~Látomás

Édesanyám azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi, igaz haza jössz vele?-kérdezte reménykedve
Lopva a konyha felé pillantottam, ahol Niall lefagyva figyelt minket. Ijedt volt válaszomtól, miben még magam sem voltam biztos. Anya tekintete pedig reménnyel teli volt. hatalmasat sóhajtottam.
-Szeretnék itt maradni a asrácokkal.-mondtam ki döntésem remélve, nem bántom meg
-Biztos vagy benne?-kérdezte nyomatékosításként
-Teljesen.-pillantottam Niallre, kinek mosolya szinte körbeért arcán
-Rendben, ha a srácok is szeretnék, de ezt meg kell beszéljem velük is.-indult a konyha felé.-Fiúk, mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy Ella itt marad veletek?-kérdezte meg őket
Mintha nem hallották volna eddig.
-Szuper lenne.-ölelt meg Louis
-A mi kishúgunk is.-karolt át Liam is
-Pontosan!-helyeselt Zayn is
-Nekem azért nem.-helyezte derekamra karját Niall.-Sokkal több annál.-puszilta meg nyakam
Beleborzongtam. Imádom.
-Végül is , nem lehet a húgod egyben a barátnőd is.-nevettem
-Na jó, ha ennyire szeretitek egymást legyen. Maradhatsz!-mondta ki végszavát anya .- És vigyázzatok rá! Kislányom te pedig ne vessz össze minden apróságon a bátyáddal.-"javasolta"
Szememet megforgatva indultam el nappaliba.Hirtelen valaki felkapott és megpörgetett.
-Végre újra együtt lehetünk.-eresztett le maga elé barátom
Ajkaink összepréseltük egy pillanatra, majd csak egymást csodáltuk.
-Az enyém vagy végre.-suttogta orromat bökdösve sajátjával
-Csak a tiéd.-csókoltam meg
Majd szorosan megöleltük egymást.
-Istenem de édesek vagytok.-csapta össze tenyerét anya
-Köszönjük Mrs.Styles.-mondta Niall
Niall megpuszilta homlokom, majd összekulcsolta ujjainkat és letelepedtünk a kanapéra.

*****

Esteanyát bevezettem a saját szobámba, hisz úgy is mindig Niallel alszok, így nekem nincs rá szükségem. Körbe vezettem a házban is, és megmutattam neki mindent, hogy hol van . Ezt követően elment zuhanyozni. Közben én meg lenyúltam az egyik kedvenc pólómat Niall cuccai közül, majd a lenti fürdőbe zárkóztam be. Megengedtem egy kádnyi forró vizet, majd belemerültem. Nyugtató volt és baromi jól esett. Mi után kellőképpen megtisztítottam magam, felvettem a pizsim, majd szobám felé vettem az irányt ugyan is , anya, már biztosan végzett. Jó éjszakát kívántam neki, majd hagytam, hadd pihenjen. Megérzéseimre hivatkozva a konyhában kezdtem barátom fellelését. ÉS persze pontos is volt a megérzésem. Mind ott voltak. Kicsit csendre intettem őket, ugyan is fent valaki próbálna aludni. Niall az ölébe húzott, így kénytelen voltam ott helyet foglalni. Na nem mintha ellenvetésem lett volna. Nem is volt semmi gond míg nem egy rossz érzés kerítette hatalmába, mintha valami baj lenne, pedig nincs! Egy bögréért nyúltam, hogy igyak egy kis vizet, mikor bevillant előttem valami kép. Amolyan látomásszerűen. De ez szörnyű volt. Harry fejét letépte egy vámpír, és nem akármilyen vámpír hanem a főtanács vezetője! Mikor a kép eltűnt előlem, rettegés és remegés lett úrrá egész testemen. Átéreztem, amit Harry. Az asztalra meredtem kezemben a bögrével, mi történetesen Harryé.
-Ella mi történt? Mi volt ez?-faggatott Zayn aggódó pillantásokkal sújtva
-Micsoda?-értetlenkedtem
-A szemed egy pillanatra teljesen kifehéredett és izzott.-mondta Liam rémülten
-Hiszen te reszketsz! Mi a baj?-ölelt szorosabban Niall
Ekkor bizonyosodtam meg erről, mi is volt pontosan.
-Látomásom volt.....azt hiszem.-meredtem magam elé
-Mi volt benne?-kérdezte Louis
-H-Harryt megölte a tanács vezetője.-dadogtam remegve
Oly mértékben féltem, még is nem értem miért. Hisz ez csak egy látomás volt. Talán nem is igaz. Mindannyian ledöbbentek. Felrohantam a szobámba felöltözni normális ruhába. Persze Niall egyből utánam jött.
-Hová készülsz?-kérdezte rémülten
-Beszélnem kell Stefannel!-adtam az egyszerű választ
Ujjainkat szorosan kulcsolta össze, hogy jelezze, mellettem van. Magamhoz öleltem, hogy megnyugvást leljek karjaiban.
-Még mindig remegsz.-állapította meg rosszallóan
-Nem számít!-húzódtam el
Elindultam lefelé a lépcsőn, de kezét egy pillanatra sem engedtem el. A fiúk értetlenül néztek, de Niall gyorsan elmagyarázta, hogy Stefanhöz megyünk. Szaladtunk végig, úgy siettünk.Ennek eredménye volt , hogy lihegve ugyan, de hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Csengettem, majd idegesen vártam, hogy valaki nyisson már ajtót.
-Ella, de jó látni , hogy újra életerős vagy.-ölelt meg szorosan Damon
Persze ezt Niall nem nézte jó szemmel és , amint elengedett Damon, Niall magához húzott vissza.
-Köszönöm Damon. Stefan itthon van?-kérdeztem
-Igen, szólok neki.-invitált beljebb minket.- Öcskös told ide a formás kis segged!-kiáltott fel az emeletre
Ezt más helyzetben viccesnek találtam volna, de jelen esetben csak a stressz és a félelem játszik szerepet nálam.
-Nyugodj meg, nem lesz semmi baj!-suttogta Niall, majd megpuszilt
Persze ezt jelzés ként is szánta Damonnek. Ismerem már ennyire. De még is annyira örülök, hogy itt van velem. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Becsavarodnék az biztos. Nem egyszer segített már át nehéz helyzeteken Niall és mindig mellettem volt, bármi is történt. tudom, hogy rá mindig számíthatok, és a többiekre is. Ők a második családom.
-Ella, hát te?-lepődött meg Stefan
Szorosan megölelt, mit viszonoztam.
-Igazából történt valami. volt egy látomás szerű valamim.-magyaráztam.- Mit tudsz róla?-faggattam
Igazából még számomra is zavaros ez az egész, de Stef biztosan tud róla valamit.
-Mi volt? Vagy hogyan történt?-kérdezte
-Megfogta a bátyja bögréjét, majd a szeme kifehéredett és amikor visszanyerte eredeti zöld színét, remegni kezdett és rémült lett.-mondta Niall helyettem
-Értem, nos ez tényleg látomás volt, de Ella ne kapj frászt! Bármi is láttál, az nem feltétlenül történik meg. Mások szándékait és terveit látod, nem azt ami történni fog. Ez vagy így alakul vagy nem, de tudsz rajta változtatni, ez a lényege!-magyarázta
-Nagyon remélem, hogy nem fog megvalósulni, mert ajánlom, hogy bárki is letépje a bátyám fejét!-könnyesedett szemem
-Hol történt ez?-kérdezte Stef
-A főtanács aulájában.-mondtam
-Bassza meg! Segítenünk kell, de nem mehetünk be! Damon neked kell menned!-fordult bátyja felé
Ő csak fancsali képet vágott, hogy semmi kedve. Gondoltam, hogy Stefan kérésére nem fog segíteni.
-Damon, kérlek.-léptem közelebb hozzá szemébe nézve
-Csak is miattad.-helyezte egyik tenyerét arcomra
tudtam, hogy ez Niallnek nem fog tetszeni, de ha így rá tudom venni , akkor muszáj.
-Nem indulhatnánk?!-kérdezte barátom idegesen
Damon levette kezét arcomról, de tekintetét egy pillanatra sem szakította el enyémtől, majd kikerült és elindult. Rosszul éreztem magam az előbbi miatt. Tekintetemmel a csempét vizslattam. Nem mertem Niall szemébe nézni. Közelebb lépett hozzám államat megemelve, kényszerítve hogy szemébe nézzek.
-Sajnálom.-néztem kék íriszeibe
-Nem haragszom.-ölelt magához
-Azt hittem siettek.-zavart meg minket Damon
Ez furcsa. Damont miért zavarja ez? Niall összekulcsolta ujjainkat, majd követtük Damont.

