~Csak most kaptam vissza...(+18)

Sziasztok! Mint láthatjátok a címből vittem/vittünk bele egy kis erotikát is, ugyan is a pikáns részletekben nagy segítségemre volt az egyik barátnőm, aki egyben az egyik fő olvasóm! Köszönöm neked az olvasók nevében is, hogy segítettél :* ♥ 
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után, mit gondoltok erről a részről, s hogy legyen-e még ilyen rész, vagy egyeseket zavar.... Kérlek tudassátok velem 
Puszi: Ella ♥

~Angel~

2 napja tartózkodom Londoban  Lukeal, de még nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek Ellához. Tudom a pontos címet, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Félek reakciójától, s mi van , ha nem akar tudni rólam? Ha utál? Ha csak feleslegesen felforgatom az életét? Ezt nem akarom. 

-Na jó, gyere!-húzott fel az ágyról Luke 

-Még is hová?-ijedtem meg 

-Ellához, vagy hogy hívják a csajt.-mutogatott össze vissza 

-Ne Luke, még nem állok készen.-próbáltam húzni az időt 

-Angel, eljöttél ide Londonba csak azért, hogy találkozzatok. Szerintem készen állsz. -helyezte kezét arcomra 

Érintésétől kirázott a hideg.Arcom bizseregni kezdett keze helyén. Kék íriszei igézően hatottak rám. Nem tudtam ellenkezni. Hagytam, hogy maga után húzva elinduljunk a húgomék háza felé. Még most sem fogtam fel igazán, hogy van egy húgom. Úr isten! Mindig is szerettem volna egy testvért, hisz eddig olyan egyedül voltam, de most, hogy tudom, van egy , félek. Megrémiszt a tudat, hogy nem vagyok egyedül többé, s ezt a srácok is éreztetik velem. Főleg Luke. Talán jobban kedvelem mint kellene...Ez nem jó. Nem tudhatja meg! Nem szeretném tönkretenni a barátságunkat. Mert tudom, sosem viszonozná érzéseimet, s így jobb, ha inkább csendben maradok. Lassan baktattunk az utcán. Csend honolt mindenhol, még köztünk is. Hagyta, hogy gondolataimba merüljek. Mikor megérkeztünk, a lábaim földbe gyökereztek az ajtó előtt. Nem bírtam mozdulni sem, nem hogy kopogjak. Pechemre vagy nem , de megtette helyettem Luke. Azonban 4 ismeretlen srác nyitott ajtót szemfogaikat kivillantva. Luke keze automatikusan ökölbe szorult. Ez a vérükben van. ha vámpír van a közelben az ellenszenvet vált ki belőlük, s agressziót. Könnyen elvesztik a fejüket. Na igen , ezért van külön órarendje a suliba is a vérszívóknak. Nappal alszanak míg mi tanulunk , s éjjel vannak óráik. Ez így a tökéletes. Én sem rajongok túlzottan értük. Azonban a viszály elkerülése érdekében kénytelen voltam felszólalni. 

-Sziasztok, Angel vagyok és....E-Ellát keresem.-dadogtam idegesen 

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet!-szólalt fel egy szőke hajú 

