~Zayn~
Nem tudom felfogni, hogy történhetett ez!! Mi a francot művelhetett velem ez a boszorka?! Sosem tennék ilyet önszántamból, hiszen Ellát szeretem! Idegesen kapkodtam fel ruháimat, míg a boszi csak fejét fogva feküdt az ágyon.
-Zayn.-szólalt fel halkan, de nem vettem tudomást róla.- Zayn!-emelte fel hangját
-Mi van?!-kérdeztem vissza idegesen
-Meg kéne ezt beszélnünk.-halkult el
-Nincs mit ezen megbeszélni! Nem tudom, milyen boszorkányságot használtál, de hatásos volt! Csak, hogy tudd! Önszántamból sosem lennék képes erre! Undorodom tőled és magamtól is!.-kiabáltam vele
Elgondolkodott szavaimon, majd sebesen öltözni kezdett ő is. Amilyen gyorsan csak tudtam, leléptem! Undorító ez az egész, ami történt! Hazaérve csak felrohantam a szobámba , nem törődve egyikőjükkel sem , kik a nappaliban ültek. Magamra zártam az ajtót, s bevágódtam az ágyba.
-Zayn.-szólalt fel halkan, de nem vettem tudomást róla.- Zayn!-emelte fel hangját
-Mi van?!-kérdeztem vissza idegesen
-Meg kéne ezt beszélnünk.-halkult el
-Nincs mit ezen megbeszélni! Nem tudom, milyen boszorkányságot használtál, de hatásos volt! Csak, hogy tudd! Önszántamból sosem lennék képes erre! Undorodom tőled és magamtól is!.-kiabáltam vele
Elgondolkodott szavaimon, majd sebesen öltözni kezdett ő is. Amilyen gyorsan csak tudtam, leléptem! Undorító ez az egész, ami történt! Hazaérve csak felrohantam a szobámba , nem törődve egyikőjükkel sem , kik a nappaliban ültek. Magamra zártam az ajtót, s bevágódtam az ágyba.
~Angel~
Igaza van Zaynnek! Tényleg valami varázslat állhat a dolog mögött, csak, hogy nem általam! Én sem értem, hogy mi vezérelt és, hogy lehettem képes erre!! Hiszen én Lukeot ő pedig a húgomat szereti! Várjunk! AZ ijesztő gyerek az erdőből! Hisz én nem csináltam semmit, Zayn pedig vámpír! Úristen! Képes voltam egy vérszívóval összeállni?! Egyre jobb!! Mit sem törődve az ideges szemfogassal felkaptam ruháim, s vissza rohantam oda, ahol találkoztam a hátborzongató sráccal. Keresőigét használva követtem a fénycsíkot, mely útját jelezte, mi elvezetett egészen egy házig. Szó szerint berontottam a házba , s egyből bele is ütköztem.
-Mi a francot műveltél velem?!-tértem egyből a lényegre
-Neked is szia- Teát?- emelte fel bögréjét mi a kezében volt
-Ne szórakozz! Mi a francot csináltál?!-kiabáltam
-Ááá szóval hatásos volt.-nevetett fel
Majd arcom láttán komolyra váltott. Legalább is megpróbált. Kontroll alatt tartottam dühöm, nehogy még kinyírjam a végén! Bár most , hogy így kigondoltam nem is olyan rossz ötlet!
-Csak egy egyszerű csábító varázslat volt. Túl nagy a csend a vérszívóknál és ideje már egy kicsi port kavarni.- ült le a kanapéra teljes nyugodtsággal
-Hogy te mekkora szemét vagy!!-rohantam ki a házból
Vacilláltam, hogy hová is menjek! Szólnom kell a vérszívónak, hogy nem az én hibám volt, de úgy, hogy se Ella,m se Luke ne tudja meg! Tisztáznunk kell ezt az egészet! A ház felé vettem az irányt....
~Ella~
Mikor hazaértem az erdőből Niall is itthon volt már. Hozzám sietett azonban mellkasára helyezve kezem megakadályoztam ölelését. Most nem fog megpuhítani ezzel. Tekintete fájdalommal telve csillogott, de ez most nem hatott meg.
