett Harry

-Stefannál. Hiszen meg akarta tudni az igazat és te nem mondtad el neki.

-Bassza meg!-vert bele a falba dühében 

Oly' erővel csapott oda, hogy a fal betört és egy repedés végighaladt rajta. Hírtelen eltünt. Követtem őt, mert tudtam hová tart. A házhoz érve semmi kopogás vagy ilyesmi. Harry csak úgy berontott. Ella döbbenten és kissé dühösen nézett ránk.Ekkor történt egy olyan ami talán sorsfordító ként hat Ella egész életére...

~Végzetes nap

~Ella~

Mikor felébredtem Harry ugyan úgy volt mellettem és védelmezően átölelt. Mikor észrevette , hogy ébren vagyok megpuszilta homlokomat. Felhozott nekem egy bögre meleg teát. miután megittam lementem én is vele megnézni hogy van Niall. Éppen aludt, de szörnyen nézett ki. Nem bírtam sokáig így látni. Kimentem az udvarra és leültem Zayn mellé a hintaágyra. Csendben bámultunk ki a fejünkből mindketten , míg Zayn meg nem törte.

-Hogy van?-kérdezte alig hallhatóan 

-Ugyan úgy.-vettem mély levegőt sírást visszafojtva  

-Rendben fog jönni.-próbált biztatni 

-Hagyjuk most inkább ezt a témát, tereld el kérlek valamivel a figyelmemet.-kérleltem

-Akkor elvihetlek valahova?-nézett rám csillogó szemekkel 

rábólintottam.Remélem tényleg sikerül elterelnie a figyelmemet. nem tudom hova akar vinni, de nem is érdekel. Bízom benne és tudom, hogy biztonságban vagyok, ha velem van így félelem nélkül megyek el vele.

~Harry~

A húgom még mindig nincs teljesen jól. ki fogom deríteni, hogy mi a baja. Hallottam ahogy az udvaron Zaynnel arról beszéltek, hogy elmennek valahova, hogy terelődjenek a gondolatai Ellának. Nem tetszik ez nekem. Azok után ami történt nem vagyok túl nyugodt , hogy a kishúgom pont vele megy el. Zayn elindúlt befelé , gondolom, hogy összepakolja a cuccokat amiket magával akar vinni.Ella szorosan mögötte jött. Zayn eltünt a házban a húgom pedig leült a kanapéra. Figyeltem minden egyes mozdulatát. Felment egy pillanatra a szobájába. Zayn épp mellettem haladt el, mikor elkaptam a karját.
-Fogd vissza magad és vigyázz a húgomra. Ha egy karcolás is lesz rajta megbánod.-figyelmeztettem
-Haver nyugi vigyázok rá.
-Ja , ezt már hallottam egy párszor.-jegyeztem meg cinikusan
-Harry nem hagyom, hogy bármi baja essen.Fontos számomra is.....Mármint az egészsége, hogy jó legyen.-javította ki magát zavarodottan
Nagyon nem tetszik ez nekem. Zayn túl sok időt tölt a húgommal és féltem, hogy újra megtörénik az ami egyszer már velem. csa itt épp ő van a lány zerepében és ő járná meg a legjobban. Nem ezt nem hagyhatom. Nagyon figyelek arra, hogy ez ne következzen be , mert ezt már nem bírná elviselni a húgom.

~Ella~

Minden összejött mostanában. Niallel összevesztünk, erre ő elrohant és összeverekedett Codyval. Napról napra csak rosszabbul van és éns em hozom a legjobb formám. Egy ideje már szörnyen szédülök és a fejem is fáj. A láz az csak mellékes. olyan érzés ez az egész , mintha valami napról napra elszívná az erőmet. Egyre gyengébbnek érzem magam és sebezhetőbbnek. Nem értem miért van ez. Kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere be.-szóltam halkan 

Zayn pillantott be az ajtón, majd beljebb jött és leült mellém az ágyra. tekintetével arcomat figyelte. Mintha belelátna a fejembe és olvasna a gondolataimban.Kicsit zavarba jöttem attól, hogy le sem vette a szemét rólam. Hírtelen éles fájdalom nyillt a fejembe. Odakaptam a kezemet önkénytelenül is.

-Minden rendben?-hallatta aggódó hangját Zayn 

-Igen , fogjuk rá. Már egy ideje ez van. De nem tudom mitől vagy miért?

