~A történet

Torkom összeszorult és levegőt is alig kaptam. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegő után . Szívem egyre hevesebben verdesett torkomban. Majd ki ugrott a helyéről. Kezdtem felfogni mi is történik itt.
-Nem!


- Nem lehet hogy ti...... vámpírok vagytok?! - Kérdeztem rémülten bátyámat.

- De! Ella azok vagyunk. Te akartad tudni az igazságot. Most megkaptad. - Csillapodott le. Az egész helyiségben hulla szag volt! Nekem nagyon büdös volt, de Harry kifejezetten élvezte. Nagyon meg rémültem, a bátyám és a barátai vámpírok!! Úristen és, én eddig úgy viselkedtem velük mint a normális emberekkel. És még csak akkor esett le hogy csókolóztam egy vámpírral!! Ettől minden meg változott, kezdtem kicsit azt érezni hogy félek a bátyámtól. De nem! Csak nem bántana, hisz folyamatosan meg akar védeni. És most már, tudom hogy mitől.  De ez az egész nem változtat azon hogy, mit érzek Niall iránt! Lehetséges hogy ettől még csak még jobban vonzódom hozzá, hiszen mindig is kedveltem a morbid dolgokat. Jó mondjuk a vámpírok nem azok... annyira. Nekem ő még a hibáival is tökéletes! Már ha lehet ezt hibának nevezni. Csak álltunk ott a bátyámmal, ő néha engem nézett, majd végig nézett az embereken és állatokon. 
- Még mutatok valamit. - Ragadta meg csuklóm újból, majd hátára vett, és hihetetlen gyorsasággal az udvar másik végében voltunk. Elmondhatatlan érzés volt, egyszerre meg rémültem a hihetetlen gyorsaságtól, és élveztem hogy  bátyám újra hülyéskedik. Majd letett, és szembe fordult velem. 
- Nem félsz?.. Gyorsabban dobog a szíved. - Mosolygott.
- Egy kicsit félek, de ez a vámpírosdi nem riaszt el attól, hogy még mindig úgy nézzek rád minta  bátyámra. - Öleltem magamhoz, ő pedig vissza ölelt, szorosan. Nem éreztem volna, hogy félnem kell a vámpír bátyámtól. De hozzá kellesz szoknom, ha tényleg szeretem őt, és a többieket, és Niallt, el kell fogadnom hogy ilyenek.
- Most már menjünk be, meg fázol. 
- De várj! - Álltam meg. - Akkor ti most emberek, vagy állatok vérét isszátok? És hogy hogy járkáltok a nappal? És milyen érzés valakinek ki szívni a vérét? Mondj el mindent! - Bombáztam kérdéseimmel, mire felnevetett.
- Először menjünk be, és majd ott mindent meg beszélünk a többiekkel, jó? - Bólintottam, majd bementünk. 
- Nos..... mit szólsz ehhez? Félsz tőlünk? - Vigyorgott Zayn, mikor leültem a kanapéra, de Harry ölébe húzott, és úgy ültünk.
- Ha így vigyorogsz, mikor azt kérded hogy félsz tőlünk, biztos nem fogok félni. - Mosolyogtam rá. Az egész napot végig beszélgettük, elmagyaráztak mindent amit nem értettem, és hát volt sok dolgot nem értettem. Meg kérték hogy ezt tartsam titokban, én megígértem nekik hogy egy szót sem mondok senkinek semmiről! Harry most már nem féltett annyira Nialltől, de még mindig ideges lett ha a közelében vagyok.  Meg tudtam hogy, van valamilyenféle nyakláncuk, ami egy ilyen burok szerűséget hozz létre körülöttük, és így nem történik velük semmi, ha rajtuk van a nyaklánc.  Este elmentem lezuhanyozni, majd lementem és ettem. A lépcsőn össze futottam Niallel.
- Ó, pont téged kereslek. - Mosolygott.
-Mert? 
- Szeretnék neked mutatni valamit! Gyere velem. - Fogta meg csuklóm, és felmentünk szobájába, majd bezárta az ajtót kulcsra. Nem volt mitől félnem, de kicsit megrémültem. 
- Mit akarsz? - Kérdeztem, mikor leültetett az ágyra, török ülésbe ültem, és úgy figyeltem, ahogy kotorászik fiókjában.
- Csak mutatni akarok valamit. - Vett elő, egy elég régi könyvet, porosnak tűnt.
- Olvasni akarsz nekem? - Mosolyogtam rá.
- Mondhatni, egy történetet, 2 emberről. Azaz az egyikük vámpír volt. Remélem majd tetszik. - Mosolygott ő is.
- Biztos fog tetszeni.
-  Figyelj kezdem. - Fészkelődött, de hogy láthat ebben a fél homályban? 
- Egyszer egy lány éjszaka bolyongott az utcán, mivel el húzódott a munkája. Hangokat hallott a csendesnek látszó utcán. Hallotta ahogy csöpög a víz, a tócsába, borzalmasan rettegett, hátra fordult hogy esetleg nem követi-e valaki. És mikor vissza fordult.... egy ember állt előtte, talpig feketébe öltözve. Arca alig látszott, a sötéttől, de szeme vörös volt, rémisztően vér vörös. A nő ijedtében fel sikított, és futni kezdett az idegentől. De ő utol érte folyton. A nő tudta nincs menekvése, de megpróbált elbújni. Egy sikátorba menekült, és egy nagy doboz mögé bújt. Nagyon félt, levegőt sem mert venni, attól félt az idegen meghallja. Nem látta sehol sem az embert, azt hitte elmúlt a veszély. De rosszul hitte. Előbujt rejtek helyéről, és óvatosan, elindult kifelé a sikátorból. Mindenhol körül nézett de sehol sem találta az idegent. Azt hitte biztonságban van, amíg hirtelen újból előtte nem termet az ember. Most már sokkal jobban látszódott arca. Haja fekete volt, szemei még vörösebbek lettek, és fekete erek futottak végig arcán, mitől még rémisztőbbnek tűnt. Száját kinyitotta, és a nő meglátta fogait, rájött hogy ő egy vámpír. Nem akart hinni a saját szemének. A félelemtől könnyek futottak végig arcán. Az idegen készült hogy harapás nyomott hagyjon a nő gyönyörű nyakán, de nem tette. Mikor szemeibe nézett, olyat érzet mint még soha! Szemei vissza öltötték a kék árnyalatot, ereinek nyomai eltűntek, úgy nézett ki mint egy normális ember. A nő nem értette, miért nem harapja meg. Azt hitte itt volt a halála ideje. - A szemeid olyan gyönyörűek. Mondta a vámpír, miközben hüvelyk ujjával végig simított a nő tökéletes arcán. - Most meg miért nem harap meg? Sírt tovább a nő. A vámpír vonzódni kezdett a nőhöz, nem akarta elengedni, csak őt akarta, a vérét akarta, de egyben életben is akarta hagyni. A vámpír rájött mi történt vele.. Bevésődött neki a nő. - Ne sírj  szépségem. Mondta a szörnyeteg, és próbálta nem meg rémiszteni a síró nőt, ahogy letörölte a könnyeit. Nyugodtabb lett, a vámpír érintéseire. - Mit akar maga tőlem?  Kérdezte zavartan a nő, nem értette hogy a vámpír mit akar. - Téged. Suttogta, majd meg csókolta a nőt. Először tiltakozott a csóktól a nő, de valahogy meg kívánta a vámpír csókját. A későbbiekben, többször találkoztak. A vámpír folyton követte a nőt, mert védeni akarta, látni, és szerette volna tudni mi felé szerzemény lehet. Később kiderült a lány 1 vérfarkas volt, csak még ő maga sem tudott róla. Egészen teli holdig. A nő és a vámpír együtt voltak már. A vámpír látta ahogy a nő vérfarkas testében, embereket gyilkol, gyerekeket, terhes nőket, öregeket. Mindenkit. És a vámpír rájött hogy ez szörnyű dolog. A vámpír csak állatokkal táplálkozott miután bevésődött neki a nő. És a vámpír azelőtt is csak férfiakat gyilkolt nagy részben. Egy nap, bement a nő házába dél körül. A nő éppen főzött. Nem hallotta ahogy mögé sétál a vámpír, a szagok pedig keveredtek az étel miatt. A vámpír egy mozdulattal, bele harapott a nő nyakába, és szinte az egész vérét ki szívta, míg nem érezte teljesen halottnak a nőt. Könnyei hullottak a vámpírnak, le az arcán a nő nyakáig. Majd elengedte a nőt, hagyta a földre zuhanni, majd leült mellé, és véres csókokat hagyott a nő arcán. A vámpír ült a padlón és csak sírt és sírt. Mert néha el kell veszítenünk valakit, hogy boldogság és béke legyen. Van Helsing.
- Nos mit szólsz hozzá? - Mosolygott Niall.
- Szív fájdító, de igaz. Ezt az a Van Helsing írta? - Kérdeztem, bólintott.


                                                                ~Harry ~  

Niall ajtajában állva, hallgattam ahogy kedvenc történetünk meséli húgomnak. Még mindig nem szeretem, ha vele van. De már kicsit tűrhetőbben viselem. Úgy döntöttem jót tenne egy kis esti vadászás, így is tettem, elmentem az erdőbe vadászni, ahol esténként sok vadállat van.


                                                                           ~Ella ~ 



Amit Niall olvasott történetet nagyon megfogott.  Egész éjszaka azon gondolkodtam hogy hogy írhatott valaki ilyet? És ez tényleg meg történt-e?  A gondolataimat egy farkas vonyítás terelte el. Gyors lépteket hallottam lentről. Eléggé megrémültem....