-Ella....-motyogta halkan
-Tudod Niall nem elmenekülni kéne egy egy probléma elől hanem szembe nézni vele.-fontam össze karjaim mellem alatt
-De tudod, jó lenne velünk is megosztani néha a terveidet.-szállt vitába
Igaza volt....részben. De nekem is.
-El akartam mondani, csak Angel beelőzött.-magyarázkodtam
-Ki a franc ez a csaj, hogy ilyen könnyen elszakít tőlünk?!-kérdezte kezeit ökölbe szorítva
Na ennek nem lesz jó vége! Szemei lassan sötétültek el. Éreztem, hogy egyre idegesebb. Hülye bevésődés!
-A nővérem! Jobban mondva a féltestvérem.-motyogtam halkan .- Közös az apánk, aki mellesleg elrabolt minket.-idéztem fel az emléket mi könnyet csalt szemeimbe
Kezemmel gyorsan töröltem le arcomról gyengeségem jelét, s próbáltam erős maradni továbbra is. Mindenki csak döbbenten, s síri csendben nézett rám.
-De akkor sem mehetsz el vele csak így!-szállt vitába Harry is
-Hagyjuk ezt most jó?! Nincs kedvem ehhez!-remegett meg hangom
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem. Kikerülve őket visszavonultam a saját szobámba. Nagyon reméltem, hogy nem jönnek utánam. Nem vagyok kíváncsi most egyikőjükre sem. Magányra vágyom és ezt tartsák tiszteletben! Nem értem őket! Felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, hogy mi jó nekem és mi nem! Nincs joguk beleszólni döntésembe,s nem tartozom nekik elszámolással sem! Ha el akarok menni Angellel akkor el megyek.
Gyomrom korgása jelezte, hogy ideje lenne ennem is valamit. Lecammogtam a konyhába , át a nappali nem törődve a srácokkal. Elkészítettem magamnak egy szendvicset majd vissza indultam, azonban a nappaliban megtorpantam. Zayn viharzott el mellettem megijesztve engem ezzel. Majdnem elejtettem a tányért, de szerencsére jó volt a reflexem. A többiek is csak értetlenül néztek utána. Lettem kezemből a tányért s utána indultam, azonban Niall megakadályozott.
-Ella!-fogta meg kezem
-Mi az?-fordultam meg
Valójában nagyon is jól tudtam mi baja! Féltékeny, hogy Zayn után akarok menni, de jelen pillanatban egy cseppet sem érdekel, hogyan érinti őt ez. Mint már említettem szabad akaratom van és azt csinálok amit akarok! Elhúztam karom Niall kezei közül s hátat fordítva neki folytattam utamat Zayn szobája felé. Azonban ajtaja kulcsra volt zárva. Aprót kopogtam, de nem érkezett semmi válasz.
-Zayn, én vagyok az.-motyogtam halkan
Nem számítottam változásra így meglepetésként ért a zár kattanása. Zayn kinyitotta az ajtót, majd ugyan úgy visszazárta utánam. Velem szemben állt meg, s egyenesen tekintetembe mélyedt. Arca megtörtséget sugárzott, s szemei csillogtak, mintha a sírás kerülgetné. Még sosem láttam ilyennek! Valójában még sírni sem láttam őt. Látványa egy tőrszúrással ért fel szívemben. Kezemet lassan emeltem arcához végigsimítva borostáján. Karját derekamra helyezve húzott magához közelebb. Egyikünk sem szólalt meg , de nem éreztem hiányát. Ez a csend tökéletesen elmondott mindent. Én legbelül sikítozok, ő pedig zokog. De a felszín teljesen mást mutat. Azt amit szeretnénk, hogy a többiek lássanak. Nem tudom, hogy miért , de egyre közelebb érzem magam Zaynhez és egyre távolodom Nialltől. Zaynnel annyira egyszerűbb minden, ő nem fordít hátat a problémáknak, nem menekül el előlük. Szembe néz velük, s megoldja őket, ellenben Niallel. Azt hiszi attól, hogy elrohan és fut egy kört, minden helyre jön. Hát baromira nem! Azt gondolja, hogy csak mert együtt vagyunk , ő irányíthatja az életem, pedig nem! Vagy is magam sem tudom, hogy mi van köztünk egész pontosan. Észbe kapva elléptem Zayntől hátrálva egyet.Nem lenne helyes ez így , főleg míg nem tisztáztuk a dolgokat Niallel. Akár mennyire is vonzódom Zaynhez, nem lennék képes csak úgy otthagyni Niallt. Hisz' szeretem, és ő volt mindig az , aki mellettem volt, még ha nem is engedtem , ő akkor sem tántorított. Mindig támogatott. Túl sokat és túl keményen küzdöttünk már a szerelmünkét, hogy csak így eldobjuk.