Az épület látványa felidézte bennem az emlékeket, ami még jobban rám hozta a frászt. A hideg is kirázott ettől a helytől, és persze ezt Niall is észlelte.
-Nyugodj meg Kicsim, minden rendben lesz!-suttogta fülembe Niall
Damon félig oldalra fordította fejét, minket figyelve, majd vissza előre. Amint beléptünk az épületbe egy hangos ordítás csapta meg fülünket. Ijedten néztem Niallre könnyes tekintetemmel. Mi van ha ez Harry volt?! Nem! Nem lehetett ő! Nem eshet baja! Azt nem bírnám ki! Lehet, hogy haragszom rá de akkor is......a bátyám, aki mindig szeretett és védett! Nem hagyhatom hogy meghaljon! A terembe belépve dejavu érzés kerített hatalmába. A "főnök" észrevéve engem kaján vigyorra húzta száját, majd előttem termett. Niall szorosabban fogta kezem és Damon is szorosan mellém állt.
-Ááá de jó újra látni Drágám. Gondolom értesültél a bátyád ajánlatáról.-vigyorgott idegesítően
Legszívesebben jól képen töröltem volna, hogy tűnjön el az az idegesítő vigyor a pofájáról, csak hogy ezzel alá írnám a saját halálos ítéletemet és a srácokét is, mert tuti, hogy nem hagynák, hogy hozzám érjenek! De Nem hagyhatom, hogy miatta haljanak meg! Nem tehetem kockára a biztonságukat!
-Milyen ajánlatáról?-kérdeztem erősnek mutatva magam
-Meg akarja öletni magát, mert a húgocskája inkább látná holtan, mint élve!-mondta gúnyosan
ÚRISTEN! Nem! Nem öletheti meg magát! Szükségem van rá! Ő a bátyám, nem veszíthetem el!
-Hol van most?!-kérdeztem ridegen
-A kivégző terembe.-vigyorgott győztesen
Kirohantam a nagyteremből. Nem tudom hová, csak valami azt súgta, hogy ebbe az irányba kell haladnom. megéreztem, hogy merre van az a terem.  A 2 srác berúgta az ajtót, én pedig beléptem rajta. 2 vámpír lefogta a karját, míg egy harmadik fejét fogta.....

~Maradj velem

Tudom iszonyat régen volt már új rész, de ígérem a nyár kezdetével igyekszem gyakrabban hozni. Remélem azért még maradt pár olvasó. 