Eléggé hasonlított Lukera. Kék szem, szőke haj...fura.
-Miért?- kérdeztem
-Eléggé megviselték a történtek.-mondta egy göndör srác
-Értem.-válaszoltam
-Srácok, lehet, hő a kiskapu.-mondta egy fekete hajú srác
-Nem hiszem!-vágta rá a szőke idegesen
-Egy próbát megér.-motyogta egy barna hajú
A szőke nagyot sóhajtott, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-Gyere be, de a kutyád hagyd kint.-mondta a fekete hajú
Lukera néztem , aki ugyan olyan gyűlölettel teli tekintettel meredt rájuk. Arcon pusziltam, majd a fülébe súgtam, hogy minden rendben lesz, menjen nyugodtan vissza a szállodába. Nem akart itt hagyni egy csapat vámpírral és bevallom én sem repestem az örömtől, de nem volt más választás. Találkoznom kell a húgommal. Szerencsére ezt Luke is megértette így itt hagyott, de lelkemre kötötte, hogy hívjam folyamatosan. Felvezettek a lépcsőn egy szoba felé, majd beengedtek. Ott volt a szőke srác az ágy szélénél ülve, s fogta a lány kezét. Rám sem nézett, s tudomást sem vett ittlétemről. Milyen aranyos... Ellla azonban felkapta fejét érkezésemre. Szemei kétszeresére nőttek. Megdöbbenve nézett rám, s egy szó sem jött ki torkán.
-Szia.-köszöntem neki halkan
-Angel,-motyogta
A szőke srác meglepetten nézett a lányra, s egy szempillantás alatt itt termett az összes vérszívó körülöttünk. Nem értem mire fel...

~Niall~

Nagyon nem tetszik nekem ez a csaj. Azt sem tudom, hogy ki ő. Oké, hogy együtt voltak, mikor elrabolták Ellát, de egyáltalán mit keresett ott ez a csaj? És minek kereste fel Ellát. Eléggé maga alatt van így is szegény, nem hiányzik ide még ez a csaj is. Ami viszont a legjobban fel idegesített az az, hogy ő képes volt szóra bírni a barátnőmet. Vagy is....nem tudom, hogy most pontosan mi is van köztünk, de ez jelenleg lényegtelen. Fel alá járkáltam idegesen a nappaliban míg le nem ültettek a srácok. 

-Nyugodj már meg, nem lesz baja.-mondta  Harry 

-Hogy tudnék megnyugodni, mikor azt sem tudom, hogy ki ez a csaj egyáltalán, s hagytátok, hogy elmenjenek ketten. Mi van ha bántani fogja?-emeltem fel hangomat 

-Nem fogja! Ella meg tudja védeni magát. - rivallt rám Zayn is 

Na pont az ő beleszólása nem kell! Semmi köze hozzá! Nem az ő barátnője úgyhogy inkább csak hallgasson!  Nem bírom ezt a tétlenséget. Bele őrülök....

Már több mint egy órája elmentek itthonról és még mindig semmi hír róluk. Tudnom kell, hogy mi van Ellával. Annyira aggódom érte...Hogy tudja ilyen nyugodtan kezelni mindezt Harry?! Egy kicsit sem törődik a húgával? Nem zavarja, hogy egy vad idegen csajjal ment el?! Nem fél, hogy esetleg baja is eshet Ellának?! Nem igaz!! Ez kész őrület! Végszóra nyílt ki az ajtó, mire én már ott is voltam a két lány előtt. Ella nem mondott semmit csak megölelt. Szorosan fontam köré karjaimat nyakához hajtva fejem. Mélyen lélegeztem be illatát. Megnyugvást nyújtott, hogy karjaimban tudhatom, biztonságban. Elengedve őt felment a szobába a csajjal mögötte. Na nem! Ideje lenne végre elmagyarázni, hogy még is ki ez a csaj és mit akar itt?! Utánuk mentem volna, de Zayn utamat állta.

-Hagyd őket most!-mondta nyugodtan 

-Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.-hagytam ott 

De még is hallgattam rá. Elhagytam a házat, s az erdőbe mentem. Kezdenem kellett valamit magammal...

~Ella~

Rengeteg megpróbáltatáson mentem keresztül az utóbbi időkben...de Niallnek hála sikerült túlélnem ezt is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mellettem van. Még is a legjobban Angel érkezése rántott vissza a való életbe. Nem tudtam hova tenni megjelenését. Miért jött ? Egyáltalán honnan tudta, hogy hol lakom? Az erdőben sétálgattunk, s beszélgettünk. Elmondta, hogy szeretne jobban megismerni. Elmesélte hogyan élt mindaddig míg meg nem ismerte a 4 farkast, akikkel most van és, hogy az egyikük elkísérte ide, de a srácok nem engedték be. Persze, hisz ki nem állhatják a vérfarkasokat. És őszintén én sem vagyok annyira oda értük. Nem úgy mint Angel. Ő pont fordítva van ezzel. A vámpírokat nem komálja ellenben a szőrös korcsokkal. Hát ez nem nevezhető családi vonásnak. Én is meséltem neki pár dolgot magamról, s a srácokról is, hátha kicsit megenyhül feléjük, bár ez szerintem nem jött össze. Viszont amiket ő mesélt a 4 haverjáról engem meggyőzött. Annyira nem tűnnek rossz fejeknek. S a legjobban a misztikus suli lepett meg. Érdekesnek tűnik. Angel pedig ezerrel győzköd, hogy tartsak vele. Járjak abba suliba én is. Bevallom eléggé vonz az ötlet....Megtanulhatnám rendesen kezelni az erőmet, s új emberekkel ismerkedhetnék meg, hisz lássuk be a 4 srácon kívül nincs egy barátom sem. Jó lenne kicsit más közegben lenni egy kicsit. Mit veszíthetek? Hisz már mindent elvesztettem, amit eddig lehetett...És legalább kicsit összebarátkozom a nővéremmel is,s több időt tölthetünk együtt. 

Este Angel felhívta a szőke farkast Lukeot, mint az kiderült, hogy megy vissza a szállodába. Lekísértem az ajtóig, majd elbúcsúztunk, s megbeszéltük, hogy holnap ismét találkozunk, s bemutat Lukenak is. Nem tudom, hogy a srácok hogyan fogják ezt fogadni, de úgy érzem , hogy elég rosszul. De nem ők döntik ezt el! Nem mondhatják meg, hogy mit csináljak. Már csak azt kéne beadagolnom nekik, hogy elmegyek Holmes Chapelbe Angellel. Ezen tuti, hogy ki fognak bukni. Miután Angel elment én lezuhanyoztam, majd aludni készültem. Niall is csatlakozott hozzám, bár ő nem alszik. Karjai közé vont, mi jól esett,s hozzábújva aludtam el.

Reggel már nem volt mellettem. Amint kiléptem a szobából hangos veszekedést hallottam a nappaliból . A hang felé indultam, s meglepetten észleltem, hogy itt van Angel is. 

-Angel! Szia.-mentem le hozzá s megöleltem 

-Szia, hogy aludtál? -kérdezte kedvesen mintha mi sem történt volna az előbb

-Jól, de min veszekedtetek az előbb? -kérdeztem Niall felé fordulva 

Kezei ökölbe voltak szorulva , s szemei sötétkéken virítottak. Ajjaj! Ideges! Ez nem jó jel. Niall nem volt hajlandó megszólalni , inkább elviharzott. Persze, hisz az mindent megold! Inkább elmenekül a probléma elől! Szép! De szerencsére Zayn felszólalt.

-Angel azt állítja, hogy vissza mész vele Holmes Chapelbe valami mágikus suliba.-motyogta lenézően

Ba bumm! Jobb szerettem volna , ha tőlem tudják meg, de most már édes mindegy.  Sejtettem, hogy így fognak reagálni a srácok. 

-Ell, nem mehetsz el!-nézett rám kérlelően Zayn 

-Zayn, ezt nem te döntöd el.- ráztam meg fejemet .- Sajnálom.-suttogtam szemébe nézve 

Tekintete pillanatok alatt váltott fagyosra , majd Niall példáját követve ő is lelépett! Mondhatom szép kis bagázs! Mindenki meglép, ha valami probléma merül fel. Hajj! Rosszul esett, hogy csak így lelépett így utána mentem. Az erdőben értem utol, s mivel szavamra nem hallgatott így kénytelen voltam mágiát használni, hogy megállítsam.

