~Csak te létezel

A csaj észrevéve Niall , a nyakába ugrott és megcsókolta. Niall ugyan eltolta magától, de már késő volt. Szívem összeszorult. kegyetlenül fájt ezt látni. A kép beleégett az agyamba. Hirtelen egy kar fonódott derekam köré és húzott a nappaliba. Megfordulva Zaynnel találkoztam. Utoljára hátrapillantottam, Niall aggódó tekintetével találkozva, miközben a csaj őt öleli. Zayn ezt látva ölbe kapott, majd egy szempillantás alatt a a szobájában termett lehelyezve az ágyára. Aggódó pillantásokkal néztem körbe, mert bár már majdnem egy éve itt lakom, de még nem jártam ebben a szobában. Falak fekete színűek. Sötétség árad minden honnan, amitől normális esetben kirázna a hideg, de már túl jól ismerem Zaynt , ahhoz, hogy tudjam , nem fog bántani. Az elmúlt időben, velem nagyon is rendes. Talán már semmi sötétet nem tudnék felfedezni benne. Jelenleg! Niall is ilyen rendes srác. Na tessék! Megint csak ő jut az eszembe! Annyira fájt látni, hogy egy másik lány csókolja. Azt sem tudom ki ez a csaj, de nem is akarom! Legyenek csak boldogok,már nem érdekel! Csak engem hagyjanak békén!  Bár már mit sem számít! Haza megyek! Én nem tartozom ide. Nincs ki miatt maradnom! Amúgy is be kéne fejeznem a sulit és anyát is rég láttam már. Harrytől is távol leszek legalább! És végre normális életem lehet jó messzire a vámpíroktól, a vérfarkasoktól, a varázslattól és minden egyes hülye misztikus dologtól, amivel eddig találkoztam! egyedül Zayn fog hiányoz, meg talán Louis és Liam. Ők azok, akikkel nem volt semmi vitám, sem rossz élményem. Talán azért mert alig töltöttünk el együtt egy kis időt, de nem számít már. És bár Niall mindenkinél fontosabb számomra, az a csaj "megszerezte" magának. Túl könnyen feladom, de mit tehetnék?! Nem szállhatok szembe vele, és már nem is akarok. Annyit küzdöttem már és harcoltam kettőnkért. Azt hittem , hogy szeret. Úgy látszik azt a csajt jobban. Ki vagyok én, hogy közéjük álljak?! Fáj elengedni, de nem tudok mást tenni. Én messze leszek innen, ők meg csak éljenek boldogan örökké!
Zayn gyengéd érintése zökkentett ki gondolataim árnyából. Arcomról távolította el könnyeimet. (?!) Észre sem vettem! De kit érdekel?!?!
-Jól vagy?-aggodalmaskodott
-Nem , de hagyjuk!-dörzsöltem meg arcomat
-Ennyire szereted?-kérdezte szemembe nézve
Könnyes szemekkel bólogattam. Az ágyról feltápászkodva a fürdő felé vettem az irányt, magam mögött Zaynnel. megmostam az arcom, majd visszamentünk.

******

Éjszaka megébredtem. Szinte el sem aludtam. Mikor kiléptem Zayn szobájából, akkor jutott eszembe, hogy jelenleg üres a ház. Zayn említette, hogy mindannyian vadászni mennek. A konyhai órára pillantva láttam , hogy még csak hajnali 3 van. Hosszú éjszakám lesz! Az udvar felé haladva élveztem , amint a hideg, nyirkos levegő megcsípi bőröm. Kimondottan jól esett. A fűbe letelepedve kezdtem csodálni a sötét égboltot, ami még is oly tiszta és csillag dús volt. Egyszóval gyönyörű. Elmélázva a csillogó égitesteken ismét Niallre terelődtek gondolataim.Miért ilyen bonyolult az élet!? Miért kell mindig szenvednem a szerelem miatt?! Miért nem élhettünk volna boldogan!? Miért kell valami mindig közénk álljon?! Már nem számít! Otthon legalább távol leszek ezektől. Távol Harrytől , távol Nialltől és távol ettől az egész elbaszott világtól. Talán újra normális életem lehet. Niall pedig boldog lehet azzal a csajjal. Nem fogok közéjük állni. Igen sokan mondják, hogy túl könnyen feladom. És igen igazuk van, de már belefáradtam a harcba. Nem bírok már tovább küzdeni. túl gyenge vagyok ehhez. Amúgy is csak veszítenék a vámpírcsajjal szemben. Eleve hogyan vehetném fel a versenyt egy vámpírral?! én csak egy egyszerű halandó vagyok. Előbb utóbb megöregszem és még jobban elcsúnyulok aztán meghalok, míg Niall ugyan ilyen fiatal és gyönyörű marad örökké. A többiekkel együtt. Pár évvel később , meg úgy is elfelejtenek és kész. Probléma megoldva. Ugyan ez lesz most is , ha hazaköltözöm. Ők is élhetik a saját életüket problémák nélkül és én is. Mindenki jól jár. Főleg ők. Mert nekem ott marad az a végtelen fájdalom a szívemben , ami arra fog emlékeztetni, hogy elengedtem Niaal, és ő most egy másik lány karjaiban leli a szeretetet.
Gondolataimból egy puha plédérintése zökkentett ki, majd két óvó kar ölel át hátulról. Védelmező , de ugyan akkor félénk és bátortalan volt. Illata alapján döbbentem rá, hogy ki ő! (?!) Szívem ütemesen kezdett össze vissza kalapálni, és a tomboló fájdalom is csak egyre jobban dübörgött bennem. Hogy kerül ide ?! Úgy volt, hogy üres a ház és egyedül vagyok?! És egyáltalán mit akar?!
-Miért ülsz itt kint egyedül? Veszélyes.-szólalt meg lágy hangon ,még is félénken
-Nem tudok aludni.-motyogtam magam el meredve
Apró és gyengéd puszit hagyott nyakam puha bőrén. (?!) Teljesen beleborzongtam. Nem tudok kiigazodni rajta. Most akkor mit akar?! Vagy kit szeret?! Teljesen összezavar!
-Niall.-szólítottam meg bátortalanul
Neve hallatára leült velem szembe minél közelebb húzódva hozzám.
-Haza megyek.-néztem szemébe
De nem bírtam sokáig állni gyönyörű pillantásait ,ezért lehajtottam fejem, a füvet vizslatva.
-Nem értem, hisz itthon vagy.-mondta zavarodottan, mintha tagadná, hogy tudja miről beszélek
-Nem! Ez nem az én világom! Nem tartozom ide! Nem tartozom közétek!-mondtam határozottan ujjaimat birizgálva
Fejem felemelve zárta tenyerei fogságába arcom, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Tekintete fájdalmat és meggyötörtséget sugárzott könnyleple mögül. Arcáról félelem tükröződött.
-Ne mondd ezt kérlek! Te is a családunk része vagy. Nélküled nem lennénk egy család. Igen is közénk tartozol! Hozzám tartozol!-támasztotta össze homlokunk
Teljesen összezavarodtam. Hozzá tartozom?! Akkor miért ölelgette azt a csajt?! Kit szeret?!
-És mi van ezzel a Tiphanival?-kérdeztem remegő hangon
-Semmi! Elküldtem még akkor, amikor Zayn felvitt a szobájába. Én csak téged szeretlek most és mindörökké! Te vagy az életem, a levegőm, a mindenem! Soha soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm ne menj el! Csak most kaptalak vissza, nem veszíthetlek el újra. nem hagyom, hogy elhagyj! Azt nem élném túl!-sírt győzködve, hogy maradjak ...

~Végre együtt......vagy mégsem?

~Harry~

Húgom élettelenül hullott karjaimba. Óvatosan az ágyra helyeztem, ahol pár perccel ezelőtt még Niall feküdt. Értetlen és riadt tekintettel figyelte. Persze semmit sem értett az egészből. Stefan az ágy mellé térdelt és húgom felé tartva kezét kezdett varázsolni. Nem tudom mit művel, de azt igen, hogy csak segít rajta. Éreztem, ahogy könnyeim utat törnének maguknak, ne de erősebb akartam lenni ennél, ezért nem hagytam. Niall szemei is csillogtak könnyeitől.
Stefan láthatóan gyengült.
-Ennyit tehettem. -sóhajtott fel erőtlenül
-Mit csináltál? -kérdeztem riadtan
-Átadtam neki az energiám több mind 80%-át, de aligha ért valamit. Túlzottan sok energiát vesztett. Nem biztos, hogy magához tér.- halkult el. –Pontosan tudta mit vállal, de nem tudtam megállítani. Annyira makacs volt. –temette tenyerébe arcát
-Nem tehetsz róla. -mondta Niall remegő hangon

Nem tudom felfogni, hogy lehetett ennyire önfejű! Pontosan tisztában volt azzal, hogy ez az életébe is kerülhet, de akkor is megmentette Niall életét. Ez is csak azt bizonyítja mennyire szereti. Feláldozná érte a saját életét. Tudom, hogy életben van, mert hallom lomha és gyenge szívverését. Érzem rajta, hogy nagyon gyenge. Remélem minél hamarabb magához tér. Annyira aggódom. Nem veszíthetem el őt. Az egyetlen húgomat. Teljes szívemből szeretem, és nem érdekel, hogy csak féltestvérek vagyunk, mert ez nem számít semmit. Mindig is édes testvéremként szerettem és az, hogy most már tud róla semmin, nem változtat. Borzasztóan fáj, hogy utál, de ennél már csak az rosszabb, hogy most haldoklik és nem tudok tenni semmit, hogy segítsek rajta. Esküszöm, ha nem ébred fel átváltoztatom, de csak a legvégsőbb esetben. Nem veszíteném el semmi pénzért, de ha lehet, akkor elkerülném ezt a megoldást. Még talán jobban fájna vámpírként látni, mint hogy elviseljem az érzelmeit és azt, hogy utál.

~ 3 héttel később~

Niall teljesen magába zuhant, miután megtudta, hogy a húgom mentette meg és most emiatt fekszik az ő helyén szinte élettelenül. A srácok is tejesen ki vannak akadva. Mind borzasztóan aggódnak, főleg Zayn. Talán jobban, mint kellene. Egyikünk sem bírja már idegekkel ezt a helyzetet. 3 átkozott hete még csak életjelet sem ad magáról. Szívverése ugyan olyan lomha és gyenge. Legrosszabb, hogy bármelyik pillanatban magához térhet, vagy abba maradhat szívének lassú dobogása. Ezért sem hagyjuk magára egy pillanatra sem. Valamelyikünk mindig vele van és figyel rá. Legtöbbet Én és Niall szoktunk bent lenni, de Zayn is elég sokat van ott. Kezd furcsa lenni számomra Zayn viselkedése a húgommal. De lehet, hogy csak bekattantam már a tehetetlenség miatt. Bele fogok őrülni teljesen. Niall már teljesen összeomlott. Szinte egész nap sír, és amikor csak teheti mellette van. Már enni sem hajlandó. Kezd gyengülni. Jelenleg is a húgommal van. Tényleg nagyon szeretik egymást, e felől semmi kétség. Most már én is belátom, és lassan elfogadom. Végül is aranyosak így együtt. A húgom, pedig boldog vele és ennél fontosabb számomra nincs.
Csendben bementem a szobába és barátom mellé álltam.
-Igyál egy keveset. -tartottam felé a flakont, amiben vöröslött a sűrű folyadék
Visszautasítva rázta fejét, majd újra a húgom felé fordult merev tekintettel.
-Az Ő kedvéért. -érveltem
Tudtam, hogy ez hatni fog rá. Számításom be is következett. Elvette a palackot, majd teljes tartalmát megitta. Közben egy pillanatra sem engedte el Húgom kezét.
-Köszönöm. –suttogta húgomra meredve
Szinte látszott rajta, ahogyan visszanyeri életerejét. Sajnos életkedvét nem tudja visszahozni semennyi vér. Ehhez egyetlen egy mozdulat elég lenne, de ez nem akar bekövetkezni. Mellé helyezkedve figyeltem én is apró és lassú lélegzetvételét az „alvó” tündérnek.
-Ha nem tér magához, azt sosem bocsátom meg magamnak. –suttogta Niall, majd megtörölte könnyáztatta arcát
-Nem a te hibád! Mindig is makacs és önfejű volt és az is maradt. Amit elhatározott azt véghezvitte és senki, sem állíthatta meg ebben. Ne emészd magad emiatt! -tettem vállára kezem bíztatásképpen

Éreztem, ahogy könnyeim nekem is benedvesítik arcomat. Letörölve azokat újra Húgom gyönyörű arca felé vezettem tekintem.
-Sosem fog nekem megbocsátani. –mondtam remegő hangon
-Mi? –nézett rám értetlenül. – Miért? Mi történt? –rémüldözött
-Ez hosszú történet. Majd a Húgom elmondja neked. Nekem nincs elég erőm ehhez. –tudtam le ennyivel

Hírtelen Húgom felé kapta fejét döbbent tekintettel.
-Megfogta a kezem. –mondta csodálkozva még is örömteli hangon
Mindketten feszülten figyeltük. Lélegzetvétele kissé felgyorsult. Halk nyöszörgést hallatott. Szabad kezét lassan és erőtlenül homlokához emelte. Másikkal Niall kezét fogta és nem szándékozott elengedni. Szemeit fájdalmasan összeszorította, majd fél perccel később erőtlenül kinyitotta. Megpróbált felülni, de visszahuppant. Riadtan kaptunk utána mindketten, nehogy megüsse magát.
-Óvatosan! -suttogta Niall
Húgom döbbent és könny fedte tekintetét Niallre irányította. Szorosan zárták egymást karjaikba Örömkönnyek áztatták mindkettejük arcát. Lassan az enyémet is kezdték megkörnyékezni, de ez hamar megszűnt, mikor Húgom észrevett engem.
-Mit keresel itt? -kérdezte erőtlenül, de ridegen visszadőlve az ágyra
-El sem mozdult mellőled. Mindvégig itt ült aggódva. –próbálta Niall megpuhítani, de eredménytelenül
-Nem gondolod, hogy egy egész kicsit elkéstél az „aggódó bátyus” szerepével? -kérdezte flegmán
Nagyon fáj, hogy ennyire utál és nem is, leplezi. Mindig is olyan volt, ami a szívén az a száján. Sokszor ez jó, de olykor, -mint most- rossz.
-Könyörgöm, Kicsim, értesd meg…
-Nem Harry! -emelte fel erőtlen hangját amennyire csak bírta. – Nem érdekelnek a kifogásaid, már megmondtam. És most menj el! –mondta fagyosan

A sírás szélén álltam, pedig nem szoktam sírni. Még sosem láttam őt ennyire dühösnek és felzaklatottnak. Eleget téve kérésének felálltam a székről és távoztam a szobából, magukra hagyva őket.