Puszi:~Ellaxoxo

Az én én könnyeim is utat törtek maguknak szavai hatására. Szorosan öleltem magamhoz.Nem tudtam visszatartani könnyeimet. Niall szaggatottan vette a levegőt, de már kezdett megnyugodni. Hátamat simogatva puszilta meg fejem. Az én lélegzetem is kezdett a helyére állni lassan. Viszonoztam gesztusát mellkasát megpuszilva, de nem szándékoztam elengedni.
-Az életemnél is jobban szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! Csak most kaptalak vissza! Könyörgöm, mondd , hogy itt maradsz, hogy velem maradsz!-győzködött tovább
-Mindennél jobban szeretlek én is, de nem tudom mit tegyek.Annyit küzdöttünk már kettőnkért és mindig valami vagy valaki közénk állt.-bontakoztam ki karjai közül
-Csak megpróbál, de sosem sikerül, mert a szerelmünk mindennék erősebb! Együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.-fogta meg kezeimet győzködve
-Nem tudom Niall. Időre van szükségem.-hajtottam le a fejem
Államat megemelte , majd homlokát az enyémnek támasztotta. Hezitált. Nem mert megcsókolni. Félt, hogy visszautasítanám. El akart húzódni, de én nem akartam. Ajkainkat puhán préseltük össze. Karjaival derekamat átfonva húzott ölébe. Kezemmel automatikusan túrtam hajába. Hiányzott. Végre újra az enyémnek éreztem. Talán igaza van és újra boldogok lehetünk együtt. Levegőhiány vetett véget szenvedélyes pillanatunknak. Felállt a földről engem magával emelve, így az ölében kötöttem ki. Elmosolyodtam ezen. Olyan édes volt. Fejemet reflexből fúrtam nyakába belélegezve szédítő illatát. Majd mikor elhajoltam már a szobájában voltunk. Óvatosan lehelyezett az ágyra, majd miután betakart el akart menni.
-Maradj, kérlek!-fogtam meg kezét
-Rendben.-bújt hozzám boldog mosollyal
Olyan édes ilyenkor. Végigsimított arcomon, majd megpuszilta homlokomat.Szorosan bújtam mellkasához lágy puszit hintve rá. Nem tudom mi tévő legyek. Nem érzem magam idevalónak. Ráadásul Harry is rátesz egy lapáttal, mert soha többé nem akarom látni sem, már pedig ez elég nehéz, így , hogy egy házban lakunk.Azt is képtelen felfogni, hogy nem vagy kíváncsi a magyarázkodásaira! Elbaszta , de nagyon! Elárult és ezt nem igen tudja helyrehozni! Hisz ismer! Kész, fogadja el! Ő csinálta ezt magának, hát viselje a következményeit! És persze megint ott vagyok, hogy emiatt tiszta idege vagyok!
-Kicsim, mi a baj?-kérdezte aggódóan Niall
Szuper, ennyire nyilvánvaló!
-Semmi, csak eszembe jutott valami.-nyugtattam meg
-De mi volt az, hogy ennyire ideges lettél.-aggodalmaskodott tovább
-Harrytől!-mondtam komoran
-Mi történt köztetek, hogy ennyire haragszol rá?-faggatott tovább
Nagyot sóhajtottam. Nem tudom, hogy mondjam-e el? Végül is valakinek csak ki kell öntsem a szívem, mert felrobbanok a végén, és hát ki lenne erre alkalmasabb, mint Niall? Senki. Belekezdtem az egésze. Pontról pontra elmagyaráztam mindent ami történt, Ő pedig figyelmesen és döbbenten hallgatott végig.
-Figyelj Kicsim, meg tudlak érteni, de szerintem egy kicsit túlreagálod. Csak a te érdekedben nem mondta el, mert tudta, hogy így fogsz reagálni. Pontosan ezt akarta elkerülni. Jó tudom, hogy kiborultál, de gondolj bele. Min változtatott volna, ha a legelejétől tudnád? Semmin. Most sem kéne változtasson a kapcsolatotokon. Ő tudta, de neki nem számított semmit. Ugyan úgy szeretett és óvott és most is ugyan úgy szeret. Neked sem kéne számítson semmit! Emlékszel mennyire féltett tőlem? Szerinted azért csinálta mert nem szeret téged?-fejezte be monológját
Miért így fogja fel?! Nem igaz! Az én szemszögemből, már nem így látná! Dühösen bontakoztam ki karja alól felülve az ágyon!
-De Niall nem érted  lényegét! hazudott nekem! Mindvégig hazudott és nem ez volt már a legelső alkalom! ezzel végleg betelt a pohár! Egész életemben megvezette és ráadásul ezt is Stefantól kellett megtudnom! Még csak nem is akarta elmondani! Hagyta volna, hogy hazugságban éljek mindvégig!-borultam ki
-Pontosan ezért nem akarta tudtodra adni, mert tudta, hogy így fogadnád!  Tisztában volt ezzel! -kezei közé zárta arcom.-Nem akart elveszíteni téged! És én sem szeretnélek!-döntötte homlokát enyémhez
Még mindig habozott. Bátortalan volt.Ujjaimmal tincsit szántottam bátorításképp. Lágyan érintette össze ajkainkat, majd hosszas csókot haygott számon.
-Ne utáld azért, mert szeret.-suttogta, még mindig győzködve
Szemeimet forgatva tápászkodtam fel mellőle, majd kiléptem az ajtón. Niall értetlenül nézett rám, majd követett.
-Hová mész?-tapadt hátamhoz, derekamnál magához ölelve
Fejét nyakamhoz hajtotta. Félt.Félt, hogy elmenni készültem.hogy képes lennék hátat fordítani mindennek ,ami itt történt. Hasamon pihenő kezére csúsztattam sajátom, majd szembe fordultam vele. Enyhe mosoly kúszott arcomra, rémült még is csillogó tekintetét megpillantva.
-Ne aggódj, csak a konyhába megyek.-csókoltam meg mosolyogva
Nagyot sóhajtott kifejezve megkönnyebbülését.Szorosan magához ölelt.
-Nagyon szeretlek.-suttogta, majd nyakamba puszilt
-Én is nagyon szeretlek..suttogtam szintén nyakát puszilva
Ez a gyenge pontja , mint nekem , é ezt előszeretettel felhasználjuk. Ujjainkat elválaszthatatlanul kulcsoltuk össze, majd lementünk a konyhába. Az órára pillantva láttam , hogy hajnali 4 óra van. Nemsokára pirkad. Gyorsan összedobtam magamnak valami kaját, miközben Niall egy percre sem engedett ki védelmező öleléséből. Na nem mintha bántam volna. Újra az enyémnek éreztem. Nem sokkal később a srácok is megérkeztem, egy személ kivételével. Persze ez Niallnek is feltűnt.
-Srácok, Harry hol van?-kérdezte
-Nem tudjuk.-vont vállat Louis
letelepedtünk mind a kanapéra és a TV-t kezdtük bámulni, bár inkább beszélgettünk. Nem sok mindenre emlékszem ezek után, ugyan is elaludtam barátom karjaiban.

*****

Mikor megébredtem egyedül voltam Niall szobájában. Álmosan dörzsölgettem meg szemeimet, majd nehezen, de kikászálódva az ágyból lementem a konyhába a többiekhez. Ahogy leléptem a lépcsőről valaki felkapott és megölelve pörgetett.

-Szép napot Hercegnő.-becézgetett Zayn 

Elnevettem magam tettein és az új becenevemen is. 

-Köszönöm, de kérlek tegyél le.-nevettem megölelve 

Niall torkát köszörülve adta tudtunkra jelenlétét. Tudtam, hogy nem tetszik neki az, hogy ilyen jóba vagyunk Zaynnel. Ezért is szóltam Zaynnek, hogy tegyen le. Eleget téve kérésemnek Zayn lassan engedett le öléből, majd utoljára megölelve elengedett. Mikor eltávolodtam tőle, akkor vettem észre, hogy farkasszemet néz a 2 srác. Nem tetszett ez nekem, ezért próbálkoztam ezt megtörni. Niall is szorosan megöletem, de tervem nem vállt be. Egy pillanatra sem vették le tekintetüket egymásról. Gyilkolni tudták volna egymást tekintetükkel. Niall hajamba puszilt, majd derekamra csúsztatva kezét kísért be a konyhába. Megreggeliztem, majd barátom közölte tervét, miszerint elmegyünk sétálni kettesben. Ennek nagyon örültem. Végre kettesben leszünk egy kicsit.

Romantikus volt ez az egész. Még sötétben is kint sétáltunk és csodáltuk a város fényeit. Gyönyörű volt és bevallom, kezdem megkedvelni ezt a helyet. Kér, hogy csak így a végére. Visszaérve az egész házban sötétség uralkodott, ami furcsa volt, ugyan is tegnap voltak mind vadászni. Niall udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd beléptem a házba. Amint ez megtörtént a villany felkapcsolódott, majd egyszerre felkiáltottak.

-Boldog szülinapot!!-hangzott el

Úristen! Ez nekem szembe sem jutott, de úgy tűnik nekik igen. Jesszus! Döbbenetemben megpillantottam anyát! (?!) Hogy kerül ide? Egyből hozzá rohantam és nyakába ugrottam. 

-Felnőtt az én kislányom is. Milyen gyönyörű nő lett belőled.-mért végig dicsérve 

-Az biztos.-lépett mellém Zayn átkarolva a többiek kíséretében 

Innen gondoltam, hogy pillanatokon belül megjelenik Niall is mellettünk. És ahogy gondoltam mellettem is termett. derekamat körbefonta karjával, eltávolítva Zayntől, majd hajamba puszilt. Anya pedig sunyin vigyorgott rám 

-Jaj srácok nagyon köszönöm. Olyan cukik vagytok.-öleltem meg őket sorra 

-Ne nekünk köszönd, a bátyád szervezte.-mondta Niall

Na ez betalált! Ha ezzel akarja elérni, hogy megbocsájtsak neki, közlöm, hogy nem fog sikerülni! Inkább tereltem a témát.

-Anya , ők itt Zayn , Liam, Louis és a barátom Niall.-mutattam eb neki sorra barátaimat

-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem a híres kis bagázsotokat, már nagyon sokat hallottam rólatok.-mondta anya

*****

 Egész este mulattunk. Harry viszont nem volt sehol. Gondolom nem akart itt lenni. De nem is bánom annyira, de talán el tudtam volna viselni. De legalább anya így közelebbről is megismerte a srácokat. A fiúk bevonultak a konyhába mind, így ketten maradtunk anyával. Azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi , igaz haza jössz velem?-kérdezte reménykedve .......

~Csak te létezel

A csaj észrevéve Niall , a nyakába ugrott és megcsókolta. Niall ugyan eltolta magától, de már késő volt. Szívem összeszorult. kegyetlenül fájt ezt látni. A kép beleégett az agyamba. Hirtelen egy kar fonódott derekam köré és húzott a nappaliba. Megfordulva Zaynnel találkoztam. Utoljára hátrapillantottam, Niall aggódó tekintetével találkozva, miközben a csaj őt öleli. Zayn ezt látva ölbe kapott, majd egy szempillantás alatt a a szobájában termett lehelyezve az ágyára. Aggódó pillantásokkal néztem körbe, mert bár már majdnem egy éve itt lakom, de még nem jártam ebben a szobában. Falak fekete színűek. Sötétség árad minden honnan, amitől normális esetben kirázna a hideg, de már túl jól ismerem Zaynt , ahhoz, hogy tudjam , nem fog bántani. Az elmúlt időben, velem nagyon is rendes. Talán már semmi sötétet nem tudnék felfedezni benne. Jelenleg! Niall is ilyen rendes srác. Na tessék! Megint csak ő jut az eszembe! Annyira fájt látni, hogy egy másik lány csókolja. Azt sem tudom ki ez a csaj, de nem is akarom! Legyenek csak boldogok,már nem érdekel! Csak engem hagyjanak békén!  Bár már mit sem számít! Haza megyek! Én nem tartozom ide. Nincs ki miatt maradnom! Amúgy is be kéne fejeznem a sulit és anyát is rég láttam már. Harrytől is távol leszek legalább! És végre normális életem lehet jó messzire a vámpíroktól, a vérfarkasoktól, a varázslattól és minden egyes hülye misztikus dologtól, amivel eddig találkoztam! egyedül Zayn fog hiányoz, meg talán Louis és Liam. Ők azok, akikkel nem volt semmi vitám, sem rossz élményem. Talán azért mert alig töltöttünk el együtt egy kis időt, de nem számít már. És bár Niall mindenkinél fontosabb számomra, az a csaj "megszerezte" magának. Túl könnyen feladom, de mit tehetnék?! Nem szállhatok szembe vele, és már nem is akarok. Annyit küzdöttem már és harcoltam kettőnkért. Azt hittem , hogy szeret. Úgy látszik azt a csajt jobban. Ki vagyok én, hogy közéjük álljak?! Fáj elengedni, de nem tudok mást tenni. Én messze leszek innen, ők meg csak éljenek boldogan örökké!
Zayn gyengéd érintése zökkentett ki gondolataim árnyából. Arcomról távolította el könnyeimet. (?!) Észre sem vettem! De kit érdekel?!?!
-Jól vagy?-aggodalmaskodott
-Nem , de hagyjuk!-dörzsöltem meg arcomat
-Ennyire szereted?-kérdezte szemembe nézve
Könnyes szemekkel bólogattam. Az ágyról feltápászkodva a fürdő felé vettem az irányt, magam mögött Zaynnel. megmostam az arcom, majd visszamentünk.

******

Éjszaka megébredtem. Szinte el sem aludtam. Mikor kiléptem Zayn szobájából, akkor jutott eszembe, hogy jelenleg üres a ház. Zayn említette, hogy mindannyian vadászni mennek. A konyhai órára pillantva láttam , hogy még csak hajnali 3 van. Hosszú éjszakám lesz! Az udvar felé haladva élveztem , amint a hideg, nyirkos levegő megcsípi bőröm. Kimondottan jól esett. A fűbe letelepedve kezdtem csodálni a sötét égboltot, ami még is oly tiszta és csillag dús volt. Egyszóval gyönyörű. Elmélázva a csillogó égitesteken ismét Niallre terelődtek gondolataim.Miért ilyen bonyolult az élet!? Miért kell mindig szenvednem a szerelem miatt?! Miért nem élhettünk volna boldogan!? Miért kell valami mindig közénk álljon?! Már nem számít! Otthon legalább távol leszek ezektől. Távol Harrytől , távol Nialltől és távol ettől az egész elbaszott világtól. Talán újra normális életem lehet. Niall pedig boldog lehet azzal a csajjal. Nem fogok közéjük állni. Igen sokan mondják, hogy túl könnyen feladom. És igen igazuk van, de már belefáradtam a harcba. Nem bírok már tovább küzdeni. túl gyenge vagyok ehhez. Amúgy is csak veszítenék a vámpírcsajjal szemben. Eleve hogyan vehetném fel a versenyt egy vámpírral?! én csak egy egyszerű halandó vagyok. Előbb utóbb megöregszem és még jobban elcsúnyulok aztán meghalok, míg Niall ugyan ilyen fiatal és gyönyörű marad örökké. A többiekkel együtt. Pár évvel később , meg úgy is elfelejtenek és kész. Probléma megoldva. Ugyan ez lesz most is , ha hazaköltözöm. Ők is élhetik a saját életüket problémák nélkül és én is. Mindenki jól jár. Főleg ők. Mert nekem ott marad az a végtelen fájdalom a szívemben , ami arra fog emlékeztetni, hogy elengedtem Niaal, és ő most egy másik lány karjaiban leli a szeretetet.
Gondolataimból egy puha plédérintése zökkentett ki, majd két óvó kar ölel át hátulról. Védelmező , de ugyan akkor félénk és bátortalan volt. Illata alapján döbbentem rá, hogy ki ő! (?!) Szívem ütemesen kezdett össze vissza kalapálni, és a tomboló fájdalom is csak egyre jobban dübörgött bennem. Hogy kerül ide ?! Úgy volt, hogy üres a ház és egyedül vagyok?! És egyáltalán mit akar?!
-Miért ülsz itt kint egyedül? Veszélyes.-szólalt meg lágy hangon ,még is félénken
-Nem tudok aludni.-motyogtam magam el meredve
Apró és gyengéd puszit hagyott nyakam puha bőrén. (?!) Teljesen beleborzongtam. Nem tudok kiigazodni rajta. Most akkor mit akar?! Vagy kit szeret?! Teljesen összezavar!
-Niall.-szólítottam meg bátortalanul
Neve hallatára leült velem szembe minél közelebb húzódva hozzám.
-Haza megyek.-néztem szemébe
De nem bírtam sokáig állni gyönyörű pillantásait ,ezért lehajtottam fejem, a füvet vizslatva.
-Nem értem, hisz itthon vagy.-mondta zavarodottan, mintha tagadná, hogy tudja miről beszélek
-Nem! Ez nem az én világom! Nem tartozom ide! Nem tartozom közétek!-mondtam határozottan ujjaimat birizgálva
Fejem felemelve zárta tenyerei fogságába arcom, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Tekintete fájdalmat és meggyötörtséget sugárzott könnyleple mögül. Arcáról félelem tükröződött.
-Ne mondd ezt kérlek! Te is a családunk része vagy. Nélküled nem lennénk egy család. Igen is közénk tartozol! Hozzám tartozol!-támasztotta össze homlokunk
Teljesen összezavarodtam. Hozzá tartozom?! Akkor miért ölelgette azt a csajt?! Kit szeret?!
-És mi van ezzel a Tiphanival?-kérdeztem remegő hangon
-Semmi! Elküldtem még akkor, amikor Zayn felvitt a szobájába. Én csak téged szeretlek most és mindörökké! Te vagy az életem, a levegőm, a mindenem! Soha soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm ne menj el! Csak most kaptalak vissza, nem veszíthetlek el újra. nem hagyom, hogy elhagyj! Azt nem élném túl!-sírt győzködve, hogy maradjak ...

