~El kell engednem...

Sziasztok! Kissé szomorú vagyok, mert nem kapok visszajelzést, s ez így olyan, mintha magamnak írnám. Kérlek,ha szeretnétek folytatást hagyjatok nyomot magatok után..
Puszi: ~Ella

~Ella~

Bármennyire is dúlt bennem a harag Zayn iránt, nem hagyhattam , hogy baja essen. S mivel Angel annyira le volt döbbenve, hogy mozdulni sem bírt, nekem kellett közbe lépnem. Erőmet használva sikeresen leállítottam Lukeot, s Zaynhez indultam, hogy felsegítsem. Hirtelen a földre kerültem, s Luke vicsorított rám. Próbált megharapni, s mivel jóval erősebb volt nálam , majdnem sikerült is neki, de szerencsére hamarabb reagáltam rá varázserőmmel, s sikeresen lelöktem magamról. Zayn segíteni akart felkelni a földről, de nem hagytam neki. Nem akarom, hogy hozzám érjen! Luke újra támadni akart, de egy erőmezőt alakítottam ki köré, ami nem engedte tovább. Próbálkozott folyamatosan kitörni onnan, s minden egyes támadásánál egyre jobban gyengültem, de nem engedhettem el, míg le nem nyugszik.Még baja esik valakinek a végén. Közelebb lépdeltem hozzá,s bár lábaim már remegtem akkor sem hagytam abba a varázslatot. Ahogy közeledtem az erőmező úgy zsugorodott Luke körül, s egyre kisebb tere volt mozogni , míg végül megmozdulni sem tudott, s vissza változott. Ebben a pillanatban szűnt meg körülötte a mező, s egyszerre hullottunk térdre egymással szembe. Zayn segíteni akart felkelni, de nem kértem segítségéből. 

-Hagyj!-rivalltam rá , s könnyek szöktek szemembe ismét 

Luke erőt vett magán, s derekamat átölelve segített fel a földről. 

-Ne haragudj Ella, elvesztettem a fejem.-kért bocsánatot 

Szemei megbánást s tömérdek fájdalmat tükrözött. De nem tudtam rá haragudni. Hisz tudtam, hogy nem akarta, csak elveszítette a fejét, s valahol az én hibám, hisz én provokáltam ki ezt, azzal, hogy megtámadtam. 

-Semmi baj, valahol én is hibás vagyok.-motyogtam, majd elengedtem 

Nővérem felé fordultam, ki végre megmozdult, s hozzánk futott. Gondolom nem sokszor volt még ilyen harcban része, sem veszélyes helyzetekben , ezért sokkolhatták a történtek. 

-Mikor indulunk Holmes Chapelbe?-kérdeztem 

Zavartan dadogta el a választ, s miután én megkaptam azt haza indultam. Nem foglalkoztam Zaynnel, s azzal sem , hogy mind próbált szóra bírni és megállás nélkül csak járt a szája, amivel már az agyamra ment! Nem bírja felfogni, hogy nem vagyok rá kíváncsi ?! Nem érdekel a története! Nem érdekel, hogy miért feküdt le a testvéremmel! Nem érdekel már semmi, ami vele kapcsolatos! Látni sem akarom! Csak az idegesít ebben az egészben, hogy ez nekem fáj! Nem értem miért?! Nem akarom ezt! Nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm is legyen hozzá, kötelék ide vagy oda! Igen fontos volt számomra eddig, s magam sem tudom megmagyarázni, hogy mit éreztem iránta, de ezek tudtán, mindez már a múlté! Gondolataim világából erősen ölelő karja zökkentett ki. Mire feleszméltem már házunk előtt voltunk, s Zayn karjaival ölelt át hátulról, hogy ne mehessek tovább.

-Kérlek hallgass meg! -motyogta hajamba 

-Ne érj hozzám!-kiáltottam rá, s megpróbáltam kiszabadulni karjai közül

Hasztalanul, mert nem szándékozott elengedni, én pedig még ezek ellenére sem vagyok képes bántani őt. Szemeim könnybe lábadtak, s nem küzdöttem tovább, hátha enged szorításán, s majd akkor szabadulok meg tőle. 

-Zayn! Eressz el!-kiáltottam rá dühösen bár hangom megremegett 

Hitelen előttünk termett Niall, s Harry is, mire Zayn azonnal elengedett. 

-Mi folyik itt?!-kérdezte dühösen Niall 

Nem voltam kíváncsi az ő drámájára sem így nem törődve egyikükkel sem, felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót. Nem sírtam , pedig torkom szakadtából képes lettem volna üvölteni, még is erősebbnek tartottam magam ennél, s inkább bőröndömet előszedve kezdtem pakolni bele, ugyan is holnap indulunk Angellel.