-Szóval már meg is támadsz?! Mivel tömte tele a fejedet ez a liba hmm?! Ki ez, hogy egy nap alatt így ellenünk fordított?!-emelte fel hangját 

Oké, most értünk el arra pontra ami megrémiszt benne. Tekintete oly sötét, hogy már nem látok benne semmi érzelmet. Csak ürességet. Kezemet felemelve helyeztem arcára. Próbáltam visszacsalni belé valami érzelmet, de nem jártam sikerrel. Kezeimet levette arcáról, de nem engedte el. Érzelem mentes szemekkel meredt rám, s fúrta be magát tekintetembe. Szinte már ijesztően közel volt arcunk, még sem tántorított el. 

-Csak most kaptalak vissza....-suttogta megtörten s egymásnak támasztotta homlokunkat 

Lélegzetem elakadt mondata hallatán. Szavai szívemig hatoltak, mintha tőrt szúrtak volna bele oly' fájdalmat okoztak. Egyik kezét lassan helyezte derekamra, majd teljesen magához vont. Képtelen voltam ellenkezni. Testem nem hallgatott rám. Szívem hevesen dübörgött...Karjaim parancsom megtagadva ölelték át Zayn nyakát. Azonban egy krákogás véget vetett a mindennek...

~Angel~

Rosszul éreztem magam, hogy Ella miattam veszett össze 2 barátjával is...no meg a hideg is futkosott a hátamon, hogy itt maradtam 3 vámpírral. Nem bízom bennük annyira...Tudom, hogy az egyik Ella bátyja, aki hál istennek sehogy sem a rokonom. Nem bírnám elviselni az biztos. De akkor sem érzem magam biztonságban velük így utánuk indultam. Viszont nem ismerem az erdőt, s ez csak akkor jutott eszembe mikor már jócskán bent voltam. Ideje varázsolni. Leguggoltam , s pár levelet elő halászva a hó alól  végeztem el a varázslatot. Megjelent egy fényösvény, mi húgom útját jelölte. 

-Szép varázslat.-csendült fel mögülem egy ismeretlen hang 

-Te ki vagy?-álltam fel szembe fordulva vele 

-Stefan.-nyújtott kezet- Varázsló.-egészítette ki látván hezitálásom 

-Angel.-fogadtam el 

Soknak tartottam már ezt a kézfogást, így megpróbáltam elhúzni, de nem engedett el csak pár másodperccel rá. Furcsa volt és egyben hátborzongató is. Hátat fordítottam neki, s elindultam a nyom után. Azonban mikor ráakadtam nem számítottam rá, hogy lesz vele valaki. Ráadásul nagyon is közel hozzá. Elég zavarba ejtő volt még számomra is ez a helyzet, de valahogy tudtukra kellett adnom jelenlétem, így a krákogás mellett döntöttem.  Zavartan rebbentek szét, s a fekete hajú srác , azt hiszem Zayn szinte gyilkoló pillantásokat vetett felém. Még sem ijedtem meg tőle, sőt annál jobban tetszett nekem ez a rossz fiús külleme. Ajkamba haraptam lopva, majd felszólaltam.
-Megzavartam valamit?-kérdeztem
-Nem! Semmit!- viharzott el mellettem Ella
Belé meg mi ütött? Talán haragszik rám a történtek miatt.... Már indultam volna utána mikor Zayn utamat állta. Meghökkentem, hisz váratlanul ért s mellkasának ütköztem, de karja gyorsabb volt, így nem estem el. Szemei ében feketén virítottak. Semmi érzelem nem látszott benne, csak sötétség. Istenem de sexy pasi...  Nem bírtam magammal. Először puhán érintettem össze ajkainkat, majd mikor reagált rá kissé vadabbra vettük a formát. Ölébe kapott, s mikor letett már csak azt vettem észre , hogy valami kisház szerűségben voltunk az erdő közepén, de nem is foglalkoztam ezzel tovább. Elkezdett lépdelni hátrálásra kényszerítve egészen addig míg meg nem botlottam az ágyban , s hátra nem estem. Azonnal felettem termett,s heves csókunk folytatódott, majd elkezdtem lehámozni róla pólóját. Amint ez megvolt, követte példámat, s egy pillanat alatt megszabadított felsőmtől, s vele együtt melltartómtól is. Azon kaptam magam, hogy már melleimmel játszik, s csípőmnél éreztem keményedő férfiasságát. Segítsünk rajta. Kezeimmel ügyesen kicsatoltam övét, mire válaszul megharapta bimbómat. Éles nyögés hagyta el számat. Megörjít ez a srác. Visszatért ajkaimhoz, mire én felbátorodva megszabadítottam őt nadrágjától az alsóval együtt. Ajkai vissza tértek melleimre, majd lassan, s kínzóan haladt lefelé központom felé. Fogával tépte le nadrágomról a gombot, s egy mire kettőt pislogtam már nem volt rajtam sem a nadrág sem a fehérneműm. Lábaim közé furakodott fejével, s leheletével kezdte izgatni csiklómat, majd hirtelen azt felváltotta nyelve, s körkörös mozdulatokkal kergetett az őrületbe, majd ügyes nyelvét ujjai váltották fel. Csípőm megemeltem jelezvén, hogy már nincs sok hátra, de hirtelen abba hagyta. Felkaptam fejem, s próbáltam bosszúsan nézni de rá, de kábult voltam ügyes ujjaitól. Felém mászott, s újabb csókban forrtunk össze, miközben sunyin belém hatolt,minek következtében szájába nyögtem. Válaszul csak ajkamba harapott, s növelte a tempót. Éreztem, hogy már nem kell sok,s alig pár másodperccel később köré élveztem, Zayn pedig követett. Lihegve dőlt rám, majd kihúzódott belőlem, s hátára fordult. Csak egyenletlen légzésünk volt hallható a nagy csendben. Szinte aggasztóan nagy csendben. Úristen most fogom csak fel, hogy mi történt! Lefeküdtem egy vámpírral! De miért ?! Hisz nem is szerettem őt, és most sem változott semmi! Nem érzem semmit, csak utálatot!Te jó éj! Mit műveltem!? Mért tettem ezt?! Hisz én Lukeot szeretem! De akkor miért másztam rá Zaynre, aki ráadásul azt hiszem a húgom barátja! ÚRISTEN! Ella nem tudhatja meg! Sosem bocsájtana meg nekem! Pedig csak most kaptam vissza....

~Megkeresem a húgom

~Niall~

Észrevétlenül követtem a zaklatott lány minden egyes lépését, minden egyes lélegzetvételét, minden egyes szívdobbanását...míg el nem ért egy tisztásra, hol lábai felmondták a szolgálatot és erőtlenül hullott a földre. Zokogása törte meg a nagy csendet mi régóta telepedett ezen erdőre. Közelebb lépdeltem hozzá reménykedve, hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Azonban alig pár méterre tőle valami utamat állta. Akármennyire is próbálkoztam nem tudtam közelebb menni hozzá. Mintha valami erőteret vont volna maga köré, hogy senki még csak meg se közelíthesse. Két kezével támaszkodott a földnek. Kapkodta a levegőt, s éreztem azt, amit ő . Iszonyú fájdalmat. Ugyan az én szívem nem dobog, de minden egyes érzelem színre lép nálam, ami Ellánál is. Hatalmas üresség és mérhetetlen fájdalom az, ami most lejátszódik abban a törékeny kis szívben. Kezei fényleni kezdtek. Ne....kérlek ne varázsolj ismét...Túl gyenge hozzá. Épp, hogy csak visszanyerte az erejét és magához tért. Nem képes még varázsolni. Vagy még is ? A fény terjedni kezdett...fel a karján, majd végig az egész testén míg ki nem tört belőle földre kényszerítve engem is. Megdöbbentő mekkora erő lakozik egy ilyen apró testben. Reménykedtem benne, hogy ezután a kitörése után végre közelébe mehetek, de nem szűnt meg az erőtér. Ugyan olyan megrendíthetetlenül állt, mint eddig. 

-Ella, kérlek engedj magadhoz.-szólaltam meg halkan 

-Menj el!-kiáltotta zokogva majd a földbe markolt 

-Csak segíteni szeretnék.-mondtam hajthatatlanul 

-Hogyan?!-rivallt rám dühösen. -Az anyám meghalt! Ő volt az egyetlen aki még normális volt az életemben és most már ő sincs többé! Még is hogyan tudnál segíteni?!- zokogott keservesen 

-Úgy, hogy melletted vagyok. Segítek feldolgozni ezt és bármennyire is ellenkezel , nem hagylak magadra, mert nem vagy egyedül. És nem is leszel soha míg én élek. De könyörgöm, engedj magadhoz. Hagyd, hogy melletted lehessek...-válaszoltam higgadtan 

Ez lehetett a kiskapu, ugyan is az erőtér megszűnt, s szabad utam volt az összetört lányhoz. Szorosan zártam karjaimba remegő testét, s hagytam, hadd sírja ki magát. Hisz felesleges lett volna bármit mondanom, úgy sem segített volna jelen pillanatban. Egy 19 éves lánynak is hatalmas trauma az édesanyja elvesztése és hiába mutatja magát erősnek, olykor ő is összetörik, mint minden normális ember. Bár a normális nálunk tárt fogalom, de szerintem értitek mire gondolok. És bár most nem úgy tűnik, de tudom, hogy erős és sikerül neki feldolgozni mindazt ami az utóbbi időkben történt, s nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba. 

Mikor már teljesen átfagyott nem bírtam tovább ott ülni, s megvárni míg halálra fagy. Ölembe vettem, mi nem volt ellenére. Remegve bújt hozzám amennyire csak tudott. Belépve a házba egyenesen a fürdőbe vittem , engedtem egy kádnyi forró vizet, majd magára hagytam egy kis időre. Vagy is az ajtón kívül állva követtem figyelemmel minden mozzanatát mit hallhattam. Mikor végzett egy fokkal jobban nézett ki. Kilépett az ajtón, majd nem törődve senkivel bement a szobájába. Értetlenül néztünk össze a srácokkal, majd utána indultam, azonban Harry utamat állta.

-Most én jövök. Köszönöm Niall.- mondta, majd felment a húga után 

Füleltünk mind a négyen azonban csak Harry hangját hallottuk. Nem tetszik ez nekem. Persze Harry próbálta szóra bírni de sehogy sem sikerült neki. Majd végül feladta és visszajött hozzánk a nappaliba. Én ismételten felmentem hozzá, s leülve az ágy szélére figyeltem, amint üveges tekintettel néz maga elé.
.Próbálj meg aludni egy kicsit. - suttogtam
Válasza csak egy apró fejrázás volt. Hát jó. Nem tudok mit tenni. Elsimítottam haját arcából, majd csak csendben hallgattam lélegzetvételét. Arrébb kúszott az ágyon, majd rám nézett jelezve, hogy feküdjek mellé. Átkaroltam apró testét, majd fejét mellkasomra hajtotta karjával átölelve derekamat. Hajába pusziltam nyomatékosítva, hogy nem megyek innen sehova. Mellette leszek mindig.

~Angel~

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viseltek meg a történtek. Megtudtam, hogy van egy apám, s mellé kaptam egy húgot is, aki fel is szívódott. Szóval ismét magamra maradtam. Na nem mintha hiányozna bárki társasága is. Sőt talán jobb is így. Nincs kolonc a nyakamon. De az érdekelne, hogy az állítólagos húgommal mi van. Lehet, hogy bunkó voltam vele, de általában így kezelek minden helyzetet. Nem vagyok hozzászokva, hogy segítenek. Egyedül nőttem fel szinte és teljesen önálló vagyok. Sosem szorultam senkire sem és épp ezért volt furcsa nekem a helyzet , hogy hirtelen ketten is segíteni akartak rajtam, mikor nem kértem. De valószínűleg nélkülük, most nem lennék itt. Az apám megölt volna velük együtt szemrebbenés nélkül. Még most sem fér a fejembe, hogy eddig nem tudtam egyikük létezéséről sem , még is most annyira érdekel ez a téma. 

-Héé, föld hívja Angelt.- bökdösött oldalba legjobb haverom 

-Mivan?- vágtam rá 

-Mind gondolkodtál?-kérdezte , mintha érdekelné 

-Nem számít.- vontam vállat, majd figyeltem tovább az órára

Jah, hogy azt nem említettem, hogy suliba járok. Na igen , van egy külön természetfeletti lényeknek kialakított iskola, ahol megtanulhatjuk jóra használni az "adottságainkat". Már akinek az. Varázslók, várfarkasok és vámpírok népesítik be ezt az intézményt. Elég érdekes egy iskola. Sosem unatkozunk. A csengő hangja jelezte az óra végét, mire mindenki egy emberként pattant fel a padból. Hát egy újabb nap telt el és én nem haladtam előrébb egy cseppet sem. Hogy miben ? Elhatároztam, hogy megkeresem a húgom. De mint mindenben ebben is egyedül vagyok, ugyan is a barátaimnak nem számoltam be a történtekről. Nem hiszem, hogy érdekelné őket. Az is fura, hogy egyáltalán szóba állnak velem, hisz a vérfarkas hordák általában elvontak és nem barátkoznak másokkal, főleg nem varázslókkal. Én még is kivétel lettem. 

-Mit terveztél mára?- csatlakozott hozzánk fekete hajú barátunk 

-Van egy kis dolgom.-feleltem kérdésére 

-Uuuu kis titokzatos.- mosolyodott el szőke barátom
-Igen , mert titeket úgy sem érdekelne.- vontam vállat hanyagul
-Ezt honnan veszed? Miért ne érdekelne? Te is a falkánk tagja vagy még ha bosziskodsz is .- karolt át szőke barátom
Hát jó. Hozzájuk mentünk, s ott mindent elmeséltem ami történt velem. Engem is meglepett, hogy ennyire megnyíltam nekik, de jól is esett végre valakinek kiönteni a szívem. Éreztetik velem mindig, hogy rájuk mindig számíthatok, s mellettem állnak. Felajánlották, hogy segítenek megkeresni Ellát, s hiába akartam ellenkezni, nem fogadtak el nemleges választ így velük együtt kezdtem neki a keresésnek.

Pár héttel később sikerrel is jártunk. Az iskola könyvtárában volt minden egyes valaha született természetfeletti lény adatbázisa, s mivel csak 2 évvel fiatalabb a húgom így nem volt nehéz dolgom. Azt is megtudtam, hogy van egy féltestvére aki vámpír. Szuper. Nem szeretem a vámpírokat, hiába az életem részei. Valahogy sosem tetszett nekem, hogy kiontják mások életét, csak, hogy ők élhessenek. De legalább nekem nem a testvérem ez a Harry gyerek ugyan is sem az apánk sem az anyánk nem egyezik. Hál'Istennek!
-És most mi lesz?- kérdezte szőke barátom Luke

-Fogalmam sincs.- sóhajtottam nagyot. -Hisz nem jelenhetek meg csak úgy, hogy "szia emlékszel még rám,? Az apánk meg akart ölni, de mi öltük meg őt." - temettem kezeim közé arcom 

-Hééy,- ölelt magához Luke .- Veled megyek, ha szeretnéd, és nem épp ezzel a szöveggel kéne kezdened.- nevetett fel halkan 

-Komolyan  velem jönnél? - lepődtem meg 

-Mikor fogod már fel, hogy ránk mindenben számíthatsz?- szólalt meg Calum is 

Mély levegőt vettem, majd felkelve a kanapéról hazamentem pakolni. A többit Luke intézi. Holnap utazunk Londonba....