Heey mindenki! tudom, hogy nagyon soká jött ez a rész, és emiatt el is veszítettem 2 feliratkozót, de annyi minden elennem volt. Apukám kórházba került, nemrég engedték ki, segítenem kell neki, aztán itt a félév zárás, fel kell hoznom a jegyeimet... Na de nem is húzom tovább az időt, have fun! ;)
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után ;)
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után ;)
~Ella~
Végre tavasz van. Egyre melegebb az idő, több a napsütés. Ilyenkor a legjobban a szabadtéri varázslóórák. Sokkal kellemesebb a levegő is mint télen. Most legalább nem fagyunk meg egy helyben. Ja igen. Suliba járok Angellel és a srácokkal, ahogyan azt elterveztük. Ez alatt a 2 hónap alatt nagyon jól össze barátkoztam a 4 farkassal is, így nem jelentenek gondot a mindennapok. Ugyan is velük élünk egy házban. Sikerült teljesen megváltoztatniuk a véleményemet a szőrös fajtájukról. De persze hozzátették, hogy nem minden fajtájuk béli ilyen, mint ők. Aahton, Calum, Michael és Luke. Teljesen olyanok, mint a bátyámék, csak más fajhoz tartoznak.S ami fura , hogy Ash tényleg úgy viselkedik sokszor velem, mintha a húga lennék. Túlzottan óv mindentől. Minden lépésemre oda figyel. Eszméletlen, hogy megkedveltem a srácokat ez alatt a 2 hónap alatt. Szinte mind egy nagy család lettünk. Bár Luke és Angel nem beszélnek, mióta visszajöttünk ide, a Londonban történtek miatt....Akár csak én az ottaniakkal. Persze próbáltak elérni, minden lehetséges módon, de valahogy nem is vagyok rájuk kíváncsi. Sem Zaynre , sem Niallre! Nem akarom a magyarázkodásukat hallgatni, sem azt a bátyámtól, hogy menjek vissza, mert hiányzom neki. Nem! nem akarok vissza menni. Nagyon jól el vagyok itt magamnak, az új barátaimmal. Itt viszonylag nyugalom van , s nem kell Niall és Zayn örökös civakodását hallgatnom. Egyikőjükre sem vagyok kíváncsi. Már csak ha meghallom a nevüket, az kikészít. Annyira jól érzem magam itt a nővéremmel és a srácokkal, hogy elfeledtetnek velem, minden Londonban történt dolgot. Á! A legjobbat majdnem elfelejtettem. Emlékeztek még Samre? A szöszi vérfarkas cimbimre? Ő is a mi sulinkba jár így sok időt töltök vele is. Elképesztő, hogy mennyi új dolgot tanultam az erőmről. Külön óráink is vannak a nővéremmel a sárkánytűz erőnk miatt. Itt tanuljuk meg, hogyan tudjuk kontrollálni, s egyesíteni is azt. A legnagyobb meglepetés viszont az volt, hogy megtudtuk, el kell érnünk egy bizonyos teljes fokú varázsló szintet, s a különleges erőnknek köszönhetően szárnyaink lesznek, amiket majd akkor használhatunk amikor akarunk, s ha kedvünk tartja el is rejthetjük. De persze addig, még rengeteg tanulni való van és nem csak úgy kapjuk a szárnyakat sem. Ki kell érdemelni, s különböző próbatételeken kell majd végig mennünk. Előre félek, hogy mi lesz. Nem bukhatok el. Hisz akkor elveszítem az erőmet, s csak egy sima halandó leszek. Jó tudom, pár hónapja még azt kívántam bár normális ember lennék, s ne keveredtem volna bele mindebbe a mágikus világba, de Calumnek és a többieknek sikerült olyannyira megszerettetniük velem ezt az egészet, hogy nem bírnám ki ha elveszíteném az erőmet. Enélkül egy senkinek érezném magam. Egy értéktelen bábunak. E miatt vagyok valaki. Szinte már hiányzott egy kicsit ez a sulis hangulat. És itt legalább vannak barátaim.Az ajtó hirtelen kicsapódott felriasztva engem eddigi nyugodt állapotomból. Calum búrája terült elém-
-Mi kéne?-néztem rá, összezárva füzetemet
-Te tanultál?!-játszotta az ijedtet .- Úristen! Strébeeeeeeer!!!!-rohant ki csajosan sikítva
Fejemet megrázva keltem fel az ágyról, majd utána mentem g megnézzem mit művel, mert a hangját az tisztán hallottam csak nem tudtam képet párosítani hozzá. Körbeszaladt az emeleten kirángatva mindenkit a szobájából, s azt kiabálta " Vigyázat!! Ella stréber! Ez fertőző!!!" Én csak egy nagy mosollyal az arcomon figyeltem az eseményt , akár csak a többiek. Nővéremet kivéve, aki erejét használva elnémította a lányokat megszégyenítő hangon sikítozó fiút, majd visszatért a szobájába. Calum megtorpant majd szemei nagyra nyíltak és ijedten fogdosta a torkát, hogy nincs hangja. Igen néha kicsit nyers a humora a nővéremnek, de sebaj. Itt vagyok én, hogy enyhítsek rajta. Lassan lépdeltem Calumelé, majd vállaira helyezve kezem értem el, hogy rám figyeljen.