-Én igen.-jelent meg hírtelen Stefan
Értetlenül és döbbenten néztünk rá.
-Nem fejeztük be a képzést, mikor eltüntél. Te is tudod milyen következményekkel jár ez.
-Igaza van.-lépett be Harry is karba tett kézzel
Megrémültem. Nem akarom újra ezt csinálni. Elég volt amit eddig elviseltem. Nem csinálom tovább ezt. Túl szerencsétlen vagyok én ehez. Egy varázslatot sem tudtam rendesen megcsinálni. Csak ártanék vele mindenkinek.Harry is észrevette, hogy félek ettől az egésztől.
-Ne aggódj , nem fog bajod esni. Ott leszek végig melletted. -nyugtatott meg , legalább is próbálkozott
-Ella muszáj végig vinnünk a képzést, mert tudod, hogy Niall-ön is csak te segíthetsz.-nézett rám stefan
-Mi van ? -pattantam fel - Hogy érted ezt?
-Stefan ,most menj el.-szólt rá bátyám idegesen
Valaminek nagon beletalálhatott a közepébe.Stefan  szó nélkül el is tünt.
-Harry miről beszélt?-álltam fel idegesen
-Ella figyelj, ez bonyolult és nem is terveztem, hogy egyhamar elmondom , mert tudtam, hogy így fogsz reagálni rá. Nyugodj le és mindent elmondok.
-Nem, nem akarok megyugodni csak tudni szeretném mi a franc folyik itt és miért nem mondtad el?!-fakadtam ki
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem neki. tudtam , hogy nem fogja elmondani csak terelni akart , de nem haygom neki. hát jó , ha ő nem mondja el akkor majd Stefan fogja. Kikerültem Harryt és elrohantam ki a házból  egyenesen az erdőbe. Olyan gyorsan el telt ez a nap, hogy észre sem vettem. Már sötét volt mikor kirohantam. A telihold fénye virított csak. Az erdő közepén járhattam könnyeimmel küszködve mikor feleszméltem, hogy mibe sodortam magam. hogy lehetek ilyen hülye?! Teliholdkor kijövök az erdőbe. Kész öngyilkosság. Erre is csak én vagyok képes , belesétálni a saját halálomba. Egy védekező igét tudok , de azt is már több mint egy hónapja próbáltam utoljára amikor tanultam , de nem tudok rendesen varázsolni sem nem, hogy védeni magam.Elővettem a mobilom, hogy felhívjam Zaynt, hogysegítsen. Mikor már hívtam volna észrevettem, hogy nincs térerő. Na szuper! Hírtelen valami reccsenést hallottam a hátam mögül. Riadtan fordúltam meg , de semmit sem láttam ott, majd a másik irányba kaptam a fejem , mivel onna is érkezett a hang.
-S-stefan?-dadogtam riadtan
-Nem talált aranyom.-hallottam egy önelégült hangot egy gonosz nevetés kíséretében
Nem tudtam , hogy kire gondoljak vagy számítsak. Morgás hallatszott mögülem ami félelmet keltett bennem. Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy abból semmi jó nem sülhet ki.Éreztem ahogy a tenyerem forrósodik és egyre melegebb lesz. Újra csillogni kezd, majd lassan az egész karaomon halad felfelé a forrósodás. Megfordúlva látom, hogy Cody áll mögötte a falkájával.
-Nocsak, nocsak kit fújt erre a szél?-nézett rám karba tet kézzel, gonosz vigyorral a képén
-Cs-csak s-sétálgattam. Egyedül akartam lenni egy kicsit.-magyarázkodtam dadogva
-Hát mint látod, most egyedül vagy.-lépett egyet felém én pedig hátra léptem egyet.-Na miaz , csak nem félsz tőlem?-eresztet egy gonosz vigyort
-Hagyjátok őt békén.-jelent meg előttem Zayn
Látszott rajta, hogy nagyon feszűlt.Hogy került ide eggyáltalán?? Honnan tudta , hogy hol vagyok és , hogy épp bajban??  .Mellé állva jeleztem, hogy nem kellett volna idejönnie.
-Itt a kis "Romeo-nk".-gúnyolódott Cody
-Menjünk innen.-suttogtam Zaynnek
Elkezdtünk hátrafelé lépkezni, Codyék viszont egyre csak felénk lépkedtek. Amikor megfordultunk volna , előttünk termett Cody.
-Cody nem akarunk semmi harcot. Csak engedj minket elmenni.-néztem a szemébe
-És ha nem ?-vigyorodott el önelégülten
-Akkor nem lesz más választásunk.-mondta Zayn határozottan, de tudtam , hogy ő sem akar semmi viszályt
Egyre közeledtek hozzánk mégjobban bekerítve minket. Rémül és ideges is voltam egyben. Ez nem épp a legjobb egyveleg nálam, pláne , hogy nem tudom használni az erőmet rendesen. Ha Zaynnek bármi baja esik azt sosem bocsájtom meg magamnak, hiszen miattam van most itt. Ha nem jöttem volna el otthonról akkor ott TV-zne még mindig. Zayn háttal állt nekem, hogy hátulról fedezzen. Idegességem és félelemem egyre csak nőtt ahogy közeledtek. A karom csak forrósodott és éreztem ahogy lassan szétárad az egész testemben ez az erő. Olyan érzésem volt mintha képes lennék kitörni mint egy vulkán. Amikor ezt észrevették megtorpantak egy pillanatra , majd az egyik farkas elkapta Zayn.Próbáltam segíteni rajta , de három (mostmár) srác lefogta és másik három utamat állta. Közben visszazárva a kört amivel engem csapdába ejtettek. Egyre közeledtek ismét. Éreztem ahogy először összeszorul a torkom az ijedtségtől , majd az erő ami bennem dúl bármelyik pillanatban képes előtörni belőlem. Csak sikerüljön valahogy ezt előidézni. Zayn felé pillantva észleltem, hogy le akarják tépni a fejét, de már ellenkezni sem tud.Ennyi volt...
-Hagyjátok békén.-kiáltottam egy nagyot dühömben majd mint valami robbanás úgy tör elő belőlem az erőm ezzel földre terítve az egész falkát. Mikor észrevettem mi történ hírtelen a földre estem. Ezek szerint felemelkedtem a földtől. Erőtlenül próbltam feltápászkodni, de sehogy sem akart sikerülni. Muszáj.! Tudnom kell, hogy Zayn jól van-e? Reszket a karom , de nem érdekel. Feltámasztkodva pillantottam rá, de mozdulatlanul feküdt. Maradék minden erőmet összeszedve keltem fel a földröl és siettem Zaynhez. Mikor hozzáértem kinyitotta szemeit és feltápászkodott ő is. Szorosan magamhoz öleltem, hogy újra érezzem illatát és jelenlétét. Felállva a földről és leporolva magunkat hazafelé vettük az irányt mielőtt a dögök magukhoz térnének. Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben....

