~Talán igazad volt....

Sziasztok! Tudom nagyon rég volt rész, és ez sem túl nagy szám, de ismét elkezdődött a suli a hajtás és egyedül nem bírom. nem szeretném abbahagyni épp ezért keresek társírót.. Ha valaki szeretne segíteni vagy tud olyan embert, aki szívesen írna , akkor szóljatok kérlek. Emellett megpróbálok minden héten hozni legalább egy részt... remélem elmondjátok véleményeteket ;) 
Puszi: Ella 

~1 hónappal később~

~Ella~

Szerencsére minden gondmentesen zajlott. Mikor megérkeztünk Londonba a srácok már vártak minket a reptéren. Nagyon örülök, hogy végleg ideköltözöm. Többé nem kell távol lennem sem a bátyámtól, sem Nialltől, sem a többiektől. Olyanok lettünk, mint egy nagy család. Liam úgy viselkedik, mintha ő lenne az apa, én pedig bevallom kicsit anyáskodó vagyok a többiekkel szemben. És igen vitázni is szoktunk Liammel, mint a rossz házasok. De persze utána csak nevetünk az egészen. Jelenleg a kanapén ülve nézünk egy filmet, mi a fiúk szerint horror de szerintem nem az. Valahogy már hozzászoktam az ijesztő dolgokhoz, hiszen a bátyám és a szerelmem is vámpír, sőt a srácok is mind azok. A legjobb barátaim (Damon és Stefan) szintén vámpírok. Én magam pedig varázsló vagyok. Nos igen. Miután véglegesen befejeztük a költözést Stefannel befejeztük a varázslóképzést Így már teljes körű varázslónak mondhatom magam. Nagyobb az erőm, mint valaha volt és rengeteg mindenre vagyok képes. Így már meg is tudom védeni magam, ha kell. De inkább ne kelljen. Annyi zűrön mentünk már keresztül és ez az elmúlt hónap pedig csendes volt. Nagyon is. De ennek csak örülünk.

Este elbúcsúztam Nialltől, majd aludni mentem, ugyan is ők elmennek éjszakára vadászni. Lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba és álomra hajtotta a fejem. Nem tudom mennyit aludhattam, de megébredtem egy érintésre.
-Zayn? -lepődtem meg
-Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.-simított végig arcomon
-Semmi baj.-mosolyodtam el, majd szememet dörzsölve felültem az ágyon. Te nem mentél!-kérdeztem 

-Nem. Maradtam, hogy vigyázzak rád!-mosolydott el

-Nem lesz bajod, hoy nem táplálkozol?-kérdeztem aggodalmasan 

-Ne aggódj miattam. Jól vagyok.-simogatta meg
Bebújt mellém a takaróm alá , majd átkarolva engem, a mellkasára húzott. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd újra lehunytam szemeimet, mert álmos voltam. És szép lassan így el is aludtam. Már csak reggel keltem fel, de Zayn már nem volt mellettem. Kiabálás zaja ütötte meg fülemet. A hang irányába siettem. Zayn és Niall veszekedtek. De nem értettem tisztán, hogy min. Mire a lépcsőhöz értem Niall elviharzott. Értetlenül baktattam le a lépcsőn. Bátyám boldogan köszöntött, majd karjaiba zárt szorosan hajamba puszilva.
-Jó reggelt.-köszöntöttek a többiek
-Nektek is.-mondtam.- Mi volt ez a kiabálás?-kérdeztem rá
-Zayn és Niall összekaptak.-mondta Louis
-Min?-értetlenkedtem
-Öömmm, Niall kiakadt, mikor tegnap hazaért és Zaynnel talált.-mondta Harry
-De hát csak aludtam! Nem értem ezen mit kell kiakadni!!-mentem ki a konyhába
Elkészítettem magamnak a reggelim, majd elfogyasztottam és rendet raktam magam után. Vártam, hogy Niall visszaérjen és beszélhessek vele. Felmentem a szobámba, majd az ágyra fekve vettem kezembe egy varázsigés könyvet, mit még Stef adott. Azt kezdtem el olvasgatni, hogy tanuljak pár új varázsigét. Inkább önvédelmes igéket olvasgattam. Nem sokkal később azt ajtóm kinyílt, majd Zayn lépett be rajta. Csak csendben ledőlt mellém az ágyra és nézte, hogy mit olvasgatok. Mikor meguntam letettem a könyvet és visszadőltem a fekete hajú srác mellé. Csak csendben feküdtünk és bámultuk a plafont. Zayn elkezdett köhögni. Szeme feketévé válozott. Szemfogai előtüremkedtek rejtekükből. Arca erekkel díszített lett.