-Ne haragudj.-lépett hátrébb Zayn is
-Ne kérj bocsánatot, Nem történt semmi.-húztam mosolyra ajkaim , majd helyet foglaltam az ágyán - Legalább is velem nem, de valami történhetett Angellel, hogy ilyen ideges vagy. Jól gondolom?-kérdeztem rá
Idegesen dörzsölte meg arcát, majd levetette magát mellém az ágyra. Nagyot sóhajtott, majd szólásra nyitotta száját, azonban az ajtó megakadályozta. Valaki megpróbált bejönni csak nem járt sikerrel. Mindketten odakaptuk fejünket, majd Zayn felkelt mellőlem , s kinyitotta azt. Szemei kétszeresére nyíltak vendége láttán , akár csak az enyémek. Angel?!
-Nem az én hibám volt! Nem tőlem volt a varázslat, hanem egy hátborzongató sráctól, akivel előtte találkoztam az erdőben!-kezdett egyből mentegetőzni észre sem véve engem
-Pofa be és húzz innen! Nem voltam elég világos?! -kiabált Zayn
-Hééy!-szálltam én is vitába. -Zayn ne beszélj így vele!-léptem mellé
Nővérem lefehéredett amint meglátott engem. Mi folyik itt?! Most már érdekel!
-Már megint őt véded! Ki a franc ez , hogy ennyire pártfogolod?!-kiabált velem is
Megijesztett. Szemei ében feketék voltak, s szinte szikrákat szórtak úgy forrt a dühtől.
-Ő a féltestvérem Zayn!-mondtam halkan
-Atya úristen!-sápadt el ő is fejét fogja .- Így még jobb!-nevettet fel keserűen - És te mindvégig tudtad?-fordult Angel felé
Ő csak aprót bólintott. Angel szemei könnyel teltek meg, majd elrohant! Apám, hogy itt mindenki hogy tud futni! Zayn kezét megfogva utána indultam, azonban visszahúzott.
-Nem Zayn! Te is jössz! Tudni akarom mi történt köztetek és miért viselkedtek így! -húztam magam után
Most már én is ideges vagyok! És hajt a kíváncsiság, hogy mi történhetett köztük. Sehogy sem áll össze a kép számomra. Zayn megtorpant jelezve, hogy ő nem akar jönni, de elég volt egy mérges pillantás, s megindult utánam. Jobban mondva húztam magam után kezénél fogva. A nappalin át vágva Niall ismét megállított minket , hogy még is hova megyünk....Nem kell neki mindenről tudni. Dolgunk van , csak ennyit mondtam neki, s le is ráztam. Az erdőben értem utol nővérem, ki kifulladva támaszkodott a térdén, s szőke barátja is vele volt. Luke megérezte érkezésünk így felénk fordult, s szólt Angelnek is. A lány ledermedt mikor meglátott minket.
-Ella.-motyogta halkan
-Tudni szeretném, hogy mi történt miután én hazamentem.-fontam össze karomat magam előtt
Egyikőjük sem akart válaszolni. Néma csendben álltak , mint két szerencsétlen. Hiába néztem felváltva nővéremre, s Zaynre.
-Mi történt? Le vagyok maradva.-törte meg a csendet Luke
-Ezt szeretném én is tudni!-néztem Zaynre ki továbbra sem szándékozott megszólalni
-Zayn és én.....lefeküdtünk.-mondta ki végül Angel
Szavai tőrt döftek szívembe, s lélegzetem is elakadt. Szemeim kétszeresére nyíltak. Erősen próbáltam visszatartani könnyeimet , de nem sikerült. Szabad utat törtek maguknak leszáguldva arcomon.
-Ella.-próbált megérinteni Zayn de nem engedtem
-Ne érj hozzám!-kiáltottam rá , s Luke mellé léptem
Ő is épp oly döbbents, s megsebzett volt, mint én.
