~Kötelék

Nem tudtam felfogni Niall szavait. Nem akartam ennyiben hagyni. Nem akartam elfogadni, hogy vége. Hogy emiatt vége... Megpróbáltam utána menni de ahogy lemásztam az ágyról összeesetem. Lábaim felmondták a szolgálatot. Hirtelen két erős kar kapott el, hogy ne üssem meg magam. Először megijedtem, mert váratlanul ért, de utána megnyugodtam, mikor láttam, hogy Niall az. Gyengéden felemelt és visszahelyezett az ágyra, majd távozni készült.
-Várj! Ne menj el kérek....fogtam meg kezét
-Nincs miért itt maradnom.-húzta ki kezeit rabságomból, majd az ajtó felé indult
-Ezek szerint én nem számítok neked semmit?!- kérdeztem remegő hangon
Hirtelen előttem termet. Homlokunkat egymásnak támasztotta.
-Ha tudnád mennyire fontos vagy nekem.-mondta remegő hangon - De te már döntöttél és én ezt elfogadom.- húzódott el
-Nem döntöttem semmiben! Miről beszélsz?! Nem értelek!!-akadtam ki
-Mikor Zayn először megharapott kialakult köztetek egyfajta kötelék, és azzal, hogy megengedted neki azt, hogy igyon belőled végleg összekötötted vele magad! Ez ellen én nem tudok tenni semmit! Még a bevésődés sem ilyen erős, mert hiába mondod, hogy szeretsz, ha közben Zaynhez kötődsz...-mondta könnyeit törölgetve
Annyira összetört és meggyötört volt. Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna, de nem bírtam felállni sem. Legyengültem a vérveszteség miatt.
-Egyébként csinálj valamit a nyakaddal! A környék összes ragadozóját idevonzod!-mondta ridegen, majd eltűnt
Bármennyire is szerettem volna utána menni, nem voltam rá képes. A gyengeségem győzött és lassan leragasztotta szemhéjaim alvásra kényszerítve.

*****

Mikor megébredtem már sötét volt. Visszanyerve energiámat, kimásztam az ágyból , majd lassan leslattyogtam a lépcsőn. A srácok mind a nappaliban voltak. Ahogy leértem rám szegeződött tekintetük engem méregetve. Harry hirtelen előttem termett. Tekintete ideges volt. Szemei rubinvörösen csillogtak. Kezei ökölbe szorultak. Szinte éreztem a levegőben dühét...

-Ki volt?!-kérdezte feszülten 

Egy pillanatra Zaynre néztem, ki csak lehajtotta fejét szégyenkezve és várta, hogy Harry neki támadjon.

-Nem számít!-mondtam , majd a fürdőbe mentem

Harry azonban nem hagyta ennyiben. Utánam jött. Szorosan mögöttem állt és minden apró mozdulatom figyelemmel kísérte. Tekintete idegesen még is aggodalmasan vizslatta a harapást nyakamon. Közben mélyeket lélegzett. Persze, hiszen nincsenek hozzászokva az embervér szagához. Nehéz kontroll alatt tartania magát. Szinte már rutinos mozdulattal emeltem nyakamhoz kezem, hogy eltüntessem éktelenkedő sebemet. Tenyerem ismét csillogni kezdett, mi számomra gyönyörű látvány volt, azonban nem a várt hatást értem el. Gyógyulnia kellet volna a sebnek, de nem változott semmit eredeti állapotához képest. Ismételten próbálkoztam, de felesleges volt. Bátyám rémülten és értetlenül nézete a történteket, akár csak jómagam. Mi lehet az oka? Miért nem tudtam begyógyítani?! Én ugyan nem , de egy valaki biztosan tudja erre a választ! Az ajtó felé vettem az irányt.

-Hová mész?-állta utamat Harry idegesen 

-Stefánhoz.-kerültem 

Céltudatosan mentem előre mögöttem bátyámmal. Mikor megérkeztünk, benyitottam a házba. Amint beléptem előttem termett Damon. Tekintete fekete volt. Más ezt ijesztőnek találná, de én nem. Tudtam, hogy tőle nem kell félnem, mert bár sötét volt tekintete még is láttam benne valamit, ami megnyugvást nyújt számomra. És ez biztonság érzetet kelt bennem. Azonban Harry ezt nem így gondolta. Védelmezően húzott magához, szinte maga mögé bújtatva.

-Harry, semmi baj. Nem fog bántani.-nyugtattam meg aggódó testvéremet

Így kissé nyugodtabban állt el utamból.

-Már az erdőből lehetett érezni a vér szagot.-tűrte el nyakamtól a hajamat Damon. - Ki tette ezt?-kérdezte kissé feszülten 

Mintha neki is fájna az, ami velem történt.

-Nem számít.-válaszoltam- Stef itthon van?-tereltem a témát 

Elégedetlenül sóhajtott fejét csóválva. Tekintete rosszalló volt. Nem tetszett neki, hogy nem mondtam el. Hát sajnálom. Nem fogom beköpni Zaynt, mert nem az ő hibája és nem hagyom, hogy miattam bárki is szemrehányást tegyen neki. Damon felszaladt az emeletre, majd pillanatokon belűl vissza is tért hozzánk. Mögötte pedig megjelent Stefan a lépcsőn. Egyből észrevette sebemet. Kérdő tekintetei sújtottak le rám. 

-Nem tudom begyógyítani.-vágtam rá

Szólásra nyitotta száját de Harry beelőzte.

-Nem mondja el ki volt!-nézett rám szemrehányóan 

Csak úgy tettem mintha észre sem venném!
-Gyere velem.-mondta Stef, majd elindult az emeletre
A 2 srácot megkérte, hogy maradjanak kint, hagyjanak magunkra. Bementünk a szobájába. Bezárta az ajtót is, bár tudtuk nagyon jól mindketten, hogy hallanak mindent így is. Egy ajtó nekik nem okoz akadályt. Leültem az asztalához és figyeltem, amint valamit keresgél az egyik fiókjában. előszedett egy papírlapot és 2 tollat, majd elém helyezte leülve.

"Most haraptak meg először?"-írta le kérdését 

Okos! Így nem tudnak rájönni mit beszéltünk, hisz egyikünk fejébe sem látnak  bele, mivel varázslók vagyunk, és a papírt meg megsemmisítjük, amint végeztünk.

"Nem."-véstem papírra válaszom

"Ugyan az a vámpír tette, mint legelőször?"-kérdezett ismét

Csak bólintottam.

"Mikor legelőször megharap egy vámpír egy varázslót egyfajta kötelék jön létre köztük, de ez megszakítható, ha többet nem mélyeszti belé szemfogait. Azzal,hogy újra ivott belőled csak megerősítette ezt a bizonyos köteléket. Idővel begyógyul a seb, de a helye örökre ott marad amolyan jel ként. Mintha megjelölt volna".-fejtette ki részletesebben 

"De valahogy csak meg lehet szakítani a köteléket!!"-reménykedtem

"Sajnos nem tudom! Nem találkoztam még ilyen esettel ezelőtt, de ígérem utána járok!"-írta le 

Idegesen dobtam le az asztalra a tollat, majd arcomat dörzsölgettem. nem hiszem el! Niallnek igaza volt! A könnyek csípni kezdték szemeim, de nem engedhettem, hogy utat törjenek maguknak. Nem lehettem gyenge! 

-Bejöhettek.motyogtam tenyerembe a srácoknak szánva az üzenetet 

Tudtam, hogy úgy is hallják, hisz nyilvánvalóan hallgatóztak. Stef összegyűrte a papírt majd a kandallóban lobogó tűzcsóvák közé hajította, megsemmisítve mindazt amiről szó volt. egy biztos, ezért hálás vagyok neki. Harry látva kiborulásom, karjai közé zárt.Hajamba puszilt nyugtatva.

-Gondolom nem fogod elmondani.-motyogta 

Bólogattam egyetértően. Eszemben sincs neki elmondani! Akkora balhé lenne belőle, hogy még szerintem a vámpírtanács is hallaná. Megköszöntem mindent Damnnek és Stefannak, majd bátyámmal hazamentünk. Mikor hazaértem, nem törődtem senkivel sem. Egyenesen a fürdőbe mentem, előszedve az elsősegélydobozt. Kikerestem egy kis gézt, majd leragasztottam vele a sebet, hogy ne legyen ilyen szabadon. Mert hát nem túl biztonságos így 5 vámpírral egy házban. Ráengedtem a hajam, hogy kissé takarja legalább. Elindultam kifelé a fürdőből, mikor nekiütköztem valakinek. Amint felpillantottam szívembe nyilallt a fájdalom. ugyan akkor értetlen is volt számomra tette.
-Ne haragudj.-motyogtam a csempét bámulva
Óvatosan elsimította hajamat nyakamról, felfedve a gézt. Először megijedtem, hogy nem tudja kontrollálni magát, de felpillantva rá aggodalmat véltem felfedezni tekintetében. Már tudtam, hogy nincs mitől félnem. Nem tudna bántani, nem lenne rá képes.

-Mit mondott Salvatore?-kérdezte ridegen, még is mintha aggódna
-Honnan....? Harry!- döbbentem rá, hogy honnan tudja.- Idővel begyógyul.-mondtam majd újra a csempét néztem
-Jó éjt.-tűnt el hirtelen
-Jó éjt.-motyogtam magamnak
Tudtam, hogy úgy is hallja. Annyira fáj, hogy elveszítettem...., de már nem tudok mit tenni. Nem tudok többé küzdeni...Nincs értelme! nem tudok küzdeni a kötelék ellen sem, de nem is fogom hagyni, hogy ez bármin is változtasson! Nem érzek semmi érzelmi kötöttséget, hiába mondják. De talán még is az a legjobb, ha elkerülöm. A szobámba mentem, majd befeküdtem az ágyamba magamhoz szorítva egy párnát. Igen, küzdöttem a sírás ellen. Folyamatosan forgolódtam, próbáltam elaludni, de sehogy sem ment. Gyomrom jelezte, hogy enni kéne valamit. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt. Mikor leértem összeszorult a szívem. Bár ne mentem volna le inkább..... Iszonyatos volt végignézni, ahogy Niall a szőke vámpírcsajjal összetapadva matatnak egymás szájában. Összeszorult a torkom, nem kaptam levegőt. Pulzusom szinte a plafont verte. Várakozó könnyeim előtörtek, vízesésként szántva arcomat. Kirontottam az ajtón, berohanva az erdőbe... nem törődtem semmivel. Az sem érdekelt, hogy éjszaka van, tele veszélyesebbnél veszélyesebb lényekkel....