~Harry~

Mikor meghallottam húgom kiáltását habozás nélkül rohantam ki. Mint kiderült Zayn volt a hang okozója. Amint meglátott elengedte Ellát. Nem értem, mi folyik itt.... Ella nem törődve velünk berohant a házba. Niall is itt volt már mellettem. Persze, hisz ő is aggódik Elláért.
-Mi a franc volt ez Malik?! -kérdezte idegesen Niall
-Semmi!-vágta rá majd beindult a házba de elkaptam a karját
-Mit műveltél a húgommal?!-kérdeztem én is türtőztetve magamat
-Az ég világon semmit! És most már hagyjatok!-rántotta ki karját, majd bement
Követtük be a házba mi is, majd én a húgom után indultam. Gondoltam , hogy a szobájában lesz, így hát oda mentem. Tippem jó volt, csak az döbbentett meg , ami éppen csinált. PAKOLT! Minek?!
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Minek tűnik?!-kérdezte cinikusan
Kezét megfogva állítottam le ezt a folyamatot.
-Miért pakolsz?-kérdeztem
-Megyek Holmes Chapelbe, és ne próbálkozz megakadályozni, mert nem fog sikerülni! Eldöntöttem, hogy megyek és egyikőtöknek sincs beleszólási joga!-válaszolta idegesen , majd kezét kiszabadítva folytatta azt, amit abba hagyott
-Igen is van beleszólási jogom, mert a húgom vagy!-szálltam vitába
-Igen, de felnőtt nő vagyok , és nem parancsolhatsz többé nekem! Azt csinálok, amit akarok, és el fogok menni Angellel, ha tetszik, ha nem!-hadarta el
Igaza volt bizonyos dolgokban, de akkor sem mehet el csak így! Féltem...De tudom, hogy képtelen vagyok megakadályozni, hisz makacs, mint az öszvér. Persze ez családi vonás...
-Nem akarlak elveszíteni téged is.-remegett meg hangom
Szavaim hallatán megállt, majd felém fordult. Szemei megtörtséget tükröztek. Tudtam, hogy ez hatással lesz rá.
-Nem veszítesz el, csak máshol leszek.-ölelt át
Szorosan zártam ölelésembe. Rég voltunk már így. Ilyen békességben, ilyen testvéri szeretetben, s ez már nagyon hiányzott, ahogy neki is. Még ha nem is vallja be, tudom, hogy így van. Erősnek mutatja magát, de rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, s tudom, hogy ezek mind megtörték őt. Szüksége van szeretetre, törődésre és biztonságra. Amit itt mind meg is kap, csak ő ezt nem látja be. Mostanában nagyon eltávolodott tőlünk, s ez nem csak az ő hibája. Ha most ellenkezek vele, akkor csak még jobban össze veszünk, s haraggal válunk el. Ezt nem szeretném .El kell engednem... Bízom benne, hogy képes megvédeni magát, s nem keveredik bajba. Hisz ott lesz vele Angel, a nővére. Együtt ők a legerősebb varázslók a világon. Tudom, hogy képes megvédeni magát. De remélem erre nem lesz szüksége.
-Mikor indultok?-szólaltam fel halkan
Meglepetten húzódott el, majd apró mosoly húzódott arcára. Olyan aranyos ilyenkor. Rég láttam már mosolyogni.  Szeretném őt mindig ilyennek látni.
-Ezek szerint elengedsz?-mosolygott még jobban
Aprót bólintottam, s vissza tartottam sóhajomat. Nehéz szívvel, de el kell engednem. Boldogan ölelt magához, majd megkért, hogy segítsek neki pakolni. Eleget tettem kérésének. Legalább addig is vele vagyok. Jó kedve volt, és ez engem is felvidított. De ez csak addig tartott míg be nem jött Niall. Mostanában elég puskaporos a levegő köztük, csak nem értem miért. vagy is de, de akkor sem túl világos nekem ez az egész. Niall túl féltékeny Ellát meg nem érdekli, s ez nincs így jól. Amint megjelent a szöszi, húgom mosolya megszűnt. Ohh apám, ezek olyanok, mint a rossz házasok!
-Beszélhetnénk?-kérdezte halkan a szöszi
-Nincs miről beszélnünk Niall!-pakolt tovább Ella
-Én azt hiszem magatokra hagylak.-indultam ki a szobából , azonban húgom megállított
-Nem Harry! Nem kell elmenned, inkább segíts tovább.-mondta, s visszahúzott
Nagyot sóhajtottam, majd tovább hajtogattam ruháit.
-Még is elmész?-kérdezte Niall remegő hangon
-Igen.-válaszolta szárazon Ella
-És nem tudlak meggyőzni sehogy sem, hogy maradj?-kérdezte reménykedve a szőkeség
-Én is próbálkoztam már.-szóltam közbe, majd észhez kaptam.- Bocsi.-motyogtam
Nincs közöm a kettőjük ügyéhez így nem akarok beleszólni sem.
-Értem-sóhajtott Niall .- De egyet ne felejts el sohasem , kérlek. Mindig szeretni foglak, akármi is történik.-mondta majd kiment
Húgom, szavai hallatán megdermedt, s láttam, amint könnyei ellepik szemét, majd egy szempillantás alatt ugyan úgy el s tűnik ez az érzelmesség belőle. Nagyon furcsa. Máskor már rég Niall nyakába ugrott volna, s egymást nyalnák-falnák, de most...szinte elengedte a füle mellett Niall szavait. Pedig szereti....tudtommal...