-Ella én....-szólalt volna meg Angel, de szavába vágtam
-NEM ÉRDEKEL!-rivalltam rá is
Tombolt bennem a düh és a csalódottság, s már féltem, hogy kitörök. De sikerült ezt kordában tartanom. Nem úgy mint Lukenak. Egy szempillantás alatt átváltozott s nekirontott Zaynnek, kit oly hirtelen ért a támadás, hogy védekezni sem tudott. Így könnyedén a földre került.....
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem. Kikerülve őket visszavonultam a saját szobámba. Nagyon reméltem, hogy nem jönnek utánam. Nem vagyok kíváncsi most egyikőjükre sem. Magányra vágyom és ezt tartsák tiszteletben! Nem értem őket! Felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, hogy mi jó nekem és mi nem! Nincs joguk beleszólni döntésembe,s nem tartozom nekik elszámolással sem! Ha el akarok menni Angellel akkor el megyek.
Gyomrom korgása jelezte, hogy ideje lenne ennem is valamit. Lecammogtam a konyhába , át a nappali nem törődve a srácokkal. Elkészítettem magamnak egy szendvicset majd vissza indultam, azonban a nappaliban megtorpantam. Zayn viharzott el mellettem megijesztve engem ezzel. Majdnem elejtettem a tányért, de szerencsére jó volt a reflexem. A többiek is csak értetlenül néztek utána. Lettem kezemből a tányért s utána indultam, azonban Niall megakadályozott.
-Ella!-fogta meg kezem
-Mi az?-fordultam meg
Valójában nagyon is jól tudtam mi baja! Féltékeny, hogy Zayn után akarok menni, de jelen pillanatban egy cseppet sem érdekel, hogyan érinti őt ez. Mint már említettem szabad akaratom van és azt csinálok amit akarok! Elhúztam karom Niall kezei közül s hátat fordítva neki folytattam utamat Zayn szobája felé. Azonban ajtaja kulcsra volt zárva. Aprót kopogtam, de nem érkezett semmi válasz.
-Zayn, én vagyok az.-motyogtam halkan
Nem számítottam változásra így meglepetésként ért a zár kattanása. Zayn kinyitotta az ajtót, majd ugyan úgy visszazárta utánam. Velem szemben állt meg, s egyenesen tekintetembe mélyedt. Arca megtörtséget sugárzott, s szemei csillogtak, mintha a sírás kerülgetné. Még sosem láttam ilyennek! Valójában még sírni sem láttam őt. Látványa egy tőrszúrással ért fel szívemben. Kezemet lassan emeltem arcához végigsimítva borostáján. Karját derekamra helyezve húzott magához közelebb. Egyikünk sem szólalt meg , de nem éreztem hiányát. Ez a csend tökéletesen elmondott mindent. Én legbelül sikítozok, ő pedig zokog. De a felszín teljesen mást mutat. Azt amit szeretnénk, hogy a többiek lássanak. Nem tudom, hogy miért , de egyre közelebb érzem magam Zaynhez és egyre távolodom Nialltől. Zaynnel annyira egyszerűbb minden, ő nem fordít hátat a problémáknak, nem menekül el előlük. Szembe néz velük, s megoldja őket, ellenben Niallel. Azt hiszi attól, hogy elrohan és fut egy kört, minden helyre jön. Hát baromira nem! Azt gondolja, hogy csak mert együtt vagyunk , ő irányíthatja az életem, pedig nem! Vagy is magam sem tudom, hogy mi van köztünk egész pontosan. Észbe kapva elléptem Zayntől hátrálva egyet.Nem lenne helyes ez így , főleg míg nem tisztáztuk a dolgokat Niallel. Akár mennyire is vonzódom Zaynhez, nem lennék képes csak úgy otthagyni Niallt. Hisz' szeretem, és ő volt mindig az , aki mellettem volt, még ha nem is engedtem , ő akkor sem tántorított. Mindig támogatott. Túl sokat és túl keményen küzdöttünk már a szerelmünkét, hogy csak így eldobjuk.