~Niall~

Ella nagyon keményen bánt a bátyjával. Bár nem tudom mi a harag alapja vagy oka, de azért még is csak a bátyja. Szegénykém nagyon kiborult, amikor meglátta bátyját. Ő, pedig halálra aggódta magát a Húga miatt és így fogadta. Valahol meg tudom érteni Ellát, de Harryt is. Harry, húgára hallgatva kiment a szobából és kettesben hagyott minket.
Újra szorosan, de óvatosan karjaimba zártam barátnőmet.
-Ugye jól vagy? –kérdezte aggodalommal teli hangon
-Te lökött, még te kérdezed? Nekem semmi bajom, de ez nem mondható el rólad. Minden rendben? –néztem csillogó szemeibe
Aranyos mosollyal az arcán bólintott. Forró ajkait enyéimre tapasztottam.

Istenem, mennyire hiányzott már puha ajkai érintése. Hogy magamhoz ölelhessem törékeny kis testét. Érezzem őrjítő illatát.
Szenvedélyes csókunk után újra egymás karjaiban kötöttünk ki.

Ez a kiscsaj egy igazi örökmozgó. Nem bír nyugton maradni. Már fel akar kelni az ágyból. Óvatosan próbálkozott én pedig derekánál fogva segítettem fel. Ujjainkat összekulcsoltuk és elindultunk a nappali felé.

A Srácok amikor észrevették szempillantás alatt előtte termettek és karjaikba zárták egyenként, aztán egy nagy csoportöleléssel zártuk.
-Istenem, de jó, hogy felébredtél. –mondta Liam
-Úgy aggódtunk. –folytatta Zayn
-Komolyan? –lepődött meg
-Persze, de ez miért olyan meglepő? –mosolygott értetlenül Louis
-Mert…..azt….azt hittem…….hogy nem is szerettek, és csak nyűg vagyok nektek. –hajtota le fejét aranyosan
-Ella ezt miből gondoltad? –emelte fel fejt Zayn közelebb lépve
Ott voltam, hogy közelebb lépek. Azért tudhatná hol a határ.
-Nem tudom, csak szinte egyikkőtökkel sem töltöttem el hosszabb időt, hogy megismerjem jobban. –mondta zavarodottan
-Igazad van. De ez a mi hibánk. Eszembe sem jutott ez eddig. –döbbent rá az igazságra Liam
-De mi nagyon szeretünk téged. Szinte a mi Kishúgunk is vagy. –ölelte meg Louis
Ella mosolyogva ölelte vissza aztán újra csoportölelés lett belőle.
-Egyébként, mennyit voltam eszméletlen? –tette fel a nagy kérdést
-3 hétig. –válaszoltam neki ujjainkat ismét összekulcsolva
A válasz hallatán megdöbbent, majd úrj egy bájos mosoly terült arcára. Gyorsan tovàbb lépett. Imádom mikor ilyen. Úgy tesz mintha mi sem történt volna. Sosem veri nagy dobra, ha vele történt valami, sőt inkàbb rejtegeti. Nem szereti, ha minden körülötte forog. Ezért próbál most is úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Azonban szemmel láthatóan gyenge még.

A hangulat visszanyerte a pár héttel ezelőtti helyzetét. Minden happy. Ella is újra mosolyog végre és ennél nagyobb kincs számomra nincs. De annak nagyon nem örülök, hogy ennyire rosszban van Harryvl. Csak ő nincs itt velünk és bizonyára Ella miatt. Annyira haragszik rá, hogy nem hajlandó szóba állni sem vele, Harry pedig inkább elkerüli, mintsem újabb vitába keveredjen. Ki kell békítenem őket! Csak még azt nem tudom, hogyan. Egyenlőre élvezem, hogy újra az enyém. Minden erőmmel azon leszek, hogy biztonságban legyen.Teljes szívemből szeretem és tudom, hogy ő is engem. Ezt bebizonyította azzal, hogy megmentette az életem, holott tudta, hogy milyen következménekkel jár. Képes lett volna feláldozni értem a saját életét. És ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De minden pillanatomban azn leszek, hogy boldoggá tegyem.

~Ella~

A nappaliban vagyunk újra. Együtt a kis csipet csapat. Egy személy nincs itt, de nem is hiányzik ide. Újra csak vita lenne és nekem ehhez most sem energiám, sem kedvem nincs. Különben sem akarom, hogy elrontsa most a kedvem. Csak az számít hogy Niall jól van és együtt vagyunk. Teljes szvemből szeretem és többé senki és semmi nem állhat közénk. A  Niall védelmezően ölelt át én pedig hozzábújva helyezkedtem el a kanapén. A hangulat nagyon jó. Barátias és csendes volt míg meg nem törte a csengő rikácsolása. Zayn felpattant, kinyitja ő. Persze egyikünk sem ellenekezett, mert mind lusták voltunk megmozdulni is.
-Niall......asszem téged keresnek.-szólt az ajtóból
Hangja furcsa és értetlen hanglejtésű volt. Elengedtem Niall kezét, hogy mehessen, de ő összeulcsolta ismét és magával húzott. Az imádnivaló mosolya lefagyott arcáról, mint megpillantotta az ajtóban álló szőke, karcsú lányt. Mint aki szellemet lát! A lány széles mosolyra húzta szájátmikor megpillantotta Niallt.
-Tiphani?!-suttogota remegő hangon.....

~Újra éledés vagy halál?

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit.....
-Nem!-törtem ki zokogásban-. Nem hagyhatsz itt engem! Nem halhatsz meg!-borultam rá
-Nem halt meg......még.-Jelent meg mögöttem Stefan felsegítve engem
Értetelen arckifejezéssel néztem rá , de örültem , hogy nem halt meg.
-Segíts, hogy segíthessek rajta, mert tudom, hogy te nem fogod megtenni.-néztem szemeibe
Kis habozással, de rábólintott és csuklómat megfogva húzott maga után.Elindultunk a bejárat felé. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót , hírtelen Harry utamat állta.
-Hova mentek?-vont kérdőre
Semmi köze hozzá!Mi a fenét foglalkozik ezzel? Edig sem volt jó testvérem mint kiderült úgyhogy ne most kezdje el nekem a gondodkosó bátyust játszani.
-Minnél meszebb tőled!-válaszoltam ridegen, majd kikerültem
Stefan csendben jött utánam. Kérdő tekinteteket vetett felém , de hamar rájött arra , hogy nem szeretnék erről beszélni. Bár nagyjából nem is kell, mert mindent tud. Visszagondolva az előbbiekre, Harry tekintetében fájdalmat véltem felfedezni szavaim hatására. Mintha szívenütötték volna a szavaim. Hát tudja mit? Fájjon csak neki. Eddig én szenvedtem mindig miatta, mostmár szenvedjen ő is miattam. Magasról teszek arra, hogy hogyan tervezte ezt elmondani, mert már ott elbaszta, hogy nem mondta el a legelején. Kifejezhetetlen a düh és feszültség mértéke ami most mind bennem lappang és csak arra vár, hogy kitörhessen.Csak egyszerűen nem hagyom előtörni. Most csak az a fontos , hogy Niall meggyógyuljon. csak is arra öszpontosítok, hogy sikerüljön valahogy helyrehoznom. Arról fogalmam sincs, hogy hogyan , de mindent megteszek azért , hogy segítsek rajta.