~Csak hagyj békén!

-Niall hagyjátok abba!-kiáltott ránk Ella
Stefan sem hagyta magát , no meg én sem. Rendesen küzdöttünk mígnem valami szúró és egyben feszítő érzés hasított a fejembe. Úgy éreztem szétrobban a fejem. A földrerogytam fejemet fogva.
-Stefan hagyd abba!-kiáltott Ella remegő hangon
A szúró érzés elmúlt. Ella puha kezét éreztem meg hátamon, majd felsegített a földről.
-Ez mire volt jó?-kérdezte idegesen
Gondolom nekem szólt a kérdés.
-Ne haragudj Ella , de mikor megláttam , hogy vele be.....
-Nem érdekel!-kiáltott.-Mi történt veled?-kérdezte csalódott és remegő hangon
-Semmi. Mi történt volna?-vontam meg a vállam hanyagul
-Nem , Ellának igaza van . Más vagy egy ideje. Szemmel tartottalak.-mondta az a mitugrász
-Neked ehez mi közöd?-háborodtam fel .-Nem kell engem "szemmel tartanod"-mutogattam macskakörmöket.
Ella szeme könnyel telt meg. Olyan tekintettel nézett rám, mintha egy világ omlott volna össze benne. Kicsit aggasztott. Próbáltam megölelni, de eltolta karjaimat és sírást visszafojtva beszaladt a házba.
-Csak hagyj békén!-kiáltott, majd elrohant
Utána akartam menni, de Harry utamat állta.

-Hagyd!Eleget szenvedett már miattad!-mondta vörösen izzó szemekkel.
Meglepett ez a kijelentése....miattam?
-Hogy-hogy miattam?-nyeltem egyet
Megcsóválta a fejét és visszament a házba. Gondolom a húga után. Valahogy beszélnem kéne Ellával. Meg szeretném magyarázni neki mi történt. Igazából magam sem értem mi üthetett belém? Egy idióta vagyok. Mennyiszer fogok még ártani Ellának, ahoz, hogy rájöjjek, hogyan kéne viselkednem? Gondolkodásomból az a kekeckedő féreg  zökkentett ki. Rá sem hederítve az erdő irányába indúltam. Alig pár perccel később Codyba és a klánjába botlottam....

~Harry~

Nem hiszem el, hogy Niall ekkora barom. Komolyan nem tudom mi a franc van vele , de nem volt ilyen még sosem. Ki kell derítenem , hogy mi az oka a furcsa viselkedésének. Nem hagyom, hogy Ella mégegyszer miatta sírjon.Felmentem hozzá a szobába, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem. Egy 20 perce beszélgethettünk amikor Zayn berontott elég zaklatottan.

-Harry gyere. Szükség van rád. Ella maradj itt, jobb ha ezt most nem látod!-mondta Zayn idegesen 

-Zayn megyek, de te maradj itt Ellával. Nem akarom felügyelet nélkül hagyni.-mondtam komolyan 

