~Csak ő maradt nekem

Sziasztok!! Tudom, nem lett valami hosszú és eléggé ritkán hozok részeket , de ennek 2 oka is van. 1. lesérült a kezem és egy kézzel elég szar  írni, de a jó hír h lassan helyre jön ;) 

2. Mint minden évben idén is fel kell lépnem egy koncerten , s elég sok számot kell megtanulnom így szinte időm sem marad íni.

Nemsokára megyek Romániába a rokonokhoz és 3 hétig oda leszek. Nem tudom, hogy fogok-e tudni írni, vagy h egyáltalán lesz-e netem. De ha lesz is akkor sem lesz sok időm, mert minden nap próba van és mikor nem , akkor meg a barátaimmal vagyok...

A lényeg : Igyekszem :*

~Harry~

-Harry térj már észhez!! Nem lesz jobb attól, hogy fejvesztve gyilkolászol....nem hozza vissza. -motyogta a végét Niall 

De sajnos tisztán értettem mindet! Bár ne történt volna minden így, bár ne hagytam volna magára sem a húgom sem az anyámat,. Akkor semmi sem történt volna így. 

-Most lesz a legnagyobb szüksége rád haver. Ne hagyd el magad, és őt sem.-osztotta az észt Niall 

Tudom, hogy igaza van! De rohadtul feldühít, hogy meg tudtam volna akadályozni mindezt, ha nem hagyom magukra őket. Minden erőmet összeszedve felcammogtam a lépcsőn, az ő szobájába. Leültem az ágy mellé, s kezét megfogva figyeltem erőtlen testét. Csak ő maradt nekem!  Ezentúl még jobban óvni fogom, és mindent megteszek a biztonsága érdekében. Tudom, hogy nagyon ki lesz , hogy ha magához tér és megtudja mi történt. De úgy érzem, hogy nem vagyok képes elmondani neki, mert még én sem fogadtam el a tényt. De erősnek kell maradnom, az ő érdekében, mert most mindennél nagyobb szüksége lesz rám. És nekem is szükségem van rá...Az ajtó hangja térített magamhoz. Szőke haja láttán tudtam ki érkezett. Csendben mellém lépdelt majd figyelni kezdte a lányt. Szemei megtörtséget tükröztek s rengeteg fájdalmat, amennyit szinte egy ember már nem bírna elviselni, s neki, és nekem és a húgomnak is sikerül. De hisz Niallnek egyszerű! Ő csak Ella miatt aggódik , s hogyha felébred, megszűnik minden gondja, de nekem és Ellának nem! Ekkor fog kezdődni csak az igazi szenvedés. Mikor szembesítem a húgomat a tényekkel. Nem tudom, hogy fogja kibírni, de abban biztos vagyok, hogy mind mellette leszünk és segítünk neki. Legalább is megpróbáljuk, mert őt ismerve mindenkit el fog taszítani magától, majd aki elég ügyes azt az egyet engedi magához. Sok sikert mindenkinek!

Ujjai mozdulására kaptam fel fejem. Niall is észrevette így árgus szemekkel figyelte ő a lányt. Ella, szemeit összeszorította , mintha fájdalmai lennének, majd szabad kezét a fejéhez emelte. Lassan nyitotta fel szemhéját, majd megpillantva minket könnyekkel teltek szemei, akár csak a mieink. Szorosan magamhoz húztam apró és törékeny testét. Kapkodta a levegőt, s szíve is gyorsabban vert kelleténél. Elhúzódott húgom majd Niall felé fordult. Meglepett volt még is szemei megannyi érzelmet tükröztek a szőkeség felé. Le sem tagadhatnák, hogy szeretik egymást, hisz szikrázik köztük a levegő, még én is érzem. Pedig a legelején annyira elleneztem, bár ez érthető, hisz minden másképp volt még akkor. Ella nem tudott semmiről, és csak neki akartam jót. Őt próbáltam védeni, de ahogy így elnézem, már nem szorul oltalmamra. Erős és független nő lett belőle. Olyan, amilyet Anya mindig is szeretett volna . Büszke lenne rá, ha most látná.
-Anya hogy van ? -fordult felém , megtörve a szemkontaktust Niallel
Hanga olyan erőtlen és megtört volt. Mintha sejtene valamit. Szólásra nyitottam számat, azonban egy hang sem jött ki torkomon. Nem tudtam mit mondjak, hogy hogyan közöljem vele. Éreztem , ahogy könnyeim marják arcomat, de még mindig képtelen voltam válaszolni.
-Harry mondd már!!- emelte fel hangját idegesen , még is megremegett
-Meghalt.- motyogtam magam elé
És most fogtam fel én magam is, hogy ő nincs többé. Nem lesz kihez hazamenni Holmes Chapelbe. Nem lesz ki féltsen és óvjon minket. Nem lesz nagymama... Húgom azonban másképp reagált mint vártam. Minden szó nélkül felpattant, majd elviharzott. Próbáltam utána menni, de Niall megállított.
-Hagyd most. Majd én szemmel tartom. - motyogta, majd a lány után ment....

