~Csak ő maradt nekem

Sziasztok!! Tudom, nem lett valami hosszú és eléggé ritkán hozok részeket , de ennek 2 oka is van. 1. lesérült a kezem és egy kézzel elég szar  írni, de a jó hír h lassan helyre jön ;) 

2. Mint minden évben idén is fel kell lépnem egy koncerten , s elég sok számot kell megtanulnom így szinte időm sem marad íni.

Nemsokára megyek Romániába a rokonokhoz és 3 hétig oda leszek. Nem tudom, hogy fogok-e tudni írni, vagy h egyáltalán lesz-e netem. De ha lesz is akkor sem lesz sok időm, mert minden nap próba van és mikor nem , akkor meg a barátaimmal vagyok...

A lényeg : Igyekszem :*

~Harry~

-Harry térj már észhez!! Nem lesz jobb attól, hogy fejvesztve gyilkolászol....nem hozza vissza. -motyogta a végét Niall 

De sajnos tisztán értettem mindet! Bár ne történt volna minden így, bár ne hagytam volna magára sem a húgom sem az anyámat,. Akkor semmi sem történt volna így. 

-Most lesz a legnagyobb szüksége rád haver. Ne hagyd el magad, és őt sem.-osztotta az észt Niall 

Tudom, hogy igaza van! De rohadtul feldühít, hogy meg tudtam volna akadályozni mindezt, ha nem hagyom magukra őket. Minden erőmet összeszedve felcammogtam a lépcsőn, az ő szobájába. Leültem az ágy mellé, s kezét megfogva figyeltem erőtlen testét. Csak ő maradt nekem!  Ezentúl még jobban óvni fogom, és mindent megteszek a biztonsága érdekében. Tudom, hogy nagyon ki lesz , hogy ha magához tér és megtudja mi történt. De úgy érzem, hogy nem vagyok képes elmondani neki, mert még én sem fogadtam el a tényt. De erősnek kell maradnom, az ő érdekében, mert most mindennél nagyobb szüksége lesz rám. És nekem is szükségem van rá...Az ajtó hangja térített magamhoz. Szőke haja láttán tudtam ki érkezett. Csendben mellém lépdelt majd figyelni kezdte a lányt. Szemei megtörtséget tükröztek s rengeteg fájdalmat, amennyit szinte egy ember már nem bírna elviselni, s neki, és nekem és a húgomnak is sikerül. De hisz Niallnek egyszerű! Ő csak Ella miatt aggódik , s hogyha felébred, megszűnik minden gondja, de nekem és Ellának nem! Ekkor fog kezdődni csak az igazi szenvedés. Mikor szembesítem a húgomat a tényekkel. Nem tudom, hogy fogja kibírni, de abban biztos vagyok, hogy mind mellette leszünk és segítünk neki. Legalább is megpróbáljuk, mert őt ismerve mindenkit el fog taszítani magától, majd aki elég ügyes azt az egyet engedi magához. Sok sikert mindenkinek!