- Nem kell Harry jól vagyok.-próbált győzködni , de ennél jobban ismerem

Tudom, hogy ilyenkor társaságra van szüksége. Lementem az elmeleről egyenesen az udvarra. A vérfarkas klán látványa fogadott és köztük volt Niall, de nem volt eszméleténél. Mi a franc?!? Mit csináltak vele?!
-Mi folyik itt?!-kérdeztem ingerülten
-A kis barátotok a mi területünkre tévedt és összetűzésbe keveredett Codyval, ne nem hagytuk ezt megtorlás nélkül.-vicsorìtott a falkavezér Tod.
-Legkőzelebb jobban ügyeljetek arra , merre kószál a kis újonc, mert nem hagyjuk életben .
 Ezzel megfordultak, Niall a földre dobták és eltüntek. Azonnal felvettük és bevittük a házba. Baszus ezek a karmolások nem fognak elmúlni maguktól. Csak Ella tud rajta segíteni vagy Stefan de ő nem fog. Ella ki lesz borulva ha meglátja Niallt így. Főleg , hogy most haragszik rá, amit teljesen megértek. Szólni kell neki. Tudnia kell mi történt. Felmentem a szobába ahol Zayn éppen a fotókat nézegette Ella albumából.Jesszus az a sok gyerekkori kép.
-Zayn.-intettem neki, hogy jöjjön ki
 Leküldtem Niallhöz , hogy ő is képb legyen majd egy nagy sóhaj kíséretében leültem a húgom mellé az ágyra és felvázoltam a történteket. De azt nem mondtam, hogy csak ő tud rajta segíteni. Mikor hallgatta szemei egtelltek ismét könnyel. Magamhoz öleltem, hogy vígasztaljam , majd együtt lementünk a sebesülthöz. Ella síeva térdelt a kanapé mellé ahova Niallt helyeztük le. Kishúgom óvatosan végigsimított arcán könyeivel küszködve. Iszonyatos így látni a húgomat. Niall lassan magához tért. Amint megpillantotta barátnőjét végigsimított puha arcán könnyei harcában és szólásra nyitotta száját, de Ella megelőzte.
-Sss! Ne mondj semmit. Inkább pihenj és gyógyulj meg.-túrt bele szőke tincseibe Húgom. 
-S-sajnálom.-suttogta Niall erőtlenül
Mindenki ott hagyta Niallt pihenni. Ella teljesen kiborult. Felvettem a szobájába , hogy pihenjen ő is. Előtte még elment zuhanyozni , majd pizsiben bújt az ágyba. Magamhoz öleltem védelmezően és őriztem álmát. Rosszat álmodhatott, mert elkezdett forgolódni és mozogni valamiket amiket nem értettem tisztán. Nem sokkal később megnyugodott és aludt tovább. Zayn is felénk nézett egy párszor. Mióta Ellát visszahoztam Zayn sokkal több időt tölt vele és próbál folyton a közelében lenni. Fura. De legalább tudom, hogy Ella biztonságban van és nincs egyedül sosem. Jó, ha au embernek ilyen barátai vannak mint a srácok . Kívánni sem lehetett volna jobb barátokat a kishúgom körébe. Mondjuk jobb lenne ha nem lennénk mind vámpírok, de ezen már úgy sem tudunk változtatni. Ennek a jó oldala , az egyetlen jó oldala , hogy szinte mindentől megtudjuk védeni. Ha mind az öten összefogunk akkor legyőzhetetlenek vagyunk , de az utóbbi időben egyre szétszórtabbak lettünk. Sokszor összeveszünk minden kis apróságon aminek tényleg semmi értelme sincs. éha úgy érzem, hogy nekem már csak a kishúgom maradt , na meg persze anya, de ő nem tudja a titkomat és ez maradjon is így. Ella folyton forgolódik és még mindig lázas. Nem tudom mi lehet a baj. Aggódom érte.

~Zayn~

Annyira sajnálom mindazt amit Ellával elkövettem. Sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy ártottam neki. Átkozm azt a napot. Miattam vitte el Harry és miattm szenvedett. Minden miattam volt.Mikor viszajött, azon a napon megfogadtam maganak, hogy folyamatosan azon leszek, hogy kijavítsam a hibáimat. Nem tudom miért de amióta újra látom egyre több időt töltök el vele és élvezem. Minden egyes vele eltöltött percet élvezek.Azt érzem , hogy meg kell védenem mindentől és mindekitől akár az életem árán is. Nem tudom lehet, hogy ez csak amiatt van, hogy megharaptam. Nem is érdekel. Figyelemmel követem szívének minden egyes dobbanását , minden egyes lélegzetvételét és minden apró mozzanatát. Azt is figyelemmel követem, hogyan törik darabokra a szíve Niall miatt. Hogy tud így bánni egy törékeny és érzőszívű lánnyal, főleg, hogy az Ella? Legszívesebben pofáncsapnám egy baseballütővel, hogy észheztérjen. Nem érdemli meg Ellát. Nem érdemli meg, hogy aggódjon érte, hogy törődjön vele , hogy egy könnycseppet is ejtsen miatta. Fhuu úgy fel tud dühíteni ez az egész. Le kell vezetnem a feszültséget mielőtt még olyat tennék amit magam is megbánnék.Lekaptam a pólóm és lementem az alaksorba. Előkerestem a raktárból a régi boxzsákot és felakasztottam a helyére, majd püfölni kezdtem. Hangod csattanások jelezték a találatokat. Éreztem ahogy minden egyes csapással szűnik a haragom.Mikor kellőképpen kidühöngtem magam halkan felmentem az emeletre és rápillantottam Ellára amint a bátyja védelmező karjaiban alszik. Lezuhanyoztam , majd mikor végeztem bementem Ella szobájába és leültem az ágy szélére. onnan figyeltem ahogy alszik. Hogy tud ilyen tüneményesen aludni. Mint egy angyal.Nem tudom mi ez a furcsa érzés de mintha szerelmes lennék. Az nem lehet......

~Újra vele, vagy mégsem?

~Ella szemszöge~

Nem hittem el amikor újra Londonban ébredtem. Rohantam a többiekhez. Mikor Niallt megláttam a nyakába ugrottam. Úgy ölelt magához, mint még soha. Úgy éreztem karjaiban visszanyerem az életerőmet. Újra megteltem kedvvel és érzésekkel. Szemeimből előtörtek az örömkönnyeim , melyekkel teljesen átáztattam szegény Niall pólóját.Mikor ezt megérezte , csöppnyire eltolt magától, hogy arcomra nézhessen. Hatalmas kezeivel gyengéden letörölte arcomról könnyeimet, miközben sajátjaival küzdött.Homlokát az enyémnek döntötte, majd lágy csókot lehelt ajkaimra amik viszonzást kaptak. Istenem , de hiányoztak már a csókjai. Hiányoztak az ölelései,a védelmező gesztusai, anyugtató puszijai és legfőképpen a jelenléte éreztetése. A bátyám köhécselése zavart meg minket. Felé fordúltam és láttam ahogy lehajtja a fejét. Odalépkedtem hozzá, majd szorosan megöleltem. Ahogy csak tudott úgy ölelt ő is magához. Hallottam ahogy mélyen belélegezte illatomat. Ettől mindig megnyugodott vay olykor csak jól esett neki éreznie az illatomat.
-Köszönöm, hogy visszahoztál.-suttogtam
-Elvinnem sem lett volna szabad téged, de otthon biztonságban vagy és meg kell értened,hogy csak a te érdekedben tettem.-fogott szorosabban
-Tudom és már nem haragszom, de ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod ezt velem.-hajoltam el tőle 
-Ella , megígérem ha nem esik bajod akkor nem viszlek el innen soha többé, de ha egy apró karcolást is meglátok rajtad , soha többé nem hozlak ide vissza!-mondta ellenvetést nem tűrően
 Bólintottam, mert nem szerettem volna ismét veszekedni vele, de ezt nem fogom ennyiben hagyni. Hírtelen 2 védelmező kezet éreztem meg csípőmön, majd valaki hozzámsimult hátulról. Felismertem az illatát. Niall volt az aki most is védelmezett.
-Vigyázni fogok rá. Egy perce sem fogom magára hagyni ígérem.-mondta Niall rezzenéstelen arccal , komoly hangon
-Úgy legyen.-bólintott Harry
Bementünk a hàzba és leültünk a nappaliba. Niall átkarolt és óvott még most is. Harry folyamatosan figyelt minket. Minden egyes apró mozzanatunkat figyelemmel kísérte. Zayn aggodalmas pillantásokat vetett felém , míg Louis inkább örült annak, hogy újra láthat. Most veszem csak észre , hogy Liam nincs itt.
-Liam merre van?-kérdeztem érdeklődően
 A szobára síri csend telepesett. Úgy érzem, hogy valaminek nagyon beletaláltam a közepébe. -Fiúk! Hol van Liam?-kérdeztem kissé aggodalmasabban
-A főtanácsnál van.-mondta halkan Louis
-Mi???-ijedtem meg.
- De miért vagy mi történt?? Ugye nincs semmi baja?
-Ne aggódj kicsim , csak tisztázzák a dolgokat.-nyugtatott meg Niall
-De mi kell tizstázni?-értetlenkedtem
-Ez hosszú, majd egyszer elmondjuk, de most inkább menj zunyahozz le és aludj végre.-mondta Harry
-Nem vagyok fáradt.-próbáltam ellenkezni
-Ella amióta elvittelek innen azóta nem aludtál, úgyhogy ne mondd nekem, hogy nem vagy fáradt.-oktatott ki Harry
Megforgattam a szemem, majd felkeltem Niall karjai közül és felcsoszogtam a lépcsőn a fülrdő felé. A cuccaim Niall szobájába voltak bepakolva. Elmosolyodtam , majd előszedtem a pizsamám és a törölközőm. Átmentem a fürdőbe. Vettem egy jó forró fürdőt, majd felöltöztem a kis pizsimbe. A hajamat becsavartam egy törölközőbe és kivánszorogtam a fürdőből. Leindúltam a nappaliba.A lépcső tetején kicsit megszédültem . Gyorsan megkapaszkodatm a korlátban így nem estem el. Louis ezt észre vette sajnos és egyből mellettem termett.
-Jól vagy csajszi?-nézett rám aggódóan suttogva
Bólintottam és mutattam, hogy  maradjon csendben. Bólintott, majd úgy tett mint ha semmi sem történt volna. Leültem Niall mellé és figyeltem miről beszélnek a srácok. Vártuk, hogy Liam mikor érkezik meg. Kicsit feszült volt a hangulat. Zayn még mindig aggódó pillantásaokat vetett felém folyamatosan. Kicsit parázok tőle a történtek óta, bár tudom, hogy nem volt önmaga. Legalább is nagyon  remélem. Hírtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Liam jött be dühösen , de csak dühöngött és nem vett észre engem.
-Haver mi volt?-állt elé Harry
-Te? Hogy? Ella hogy van?-dadogott döbbenten
-Kérdezd meg magad.-mosolyodott el a bátyám és felém mutatott
-Úristen!-ölelt szorosan magához Liam-:Azt hittem soha többé nem láthatlak.-szorongatott örömében
-NYugi, itt vagyok és mostmár nem megyek el......Remélhetőleg.-tettem hozzá a bátyámra nézve
Harry megforgatta a szemét, majd visszahuppant a kanapéra. Liam leült mellénk és kifaggatott, hogy mit csináltam amíg "otthon" voltam. Elmeséltem neki , majd mikor kezdtem álmosodni Harry elküldött aludni. Niallel kézenfogva felmentünk a szobájába. Amint bezárta a szoba ajtaját ajkaimra tapadt , majd óvatosan végigfektetett az ágyon felettem támaszkodva.
-Ha tudnád mennyire hiányoztál.-suttogta két csók között
-Kész kínzás volt ez a pár hét.-öleltem meg szorosan
Mellém dőlt és magához ölelt szorosan, mintha attól félne , hogy megint elvinne a bátyám. Soha többé nem akarok innne elmenni. Nekem itt a helyem. Itt vannak a legjobb barátaim, itt van a bátyám és a szerelmem. Itt az otthonom. Nem tudnék már máshol és másokkal élni.Megfordúltam Niall karjaiban, hogy szembe lehessek vele és szorosan a mellkasához bújtam, mélyen belélegezve imádott illatát.Simogatni kezdte az arcomat , mitől kirázott a hideg. csak csodáltam az arcát ahogy engem néz. Nem sokkal később éreztem ahogy nehezdnek szemhélyaim. Először, mióta a bátyám elvitt innen. Niall karjaiban nyugvást leltem és biztonságban aludtam el.

******

Reggel mikor felébredtem iszonyatosan hasogatott a fejem és melegem volt.Nehezen kaptam levegőt . valami nyomta a mellkasom.Köhögni kezdtem, majd valahogy felültem. Niall gyorsan hozott egy pohár vizet, majd átnyújtotta.

-Ella , jól vagy?-kérdezte aggódva miközben arcomat simogatta gyengéden

-Igen, nagyjából.-fújtam ki szaggatottan a levegőt

-Nem nyugtattál meg. Mi a baj? Fáj valahol?-aggodalmaskodott és végigmért mindenhol

-Csak melegem van és fáj a fejem..-tettem oda a kezem

-Felhívom Harryt.-próbált felállni, de elkaptam a karját

-Ne! Niall kérlek ne. Azt hinné, hogy valami bajom esett és megint el akarana vinni és ezt nem akarom.-mondtam remegő hangon

-Ezt én sem akarom és nem is hagyom.-támasztotta homlokát az enyémnek.-De tudnia kell, hogy mi van veled . talán ő tud segíteni.

-Rendben, de ígérd meg.Nem hagyod, hogy elvigyen.-néztem tengerkék, csillogó szemeibe
-Megígérem.-bólintott, majd a homlokomra adott egy gyengéd puszit.-Kicsit meleg vagy.-csóválta a fejét
Èpp , hogy kilépett az ajtón, már vissza is értek a bátyámmal. Egyből a homlokomra tette a kezét, majd arcomat fürkészte. Megcsóválta a fejét, majd lement és már vissza is ért egy pohár vízzel és valami gyógyszerekkel a kezében , amit aztán átnyújtott nekem. Bevettem azokat, majd gyorsan ittam rájuk egy pohár vizet, mielőtt megéreztem volna a keserù ízt amelyet utóhatásként szokás ha sokáig tartjuk ott. Miután ezt megtettem Harry elvette a poharat és gyors levitte, majd már újra az ágy szélén ült Niall mellett. Mindketten aggódva figyelték minden apró mozdulatomat. Hírtelen megcsörrent a telóm. Mind odakaptuk a fejünket, majd Harry ideadta én pedig felvettem.
-Szia Anya.-köszöntem bele
-Szia Kincsem. Na mostmár örülsz, hogy újra Londonban vagy?-kérdezte örömteli hangon
-Igen , elmondhatatlanul örülök.-válaszoltam neki mosollyal az arcomon
-És akkor ugye , már nem haragszol a bátyádra?-tette fel óvatosan a kérdést
-Nem már nem , mert tudom, hogy csak jót akart nekem.-pillantottam az említett személyre.
Elmosolyodott és lehajtotta a fejét.
-Na jól van Kincsem akkor hagylak titeket. Puszilom a bátyád. Szia.-köszönt el
 -Szia. Átadom.-és letettem
Felkeltem az ágyból, madj a fürdőbe mentem elvégezni reggeli teendőimet, majd mikor végeztem visszamentem a szobába a ruháimért és ismét vissza a fürdőbe, hogy felöltözzek. Meg is tettem, majd már harmadjára is visszamentem a szobába.
-Jesszus Ella kilóméterhiányod van?-szólt a földszintről Louis nevetve
-Haha vicces vagy.-válaszoltam neki cinikusan
-Tudom. Na de most komolyan , huzatot csinálsz ennyi járkálástól.-viccelődött tovább
-Pofa be Louis és ne kötekedj.-szólt rá Zayn mellőle
-Köszi Zayn.-suttogtam, mivel tudtam, hogy meghallja
-Szívesen máskor is.-adott egy puszit az arcomra hírtelen, majd ismér eltűnt
Oké ez fura volt. Visszamentem a szobába a két sráchoz akiket a legjobban szeretek. Megpuszíltam Harry arcát, amjd Niall mellé feküdtem az ágyra és hozzábújtam. Elkezdte simogatni a karomat amit a bátyám egy mosollyal nyugtázott.
-Harry, kérdezhetek valamit?-pillantottam rá
-Már kérdeztél.-vigyorgott
-Na de most komolyan.-ültem fel az ágyon
Niall követett és karját derekamon pihentette.
-Persze.-bólintott mosollyal az arcán