-Befejezted?-kérdeztem mosolyogva
Kiskutya szemekkel bólogatott hevesen.
-Jó kis kutyus.-paskoltam meg fejét , majd csettintettem egyet , s nővérem varázslata hatástalan lett
Calum nagy levegőt vett, majd tesztelte hangját. Szorosan ölelt magához felemelve engem.
-Kösziiiii.-hálálkodott
-Jól van , csak tegyél le.-nevettem
Elengedett, majd vállamnál átkarolva mentünk le a többiekhez a nappaliba. Ami meglepett, hogy Luke is itt volt, vagy is csak addig míg Angel le nem jött. Nem örülök, hogy ilyen a viszonyuk, ráadásul Angel nem tehet róla, hogy megtörtént, az aminek nem lett volna szabad. Rossz nézni, hogy ennyire rossz a kapcsolatuk pedig szeretik egymást. Valamit tennem kell.S amint ezt kigondoltam fel is pattantam, s egyenesen Luke szobájába tartottam. Mivel én tudom az egész történetet talán kimagyarázom és meg tudom menteni a nővérem. Nem mintha ki kéne magyarázni ebből, mert nem tehet róla. Kopogtam Luke ajtaján, majd miután meghallottam halk dörmögését, hogy gyere, lassan lenyomva a kilincset átléptem a küszöböt, s leültem mellé az ágyra. Szólásra nyitottam ajkaim,de megelőzött.
-Tudom miről akarsz beszélni de bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi rá! - vágta rá mielőtt megszólalhattam volna
Milyen aranyos, még nem is mondtam semmit, de már rám förmed.
-Luke nézd, Angel nem tehet róla. Egyikőjük sem tehet róla. -próbáltam győzködni. - Csak beszélj vele felnőttek módjára és hozzátok rendbe a kapcsolatotokat.-biztatom
-Ezt pont te mondod?! Aki inkább elmenekült,minthogy megbeszélje a barátjával a dolgot?! Micsoda kis áll szent vagy. Vizet prédikálsz miközben bort iszol! Te sem vagy különb nálunk egy percig sem!-kiabált velem
Oké az én türelmem is véges és most fogyott el!
-Ez övön aluli volt! Csak segíteni akartam.-mondtam majd kiviharzottam
Becsaptam magam után szobája ajtaját, majd gyors tempóban hagytam el a házat nem törődve a többiekkel. A temető az a hely, ahol én mindig megnyugszom. Nem tudom miért, de mindig ez volt számomra az, ami másnak egy szép kilátás, vagy a naplemente a tengerparton.... tudom furcsa, de egyrészt már hiányzott anya, másrészt itt nincs senki, így egyedül lehetek,
Az a legrosszabb, hogy igaza volt Lukenak, csak magamnak sem akartam bevallani. Bár nem teljesen! Mert mi nem vagyunk, nem voltunk én sem is leszünk együtt Zaynnel, szóval nekünk nincs miről beszélnünk, ők pedig szeretik egymást . Még a vak is látja! Elég csak rájuk nézni. Persze nem most ,hanem pár hónappal ezelőtt, mikor megjelentek Londonban. És Zayn meg én....köztünk nincs semmi. nem is kéne zavarjon ez az egész, ami történt közte és Angel között, még sem tudom elengedni a fülem mellett, s nem foglalkozni vele, Ez idegesít a legjobban! Látni sem akarom Zaynt! Nem bírnék a szemébe nézni ezek után. De úgy néz ki nem is kell. Teljesen új életet kezdtem , új barátokkal , és egyre jobban tetszik. Nem áll szándékomban visszamenni Londonba, s ezen semmi sem változtathat. Bár vannak vitáink a srácokkal, mint például most Lukekkal, ami igazságtalan volt részéről, mert én csak jót akartam, s ő pedig egyből letámadott. Reccsenő zaj térített magamhoz, minek folytán hátra fordultam. Egy farkassal néztem farkas szemet, és szó szerint. Egy pillanatra megijedtem, de jobban megnézve felismertem. Calum. Fejével hozzám dörgölőzött, majd leült mellém, s újra emberi alakot öltött. Nem is értem miért jött farkasként.