Stefan szobájában ülve figyeltem ahogyan a könyvespolcon kutakodik. A keresett könyvst megtalálva helyezkedett el mellettem és szemeink már a sorok között cikáztak. Az átok persze le volt írva de az a rohadt gyógymód sehova. Persze! Minek azt?!?
-Muszáj valami gyógymódot találnunk.-mondtam remegő hangon
-Találunk valamit, ne aggódj.-próbált nyugatatni

Fél óra után sem találtunk semmit. Idegességemben már kilóméterhiányom lett. Fel-alá járkáltam.
-Nagy a huzat!-lépett be a szobába egy félpucér srác.- Mivan Öcsi csak nem felhoztad a csajod?-mosolygott Stefanra gúnyosan
Fekete haja rendezetten még is kuszán volt igazítva. Felsőteste rendesen kidolgozva. Magas volt.
-Damon, ha nincs jobb dolgod akkor segíts inkább a piszkálódás helyett.
Hírtelen előttem termett, magasságával felémtornyosulva. Végigmért, majd mégközelebb állt. Szinte ijesztően közel. Szeme feketén izzott. Ez bizonyította számomra vámpír létét. Abban a nagy sötétségben még is felfedeztem egy szikrát, ami által megbizonyosodott számomra, hogy nem bàntana. Ez a sötétség inkább biztonságot sugalt mint félelmet. Nem érzem , hogy félnem kellene tőle. Kezével lágyan simított végig arcom felületén. Tekintet ugyan olyan vad volt, még is számomra nyugalmat sugárzott.
-Halandó vagy.-suttogta hátralépve egyet
-Varázsló!-javította ki Stefan.-Ella Ő a bátyám Damon. Damon Ő pedig Ella, mint már tudod egy varázsló.
Èrdekes tekintettel méregetett, mintha belémlátna.

Ő is nekiállt kutatni. Szinte már az egész szobát felforgattuk. Majdnem minden könyv a földön hevert.
-Megvan!-kiálltott fel hírtelen Damon
Melléállva olvastuk a sorokat mi is.

" Ez àtokra gyógymód nem ismert, de ha egy varázsló közel áll szívéhez , az minden bajra gyógyír."
Alatta le volt írva a szöveg valami régi nylven. Még a szálemiek használták ha jól tudom.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakàba

Rohantam mint egy őrült. Stefan utánam és próbált megállítani.(?!) Megállás nélkül rohantam a házunk felé. Mikor az ajtóba értem Stefan utólért. Karomat elkapva állított meg.
-Hagyj!-kiáltottam rá könnyes szemekkel
-Ella, nem ok nélkül hátráltatlak. Nem vagy képes véghezvinni a varázslatot. Nem vagy hozzá elég erős.-próbált visszatartani
-Dehogynem!-vágtam rà makacsul.-Stefan fogd fel. Niall élete tőlen függ. Èn vagyok az egyetlen aki segíteni tud rajta és nem fogom hagyni , hogy meghaljon. Nem bírnám elviselni. Ès a tudatot sem, hogy segíthettem volna rajta, de nem tettem, mert te azt mondtad gyenge vagyok.-kiabáltam szinte zokogva
Kirántottam karomat övéi közül és berohantam a szobába ahol a barátom feküdt eszméletlenül. Mellé térdeltem és végigsimítottam arcàn.
-Meggyógyítalak.-suttogtam majd apró puszit adtam homlokára
-Ella ne csináld. Túl gyenge vagy ehez. Nem fogod fel mekkora kockázattal jár ez az egész?  Az életedbe is kerülhet.-próbált lebeszélni
-NEM ÈRDEKEL!-válaszoltam Niallre nézve
Stefan elszaladt az ajtóból. Fogalmam sincs hová de nem is érdekel.

Niall mellé állva próbáltam elezdeni a varázslatot. Nagyon félek ettől az egésztől. Félek újra varázsolni a történtek után. De Niallért vállalom. Legyőzöm a félelmem.
Az igére koncentrálva kezdtem el a varázslatot. Felé tartva kezemet álltam alig egy fél méterre az ágytól. Kezem egyre jobban izott és csillogott.

~Stefan~

Nem tudom megállítani. Nem hallgat rám. Nem fogja fel, hogy ez akár az életébe is kerülhet. Ha én nem a bátyja biztos le tudja állítani. Rohanok az emeletre.
-Harry a húgod megöli magát!-rontottam be a szobàba
Lefagyott egy pillanatra, ajd eltünt előlem. Lesiettem és is a szobába. Harry megdermedve állt a szoba  ajtajában ahonnan hatalmas fény szűrődött ki. Odaérve olyannak voltam szemtanúja amit még eddig én sem hittem el. Csak hallottam erről a meséről.
Ella egy hatalmas tűzgömbe burkolózva emelkedett a levegőbe. Szemei izzottak, mintha eltüntek volna íriszei és a többi. Haja vörös árnyalatot vett fel és a levegőben repdesett össze-vissza.
Látszott ahogy Niallbe visszatér az élet. Ez a ragyogás nagyjából egy peecig tarthatott. Utána a fén hványulni kezdett és pislákolni. Mintha kihunyni akarna. Ella már reszketett.
-Harry meghalhat!-mondtam kétségbeesetten
Ő megpróbálta megfogni , de a burok nem engedte , hogy a közelébe jussunk. Harry szüntelenül próbálta megfogni, de nem járt sikerrel. Niall riadtan ült fel, mint aki csak szimplán rosszat álmodott. Hírtelen kihunyt a fény és Ella leesett egyenesen bátyja ölébe. Eszméletlenül feküdt karjaiban. Mint egy bábu. Èleterőnek semmi jelét nem láttuk...

~Holiday

Köszönöm mindazoknak akik eddig olvasták a blogom. Az utóbbi akart lenni az évadzáró rész. Még szerettem volna hozni egyet, de sajnos ma már nem volt időm megírni. Holnap kora reggel elindulok Romániába és 2 hétig ott is leszek. nem tudok internet közelbe jutni sajnálatos módon, íyg most egy kis szünet lesz a blgban. Remélem midnenkinek tetszett az első évad! 

Love, Ella

~Nem veszíthetlek el!

-Ella mi a francért jöttél ide?-támadott le dühösen a bátyám
Chhh még ő a dühös. Nem én hazudoztam neki 17 éven keresztül. nem én titkoltam el alőle a valódi lényemet. nem én vertem át állandóan.
-Te mi a francért jöttél ide?!-kiáltotam vissza
-Otthon mindent megbeszélünk higgadtan!-ajánlotta fel, bár inkább parancsnak hangzott
Elviharzottam mellette az ajtó irányába , majd hazafelé vettem az utat.Síri csend telepedett rák miközben gyprsan lépdeltem az erdőben. Lasan a nap is felkelt. Csak az ágak reccsenése hallatszott olykor amikor ráléptem egyre. A levegőben szinte érezni lehett a feszültséget.Egy szó , egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Jobban is járt mindenki. Iszonyatosan dühös vagyok Harryre. Egy ilyen dolgot eltitkolni előlem. Ennyi , már a bátyám sem szeret. Azért titkolta el , hogy ne keljen ezzel is bajlódnia velem kapcsolatban. De ha majd eltűnök a láthatárról akkor nem lesz több gondja , se neki , sem a többieknek. Niallön valahogy segítenem kell, de azt még nem tudom hogyan. Majd beszélek Stefannal vagy nem tudom.... Jesszu ha tudnám , hogy most mi tévő legyek vagy mit mondjak bárkinek is?? Hogyan közöljem velük azt, hogy hazamegyek mert csak kolonc vagyok számukra?? Ennél tehetetlenebbnek még életemben nem éreztem magam és az a rossz érzésem , hogy ennek koránts sincs még vége. Erősnek kell lennem, de nem megy. Én ezt már nem bírom. Belefáradtam ebbe az egész életbe. Mindenkinek jobb lenne ha már nem élnék. Ha ott az erdőben inkább megöltek volna Codyék. Harrynek egy gonddal kevesebb lenne és a többiekről meg ne is beszéljünk. Még csak szomorúak sem lennének. Miért is lennének? Nem szeretnek. Egyikük sem. És nem is fognak. már lassan 2 hónapja , hogy itt vagyok ,de még hosszasan csak Niallel és talán még Zaynnel tudtam így beszélgetni. Teljesen egyedül voltam akkor is és most is.de nincs mit tenni. Nem tudnak tőlem megszabadúlni , de majd én segítek nekik!

Gondolkodásomból az ajtó csapódása zökkentett ki. Már itthon is vagyunk. Chh itthon? Egy nagy frászt! Teljesen idegen számomra ez a hely , ahogy a lakók is. Hírtelen a falhoz szorítva találtam magam , szemben az eddig bátyámnak mondott személlyel. Szeme vérvörösen izzott. Alig tudott magán uralkodni, de már nem is bántam volna ha megöl.

 Úgy sem hiányoznék senkinek. Rezzenéstelen arccal és kemény tekintettel néztük egymás szemét Harryvel. Arra eszméltünk fel, hogy Louis leszedi rólam Harryt, Liam pedig a csuklómat vizsgálja ami teljesen véraláfutásos lett a szorítástól. Pillantásunk azonban egy percre sem szakadt el egymástól.
-Mit mondott neked Salvatore?-kérdezte ridegen , rezzenéstelen arccal
-Azt amit meg kellett volna tudnom , már 17 évvel ezelőtt!-vágtam rá ahogyan ő
Megint nekem támadt volna , de Louis és Liam lefogták Zayn pedig mögém állt.
-Te ezt nem értheted.-próbált magyarázkodni miközben kiszabadította magát a fiúk szorításából
-Szóval tudtad!-bizonyosodtam meg róla-Te mindvégig tudtad!-kiabáltam már sírva
-Ella kérlek nyugodj meg.-próbált megölelni, de eltoltam magamtól
-Ne érj hozzám!-léptem hátrébb.-Már meg sem lepődöm.  Így mindent értek miért viselkedtél így velem az utóbbi időben.
-Semmi köze hozzá az utóbbi dolgokhoz.-próbálkozott ismét mentegetőzni
Megcsóváltam a fejem. Értette ebből, hogy nem számít már mit mond. Hátat fordítva nekik , bementem Niallhöz a vendégaszobába.

~Harry~

Stefant ezért kinyírom. Elmondta a húgomnak azt az egy dolgot amit soha az életben nem szándékoztunk tudtára adni.(Anne és Harry) Tudtam , hogy ez lesz ha megtudja. Azt gondolja most, hogy azért titkolóztam előtte, mert csak féltestvérek vagyunk. sajnos csak féltestvérek, de én mindig is édestestvéremnek tekintettem. Nála jobban senkit semm szerettem és féltettem még jobban. Minden okom megvolt, hogy eltitkoljam. Éppen a reakciója volt az amitől a legjobban féltem. Mindent, egyszerűen mindent elcsesztem amit csak lehetett vele kapcsolatban. Majdnem elveszítettem a fejemet amikor veszekedtünk. ha Louis nincs ott talán.....talán bántottam volna. Jobban kell uralkodnom magamon, ha vitázunk, de inkább bár ne vitáznánk. Nagyon fáj veszekedni is vele, és a szavak ereje is tőrként hasít a szívembe. Megmagyarázni sem tudok neki soha semmit, mert ugyan olyan makacs személyiség mint én. Ebben is hasonlítunk. Viszont azt be kell látnom, hogy tényleg nem kislány többé, hanem egy érett, gyönyörű, értelmes nő. Nem titkolhatok el többé semmit előle, bár ezek után kétlem, hogy valah még szóba áll velem. Persze a remény az mindig itt ül a szívemben. Igaz, hogy már nem dobog egy ideje a szeretet és törődés amit a húgom iránt érzek az sosem múlt el. Sőt csak felerősödött.  Lehet, hogy most nem áll szóba velem, de én attól ugyan úgy odafigyelek rá és védelmezem mindentől.Még ha ezt nem is akarja.

~Ella~

Halkan lépkedtem Niall mellé az ágyhoz. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Leültem az ágy szélére, mire kinyitotta szemét. Tekintete csillogni kezdett amikor észrevett és tudatosult benne, hogy én vagyok az. Izzadt arcából elsimítottam egy kusza tincset. Aggodalmas pillantással nézett rám és fogta meg csuklómat. 

-M-mi t-történt?-kérdezte erőlködve 

Megfogtam a csuklómat eltakarva a véraláfutást , majd megráztam a fejem. A lepedőt kezdtem vizsgálgatni tekintetemmel, mert valahogy az most érdekesebbnek bizonyult. Niall ujjával felemlte államat, hogy szemembe nézhessen. Tekintete fájdalmat és szenvedést tükrözött még is aggodalmat is fedeztem fel benne. Iszonyatosan rossz ezt látni. Ahogyan napról napra romlik az állapota. Ahogyan szenved. 

-Mi a baj?-kérdezte erőtlen hangon

-Megtudtam egy olyan dolgot a multamból, ami teljesen megváltoztatja a nézőpontomat , de ez most nem lényeges. Hogy érzed magad?-tereltem a témát arcát simogatva

-Rosszul,de aggódom érted.-simított el egy tincset arcomból 

-Te aggósz értem? Ez inkább fordítva igaz. Miattam nem kell aggódnod.-puszíltam meg nedves homlokát

Mély , szaggatott levegőt vett, majd újta tekintetembe fúrta az övét. Látszik rajta a meggyötörtség és erőtlenség. El kell mennem Stefanhoz , hogy segítsen. Nem hagyhatom , hogy szenvedjen. Nem hagyhatom, hogy..... Nem ez nem fog megtörténni. Időben segítek rajta és minden olyan lesz mint régen volt. 

-Kicsim,  nem bírom már sokáig.-mondta ki elhaló hangon 

-Ne, kérlek ne mondd ezt Niall! Segítek rajtad , csak tarts ki egy kicsit. Ígérem meggyógyítalak, csak egy kicsit bírd még ki, könyörgöm....

Könnyeim égették az arcomat. Niall gyengéden letörölte a patakzó sós folyadékot ami az arcomat lepte el.

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit..... 