-Szóval..., miért hoztál vissza, Mármint, hogy vetted erre rá magad?-puhatolóztam
Nagyont sóhajtott, majd belekezdett.
-Azért, mert láttam, hogy szenvedsz amiatt, hogy elhoztalak. Napokig nem ettél, nem aludtál , ki sem dugtad az orrodat a szobádból, egy szót sem szóltál senkihez és legfőképpen utáltál engem és ezt nem bírtam tovább elviselni. Nekem nincs annál fontosabb, hogy te biztonságban és szeretetben légy. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy haragszol rám és nem bírtalak ilyen állapotban látni téged. Tudom azt hitted, hogy nem látlak, de az ablakból figyelteke.Csak annyit láttam napokon keresztül, hogy zokogsz hol az ágyon, hol a földön. Ezt nem bírtam tovább nézni. Tudtam, hogy szükséged van Niallre és azt is , hogy neki is szüksége van rád.-hajtotta le a fejét.-Ezért döntöttem úgy, hogy visszahozlak. Reméltem, hogy itt újra láthatlak mosolyogni , enni és legfőképpen láthatom, majd, hogy itt jól érzed magad és nem zokogsz többet.-fejezte be
Figyelmesen hallgattam végig amit mondott, majd egy apró mosoly húzódott a szám sarkába.
-Niall teljesen össze volt omolva idegileg és érzelmileg is.-jött be a szobába Liam, majd leülve közénk folytatta.-Amikor betett téged az autóba és végignézte ahogy elhajt veled Harry , na attól a pillanattól fogva valami mintha elpattant volna benne. Megállás nélkül csak zokogott és táplálkozni sem táplálkozott és csak össze vissza bojongott. Többször összetűzésbe keveredett a farkasokkal és napról napra csak gyengűlt. Amikor csak tudott ártott magának, hogy enyhítse a fájdalmat. Velünk sem volt hajlandó szóba állni, ha csak nem rólad volt szó. De nagyon remélem, hogy újra normális lesz, most, hogy újra visszakapott. Persze mi is nagyon örülünk , hogy itt vagy , nekünk is nagyon hiányoztál.-mosolyodott el Liam
-ti is hiányoztatok nekem, de Niall ugye ez nem igaz? Nem tettél kárt magadban. -néztem rá
Csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt
-Niall.-emeltem meg egy kicsit a hangom.-Válaszolj.-mondtam határozottan
-És ha igen akkor mi van ? Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok magammal.-kiabált rám sötéten virító szempárral
Nem ijedtem meg tőle, mert tudtam, hogya a fiúk is ott vannak és nem eshte bajom, viszont pokoli dühös voltam rá.Mérgesen felpattantam, majd átrohanva a nappalin kiviharzottam az udvarra. Becsaptam magam után az ajtót, majd a végébe mentem és egy fa törzsének dőlve lecsúsztam a földre. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Miért ártott magának. ezzel nem lett jobb.

~Niall~

Nem igaz, most kaptam vissza Ellát erre elbaszom egy baromsággal. Miért olyan nayg ügy , hogy kárt tettem magamban? Na és?!Viszont nem kellett volna rákiabálnom. Most biztos utál. Harry is dühös rám a húga miatt. Beszélnem kell Ellával.
-Beszélek vele.-indúltam le a lépcsőn
-Hagyd most inkább.-állt elém Harry
-Nem. Elcsesztem és ezt helyre akarom hozni és meg is teszem.-kerültem ki
-Jó, de uralkodj magadon.-figyelmeztetett Nyugtatásul bólontottam. Elindúltam az udvar felé, de amikor megpillantottam Ellát és azt, hogy kivel beszélget elborította az agyamat a vörös köd és nekitámadtam a nemkívánatos személynek....

~ Hiány.

- Ella nyugodj meg és ne kiabálj velem! – Parancsoltam finoman húgomra, akit elárasztott a düh amint felébredt. 

- Nem Harry! Nem fogok meg nyugodni, és igenis kiabálni fogok veled! Hogy voltál képes elhozni a srácoktól?! Hogy voltál képes elhozni a szerelmemtől?! - Zúdította rám haragos kérdéseit, én meg csak álltam ott mint egy fa darab, és hallgattam míg kioktat engem. Szerencsére tudom türtőztetni magam, főleg a kis húgomnál. Meg vártam míg befejezi a mondandóját, de mikor szólásra nyitottam a szám újra megszólalt. 

- Most azonnal vigyél vissza! - Kiáltott rám már sírva. Nem szeretőm őt sírni látni, de nem fogom vissza vinni ahol akármikor baja eshet. Könnyei akár a vízesésnél folyt arcáról. Arca ki pirosodott a sírástól, és nehezen vette a levegőt. Meg próbáltam meg ölelni, de ellökött magától, és a padlóra ült. Lábait felhúzta, karját körbetekerte lábain, s fejét a térdére tette. Leguggoltam hozzá, és meg akartam simogatni a fejét, de ő hirtelen fogta magát, és felrohant az emeletre. 

                                                  *Ella szemszöge.*

Amikor felébredtem nem a szobámba találtam magam. Vagyis de a szobámban, csak az otthoniba. Nem tudom elhinni. Harry haza hozott. De miért? 

Lementem az emeletről, és amint megláttam a bátyámat, leordítottam a fejét. Könnyeim fokozatosan hullottak szememből. Megakart ölelni, de ellöktem magamtól, majd a földre rogytam és sírtam ahogy csak tudtam. Szemem sarkából láttam ahogy bátyám leguggol mellém, és felém nyúl hogy megsimogasson, de nem hagyom neki. Hirtelen felálltam és felszaladtam az emeltre, meg sem álltam a szobám ajtajáig.  Magamra csaptam az ajtót, majd neki dőltem és lecsúsztam a földre miközben egész végig sírtam.

                                               * Pár nappal később*

- Ella kicsim egyszer úgy is fel kellesz kelned. - Hallottam anyát, miközben szobámban járkált. Sötét volt a helyiségben. Napok óta a sötét szobám falai közt fekszek, a takaró és a párnák között. Már jó ideje nem ettem, de nem is vagyok éhes. Anya mindig hoz be nekem kaját, de ugyan úgy viszi ki. Esténként mindig az ablakhoz megyek és nézem a csillagokat. Ilyen cselekedeteim közben nem egyszer fordult elő hogy szédültem, vagy egyéb hasonló dolog. 

- Nem haragudhatsz örökké a bátyádra. - Törte meg anya hangja a gondolataimat. Majd kihúzta a sötétítőt. A hirtelen beszűrődő fény  égette a szemem, és mindenem. - Kelj fel, öltözz fel, és gyere le reggelizz velünk, aztán beszéljétek meg ezt a dolgot Harry-vel. - Majd távozott a szobámból. 

Semmi kedvem nem volt Harry-vel beszélni, se senkivel. De be kell valljam még is csak a bátyám, és nem tudok az örökké valóságig haragudni rá. A lépcsőn lépkedtem lefelé, mikor hirtelen minden elsötétült, és egy erős csattanást éreztem a fejemben. 

Órákat tölthettem így, de mikor felébredtem 4 szempárral találtam magam szembe. Felültem az ágyon, és akkor vettem észre hogy Louis és Harry vannak velem egy helyiségben. 

- M- Miért hoztál vissza? - Próbáltam érthetően kinyögni, és próbáltam előtörő mosolyom visszafogni.. egy darabig. 

- Te akartál vissza jönni, de ha akarod indulhatunk is vissza. - Állt fel, de vissza is ült a helyére. 

- És hol vannak a többiek? - Néztem körbe.

- Kint. - Mondták egyszerre. Fel keltem, és elindultam megkeresni a többieket. 

                                           * Harry szemszöge.*

Kimentem Ellával én is. A falnak dőlve figyeltem ahogyan megölelik egymást Zaynnel.

- Ella! Ella istenem! Azt hittem többet nem láthatlak! Úgy hiányoztál! - Ölelte Zayn magához kishúgomat. Akit nem szívesen de vissza hoztam az ő és a Niall érdekében.

- Te is hiányoztál Zayn. De hol van Niall? - Nézett körbe reménykedve hátha meglátja szíve választottját. Lehetett hallani a távolból ahogy Louis a kertben Niall-nek beszél, majd egy másodpercbe sem telt bele már Ella Niall karjai közt volt, és úgy ölelték egymást mintha az életükön múlt volna. Aranyos volt őket így látni, de legbelül nagyon féltem Ellát. Ha még egyszer valami baja esik, - eldöntöttem - haza viszem... Niall-el együtt.



Nos, és szeretnék valamit mondani. Ezen is sokat gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy kiszállok a blogból. Hiányozni fogtok, és te is Ella:D! De így döntöttem, örültem hogy eddig veletek lehettem. xx