-Miért jöttél?-kérdeztem elengedve
-Aggódtam-mondta halkan, majd eltűrt egy hajtincset fülem mögé .- Jól vagy?-kérdezte szemembe elmerülve
Aprót bólintottam, majd elfordítottam fejem, s újra édesanyám sírkövére meredtem. Calum nem faggatott tovább csak sóhajtott egyet , majd átkarolt magához húzva.
Reggelt mint a mérgezett egerek úgy rohangáltunk fel alá a házban kapkodva, mert sikeresen elaludt az egész bagázs. Igen , megint suli. Lukekkal nem beszéltem azóta és nem is nagyon vagyok kíváncsi rá jelen pillanatban.
-Ella.-állított meg a nappaliban az emlegetett szamár
-Ne most!-kerültem ki, s rohantam az emeletre a táskámért
Épp csengőkor estünk be a terembe mind. Vagy is Angel és én külön, mert magánóránk volt az igazgatóval. Szeretem ezeket az órákat, mindig érdekesek és sokszor viccesek is, mikor balul sül el egy-egy varázslat. Viszont a második óránk már közös volt az osztállyal beleértve a srácokat is. A szünetet élveztük az udvaron mind, mikor az igazgató felénk jött, s közölte , hogy fáradjunk az irodájába. Azonban belépve az ajtón a vér is megfagyott bennem. Lábaim földbe gyökereztek. Lélegzetem elakadt. Szívem ki akart törni bordáim közül, s nem tudtam eldönteni, hogy nevessek-e vagy sírjak. Mit keres itt Niall?!
-Mi kéne?-néztem rá, összezárva füzetemet
-Te tanultál?!-játszotta az ijedtet .- Úristen! Strébeeeeeeer!!!!-rohant ki csajosan sikítva
Fejemet megrázva keltem fel az ágyról, majd utána mentem g megnézzem mit művel, mert a hangját az tisztán hallottam csak nem tudtam képet párosítani hozzá. Körbeszaladt az emeleten kirángatva mindenkit a szobájából, s azt kiabálta " Vigyázat!! Ella stréber! Ez fertőző!!!" Én csak egy nagy mosollyal az arcomon figyeltem az eseményt , akár csak a többiek. Nővéremet kivéve, aki erejét használva elnémította a lányokat megszégyenítő hangon sikítozó fiút, majd visszatért a szobájába. Calum megtorpant majd szemei nagyra nyíltak és ijedten fogdosta a torkát, hogy nincs hangja. Igen néha kicsit nyers a humora a nővéremnek, de sebaj. Itt vagyok én, hogy enyhítsek rajta. Lassan lépdeltem Calumelé, majd vállaira helyezve kezem értem el, hogy rám figyeljen.
-Befejezted?-kérdeztem mosolyogva
Kiskutya szemekkel bólogatott hevesen.
-Jó kis kutyus.-paskoltam meg fejét , majd csettintettem egyet , s nővérem varázslata hatástalan lett
Calum nagy levegőt vett, majd tesztelte hangját. Szorosan ölelt magához felemelve engem.
-Kösziiiii.-hálálkodott
-Jól van , csak tegyél le.-nevettem
Elengedett, majd vállamnál átkarolva mentünk le a többiekhez a nappaliba. Ami meglepett, hogy Luke is itt volt, vagy is csak addig míg Angel le nem jött. Nem örülök, hogy ilyen a viszonyuk, ráadásul Angel nem tehet róla, hogy megtörtént, az aminek nem lett volna szabad. Rossz nézni, hogy ennyire rossz a kapcsolatuk pedig szeretik egymást. Valamit tennem kell.S amint ezt kigondoltam fel is pattantam, s egyenesen Luke szobájába tartottam. Mivel én tudom az egész történetet talán kimagyarázom és meg tudom menteni a nővérem. Nem mintha ki kéne magyarázni ebből, mert nem tehet róla. Kopogtam Luke ajtaján, majd miután meghallottam halk dörmögését, hogy gyere, lassan lenyomva a kilincset átléptem a küszöböt, s leültem mellé az ágyra. Szólásra nyitottam ajkaim,de megelőzött.