~Zayn~

Niallnek mindig bele kell avatkozni! Elegem van már belőle, hogy folyton utánunk járkál és azt lesi mikor mit csinálunk. Ennyire nem bízik a barátnőjében?! Na szép! Ezért is fogja elveszíteni. Ki fog csúszni a kezei közül, és egy igazi balfék lesz, mert hagyni fogja. Nem veszi észre magát. Meg sem érdemli Ellát. Ő egy csodás lány, aki jobbat érdemel ennél. És most nem magamra célzok. Én sem vagyok méltó rá, hogy szeressen, Vagy megbántom, vagy halálra ijesztem. Ez a két opció váltakozik folyamatosan. Mikor már sikerült elérnem, hogy ne féljen tőle, bumm! Megbántottam. És még is, érzem, hogy mellettem sokkal boldogabb és szabadabb lenne, mint Niall mellett! Azonban vissza tartani én sem tudom. Hisz' mind ismerjük. Makacs. Pont mint a bátyja. Ha a fejébe vesz valamit, arról nem lehet lebeszélni, s ha Harrynek és Niallnek sem ment, akkor nekem sem fog. Meg sem próbálom már. Pedig már majdnem sikerül elérnem, hogy maradjon, de jött az a szőke liba és mindent, de mindent elrontott! Nyamvadt boszorkány! 

~Angel~

Csend! Ez az egyetlen ami, most uralkodik felettünk. Luke hozzám sem szól, mióta megtudta mi történt. S nem értem miért. Az is értelmetlen számomra, hogy megtámadta Zaynt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért tette mindezt, s miért nem hajlandó hozzám szólni. 

-Miért támadtad meg Zaynt?-kérdeztem halkan , de elment füle mellettem a kérdésem .- Luke.-szóltam kicsit hangosabban 

Hirtelen a falnak szorított. Kezei erősen tartották csuklómat mozdulatlanná téve engem. Alig pár centiméter választott el minket, s nem tudtam másra figyelni, mint az izzó vörös szempárra. 

Sosem láttam még ilyennek, s ez megrémisztett. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Mi lesz, ha megint elveszti a fejét. Képtelen lennék ártani neki. nem, hogy még harcolni vele. Még most sem vagyok képes ellenkezni vele. Szemei megbabonáznak. szívem hevesen dübörög bordáim között, mintha ki akarna törni onnan. 

-Luke.-suttogtam halkan 

Hangom hallatán magához tért, s hátrébb lépett egyet fejét lehajtva. Csuklómat elengedte.

-Ne haragudj.-motyogta 

Azonban kerülte tekintetem. Egyik kezemmel karjánál fogva húztam közelebb magamhoz, másikkal pedig felém fordítottam arcát, rábírva, hogy a szemembe nézzen. ismét kéken csillogtak íriszei, azonban a szépsége mellett megtörtség és fájdalom is megbújt szemeiben. Nem értem miért.... Hisz nem bántott, ezért nem érezheti rosszul magát...Akkor más oka lehet. De mi? 

-Mi a baj?-simítottam végig borostáján 

-Semmi. Mindegy.-húzta el fejét.- Megyek pakolni.-sietett fel az emeletre 

Szóval nem akarja elmondani. Hát jó. Nem tehetek semmit ellene. nem fogom kényszeríteni, hogy mondja el, s ha majd egyszer úgy gondolja akkor úgy is megosztja velem, mi nyomja a lelkét. De abban igaza van, hogy ideje pakolni...

~Ella~

Szeretek a sötétben sétálni. Szeretem, hogy nem tudom, mi van előttem, hogy a hideg csípi az arcbőröm, hogy engem sem lát senki. Itt egymagam lehetek. Nem vágyom társaságra, csak is egy kis magányra. 2 éve még féltem volna egyedül kint sétálni az erdőben , de mostanra minden megváltozott. Erősebb lettem fizikailag, s most már meg tudom védeni magam. Egyre kevesebb dolog van mi megrémiszt. S egyre több mi vonz. hajt a kíváncsiság, hogy mi minden lakozik még bennem, az erőmben. Ezért is megyek vissza Angellel. Hogy megtudjam mi is pontosan az a sárkánytűz, s mivel jár ez. Azonban ez az utazás is sok mindenben megváltoztatja az életem. Jó ideig távol leszek a bátyámtól, a srácoktól, Nialltől....és Zayntől is. Talán jobb is így. Én magam sem tudom, hogy mit akarok. Úgy érzem, hogy percre percre csak távolodunk egymástól Niallel, s Zayn... Zayn pedig egyre közelebb kerül a szívemhez. Megőrjít, hogy nem tudom eldönteni, mit is érzek valójában, s hogy mindez csak a kötelék miatt van-e vagy sem.  Niall mindig is fontos volt számomra , talán ő a legfontosabb, de jelen pillanatban csak ellenszenvet vált ki belőlem, s ez nem tetszik. Mert szeretem....ahogy Zaynt is. Még is más a két szeretet ami bennem van. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ki felé húz jobban a szívem. de egy biztos! Egyikőjüket el kell engednem...