~Ella~

Üresség! Ez volt az egyetlen érzelmem mikor eszméletem vesztettem. És utána sem éreztem sokkal másképp. Olyan világos volt mindenütt, amerre csak néztem. Egy hófödte erdőben lépdeltem mezítláb. Talpam alatt ropogott a hó , s csak egy könnyed fekete ruha volt rajtam , még sem éreztem hideget. Csend uralkodott az egész erdőn. Olyan nyugodt és békés volt minden. Ahogy a hópihék megtelepedtek göndör hajamon, vagy a tenyeremben landolva olvadt szét. Egy apró zörrenés , mi elvonja figyelmem a hópihékről, s egy fekete szmokingot viselő fiú lép elő .

Damon! Szemembe néz, majd féloldalas mosolyt ereszt, amit mindig is imádtam. Normális esetben eszeveszetten rohannék felé, hogy nyakába ugrodjak, de most nem. Teljesen nyugodt vagyok, csak szívem kalapál kissé. Melegség önt el, hogy újra láthatom. Tesz egy lépést felém, s követve őt , közeledünk egymáshoz. Arcomra helyezi kezét, s gyengéden végig simít rajta, Ohh de hiányzott már érintése, Szorosan fontam karjaim mellkasa köré, s arcom belefúrtam. Mélyen lélegeztem be rég érzett illatát. Kissé elhúzódott, majd ismét arcomra helyezte tenyerét, s gyönyörű szemeivel figyelt. 

-Vissza kell menned. Szükségük van rád.- suttogta halkan 

-Mi? Kiknek ? És hova menjek vissza? - kérdeztem teljesen higgadtan 

Talán a hely aurája ennyire nyugodt, mi befolyásolja érzelmeimet is. 

-A bátyádnak és Niallnek. Szeretnek téged. Vissza kell menned hozzájuk. - simogatta arcom 

-Miért ? Most hol vagyok? - kérdeztem

-Ez nem a valóság. Nem is álom. Ezt hívják úgy, hogy túlvilág. Ide kerül minden természetfeletti lény halála után. - magyarázta

-Szóval én meghaltam? - lepődtem meg , még is teljesen nyugodt maradtam 

-Igen. -sóhajtott. - De még visszatérhetsz, ha úgy akarod. Te vagy az egyetlen , aki képes rá. - biztatott 

- És mi lesz veled ? - simítottam végig arcán 

- Én itt foglak várni, ha eljön az idő.- hajolt felém 

Ajkai puhán érintették enyéimet. Olyan lágy, oly éréki volt ez a csók, mint még talán soha. Annyira hiányzott már. Kiélveztem minden egyes pillanatát míg el nem tűnt. Értetlenül néztem körül, merre lehet, de nem leletem. A hófehér légkör feketére változott, majd vak sötét lett. Semmit sem láttam. Éles fájdalom nyíllalt fejembe, mi földre kényszerített. Kezdett visszatérni minden érzés , minden érzelem, még is csak annyit éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Persze a fejfájás nem múlt el így szabad kezemet homlokomra helyeztem nyöszörögve....