Ujjai mozdulására kaptam fel fejem. Niall is észrevette így árgus szemekkel figyelte ő a lányt. Ella, szemeit összeszorította , mintha fájdalmai lennének, majd szabad kezét a fejéhez emelte. Lassan nyitotta fel szemhéját, majd megpillantva minket könnyekkel teltek szemei, akár csak a mieink. Szorosan magamhoz húztam apró és törékeny testét. Kapkodta a levegőt, s szíve is gyorsabban vert kelleténél. Elhúzódott húgom majd Niall felé fordult. Meglepett volt még is szemei megannyi érzelmet tükröztek a szőkeség felé. Le sem tagadhatnák, hogy szeretik egymást, hisz szikrázik köztük a levegő, még én is érzem. Pedig a legelején annyira elleneztem, bár ez érthető, hisz minden másképp volt még akkor. Ella nem tudott semmiről, és csak neki akartam jót. Őt próbáltam védeni, de ahogy így elnézem, már nem szorul oltalmamra. Erős és független nő lett belőle. Olyan, amilyet Anya mindig is szeretett volna . Büszke lenne rá, ha most látná.
-Anya hogy van ? -fordult felém , megtörve a szemkontaktust Niallel
Hanga olyan erőtlen és megtört volt. Mintha sejtene valamit. Szólásra nyitottam számat, azonban egy hang sem jött ki torkomon. Nem tudtam mit mondjak, hogy hogyan közöljem vele. Éreztem , ahogy könnyeim marják arcomat, de még mindig képtelen voltam válaszolni.
-Harry mondd már!!- emelte fel hangját idegesen , még is megremegett
-Meghalt.- motyogtam magam elé
És most fogtam fel én magam is, hogy ő nincs többé. Nem lesz kihez hazamenni Holmes Chapelbe. Nem lesz ki féltsen és óvjon minket. Nem lesz nagymama... Húgom azonban másképp reagált mint vártam. Minden szó nélkül felpattant, majd elviharzott. Próbáltam utána menni, de Niall megállított.
-Hagyd most. Majd én szemmel tartom. - motyogta, majd a lány után ment....

~Ella~

Üresség! Ez volt az egyetlen érzelmem mikor eszméletem vesztettem. És utána sem éreztem sokkal másképp. Olyan világos volt mindenütt, amerre csak néztem. Egy hófödte erdőben lépdeltem mezítláb. Talpam alatt ropogott a hó , s csak egy könnyed fekete ruha volt rajtam , még sem éreztem hideget. Csend uralkodott az egész erdőn. Olyan nyugodt és békés volt minden. Ahogy a hópihék megtelepedtek göndör hajamon, vagy a tenyeremben landolva olvadt szét. Egy apró zörrenés , mi elvonja figyelmem a hópihékről, s egy fekete szmokingot viselő fiú lép elő .

Damon! Szemembe néz, majd féloldalas mosolyt ereszt, amit mindig is imádtam. Normális esetben eszeveszetten rohannék felé, hogy nyakába ugrodjak, de most nem. Teljesen nyugodt vagyok, csak szívem kalapál kissé. Melegség önt el, hogy újra láthatom. Tesz egy lépést felém, s követve őt , közeledünk egymáshoz. Arcomra helyezi kezét, s gyengéden végig simít rajta, Ohh de hiányzott már érintése, Szorosan fontam karjaim mellkasa köré, s arcom belefúrtam. Mélyen lélegeztem be rég érzett illatát. Kissé elhúzódott, majd ismét arcomra helyezte tenyerét, s gyönyörű szemeivel figyelt. 

-Vissza kell menned. Szükségük van rád.- suttogta halkan 

-Mi? Kiknek ? És hova menjek vissza? - kérdeztem teljesen higgadtan 

Talán a hely aurája ennyire nyugodt, mi befolyásolja érzelmeimet is. 

-A bátyádnak és Niallnek. Szeretnek téged. Vissza kell menned hozzájuk. - simogatta arcom 

-Miért ? Most hol vagyok? - kérdeztem

-Ez nem a valóság. Nem is álom. Ezt hívják úgy, hogy túlvilág. Ide kerül minden természetfeletti lény halála után. - magyarázta

-Szóval én meghaltam? - lepődtem meg , még is teljesen nyugodt maradtam 

-Igen. -sóhajtott. - De még visszatérhetsz, ha úgy akarod. Te vagy az egyetlen , aki képes rá. - biztatott 

- És mi lesz veled ? - simítottam végig arcán 

- Én itt foglak várni, ha eljön az idő.- hajolt felém 

Ajkai puhán érintették enyéimet. Olyan lágy, oly éréki volt ez a csók, mint még talán soha. Annyira hiányzott már. Kiélveztem minden egyes pillanatát míg el nem tűnt. Értetlenül néztem körül, merre lehet, de nem leletem. A hófehér légkör feketére változott, majd vak sötét lett. Semmit sem láttam. Éles fájdalom nyíllalt fejembe, mi földre kényszerített. Kezdett visszatérni minden érzés , minden érzelem, még is csak annyit éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Persze a fejfájás nem múlt el így szabad kezemet homlokomra helyeztem nyöszörögve.... 

~Bosszú II/II

~Harry~

-Stefan! Mi folyik itt?!-kérdeztem uralkodva magamon 

Próbáltam kontroll alatt tartani indulataim és nem elveszteni a fejem. De közben kétségbeesetten kerestem fülemmel húgom, vagy édesanyám szívverésének hangját, de nem leltem. Rossz érzésem van , aggódom.... Gúnyos röhögése töltötte be a teret.
-Kövess.-fordult meg Salvatore majd elindult az erdő felé
Niallel összenéztünk, majd követni kezdtük a 2 szemétládát. Niall fejével biccentett jelezvén, hogy meg kéne támadnunk őket és más helyzetben egyből belementem volna , de most le kellett intenem. Náluk van a családom és nem kockáztatom meg , hogy valami bajuk esik. Főleg anyának. Ella még tud védekezni , de Anya? Ő egyáltalán nem. Ha bármi bajuk esik, kinyírom mindkettőt!

Szótlanul lépdeltünk át az erdőn, mit úgy ismerek mint a tenyeremet. Hiszen itt nőttem fel, csak hogy akkor még teljesen mágiamentes kisváros volt. De ez mára megváltozott. Egy hatalmas mezőn álltak meg , mi az erdő közepén volt. Stefan kezét felemelve megérintett valamit...minthogyha lenne ott egy láthatatlan fal. Amint hozzáért egy hatalmas épület vált láthatóvá szemünk előtt.

Ez aztán a varázslat! Hogy nem vettem észre sosem?? Pedig annyit játszottunk is kiskorunkban Ellával.  Közelebb menve a házhoz egy szívverés ritmusos hangjára lettem figyelmes. Gyorsabbra vettem a tempót siettetve őket is. Beengedtek, majd utasítottak, hogy az emeltre menjünk fel, már várnak minket. De kik? Értetlenül néztünk össze Niallel, de tettük, amit mondtak. Egy szobába vezetett utunk, ahol vártak minket.... Semmit nem értek már! Mit keres itt a tanács , és mi közük ehhez az egészhez?! 

-Hello Styles....Horan.-biccentett felénk a főnök 

-Hol a Húgom és az Anyám?!-kérdeztem feszülten 

-A húgod épp az életéért küzd szerintem.-simogatta állát, mintha gondolkodna.- Édesanyád pedig a pincében.-vigyorgott önelégülten 

Niallre pillantva láttam, hogy mindjárt nekik ront. De én sem érzem magam másképp, csak épp a családom miatt türtőztetnem kell magam, különben bajuk eshet. 

-Mit akarnak tőlünk?!-kérdeztem rá

Hátunk mögé mutatott a főnök, majd mikor megfordultunk Stefan szólalt meg. 

-Ez pofon egyszerű...Bosszút!.-vont vállat 

-De miért?! És miért ők?!-kérdezte Niall 

-Mert az a kis csitri megölte a bátyámat! Az anyjuk csak útban volt.-magyarázta ökölbe szorítva kezét

-De ez nem igaz! Tudod, hogy Damonnel varázslat végzett!-emeltem fel hangomat idegesen 

-Igen, amit a drága barátnője csinált!-kezdett el kínozni varázslattal 

Fejem fogva földre kényszerültem. Iszonyatos volt ez az érzés. Hirtelen abba maradt. Fejemet felkapva láttam, hogy Niall megtámadta Salvatoret.

-Niall állj!-kiáltottam rá ugyan is a tanács készült már támadni 

Szerencsére hallgatott rám így abba hagyta. Nem veszítheti el a fejét! Most nem! És én sem! 

Eközben a főnök az egyik csicskásának oda súgta , hogy hozzanak fel valakit. Remélem Anyámról volt szó...

~Ella~

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el amióta itt vagyunk, de érzem, hogy minden perccel egyre gyengébb vagyok. Apánk egy percre sem hagy magunkra. Minden egyes lélegzetvételünket figyelemmel követi, de nem tesz semmit, csak vár. De mire ? Ha meg kell mérkőznünk, akkor miért nem történt még meg ? Mire vár ?! Sam felé fordultam, ki épp aludt. Hát igen , rám is rám férne , de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vállára hajtottam fejem, majd behunytam szemeim, hogy legalább próbálkozzak az alvással, azonban az ajtó hangja miatt ez  terv is fuccsba ment . Azonban nem nyitottam ki szemeimet, úgy tettem mintha aludnék. Elég hangosan beszéltek ahhoz, hogy mindent tisztán értsek. 

-Hogy lesz a tiéd a sárkánytűz, ha az egyikőjük nyeri el?-értetlenkedett Ryan 

-Úgy, hogy kiszívom belőle az összes varázserőt, s ezzel az életerejét is így nem lesz gondom vele később.-magyarázta apánk

Úristen! Tehát ez a mérkőzés csak szimbolikus! Mindegy ki nyer, mindketten meghalunk így is úgy is. Neki csak az erőnk kell! Ezért keresett meg mindkettőnket és ezért rabolt el. Szó sincs arról, hogy kíváncsi volt a lányaira vagy ilyesmi, csak is a kapzsisága vezérelte, s hogy megkaparintsa az erőnket. Tudhattam volna! A legelejétől fogva ellenszenvet éreztem iránta, s mikor megtudtam, hogy ő az apám, akkor sem éreztem másképp. És ez sosem lesz másképp! Sohasem fogok úgy tekinteni rá, mint egy férfira , aki az apám! Sosem volt apám, s azzal, hogy felbukkant, semmi sem változott! 

Léptek hangja rántott vissza a jelenbe, majd egy nagy ajtócsapódás. Ryan elment,Michael azonban felénk vette az irányt. Angelt megpofozgatva térítette magához, majd engem is. Karunknál fogva rángatott fel minket a földről. Ahogy elnézem Angel sincs jobb bőrben. Samet is felrángatta , majd meglökte, hogy induljon el.

-Hová viszel minket?-kérdeztük egyszerre az angyal bőrben megbújt ördöggel 

-Ideje , hogy megmérkőzzetek.- rángatott maga után 

Egymásra néztünk Angellel , majd fejem rázva jeleztem, hogy nem vagyok rá képes. Ő csak vállat vont, mintha nem érdekelné, pedig nagyon is kéne, mert ha le is győz, megöli a saját apja. Kilépve az épületből vakító volt a fény mindannyiunknak, hisz mindeddig egy sötét raktárban kuksoltunk, ki tudja mennyi ideje már?! Erősen szorítottam össze szemeimet, majd lassan nyitottam ki, hogy alkalmazkodni tudjon az erős fényhez. Most láttam csak igazán, hogy hogy néz ki az állítólagos nővérem. 

Szőke haja ugyan olyan hosszú volt, mint az enyém, s meg kell hagyni kicsit hasonlítunk is egymásra, de maximum arcban. A szeme kéken izzik, ami tökéletes ellentétben van az én zöld szemeimmel. Hál'istennek! Sam szó szerint tátott szájjal bámulta őt, míg észre nem vette szúró pillantásaimat. Egy széles mosolyt húzott arcára, hogy elnézést kérjen, mire én csak szemforgatással válaszoltam. Michael egy nagy tisztásra vezetett minket , majd kezét az égbe emelve egy hatalmas ház vált láthatóvá. Hármat kopogott az ajtón, majd hátrébb lépett. Nem sokkal később megjelent Stefan. Berángattak minket a házba, majd az emeletre, ahonnan zajok jöttek. Egy elég nagy szobába vezettek minket, mi szinte már egy terem volt. Elvágták a köteleket, majd ránk zárták az ajtót, magunkra hagyva. Megvártam míg kellő távolságba érnek, ahhoz h elmondhassam állítólagos nővéremnek mire is készülnek. 

-Mindegy ki nyer! Michael megöl minket, hogy övé legyen az erőnk. - suttogtam reménykedve , hogy nem hallja senki 

-Mit tegyünk?-kérdezte 

Kezeimmel mutogattam, hogy össze kell fognunk és erőnket ellen használnunk. Bólnitott, jelezve, hogy egyet ért. Na végre, amibe nem köt bele. Sam aggódva figyelt minket, de nem tehetett semmit sem, bele kellett törődjön és bíznia abban, hogy nem lesz bajunk. Hát ezt én is remélem. Azt sem tudom mit kéne csinálnom, vagy hogyan...

Nem sokkal később visszatért Michael mögötte Stefannel és Ryannel. 

-Álljatok a terem két végébe.-utasított minket az apánk 

Egymásra néztünk, majd tettük, amit mondott. Kezeinket magunk elé emeltük, a másik felé tartva. Hirtelen kinyílt az ajtó, a főtanács sétált be rajta mögöttük Harryvel és Niallel. Úristen!! Hogy kerülnek ide ?! Lefagytam ! Azonban Angel ezt nem vette észre így eltalált egy elég erős lökettel, mitől a földre estem. Megpróbáltak felém indulni, de lefogták őket. Sajnos nem segíthetnek ők sem. Felkeltem a földről, majd Angelre néztem, aki bólintott. Magunk elé tartva kezünket elindultunk egymás felé, majd megfogtuk egymás kezét, s erőnket Michael ellen használtuk. Sajnos túl jó reflexe van így kitért támadásunk elől, s viszonozta azt sikerrel. Angelt a földre küldte, majd nekem is szánt egyet , azonban sikerült hárítanom. Ryan kirohant az ajtón. De épp nem ezzel voltunk elfoglalva. Angel mellé szaladtam megfogva kezét.

-Angel segítened kell!!-próbáltam meg felhúzni, miközben újabb támadást hárítottam 

Szerencsére feltápászkodott, majd ismét összefogtunk apánk ellen, s ezúttal sikerrel jártunk. Azonban ennyi nem volt elég ahhoz, hogy végezzünk vele, így tartanunk kellett még, de már alig bírtam. Éreztem, hogy lábaim remegnek, egyre gyengülök. Térdeim találkoztak a márvány padlóval, de akkor sem engedtem el. Utolsó leheletemig küzdöttem, míg fel nem adta Michael. Amint ez bekövetkezett a tanács megfutamodott Stefannel együtt. 

-Nee!-kiáltott fel harry , mintha hallott volna valamit 

-Menj, én intézem Ellát.-mondta Niall, majd Harry el is tűnt

Niall hozzám sietett azonban Sam gyorsabb volt. Eltoltam Sam karját nővérem felé, hogy neki segítsen. Karjaimmal alig bírtam már tartani magam, de szerencsére Niall ölbe vett így nem kellett tovább erőlködnöm. Le sétált velem a lépcsőn, mögöttünk Angellel Sam. A nappaliba érve zajt hallottunk a pincéből. Kiküszködtem magam Niall karjaiból, majd a ricsaj felé szaladtam. Anya a földön feküdt véres nyakkal, Ryant pedig a falnak szorította Harry könnyes és vérvörös szemekkel. Anyához rohantam, hogy felmérjem a helyzetet.

-Harry hagyd!-indultam meg Ryan felé dühösen

Harry elengedte. Kezemet felé emeltem ,s elé érve mellkasához érintettem tenyerem, pont a szívéhez. Minden maradék erőmet felhasználtam erre az utolsó varázslatra. Hatalmas fény vett körül kettőnket, majd csak annyira emlékszem, hogy Ryannel együtt én is földre estem és mindent homály borított be....