-Ne haragudj.-lépett hátrébb Zayn is
-Ne kérj bocsánatot, Nem történt semmi.-húztam mosolyra ajkaim , majd helyet foglaltam az ágyán - Legalább is velem nem, de valami történhetett Angellel, hogy ilyen ideges vagy. Jól gondolom?-kérdeztem rá
Idegesen dörzsölte meg arcát, majd levetette magát mellém az ágyra. Nagyot sóhajtott, majd szólásra nyitotta száját, azonban az ajtó megakadályozta. Valaki megpróbált bejönni csak nem járt sikerrel. Mindketten odakaptuk fejünket, majd Zayn felkelt mellőlem , s kinyitotta azt. Szemei kétszeresére nyíltak vendége láttán , akár csak az enyémek. Angel?!
-Nem az én hibám volt! Nem tőlem volt a varázslat, hanem egy hátborzongató sráctól, akivel előtte találkoztam az erdőben!-kezdett egyből mentegetőzni észre sem véve engem
-Pofa be és húzz innen! Nem voltam elég világos?! -kiabált Zayn
-Hééy!-szálltam én is vitába. -Zayn ne beszélj így vele!-léptem mellé
Nővérem lefehéredett amint meglátott engem. Mi folyik itt?! Most már érdekel!
-Már megint őt véded! Ki a franc ez , hogy ennyire pártfogolod?!-kiabált velem is
Megijesztett. Szemei ében feketék voltak, s szinte szikrákat szórtak úgy forrt a dühtől.
-Ő a féltestvérem Zayn!-mondtam halkan
-Atya úristen!-sápadt el ő is fejét fogja .- Így még jobb!-nevettet fel keserűen - És te mindvégig tudtad?-fordult Angel felé
Ő csak aprót bólintott. Angel szemei könnyel teltek meg, majd elrohant! Apám, hogy itt mindenki hogy tud futni! Zayn kezét megfogva utána indultam, azonban visszahúzott.
-Nem Zayn! Te is jössz! Tudni akarom mi történt köztetek és miért viselkedtek így! -húztam magam után
Most már én is ideges vagyok! És hajt a kíváncsiság, hogy mi történhetett köztük. Sehogy sem áll össze a kép számomra. Zayn megtorpant jelezve, hogy ő nem akar jönni, de elég volt egy mérges pillantás, s megindult utánam. Jobban mondva húztam magam után kezénél fogva. A nappalin át vágva Niall ismét megállított minket , hogy még is hova megyünk....Nem kell neki mindenről tudni. Dolgunk van , csak ennyit mondtam neki, s le is ráztam. Az erdőben értem utol nővérem, ki kifulladva támaszkodott a térdén, s szőke barátja is vele volt. Luke megérezte érkezésünk így felénk fordult, s szólt Angelnek is. A lány ledermedt mikor meglátott minket.
-Ella.-motyogta halkan
-Tudni szeretném, hogy mi történt miután én hazamentem.-fontam össze karomat magam előtt
Egyikőjük sem akart válaszolni. Néma csendben álltak , mint két szerencsétlen. Hiába néztem felváltva nővéremre, s Zaynre.
-Mi történt? Le vagyok maradva.-törte meg a csendet Luke
-Ezt szeretném én is tudni!-néztem Zaynre ki továbbra sem szándékozott megszólalni
-Zayn és én.....lefeküdtünk.-mondta ki végül Angel
Szavai tőrt döftek szívembe, s lélegzetem is elakadt. Szemeim kétszeresére nyíltak. Erősen próbáltam visszatartani könnyeimet , de nem sikerült. Szabad utat törtek maguknak leszáguldva arcomon.
-Ella.-próbált megérinteni Zayn de nem engedtem
-Ne érj hozzám!-kiáltottam rá , s Luke mellé léptem
Ő is épp oly döbbents, s megsebzett volt, mint én.
-Ella én....-szólalt volna meg Angel, de szavába vágtam
-NEM ÉRDEKEL!-rivalltam rá is
Tombolt bennem a düh és a csalódottság, s már féltem, hogy kitörök. De sikerült ezt kordában tartanom. Nem úgy mint Lukenak. Egy szempillantás alatt átváltozott s nekirontott Zaynnek, kit oly hirtelen ért a támadás, hogy védekezni sem tudott. Így könnyedén a földre került.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése