~ Hiány.

- Ella nyugodj meg és ne kiabálj velem! – Parancsoltam finoman húgomra, akit elárasztott a düh amint felébredt. 

- Nem Harry! Nem fogok meg nyugodni, és igenis kiabálni fogok veled! Hogy voltál képes elhozni a srácoktól?! Hogy voltál képes elhozni a szerelmemtől?! - Zúdította rám haragos kérdéseit, én meg csak álltam ott mint egy fa darab, és hallgattam míg kioktat engem. Szerencsére tudom türtőztetni magam, főleg a kis húgomnál. Meg vártam míg befejezi a mondandóját, de mikor szólásra nyitottam a szám újra megszólalt. 

- Most azonnal vigyél vissza! - Kiáltott rám már sírva. Nem szeretőm őt sírni látni, de nem fogom vissza vinni ahol akármikor baja eshet. Könnyei akár a vízesésnél folyt arcáról. Arca ki pirosodott a sírástól, és nehezen vette a levegőt. Meg próbáltam meg ölelni, de ellökött magától, és a padlóra ült. Lábait felhúzta, karját körbetekerte lábain, s fejét a térdére tette. Leguggoltam hozzá, és meg akartam simogatni a fejét, de ő hirtelen fogta magát, és felrohant az emeletre. 

                                                  *Ella szemszöge.*

Amikor felébredtem nem a szobámba találtam magam. Vagyis de a szobámban, csak az otthoniba. Nem tudom elhinni. Harry haza hozott. De miért? 

Lementem az emeletről, és amint megláttam a bátyámat, leordítottam a fejét. Könnyeim fokozatosan hullottak szememből. Megakart ölelni, de ellöktem magamtól, majd a földre rogytam és sírtam ahogy csak tudtam. Szemem sarkából láttam ahogy bátyám leguggol mellém, és felém nyúl hogy megsimogasson, de nem hagyom neki. Hirtelen felálltam és felszaladtam az emeltre, meg sem álltam a szobám ajtajáig.  Magamra csaptam az ajtót, majd neki dőltem és lecsúsztam a földre miközben egész végig sírtam.

                                               * Pár nappal később*

- Ella kicsim egyszer úgy is fel kellesz kelned. - Hallottam anyát, miközben szobámban járkált. Sötét volt a helyiségben. Napok óta a sötét szobám falai közt fekszek, a takaró és a párnák között. Már jó ideje nem ettem, de nem is vagyok éhes. Anya mindig hoz be nekem kaját, de ugyan úgy viszi ki. Esténként mindig az ablakhoz megyek és nézem a csillagokat. Ilyen cselekedeteim közben nem egyszer fordult elő hogy szédültem, vagy egyéb hasonló dolog. 

- Nem haragudhatsz örökké a bátyádra. - Törte meg anya hangja a gondolataimat. Majd kihúzta a sötétítőt. A hirtelen beszűrődő fény  égette a szemem, és mindenem. - Kelj fel, öltözz fel, és gyere le reggelizz velünk, aztán beszéljétek meg ezt a dolgot Harry-vel. - Majd távozott a szobámból. 

Semmi kedvem nem volt Harry-vel beszélni, se senkivel. De be kell valljam még is csak a bátyám, és nem tudok az örökké valóságig haragudni rá. A lépcsőn lépkedtem lefelé, mikor hirtelen minden elsötétült, és egy erős csattanást éreztem a fejemben. 

Órákat tölthettem így, de mikor felébredtem 4 szempárral találtam magam szembe. Felültem az ágyon, és akkor vettem észre hogy Louis és Harry vannak velem egy helyiségben. 

- M- Miért hoztál vissza? - Próbáltam érthetően kinyögni, és próbáltam előtörő mosolyom visszafogni.. egy darabig. 

- Te akartál vissza jönni, de ha akarod indulhatunk is vissza. - Állt fel, de vissza is ült a helyére. 

- És hol vannak a többiek? - Néztem körbe.

- Kint. - Mondták egyszerre. Fel keltem, és elindultam megkeresni a többieket. 

                                           * Harry szemszöge.*

Kimentem Ellával én is. A falnak dőlve figyeltem ahogyan megölelik egymást Zaynnel.

- Ella! Ella istenem! Azt hittem többet nem láthatlak! Úgy hiányoztál! - Ölelte Zayn magához kishúgomat. Akit nem szívesen de vissza hoztam az ő és a Niall érdekében.

- Te is hiányoztál Zayn. De hol van Niall? - Nézett körbe reménykedve hátha meglátja szíve választottját. Lehetett hallani a távolból ahogy Louis a kertben Niall-nek beszél, majd egy másodpercbe sem telt bele már Ella Niall karjai közt volt, és úgy ölelték egymást mintha az életükön múlt volna. Aranyos volt őket így látni, de legbelül nagyon féltem Ellát. Ha még egyszer valami baja esik, - eldöntöttem - haza viszem... Niall-el együtt.



Nos, és szeretnék valamit mondani. Ezen is sokat gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy kiszállok a blogból. Hiányozni fogtok, és te is Ella:D! De így döntöttem, örültem hogy eddig veletek lehettem. xx