-Tudom miről akarsz beszélni de bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi rá! - vágta rá mielőtt megszólalhattam volna
Milyen aranyos, még nem is mondtam semmit, de már rám förmed.
-Luke nézd, Angel nem tehet róla. Egyikőjük sem tehet róla. -próbáltam győzködni. - Csak beszélj vele felnőttek módjára és hozzátok rendbe a kapcsolatotokat.-biztatom
-Ezt pont te mondod?! Aki inkább elmenekült,minthogy megbeszélje a barátjával a dolgot?! Micsoda kis áll szent vagy. Vizet prédikálsz miközben bort iszol! Te sem vagy különb nálunk egy percig sem!-kiabált velem
Oké az én türelmem is véges és most fogyott el!
-Ez övön aluli volt! Csak segíteni akartam.-mondtam majd kiviharzottam
Becsaptam magam után szobája ajtaját, majd gyors tempóban hagytam el a házat nem törődve a többiekkel. A temető az a hely, ahol én mindig megnyugszom. Nem tudom miért, de mindig ez volt számomra az, ami másnak egy szép kilátás, vagy a naplemente a tengerparton.... tudom furcsa, de egyrészt már hiányzott anya, másrészt itt nincs senki, így egyedül lehetek,
Az a legrosszabb, hogy igaza volt Lukenak, csak magamnak sem akartam bevallani. Bár nem teljesen! Mert mi nem vagyunk, nem voltunk én sem is leszünk együtt Zaynnel, szóval nekünk nincs miről beszélnünk, ők pedig szeretik egymást . Még a vak is látja! Elég csak rájuk nézni. Persze nem most ,hanem pár hónappal ezelőtt, mikor megjelentek Londonban. És Zayn meg én....köztünk nincs semmi. nem is kéne zavarjon ez az egész, ami történt közte és Angel között, még sem tudom elengedni a fülem mellett, s nem foglalkozni vele, Ez idegesít a legjobban! Látni sem akarom Zaynt! Nem bírnék a szemébe nézni ezek után. De úgy néz ki nem is kell. Teljesen új életet kezdtem , új barátokkal , és egyre jobban tetszik. Nem áll szándékomban visszamenni Londonba, s ezen semmi sem változtathat. Bár vannak vitáink a srácokkal, mint például most Lukekkal, ami igazságtalan volt részéről, mert én csak jót akartam, s ő pedig egyből letámadott. Reccsenő zaj térített magamhoz, minek folytán hátra fordultam. Egy farkassal néztem farkas szemet, és szó szerint. Egy pillanatra megijedtem, de jobban megnézve felismertem. Calum. Fejével hozzám dörgölőzött, majd leült mellém, s újra emberi alakot öltött. Nem is értem miért jött farkasként.
-Miért jöttél?-kérdeztem elengedve
-Aggódtam-mondta halkan, majd eltűrt egy hajtincset fülem mögé .- Jól vagy?-kérdezte szemembe elmerülve
Aprót bólintottam, majd elfordítottam fejem, s újra édesanyám sírkövére meredtem. Calum nem faggatott tovább csak sóhajtott egyet , majd átkarolt magához húzva.
Reggelt mint a mérgezett egerek úgy rohangáltunk fel alá a házban kapkodva, mert sikeresen elaludt az egész bagázs. Igen , megint suli. Lukekkal nem beszéltem azóta és nem is nagyon vagyok kíváncsi rá jelen pillanatban.
-Ella.-állított meg a nappaliban az emlegetett szamár
-Ne most!-kerültem ki, s rohantam az emeletre a táskámért
Épp csengőkor estünk be a terembe mind. Vagy is Angel és én külön, mert magánóránk volt az igazgatóval. Szeretem ezeket az órákat, mindig érdekesek és sokszor viccesek is, mikor balul sül el egy-egy varázslat. Viszont a második óránk már közös volt az osztállyal beleértve a srácokat is. A szünetet élveztük az udvaron mind, mikor az igazgató felénk jött, s közölte , hogy fáradjunk az irodájába. Azonban belépve az ajtón a vér is megfagyott bennem. Lábaim földbe gyökereztek. Lélegzetem elakadt. Szívem ki akart törni bordáim közül, s nem tudtam eldönteni, hogy nevessek-e vagy sírjak. Mit keres itt Niall?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése