~Bosszú II/II

~Harry~

-Stefan! Mi folyik itt?!-kérdeztem uralkodva magamon 

Próbáltam kontroll alatt tartani indulataim és nem elveszteni a fejem. De közben kétségbeesetten kerestem fülemmel húgom, vagy édesanyám szívverésének hangját, de nem leltem. Rossz érzésem van , aggódom.... Gúnyos röhögése töltötte be a teret.
-Kövess.-fordult meg Salvatore majd elindult az erdő felé
Niallel összenéztünk, majd követni kezdtük a 2 szemétládát. Niall fejével biccentett jelezvén, hogy meg kéne támadnunk őket és más helyzetben egyből belementem volna , de most le kellett intenem. Náluk van a családom és nem kockáztatom meg , hogy valami bajuk esik. Főleg anyának. Ella még tud védekezni , de Anya? Ő egyáltalán nem. Ha bármi bajuk esik, kinyírom mindkettőt!

Szótlanul lépdeltünk át az erdőn, mit úgy ismerek mint a tenyeremet. Hiszen itt nőttem fel, csak hogy akkor még teljesen mágiamentes kisváros volt. De ez mára megváltozott. Egy hatalmas mezőn álltak meg , mi az erdő közepén volt. Stefan kezét felemelve megérintett valamit...minthogyha lenne ott egy láthatatlan fal. Amint hozzáért egy hatalmas épület vált láthatóvá szemünk előtt.

Ez aztán a varázslat! Hogy nem vettem észre sosem?? Pedig annyit játszottunk is kiskorunkban Ellával.  Közelebb menve a házhoz egy szívverés ritmusos hangjára lettem figyelmes. Gyorsabbra vettem a tempót siettetve őket is. Beengedtek, majd utasítottak, hogy az emeltre menjünk fel, már várnak minket. De kik? Értetlenül néztünk össze Niallel, de tettük, amit mondtak. Egy szobába vezetett utunk, ahol vártak minket.... Semmit nem értek már! Mit keres itt a tanács , és mi közük ehhez az egészhez?! 

-Hello Styles....Horan.-biccentett felénk a főnök 

-Hol a Húgom és az Anyám?!-kérdeztem feszülten 

-A húgod épp az életéért küzd szerintem.-simogatta állát, mintha gondolkodna.- Édesanyád pedig a pincében.-vigyorgott önelégülten 

Niallre pillantva láttam, hogy mindjárt nekik ront. De én sem érzem magam másképp, csak épp a családom miatt türtőztetnem kell magam, különben bajuk eshet. 

-Mit akarnak tőlünk?!-kérdeztem rá

Hátunk mögé mutatott a főnök, majd mikor megfordultunk Stefan szólalt meg. 

-Ez pofon egyszerű...Bosszút!.-vont vállat 

-De miért?! És miért ők?!-kérdezte Niall 

-Mert az a kis csitri megölte a bátyámat! Az anyjuk csak útban volt.-magyarázta ökölbe szorítva kezét

-De ez nem igaz! Tudod, hogy Damonnel varázslat végzett!-emeltem fel hangomat idegesen 

-Igen, amit a drága barátnője csinált!-kezdett el kínozni varázslattal 

Fejem fogva földre kényszerültem. Iszonyatos volt ez az érzés. Hirtelen abba maradt. Fejemet felkapva láttam, hogy Niall megtámadta Salvatoret.

-Niall állj!-kiáltottam rá ugyan is a tanács készült már támadni 

Szerencsére hallgatott rám így abba hagyta. Nem veszítheti el a fejét! Most nem! És én sem! 

Eközben a főnök az egyik csicskásának oda súgta , hogy hozzanak fel valakit. Remélem Anyámról volt szó...

~Ella~

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el amióta itt vagyunk, de érzem, hogy minden perccel egyre gyengébb vagyok. Apánk egy percre sem hagy magunkra. Minden egyes lélegzetvételünket figyelemmel követi, de nem tesz semmit, csak vár. De mire ? Ha meg kell mérkőznünk, akkor miért nem történt még meg ? Mire vár ?! Sam felé fordultam, ki épp aludt. Hát igen , rám is rám férne , de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vállára hajtottam fejem, majd behunytam szemeim, hogy legalább próbálkozzak az alvással, azonban az ajtó hangja miatt ez  terv is fuccsba ment . Azonban nem nyitottam ki szemeimet, úgy tettem mintha aludnék. Elég hangosan beszéltek ahhoz, hogy mindent tisztán értsek. 

-Hogy lesz a tiéd a sárkánytűz, ha az egyikőjük nyeri el?-értetlenkedett Ryan 

-Úgy, hogy kiszívom belőle az összes varázserőt, s ezzel az életerejét is így nem lesz gondom vele később.-magyarázta apánk

Úristen! Tehát ez a mérkőzés csak szimbolikus! Mindegy ki nyer, mindketten meghalunk így is úgy is. Neki csak az erőnk kell! Ezért keresett meg mindkettőnket és ezért rabolt el. Szó sincs arról, hogy kíváncsi volt a lányaira vagy ilyesmi, csak is a kapzsisága vezérelte, s hogy megkaparintsa az erőnket. Tudhattam volna! A legelejétől fogva ellenszenvet éreztem iránta, s mikor megtudtam, hogy ő az apám, akkor sem éreztem másképp. És ez sosem lesz másképp! Sohasem fogok úgy tekinteni rá, mint egy férfira , aki az apám! Sosem volt apám, s azzal, hogy felbukkant, semmi sem változott! 

Léptek hangja rántott vissza a jelenbe, majd egy nagy ajtócsapódás. Ryan elment,Michael azonban felénk vette az irányt. Angelt megpofozgatva térítette magához, majd engem is. Karunknál fogva rángatott fel minket a földről. Ahogy elnézem Angel sincs jobb bőrben. Samet is felrángatta , majd meglökte, hogy induljon el.