 

~A Vérvonal

Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben...
Valamilyen telepatikus kapcsolatban vannak a klántagok elméi. Na szuper! Még egy dolog amit eddig nekem nem mondtak el. Elegem van! Baromira elegem van ebből az örökös titkolózásból ami ebben a házban folyik. Sosem mond el nekem senki semmit. De legfőképpen a bátyámra haragszom. Tudja nagyon jól, hogy mennyire utálom a titkolózást. Ő az aki mindenkinél jobban ismer még is mindig ő bánt meg a legjobban. Liam , Louis és Zayn mellettem állnak még ilyenkor is , persze Niall is megtenné most ha jól lenne. Jaj Istenem csak gyógyuljon meg!
-Ella! Hogy a francba képzelted azt, hogy teliholdkor az erdőbe mész!-kiabált rám dühösen a bátyám
-Mit érdekel az téged!-kiáltottam vissza
-A húgom vagy , hogy ne érdekelne. Féltelek és tudnom kell , hogy mi van veled ezèrt kapcsolódtam Zayn elméjére amikor csak úgy elrohant.-magyarázta ingerülten
-Nem érdekel a magyarázkodásod! Ami történt megtörtént! Semmiben sem érint téged!-válaszoltam idegesen
-Ella fogd már fel , hogy aggódom érted! Kurvára aggódom! Azért nem mondtam el azt!-kezdett vörösödni a szeme
-Ne keress kifogásokat, mert nem vagyok rájuk kíváncsi! Nem csak , hogy titkolózol előttem , hanem még kémketsz is utànam. Elegem van!-rivalltam rá már könnyes szemekkel
Hírtelen a falnak vágott és a fejem mellett támaszkodva hajolt közelebb hozzám. Vörösen izzó szemei félelmet keltettek bennem. Elveszítette a fejét.
-Számomra semmi sem fontosabb a te biztonságodnál! Miért olyan nehéz ezt felfogni?!-ütött bele a falba ami betört az ütéstől
Összerezzentem, de semmi félelmet nem mutattam. Rezzenéstelen arccal néztem rá , bár szemeim könnybelábadtak.
-Valahogy nem tudom neked ezt elhinni a sok hazudozás után!-bújtam ki karja alatt és hátra se nézve rohantam fel a szobámba becsapva magam után az ajtót. Zokogva huppantam az ágyamra. Legszívesebben meghaltam volna az erdőben. Nem kellene többé szenvednem. Nem kellene többé a bátyám hazugságait bevennem. Nem kellene többé rám vigyázzanak. Nem okoznék több gondot nekik. Csak púp vagyok így is a hátukon. Nem is szeretnek engem , inkább csak elviselnek. Miért is szeretnének hiszen csak befurakodtam közéjük és fenekestől felforgattam az életület. Csak gondot okoztam eddig. Semmi hasznomat nem vették. Louis és Liam is kerül már pár napja. Meg is értem őket. Èn is elkerülném magam ha tehetném. A bátyámnak is csak egy gonddal kevesebb lenne ha eltünnél a föld felszínéről örökre! Senkinek sem hiányoznék. Nincsenek barátaim sem. Csak belecsöppentem egy világba amibe talán nem kellett volna. Talán?! Egy nagy frászt!! Biztos , hogy nem kellett volna! Maradhattam volna Holmes Chapel-ben a nyárra és nem kellett volna ide jöjjek Harryvel. Eggyáltalán mi lesz ha kezdődik a suli?! Csak úgy visszamegyek és úgy teszek mint aki egész nyáron csak  otthon zenélt meg számítógépezett?! Nem olyan egyszerű átlagosan viselkedni miközben a nyaradat misztikus és természetfeletti dolgok felfedezésével és gyakorlásával töltötted. Tudva , hogy bármelyik percben bajod eshet. De nem is az iskola izgat. Hanem mi lesz Niallel? Már ha egyáltalán meggyógyul. Nem! Ilyenre még csak gondolnom sem szabad! Meg fog gyógyulni. De hogyan ?? Azt mondták , hogy csak én segíthetek rajta. De hogyan?? Eggyáltalán miért pont csak én?? Ha már varázsló kell akkor miért nem csinálja Stefan?? Mi lehet az a baj amit csak én tudok megoldani?!? Ki kell derítenem. Amugy is Stefanhoz inultam. Ki állítana meg?? Még ha a vesztembe is rohanok.
A zokogást abba hagyva feleltem az ágyról és az ablakot megcélozva indultam el. Halkan , zajmentesen kinyitottam és a fán ami mellette állt, lemásztam. Céltudatosan rohantam volna ha tudom, hogy Stefan hol lakik. Akkor nincs más módon . Veszélybe keverem magam és előbb utóbb úgy is megjelenik. Visszamentem az érdőbe és Stefan nevét kiabálva kerestem őt. Egyszercsak valaki befogta a számat.
-Meg akarsz halni?-suttogta a fülembe Stefan
Bevállt a tervem az a lényeg. Karomat megfogva lehajtotta a fejét, becsukta a szémét , majd hírtelen kék fény vett minket körül és egyik pillanatról a másikba egy házban termettünk. Számomra ismeretlen volt. Èrdeklődve vezettem körbe tekintetemet a szobán.
-Ez az én szobám.-szólalt meg lágy hangon
-Még nem jártam itt.-mosolyodtam el halványan
-Szóval. Miért kerestél?-mutatott az ágy felé ,hogy üljek le amit aztán meg is tettem ès ő is követett
-Szeretném ha elmagyaráznád miért csak én segíthetek Niall állapotán?
Nagyot sóhajtott , majd leült mellém az ágyra és belekezdett.
-A barátod nem a szerzett sebek miatt ilyen gyenge hanem  egy átok miatt amit még tőlem szerzett amikor engem megszálltak a sötét lelkek. Ezen viszont csak te segíthetsz egy különleges igével.
-De miért csak én ?Te miért nem tudsz??-estem kétségbe
-Mert bennem nincs meg a sárkánytűz .-válaszolt egyszerűen
-Mi ? Mi az a sárkánytűz?-értetlenkedtemm
-Ella, te nem akármilyen varázsló vagy hanem az összes közül a legnagyobb erővel rendelkező. Ez a sárkánytűz. A valaha volt leghatalmasabb varázslónak volt egy sárkánya amit ő maga teremtett és ruházott fel varázserőevel. Azonban a sárkány valami oknál fogva megmakacsolta magát és saját útra lépett. De nem jó útra. A sárkányban volt valami gonosz  ami folyton elő akart törni belőle, de ezt nem engedte. Ez folyamatosan csak gyengítette és kiszipolyozta az összes enegriáját. A saját gonoszsága emésztette fel belülről. Viszont amikor a varázsló rátalált a szinte halott sárkányára minden erejét odaadta neki gondolván , hogy megmenti a sárkánya életét , de tudta , hogy sajátja ezzel véget ér. Azonban ez nem úgy sült el ahogy tervezte. Persze a varázsló azonnal meg is halt de a sárkányban amikor összetalálkozott a jó a gonosszal lángra gyúlt az egész teste és porrá égette azt. Az ereje beleszállt egy emberbe és azóta áll fent ez a vérvonal.-fejezte be
A lélegzetem is elállt. Én a leghatalmasabb varázsló?! Még mit nem! Egy rendes igét nem tudtam eddig véghezvinni, nem hogy én legyek a legerősebb közülük.Niall is miattam van ilyen állapotban. te jó isten , most fogom csak fel , hogy ténylegminden az én hibám. Minden ami eddig csak történ Niallel. Talán jobb lett volna ha el sem jöttem volna ide.Maradtam volna otthon a suli végezte után. most a szobámban kuksolhatnék vagy éppen szöveget tanulnék egy újabb színdarabhoz, de nem. Én voltam olyan hülye és eljöttem a bátyámmal ide. Rájöttem , hogy ők mind vámpírok. egyikőjükbe bele is szerettem és felforgattam mindegyikőjük életét. Gondolkodásomból Stefan zökkentett ki
-Ella minden rendben?-aggodalmaskodott Stefan
-I-igen , de nem áll össze a kép. Akkor Harry miért nem lett varázsló? Hiszen a bátyám. ugyan az a vérunk.
-Szóval nem mondták el ?-lepődött meg
-Mit?-értetlenkedtem .Na szuper! Egy újabb titok amit nem mondott el nekem Harry.-stefan mi a francról van szó? Mondd már el!! -idegeskedtem
-A bátyád kinyír, hogy elmondtam, de jogod van tudni. Szóval a testvéred azért nem lett varázsló mert a te édesapád vérvonala volt varázsló nem az övé.-mondta ki némi habozással
Ennyi volt! Eddig bírtam elviselni az örökös hazudozásait a bátyámnak! Ez már több a soknál! Mindevégig tudta és egy szót sem szólt nekem erről, hogy nem vagyunk testvérek , vagyis nem édestestvérek , hanem csak féltestvérek. Nem tudom elhinni h 17 éven keresztül átvert. gondolkodásomból az ajtó becsapódása zökkentett ki. Hogy a francba kerülnek ők ide?!?!?

~Zayn~

Harry elveszítette a fejét amikor a húgával veszekedtek. Túlzásba vitte egy kicsit. Ella mit sem törődve ezzel felvágtatott a szobájába és bezárkózott. Egy ideig csak zokogott, de utána furcsa csend telepedett as zobájára. Kicsit aggódom érte. Talán fel kéne mennem és megnézni mit csinál. A lépcső felé vettem az irányt, de Harry megállított.

-Hagyd most! inkább menj a többiek után vadászni te is.-próbált lerázni

-Nem, maradok és akkor majd később felmegyek hozzá.-válaszoltam ellentmondást nem tűrően 

Visszahelyezkedtem a kanapéra. Amikor Harry bezárkózott a szobájába vettem a bátorságot és felmentem Ellához.  Mikor benyitottam hűlt helyét találtam. Hova tűnhetett? Egy biztos, hogy nincs bajban. Azt már megéreztem egyszer. Szólnom kell Harrynek. Berontva a szobájába közöltem vele a rosszhírt.

-Ella eltünt!-rontottam be 

-Mi? hogy a jó büdös francba tudott eltünni?! A nappaliban ültél nem ?-esett nekem 

-Ne próbáld meg rámkenni , mert nem a nappalin keresztül távozott. És nagyon jól tudod , hogy miattad történt mindez!-oktattam ki 

-Meg kell találnunk!-ment el mellettem , mintha meg sem hallotta volna miket mondtam 

-Van egy tippem hol lehet. -mondtam bizonytalanul

-Ki vele!-sűrgetett Harry

-Stefannál. Hiszen meg akarta tudni az igazat és te nem mondtad el neki.

-Bassza meg!-vert bele a falba dühében 

Oly' erővel csapott oda, hogy a fal betört és egy repedés végighaladt rajta. Hírtelen eltünt. Követtem őt, mert tudtam hová tart. A házhoz érve semmi kopogás vagy ilyesmi. Harry csak úgy berontott. Ella döbbenten és kissé dühösen nézett ránk.Ekkor történt egy olyan ami talán sorsfordító ként hat Ella egész életére...

~Végzetes nap

~Ella~

Mikor felébredtem Harry ugyan úgy volt mellettem és védelmezően átölelt. Mikor észrevette , hogy ébren vagyok megpuszilta homlokomat. Felhozott nekem egy bögre meleg teát. miután megittam lementem én is vele megnézni hogy van Niall. Éppen aludt, de szörnyen nézett ki. Nem bírtam sokáig így látni. Kimentem az udvarra és leültem Zayn mellé a hintaágyra. Csendben bámultunk ki a fejünkből mindketten , míg Zayn meg nem törte.

-Hogy van?-kérdezte alig hallhatóan 

-Ugyan úgy.-vettem mély levegőt sírást visszafojtva  

-Rendben fog jönni.-próbált biztatni 

-Hagyjuk most inkább ezt a témát, tereld el kérlek valamivel a figyelmemet.-kérleltem

-Akkor elvihetlek valahova?-nézett rám csillogó szemekkel 

rábólintottam.Remélem tényleg sikerül elterelnie a figyelmemet. nem tudom hova akar vinni, de nem is érdekel. Bízom benne és tudom, hogy biztonságban vagyok, ha velem van így félelem nélkül megyek el vele.

~Harry~

A húgom még mindig nincs teljesen jól. ki fogom deríteni, hogy mi a baja. Hallottam ahogy az udvaron Zaynnel arról beszéltek, hogy elmennek valahova, hogy terelődjenek a gondolatai Ellának. Nem tetszik ez nekem. Azok után ami történt nem vagyok túl nyugodt , hogy a kishúgom pont vele megy el. Zayn elindúlt befelé , gondolom, hogy összepakolja a cuccokat amiket magával akar vinni.Ella szorosan mögötte jött. Zayn eltünt a házban a húgom pedig leült a kanapéra. Figyeltem minden egyes mozdulatát. Felment egy pillanatra a szobájába. Zayn épp mellettem haladt el, mikor elkaptam a karját.
-Fogd vissza magad és vigyázz a húgomra. Ha egy karcolás is lesz rajta megbánod.-figyelmeztettem
-Haver nyugi vigyázok rá.
-Ja , ezt már hallottam egy párszor.-jegyeztem meg cinikusan
-Harry nem hagyom, hogy bármi baja essen.Fontos számomra is.....Mármint az egészsége, hogy jó legyen.-javította ki magát zavarodottan
Nagyon nem tetszik ez nekem. Zayn túl sok időt tölt a húgommal és féltem, hogy újra megtörénik az ami egyszer már velem. csa itt épp ő van a lány zerepében és ő járná meg a legjobban. Nem ezt nem hagyhatom. Nagyon figyelek arra, hogy ez ne következzen be , mert ezt már nem bírná elviselni a húgom.

~Ella~

Minden összejött mostanában. Niallel összevesztünk, erre ő elrohant és összeverekedett Codyval. Napról napra csak rosszabbul van és éns em hozom a legjobb formám. Egy ideje már szörnyen szédülök és a fejem is fáj. A láz az csak mellékes. olyan érzés ez az egész , mintha valami napról napra elszívná az erőmet. Egyre gyengébbnek érzem magam és sebezhetőbbnek. Nem értem miért van ez. Kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere be.-szóltam halkan 

Zayn pillantott be az ajtón, majd beljebb jött és leült mellém az ágyra. tekintetével arcomat figyelte. Mintha belelátna a fejembe és olvasna a gondolataimban.Kicsit zavarba jöttem attól, hogy le sem vette a szemét rólam. Hírtelen éles fájdalom nyillt a fejembe. Odakaptam a kezemet önkénytelenül is.

-Minden rendben?-hallatta aggódó hangját Zayn 

-Igen , fogjuk rá. Már egy ideje ez van. De nem tudom mitől vagy miért?

-Én igen.-jelent meg hírtelen Stefan
Értetlenül és döbbenten néztünk rá.
-Nem fejeztük be a képzést, mikor eltüntél. Te is tudod milyen következményekkel jár ez.
-Igaza van.-lépett be Harry is karba tett kézzel
Megrémültem. Nem akarom újra ezt csinálni. Elég volt amit eddig elviseltem. Nem csinálom tovább ezt. Túl szerencsétlen vagyok én ehez. Egy varázslatot sem tudtam rendesen megcsinálni. Csak ártanék vele mindenkinek.Harry is észrevette, hogy félek ettől az egésztől.
-Ne aggódj , nem fog bajod esni. Ott leszek végig melletted. -nyugtatott meg , legalább is próbálkozott
-Ella muszáj végig vinnünk a képzést, mert tudod, hogy Niall-ön is csak te segíthetsz.-nézett rám stefan
-Mi van ? -pattantam fel - Hogy érted ezt?
-Stefan ,most menj el.-szólt rá bátyám idegesen
Valaminek nagon beletalálhatott a közepébe.Stefan  szó nélkül el is tünt.
-Harry miről beszélt?-álltam fel idegesen
-Ella figyelj, ez bonyolult és nem is terveztem, hogy egyhamar elmondom , mert tudtam, hogy így fogsz reagálni rá. Nyugodj le és mindent elmondok.
-Nem, nem akarok megyugodni csak tudni szeretném mi a franc folyik itt és miért nem mondtad el?!-fakadtam ki
Harry meg akart ölelni , de nem engedtem neki. tudtam , hogy nem fogja elmondani csak terelni akart , de nem haygom neki. hát jó , ha ő nem mondja el akkor majd Stefan fogja. Kikerültem Harryt és elrohantam ki a házból  egyenesen az erdőbe. Olyan gyorsan el telt ez a nap, hogy észre sem vettem. Már sötét volt mikor kirohantam. A telihold fénye virított csak. Az erdő közepén járhattam könnyeimmel küszködve mikor feleszméltem, hogy mibe sodortam magam. hogy lehetek ilyen hülye?! Teliholdkor kijövök az erdőbe. Kész öngyilkosság. Erre is csak én vagyok képes , belesétálni a saját halálomba. Egy védekező igét tudok , de azt is már több mint egy hónapja próbáltam utoljára amikor tanultam , de nem tudok rendesen varázsolni sem nem, hogy védeni magam.Elővettem a mobilom, hogy felhívjam Zaynt, hogysegítsen. Mikor már hívtam volna észrevettem, hogy nincs térerő. Na szuper! Hírtelen valami reccsenést hallottam a hátam mögül. Riadtan fordúltam meg , de semmit sem láttam ott, majd a másik irányba kaptam a fejem , mivel onna is érkezett a hang.
-S-stefan?-dadogtam riadtan
-Nem talált aranyom.-hallottam egy önelégült hangot egy gonosz nevetés kíséretében
Nem tudtam , hogy kire gondoljak vagy számítsak. Morgás hallatszott mögülem ami félelmet keltett bennem. Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy abból semmi jó nem sülhet ki.Éreztem ahogy a tenyerem forrósodik és egyre melegebb lesz. Újra csillogni kezd, majd lassan az egész karaomon halad felfelé a forrósodás. Megfordúlva látom, hogy Cody áll mögötte a falkájával.
-Nocsak, nocsak kit fújt erre a szél?-nézett rám karba tet kézzel, gonosz vigyorral a képén
-Cs-csak s-sétálgattam. Egyedül akartam lenni egy kicsit.-magyarázkodtam dadogva
-Hát mint látod, most egyedül vagy.-lépett egyet felém én pedig hátra léptem egyet.-Na miaz , csak nem félsz tőlem?-eresztet egy gonosz vigyort
-Hagyjátok őt békén.-jelent meg előttem Zayn
Látszott rajta, hogy nagyon feszűlt.Hogy került ide eggyáltalán?? Honnan tudta , hogy hol vagyok és , hogy épp bajban??  .Mellé állva jeleztem, hogy nem kellett volna idejönnie.
-Itt a kis "Romeo-nk".-gúnyolódott Cody
-Menjünk innen.-suttogtam Zaynnek
Elkezdtünk hátrafelé lépkezni, Codyék viszont egyre csak felénk lépkedtek. Amikor megfordultunk volna , előttünk termett Cody.
-Cody nem akarunk semmi harcot. Csak engedj minket elmenni.-néztem a szemébe
-És ha nem ?-vigyorodott el önelégülten
-Akkor nem lesz más választásunk.-mondta Zayn határozottan, de tudtam , hogy ő sem akar semmi viszályt
Egyre közeledtek hozzánk mégjobban bekerítve minket. Rémül és ideges is voltam egyben. Ez nem épp a legjobb egyveleg nálam, pláne , hogy nem tudom használni az erőmet rendesen. Ha Zaynnek bármi baja esik azt sosem bocsájtom meg magamnak, hiszen miattam van most itt. Ha nem jöttem volna el otthonról akkor ott TV-zne még mindig. Zayn háttal állt nekem, hogy hátulról fedezzen. Idegességem és félelemem egyre csak nőtt ahogy közeledtek. A karom csak forrósodott és éreztem ahogy lassan szétárad az egész testemben ez az erő. Olyan érzésem volt mintha képes lennék kitörni mint egy vulkán. Amikor ezt észrevették megtorpantak egy pillanatra , majd az egyik farkas elkapta Zayn.Próbáltam segíteni rajta , de három (mostmár) srác lefogta és másik három utamat állta. Közben visszazárva a kört amivel engem csapdába ejtettek. Egyre közeledtek ismét. Éreztem ahogy először összeszorul a torkom az ijedtségtől , majd az erő ami bennem dúl bármelyik pillanatban képes előtörni belőlem. Csak sikerüljön valahogy ezt előidézni. Zayn felé pillantva észleltem, hogy le akarják tépni a fejét, de már ellenkezni sem tud.Ennyi volt...
-Hagyjátok békén.-kiáltottam egy nagyot dühömben majd mint valami robbanás úgy tör elő belőlem az erőm ezzel földre terítve az egész falkát. Mikor észrevettem mi történ hírtelen a földre estem. Ezek szerint felemelkedtem a földtől. Erőtlenül próbltam feltápászkodni, de sehogy sem akart sikerülni. Muszáj.! Tudnom kell, hogy Zayn jól van-e? Reszket a karom , de nem érdekel. Feltámasztkodva pillantottam rá, de mozdulatlanul feküdt. Maradék minden erőmet összeszedve keltem fel a földröl és siettem Zaynhez. Mikor hozzáértem kinyitotta szemeit és feltápászkodott ő is. Szorosan magamhoz öleltem, hogy újra érezzem illatát és jelenlétét. Felállva a földről és leporolva magunkat hazafelé vettük az irányt mielőtt a dögök magukhoz térnének. Haza érve aztán kezdődött a baj mikor a bátyám rájött mi történt az erdőben....