-Hey mi a baj?-kérdeztem rémülten, mikor már nem köhögött

-Csak nem ettem és a szervezetem így reagál.-magyarázta

-Akkor igyál belőlem,hisz miattam nem mentél tegnap.-mondtam 

-Mi!? Normális vagy?!-patt-pattant fel mellőlem .- A múltkor is majdnem megöltelek!!-akadt ki

-Akkor nem voltál önmagad!- közeledtem hozzá míg a falnak nem dőlt 

-Most sem vagyok az....-mondta halkan 

-Hogy érted ezt?-értetlenkedtem

-Olyasmit akarok, amit nem lehet. És olyasmit csináltam, mivel aláírtam a saját fejemre kitűzött vérdíjat.-nézett a szemembe

Értetlen tekintetem látva hirtelen fordított helyzetünkön és a falnak döltve nézett rám. Alig pár centiméter távolság tátongott közöttünk. Szinte éreztem ajkai érintését. Tekintete ében fekete színben pompázott. Még is látszott benne a vágy, a félelem, a kéj, a szenvedély....

-Beleszerettem a legjobb haverom barátnőjébe...-motyogta

Ledöbbentem. Most vagy Eleanorról van szó vagy rólam. De inkább az utolsó, hisz utálják egymást. Úristen! De hogyan? Hisz már megtörtént a bevésődés Niall és köztem. Vele nem lehet!! Talán csak, most ezt érzi és pár nap múlva majd megváltozik... Ismét köhögni kezdett. Kezdte elveszíteni önkontrollját. Arcát megfogva magam felé irányítottam tekintetét. 

-Zayn ! Innod kell!-könyörögtem neki 

Nem fogom végignézni, ahogy meghal miattam! Nem hagyom! 

-Nem fogok tudni leállni értsd meg!-szorított a falnak 

-Bízom benned!-néztem szemébe 

Lassan nyakamhoz hajolt. Ajkai gyengéden érintették a puha bőrt. Lágy puszit hintett, majd nagyot sóhajtott.

-Sajnálom.-suttogta 

Gyengéden mélyesztette belém szemfogait. Fájt, de tűrhető volt. Szemeimet behunytam. Zayn átölelte derekamat teljesen magához szorítva. De gyengéd és óvatos volt, nehogy összezúzzon. Valahol még élveztem is... Érződött ahogy visszanyeri erejét, én pedig egyre gyengültem. Egy pillanatra megállt, kihúzta szemfogait nyakamból. Azt hittem ennyi volt. Hogy tényleg ilyen jó önkotrollja van, de tévedtem! Ismét nyakamba mélyesztette fogait. Még jobban magához ölelt. Egye jobban gyengültem. Minden egyes korttyal csak gyengébb lettem. Szinte már csak ő tartott. Megpróbáltam eltolni, de nem ment.

-Zayn!-szóltam neki erőtlenül, de csak mohóbban itta vörös véremet

Az ajtó hirtelen kivágódott. Zaynt lerántotta rólam megmentőm, majd torkánál fogva a földre vágta. Lábam nem bírták tartani testem súlyát. Szolgálatot felmonva rogytam a padlóra. Kezeimmel támaszkodtam. Láttam, amint Zayn a padlón fekve tűri, ahogy Niall behúz neki.

-Niall, hagyd! Nem az ő hibája.-mondtam erőtlenül,

-Dehogy nem!-válaszolta vicsoríta 

Szemfogai ijesztően virítottak ajkai közt. Gyönyörű égszínkék szemei, most sötéten világítottak, mint egy háborgó tenger...

-Én mondtam neki, hogy igyon belőlem...-motyogtam erőlködve 

Niall hirtelen ledermedt. Zayn az alkalmat kihasználva eltűnt. Niall maga elé bámult mozdulatalnul. Mintha egy világ omlott volna össze benne. Nem értem őt. Hirtelen eltünt. Azt hittem, hogy csak úgy itthagyott. Fel akartam állni a földről, de nem sikerült. Két kar emelt fel,majd az ágyra helyezett. Niall!! Visszajött. Egy nedves ronggyal kezdte el tisztogatni nyakamat. Arcát erek díszítették. Persze,  neki sem könnyű tartóztatnia magát, hisz ő a legfiatalabb. Tekintete ugyan sötét volt, még is tökéletesen látszottak előtörni készülő könyei. Rosszul éreztem agam a történtek miatt. Pedig szerintem nincs rá okom. Nem értem miért van ennyire kiakadva. Én mondtam, hogy igyon, mert miattam került ilyen rossz állapotba és szerettem volna segíteni neki. Nem tudom most mit csinálak. Nem merek hozzán szólni. Szerintem haragszik rám és nem lenne jó, ha mégjobban felidegesíteném. De muszáj megbeszélnem vele ezt. Nem akarom emiatt elveszíteni.

-Niall én....

-Ne magyarázkodj!- szakított félbe.

Befejezte nyakam tisztogatását és elvitte a véres anyagot. Mikor visszatért csak az ajtóig jött már. Nagyon nem tetszett ez nekem. Rosszat sejtet. 

-Talán igazad volt. Nekünk már nincs közös jövőnk....-mondta ki remegő hangon, majd eltűnt