-Hová viszel minket?-kérdeztük egyszerre az angyal bőrben megbújt ördöggel 

-Ideje , hogy megmérkőzzetek.- rángatott maga után 

Egymásra néztünk Angellel , majd fejem rázva jeleztem, hogy nem vagyok rá képes. Ő csak vállat vont, mintha nem érdekelné, pedig nagyon is kéne, mert ha le is győz, megöli a saját apja. Kilépve az épületből vakító volt a fény mindannyiunknak, hisz mindeddig egy sötét raktárban kuksoltunk, ki tudja mennyi ideje már?! Erősen szorítottam össze szemeimet, majd lassan nyitottam ki, hogy alkalmazkodni tudjon az erős fényhez. Most láttam csak igazán, hogy hogy néz ki az állítólagos nővérem. 

Szőke haja ugyan olyan hosszú volt, mint az enyém, s meg kell hagyni kicsit hasonlítunk is egymásra, de maximum arcban. A szeme kéken izzik, ami tökéletes ellentétben van az én zöld szemeimmel. Hál'istennek! Sam szó szerint tátott szájjal bámulta őt, míg észre nem vette szúró pillantásaimat. Egy széles mosolyt húzott arcára, hogy elnézést kérjen, mire én csak szemforgatással válaszoltam. Michael egy nagy tisztásra vezetett minket , majd kezét az égbe emelve egy hatalmas ház vált láthatóvá. Hármat kopogott az ajtón, majd hátrébb lépett. Nem sokkal később megjelent Stefan. Berángattak minket a házba, majd az emeletre, ahonnan zajok jöttek. Egy elég nagy szobába vezettek minket, mi szinte már egy terem volt. Elvágták a köteleket, majd ránk zárták az ajtót, magunkra hagyva. Megvártam míg kellő távolságba érnek, ahhoz h elmondhassam állítólagos nővéremnek mire is készülnek. 

-Mindegy ki nyer! Michael megöl minket, hogy övé legyen az erőnk. - suttogtam reménykedve , hogy nem hallja senki 

-Mit tegyünk?-kérdezte 

Kezeimmel mutogattam, hogy össze kell fognunk és erőnket ellen használnunk. Bólnitott, jelezve, hogy egyet ért. Na végre, amibe nem köt bele. Sam aggódva figyelt minket, de nem tehetett semmit sem, bele kellett törődjön és bíznia abban, hogy nem lesz bajunk. Hát ezt én is remélem. Azt sem tudom mit kéne csinálnom, vagy hogyan...

Nem sokkal később visszatért Michael mögötte Stefannel és Ryannel. 

-Álljatok a terem két végébe.-utasított minket az apánk 

Egymásra néztünk, majd tettük, amit mondott. Kezeinket magunk elé emeltük, a másik felé tartva. Hirtelen kinyílt az ajtó, a főtanács sétált be rajta mögöttük Harryvel és Niallel. Úristen!! Hogy kerülnek ide ?! Lefagytam ! Azonban Angel ezt nem vette észre így eltalált egy elég erős lökettel, mitől a földre estem. Megpróbáltak felém indulni, de lefogták őket. Sajnos nem segíthetnek ők sem. Felkeltem a földről, majd Angelre néztem, aki bólintott. Magunk elé tartva kezünket elindultunk egymás felé, majd megfogtuk egymás kezét, s erőnket Michael ellen használtuk. Sajnos túl jó reflexe van így kitért támadásunk elől, s viszonozta azt sikerrel. Angelt a földre küldte, majd nekem is szánt egyet , azonban sikerült hárítanom. Ryan kirohant az ajtón. De épp nem ezzel voltunk elfoglalva. Angel mellé szaladtam megfogva kezét.

-Angel segítened kell!!-próbáltam meg felhúzni, miközben újabb támadást hárítottam 

Szerencsére feltápászkodott, majd ismét összefogtunk apánk ellen, s ezúttal sikerrel jártunk. Azonban ennyi nem volt elég ahhoz, hogy végezzünk vele, így tartanunk kellett még, de már alig bírtam. Éreztem, hogy lábaim remegnek, egyre gyengülök. Térdeim találkoztak a márvány padlóval, de akkor sem engedtem el. Utolsó leheletemig küzdöttem, míg fel nem adta Michael. Amint ez bekövetkezett a tanács megfutamodott Stefannel együtt. 

-Nee!-kiáltott fel harry , mintha hallott volna valamit 

-Menj, én intézem Ellát.-mondta Niall, majd Harry el is tűnt

Niall hozzám sietett azonban Sam gyorsabb volt. Eltoltam Sam karját nővérem felé, hogy neki segítsen. Karjaimmal alig bírtam már tartani magam, de szerencsére Niall ölbe vett így nem kellett tovább erőlködnöm. Le sétált velem a lépcsőn, mögöttünk Angellel Sam. A nappaliba érve zajt hallottunk a pincéből. Kiküszködtem magam Niall karjaiból, majd a ricsaj felé szaladtam. Anya a földön feküdt véres nyakkal, Ryant pedig a falnak szorította Harry könnyes és vérvörös szemekkel. Anyához rohantam, hogy felmérjem a helyzetet.

-Harry hagyd!-indultam meg Ryan felé dühösen

Harry elengedte. Kezemet felé emeltem ,s elé érve mellkasához érintettem tenyerem, pont a szívéhez. Minden maradék erőmet felhasználtam erre az utolsó varázslatra. Hatalmas fény vett körül kettőnket, majd csak annyira emlékszem, hogy Ryannel együtt én is földre estem és mindent homály borított be....