~Végre együtt......vagy mégsem?

~Harry~

Húgom élettelenül hullott karjaimba. Óvatosan az ágyra helyeztem, ahol pár perccel ezelőtt még Niall feküdt. Értetlen és riadt tekintettel figyelte. Persze semmit sem értett az egészből. Stefan az ágy mellé térdelt és húgom felé tartva kezét kezdett varázsolni. Nem tudom mit művel, de azt igen, hogy csak segít rajta. Éreztem, ahogy könnyeim utat törnének maguknak, ne de erősebb akartam lenni ennél, ezért nem hagytam. Niall szemei is csillogtak könnyeitől.
Stefan láthatóan gyengült.
-Ennyit tehettem. -sóhajtott fel erőtlenül
-Mit csináltál? -kérdeztem riadtan
-Átadtam neki az energiám több mind 80%-át, de aligha ért valamit. Túlzottan sok energiát vesztett. Nem biztos, hogy magához tér.- halkult el. –Pontosan tudta mit vállal, de nem tudtam megállítani. Annyira makacs volt. –temette tenyerébe arcát
-Nem tehetsz róla. -mondta Niall remegő hangon

Nem tudom felfogni, hogy lehetett ennyire önfejű! Pontosan tisztában volt azzal, hogy ez az életébe is kerülhet, de akkor is megmentette Niall életét. Ez is csak azt bizonyítja mennyire szereti. Feláldozná érte a saját életét. Tudom, hogy életben van, mert hallom lomha és gyenge szívverését. Érzem rajta, hogy nagyon gyenge. Remélem minél hamarabb magához tér. Annyira aggódom. Nem veszíthetem el őt. Az egyetlen húgomat. Teljes szívemből szeretem, és nem érdekel, hogy csak féltestvérek vagyunk, mert ez nem számít semmit. Mindig is édes testvéremként szerettem és az, hogy most már tud róla semmin, nem változtat. Borzasztóan fáj, hogy utál, de ennél már csak az rosszabb, hogy most haldoklik és nem tudok tenni semmit, hogy segítsek rajta. Esküszöm, ha nem ébred fel átváltoztatom, de csak a legvégsőbb esetben. Nem veszíteném el semmi pénzért, de ha lehet, akkor elkerülném ezt a megoldást. Még talán jobban fájna vámpírként látni, mint hogy elviseljem az érzelmeit és azt, hogy utál.

~ 3 héttel később~

Niall teljesen magába zuhant, miután megtudta, hogy a húgom mentette meg és most emiatt fekszik az ő helyén szinte élettelenül. A srácok is tejesen ki vannak akadva. Mind borzasztóan aggódnak, főleg Zayn. Talán jobban, mint kellene. Egyikünk sem bírja már idegekkel ezt a helyzetet. 3 átkozott hete még csak életjelet sem ad magáról. Szívverése ugyan olyan lomha és gyenge. Legrosszabb, hogy bármelyik pillanatban magához térhet, vagy abba maradhat szívének lassú dobogása. Ezért sem hagyjuk magára egy pillanatra sem. Valamelyikünk mindig vele van és figyel rá. Legtöbbet Én és Niall szoktunk bent lenni, de Zayn is elég sokat van ott. Kezd furcsa lenni számomra Zayn viselkedése a húgommal. De lehet, hogy csak bekattantam már a tehetetlenség miatt. Bele fogok őrülni teljesen. Niall már teljesen összeomlott. Szinte egész nap sír, és amikor csak teheti mellette van. Már enni sem hajlandó. Kezd gyengülni. Jelenleg is a húgommal van. Tényleg nagyon szeretik egymást, e felől semmi kétség. Most már én is belátom, és lassan elfogadom. Végül is aranyosak így együtt. A húgom, pedig boldog vele és ennél fontosabb számomra nincs.
Csendben bementem a szobába és barátom mellé álltam.
-Igyál egy keveset. -tartottam felé a flakont, amiben vöröslött a sűrű folyadék
Visszautasítva rázta fejét, majd újra a húgom felé fordult merev tekintettel.
-Az Ő kedvéért. -érveltem
Tudtam, hogy ez hatni fog rá. Számításom be is következett. Elvette a palackot, majd teljes tartalmát megitta. Közben egy pillanatra sem engedte el Húgom kezét.
-Köszönöm. –suttogta húgomra meredve
Szinte látszott rajta, ahogyan visszanyeri életerejét. Sajnos életkedvét nem tudja visszahozni semennyi vér. Ehhez egyetlen egy mozdulat elég lenne, de ez nem akar bekövetkezni. Mellé helyezkedve figyeltem én is apró és lassú lélegzetvételét az „alvó” tündérnek.
-Ha nem tér magához, azt sosem bocsátom meg magamnak. –suttogta Niall, majd megtörölte könnyáztatta arcát
-Nem a te hibád! Mindig is makacs és önfejű volt és az is maradt. Amit elhatározott azt véghezvitte és senki, sem állíthatta meg ebben. Ne emészd magad emiatt! -tettem vállára kezem bíztatásképpen

Éreztem, ahogy könnyeim nekem is benedvesítik arcomat. Letörölve azokat újra Húgom gyönyörű arca felé vezettem tekintem.
-Sosem fog nekem megbocsátani. –mondtam remegő hangon
-Mi? –nézett rám értetlenül. – Miért? Mi történt? –rémüldözött
-Ez hosszú történet. Majd a Húgom elmondja neked. Nekem nincs elég erőm ehhez. –tudtam le ennyivel

Hírtelen Húgom felé kapta fejét döbbent tekintettel.
-Megfogta a kezem. –mondta csodálkozva még is örömteli hangon
Mindketten feszülten figyeltük. Lélegzetvétele kissé felgyorsult. Halk nyöszörgést hallatott. Szabad kezét lassan és erőtlenül homlokához emelte. Másikkal Niall kezét fogta és nem szándékozott elengedni. Szemeit fájdalmasan összeszorította, majd fél perccel később erőtlenül kinyitotta. Megpróbált felülni, de visszahuppant. Riadtan kaptunk utána mindketten, nehogy megüsse magát.
-Óvatosan! -suttogta Niall
Húgom döbbent és könny fedte tekintetét Niallre irányította. Szorosan zárták egymást karjaikba Örömkönnyek áztatták mindkettejük arcát. Lassan az enyémet is kezdték megkörnyékezni, de ez hamar megszűnt, mikor Húgom észrevett engem.
-Mit keresel itt? -kérdezte erőtlenül, de ridegen visszadőlve az ágyra
-El sem mozdult mellőled. Mindvégig itt ült aggódva. –próbálta Niall megpuhítani, de eredménytelenül
-Nem gondolod, hogy egy egész kicsit elkéstél az „aggódó bátyus” szerepével? -kérdezte flegmán
Nagyon fáj, hogy ennyire utál és nem is, leplezi. Mindig is olyan volt, ami a szívén az a száján. Sokszor ez jó, de olykor, -mint most- rossz.
-Könyörgöm, Kicsim, értesd meg…
-Nem Harry! -emelte fel erőtlen hangját amennyire csak bírta. – Nem érdekelnek a kifogásaid, már megmondtam. És most menj el! –mondta fagyosan

A sírás szélén álltam, pedig nem szoktam sírni. Még sosem láttam őt ennyire dühösnek és felzaklatottnak. Eleget téve kérésének felálltam a székről és távoztam a szobából, magukra hagyva őket.

~Niall~

Ella nagyon keményen bánt a bátyjával. Bár nem tudom mi a harag alapja vagy oka, de azért még is csak a bátyja. Szegénykém nagyon kiborult, amikor meglátta bátyját. Ő, pedig halálra aggódta magát a Húga miatt és így fogadta. Valahol meg tudom érteni Ellát, de Harryt is. Harry, húgára hallgatva kiment a szobából és kettesben hagyott minket.
Újra szorosan, de óvatosan karjaimba zártam barátnőmet.
-Ugye jól vagy? –kérdezte aggodalommal teli hangon
-Te lökött, még te kérdezed? Nekem semmi bajom, de ez nem mondható el rólad. Minden rendben? –néztem csillogó szemeibe
Aranyos mosollyal az arcán bólintott. Forró ajkait enyéimre tapasztottam.

Istenem, mennyire hiányzott már puha ajkai érintése. Hogy magamhoz ölelhessem törékeny kis testét. Érezzem őrjítő illatát.
Szenvedélyes csókunk után újra egymás karjaiban kötöttünk ki.

Ez a kiscsaj egy igazi örökmozgó. Nem bír nyugton maradni. Már fel akar kelni az ágyból. Óvatosan próbálkozott én pedig derekánál fogva segítettem fel. Ujjainkat összekulcsoltuk és elindultunk a nappali felé.

A Srácok amikor észrevették szempillantás alatt előtte termettek és karjaikba zárták egyenként, aztán egy nagy csoportöleléssel zártuk.
-Istenem, de jó, hogy felébredtél. –mondta Liam
-Úgy aggódtunk. –folytatta Zayn
-Komolyan? –lepődött meg
-Persze, de ez miért olyan meglepő? –mosolygott értetlenül Louis
-Mert…..azt….azt hittem…….hogy nem is szerettek, és csak nyűg vagyok nektek. –hajtota le fejét aranyosan
-Ella ezt miből gondoltad? –emelte fel fejt Zayn közelebb lépve
Ott voltam, hogy közelebb lépek. Azért tudhatná hol a határ.
-Nem tudom, csak szinte egyikkőtökkel sem töltöttem el hosszabb időt, hogy megismerjem jobban. –mondta zavarodottan
-Igazad van. De ez a mi hibánk. Eszembe sem jutott ez eddig. –döbbent rá az igazságra Liam
-De mi nagyon szeretünk téged. Szinte a mi Kishúgunk is vagy. –ölelte meg Louis
Ella mosolyogva ölelte vissza aztán újra csoportölelés lett belőle.
-Egyébként, mennyit voltam eszméletlen? –tette fel a nagy kérdést
-3 hétig. –válaszoltam neki ujjainkat ismét összekulcsolva
A válasz hallatán megdöbbent, majd úrj egy bájos mosoly terült arcára. Gyorsan tovàbb lépett. Imádom mikor ilyen. Úgy tesz mintha mi sem történt volna. Sosem veri nagy dobra, ha vele történt valami, sőt inkàbb rejtegeti. Nem szereti, ha minden körülötte forog. Ezért próbál most is úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Azonban szemmel láthatóan gyenge még.

A hangulat visszanyerte a pár héttel ezelőtti helyzetét. Minden happy. Ella is újra mosolyog végre és ennél nagyobb kincs számomra nincs. De annak nagyon nem örülök, hogy ennyire rosszban van Harryvl. Csak ő nincs itt velünk és bizonyára Ella miatt. Annyira haragszik rá, hogy nem hajlandó szóba állni sem vele, Harry pedig inkább elkerüli, mintsem újabb vitába keveredjen. Ki kell békítenem őket! Csak még azt nem tudom, hogyan. Egyenlőre élvezem, hogy újra az enyém. Minden erőmmel azon leszek, hogy biztonságban legyen.Teljes szívemből szeretem és tudom, hogy ő is engem. Ezt bebizonyította azzal, hogy megmentette az életem, holott tudta, hogy milyen következménekkel jár. Képes lett volna feláldozni értem a saját életét. És ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De minden pillanatomban azn leszek, hogy boldoggá tegyem.

~Ella~

A nappaliban vagyunk újra. Együtt a kis csipet csapat. Egy személy nincs itt, de nem is hiányzik ide. Újra csak vita lenne és nekem ehhez most sem energiám, sem kedvem nincs. Különben sem akarom, hogy elrontsa most a kedvem. Csak az számít hogy Niall jól van és együtt vagyunk. Teljes szvemből szeretem és többé senki és semmi nem állhat közénk. A  Niall védelmezően ölelt át én pedig hozzábújva helyezkedtem el a kanapén. A hangulat nagyon jó. Barátias és csendes volt míg meg nem törte a csengő rikácsolása. Zayn felpattant, kinyitja ő. Persze egyikünk sem ellenekezett, mert mind lusták voltunk megmozdulni is.
-Niall......asszem téged keresnek.-szólt az ajtóból
Hangja furcsa és értetlen hanglejtésű volt. Elengedtem Niall kezét, hogy mehessen, de ő összeulcsolta ismét és magával húzott. Az imádnivaló mosolya lefagyott arcáról, mint megpillantotta az ajtóban álló szőke, karcsú lányt. Mint aki szellemet lát! A lány széles mosolyra húzta szájátmikor megpillantotta Niallt.
-Tiphani?!-suttogota remegő hangon.....

~Újra éledés vagy halál?

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit.....
-Nem!-törtem ki zokogásban-. Nem hagyhatsz itt engem! Nem halhatsz meg!-borultam rá
-Nem halt meg......még.-Jelent meg mögöttem Stefan felsegítve engem
Értetelen arckifejezéssel néztem rá , de örültem , hogy nem halt meg.
-Segíts, hogy segíthessek rajta, mert tudom, hogy te nem fogod megtenni.-néztem szemeibe
Kis habozással, de rábólintott és csuklómat megfogva húzott maga után.Elindultunk a bejárat felé. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót , hírtelen Harry utamat állta.
-Hova mentek?-vont kérdőre
Semmi köze hozzá!Mi a fenét foglalkozik ezzel? Edig sem volt jó testvérem mint kiderült úgyhogy ne most kezdje el nekem a gondodkosó bátyust játszani.
-Minnél meszebb tőled!-válaszoltam ridegen, majd kikerültem
Stefan csendben jött utánam. Kérdő tekinteteket vetett felém , de hamar rájött arra , hogy nem szeretnék erről beszélni. Bár nagyjából nem is kell, mert mindent tud. Visszagondolva az előbbiekre, Harry tekintetében fájdalmat véltem felfedezni szavaim hatására. Mintha szívenütötték volna a szavaim. Hát tudja mit? Fájjon csak neki. Eddig én szenvedtem mindig miatta, mostmár szenvedjen ő is miattam. Magasról teszek arra, hogy hogyan tervezte ezt elmondani, mert már ott elbaszta, hogy nem mondta el a legelején. Kifejezhetetlen a düh és feszültség mértéke ami most mind bennem lappang és csak arra vár, hogy kitörhessen.Csak egyszerűen nem hagyom előtörni. Most csak az a fontos , hogy Niall meggyógyuljon. csak is arra öszpontosítok, hogy sikerüljön valahogy helyrehoznom. Arról fogalmam sincs, hogy hogyan , de mindent megteszek azért , hogy segítsek rajta.

Stefan szobájában ülve figyeltem ahogyan a könyvespolcon kutakodik. A keresett könyvst megtalálva helyezkedett el mellettem és szemeink már a sorok között cikáztak. Az átok persze le volt írva de az a rohadt gyógymód sehova. Persze! Minek azt?!?
-Muszáj valami gyógymódot találnunk.-mondtam remegő hangon
-Találunk valamit, ne aggódj.-próbált nyugatatni

Fél óra után sem találtunk semmit. Idegességemben már kilóméterhiányom lett. Fel-alá járkáltam.
-Nagy a huzat!-lépett be a szobába egy félpucér srác.- Mivan Öcsi csak nem felhoztad a csajod?-mosolygott Stefanra gúnyosan
Fekete haja rendezetten még is kuszán volt igazítva. Felsőteste rendesen kidolgozva. Magas volt.
-Damon, ha nincs jobb dolgod akkor segíts inkább a piszkálódás helyett.
Hírtelen előttem termett, magasságával felémtornyosulva. Végigmért, majd mégközelebb állt. Szinte ijesztően közel. Szeme feketén izzott. Ez bizonyította számomra vámpír létét. Abban a nagy sötétségben még is felfedeztem egy szikrát, ami által megbizonyosodott számomra, hogy nem bàntana. Ez a sötétség inkább biztonságot sugalt mint félelmet. Nem érzem , hogy félnem kellene tőle. Kezével lágyan simított végig arcom felületén. Tekintet ugyan olyan vad volt, még is számomra nyugalmat sugárzott.
-Halandó vagy.-suttogta hátralépve egyet
-Varázsló!-javította ki Stefan.-Ella Ő a bátyám Damon. Damon Ő pedig Ella, mint már tudod egy varázsló.
Èrdekes tekintettel méregetett, mintha belémlátna.

Ő is nekiállt kutatni. Szinte már az egész szobát felforgattuk. Majdnem minden könyv a földön hevert.
-Megvan!-kiálltott fel hírtelen Damon
Melléállva olvastuk a sorokat mi is.

" Ez àtokra gyógymód nem ismert, de ha egy varázsló közel áll szívéhez , az minden bajra gyógyír."
Alatta le volt írva a szöveg valami régi nylven. Még a szálemiek használták ha jól tudom.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakàba

Rohantam mint egy őrült. Stefan utánam és próbált megállítani.(?!) Megállás nélkül rohantam a házunk felé. Mikor az ajtóba értem Stefan utólért. Karomat elkapva állított meg.
-Hagyj!-kiáltottam rá könnyes szemekkel
-Ella, nem ok nélkül hátráltatlak. Nem vagy képes véghezvinni a varázslatot. Nem vagy hozzá elég erős.-próbált visszatartani
-Dehogynem!-vágtam rà makacsul.-Stefan fogd fel. Niall élete tőlen függ. Èn vagyok az egyetlen aki segíteni tud rajta és nem fogom hagyni , hogy meghaljon. Nem bírnám elviselni. Ès a tudatot sem, hogy segíthettem volna rajta, de nem tettem, mert te azt mondtad gyenge vagyok.-kiabáltam szinte zokogva
Kirántottam karomat övéi közül és berohantam a szobába ahol a barátom feküdt eszméletlenül. Mellé térdeltem és végigsimítottam arcàn.
-Meggyógyítalak.-suttogtam majd apró puszit adtam homlokára
-Ella ne csináld. Túl gyenge vagy ehez. Nem fogod fel mekkora kockázattal jár ez az egész?  Az életedbe is kerülhet.-próbált lebeszélni
-NEM ÈRDEKEL!-válaszoltam Niallre nézve
Stefan elszaladt az ajtóból. Fogalmam sincs hová de nem is érdekel.

Niall mellé állva próbáltam elezdeni a varázslatot. Nagyon félek ettől az egésztől. Félek újra varázsolni a történtek után. De Niallért vállalom. Legyőzöm a félelmem.
Az igére koncentrálva kezdtem el a varázslatot. Felé tartva kezemet álltam alig egy fél méterre az ágytól. Kezem egyre jobban izott és csillogott.

~Stefan~

Nem tudom megállítani. Nem hallgat rám. Nem fogja fel, hogy ez akár az életébe is kerülhet. Ha én nem a bátyja biztos le tudja állítani. Rohanok az emeletre.
-Harry a húgod megöli magát!-rontottam be a szobàba
Lefagyott egy pillanatra, ajd eltünt előlem. Lesiettem és is a szobába. Harry megdermedve állt a szoba  ajtajában ahonnan hatalmas fény szűrődött ki. Odaérve olyannak voltam szemtanúja amit még eddig én sem hittem el. Csak hallottam erről a meséről.
Ella egy hatalmas tűzgömbe burkolózva emelkedett a levegőbe. Szemei izzottak, mintha eltüntek volna íriszei és a többi. Haja vörös árnyalatot vett fel és a levegőben repdesett össze-vissza.
Látszott ahogy Niallbe visszatér az élet. Ez a ragyogás nagyjából egy peecig tarthatott. Utána a fén hványulni kezdett és pislákolni. Mintha kihunyni akarna. Ella már reszketett.
-Harry meghalhat!-mondtam kétségbeesetten
Ő megpróbálta megfogni , de a burok nem engedte , hogy a közelébe jussunk. Harry szüntelenül próbálta megfogni, de nem járt sikerrel. Niall riadtan ült fel, mint aki csak szimplán rosszat álmodott. Hírtelen kihunyt a fény és Ella leesett egyenesen bátyja ölébe. Eszméletlenül feküdt karjaiban. Mint egy bábu. Èleterőnek semmi jelét nem láttuk...

~Holiday

Köszönöm mindazoknak akik eddig olvasták a blogom. Az utóbbi akart lenni az évadzáró rész. Még szerettem volna hozni egyet, de sajnos ma már nem volt időm megírni. Holnap kora reggel elindulok Romániába és 2 hétig ott is leszek. nem tudok internet közelbe jutni sajnálatos módon, íyg most egy kis szünet lesz a blgban. Remélem midnenkinek tetszett az első évad! 

Love, Ella

~Nem veszíthetlek el!

-Ella mi a francért jöttél ide?-támadott le dühösen a bátyám
Chhh még ő a dühös. Nem én hazudoztam neki 17 éven keresztül. nem én titkoltam el alőle a valódi lényemet. nem én vertem át állandóan.
-Te mi a francért jöttél ide?!-kiáltotam vissza
-Otthon mindent megbeszélünk higgadtan!-ajánlotta fel, bár inkább parancsnak hangzott
Elviharzottam mellette az ajtó irányába , majd hazafelé vettem az utat.Síri csend telepedett rák miközben gyprsan lépdeltem az erdőben. Lasan a nap is felkelt. Csak az ágak reccsenése hallatszott olykor amikor ráléptem egyre. A levegőben szinte érezni lehett a feszültséget.Egy szó , egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Jobban is járt mindenki. Iszonyatosan dühös vagyok Harryre. Egy ilyen dolgot eltitkolni előlem. Ennyi , már a bátyám sem szeret. Azért titkolta el , hogy ne keljen ezzel is bajlódnia velem kapcsolatban. De ha majd eltűnök a láthatárról akkor nem lesz több gondja , se neki , sem a többieknek. Niallön valahogy segítenem kell, de azt még nem tudom hogyan. Majd beszélek Stefannal vagy nem tudom.... Jesszu ha tudnám , hogy most mi tévő legyek vagy mit mondjak bárkinek is?? Hogyan közöljem velük azt, hogy hazamegyek mert csak kolonc vagyok számukra?? Ennél tehetetlenebbnek még életemben nem éreztem magam és az a rossz érzésem , hogy ennek koránts sincs még vége. Erősnek kell lennem, de nem megy. Én ezt már nem bírom. Belefáradtam ebbe az egész életbe. Mindenkinek jobb lenne ha már nem élnék. Ha ott az erdőben inkább megöltek volna Codyék. Harrynek egy gonddal kevesebb lenne és a többiekről meg ne is beszéljünk. Még csak szomorúak sem lennének. Miért is lennének? Nem szeretnek. Egyikük sem. És nem is fognak. már lassan 2 hónapja , hogy itt vagyok ,de még hosszasan csak Niallel és talán még Zaynnel tudtam így beszélgetni. Teljesen egyedül voltam akkor is és most is.de nincs mit tenni. Nem tudnak tőlem megszabadúlni , de majd én segítek nekik!

Gondolkodásomból az ajtó csapódása zökkentett ki. Már itthon is vagyunk. Chh itthon? Egy nagy frászt! Teljesen idegen számomra ez a hely , ahogy a lakók is. Hírtelen a falhoz szorítva találtam magam , szemben az eddig bátyámnak mondott személlyel. Szeme vérvörösen izzott. Alig tudott magán uralkodni, de már nem is bántam volna ha megöl.

 Úgy sem hiányoznék senkinek. Rezzenéstelen arccal és kemény tekintettel néztük egymás szemét Harryvel. Arra eszméltünk fel, hogy Louis leszedi rólam Harryt, Liam pedig a csuklómat vizsgálja ami teljesen véraláfutásos lett a szorítástól. Pillantásunk azonban egy percre sem szakadt el egymástól.
-Mit mondott neked Salvatore?-kérdezte ridegen , rezzenéstelen arccal
-Azt amit meg kellett volna tudnom , már 17 évvel ezelőtt!-vágtam rá ahogyan ő
Megint nekem támadt volna , de Louis és Liam lefogták Zayn pedig mögém állt.
-Te ezt nem értheted.-próbált magyarázkodni miközben kiszabadította magát a fiúk szorításából
-Szóval tudtad!-bizonyosodtam meg róla-Te mindvégig tudtad!-kiabáltam már sírva
-Ella kérlek nyugodj meg.-próbált megölelni, de eltoltam magamtól
-Ne érj hozzám!-léptem hátrébb.-Már meg sem lepődöm.  Így mindent értek miért viselkedtél így velem az utóbbi időben.
-Semmi köze hozzá az utóbbi dolgokhoz.-próbálkozott ismét mentegetőzni
Megcsóváltam a fejem. Értette ebből, hogy nem számít már mit mond. Hátat fordítva nekik , bementem Niallhöz a vendégaszobába.

~Harry~

Stefant ezért kinyírom. Elmondta a húgomnak azt az egy dolgot amit soha az életben nem szándékoztunk tudtára adni.(Anne és Harry) Tudtam , hogy ez lesz ha megtudja. Azt gondolja most, hogy azért titkolóztam előtte, mert csak féltestvérek vagyunk. sajnos csak féltestvérek, de én mindig is édestestvéremnek tekintettem. Nála jobban senkit semm szerettem és féltettem még jobban. Minden okom megvolt, hogy eltitkoljam. Éppen a reakciója volt az amitől a legjobban féltem. Mindent, egyszerűen mindent elcsesztem amit csak lehetett vele kapcsolatban. Majdnem elveszítettem a fejemet amikor veszekedtünk. ha Louis nincs ott talán.....talán bántottam volna. Jobban kell uralkodnom magamon, ha vitázunk, de inkább bár ne vitáznánk. Nagyon fáj veszekedni is vele, és a szavak ereje is tőrként hasít a szívembe. Megmagyarázni sem tudok neki soha semmit, mert ugyan olyan makacs személyiség mint én. Ebben is hasonlítunk. Viszont azt be kell látnom, hogy tényleg nem kislány többé, hanem egy érett, gyönyörű, értelmes nő. Nem titkolhatok el többé semmit előle, bár ezek után kétlem, hogy valah még szóba áll velem. Persze a remény az mindig itt ül a szívemben. Igaz, hogy már nem dobog egy ideje a szeretet és törődés amit a húgom iránt érzek az sosem múlt el. Sőt csak felerősödött.  Lehet, hogy most nem áll szóba velem, de én attól ugyan úgy odafigyelek rá és védelmezem mindentől.Még ha ezt nem is akarja.

~Ella~

Halkan lépkedtem Niall mellé az ágyhoz. Szemei csukva voltak, de nem aludt. Leültem az ágy szélére, mire kinyitotta szemét. Tekintete csillogni kezdett amikor észrevett és tudatosult benne, hogy én vagyok az. Izzadt arcából elsimítottam egy kusza tincset. Aggodalmas pillantással nézett rám és fogta meg csuklómat. 

-M-mi t-történt?-kérdezte erőlködve 

Megfogtam a csuklómat eltakarva a véraláfutást , majd megráztam a fejem. A lepedőt kezdtem vizsgálgatni tekintetemmel, mert valahogy az most érdekesebbnek bizonyult. Niall ujjával felemlte államat, hogy szemembe nézhessen. Tekintete fájdalmat és szenvedést tükrözött még is aggodalmat is fedeztem fel benne. Iszonyatosan rossz ezt látni. Ahogyan napról napra romlik az állapota. Ahogyan szenved. 

-Mi a baj?-kérdezte erőtlen hangon

-Megtudtam egy olyan dolgot a multamból, ami teljesen megváltoztatja a nézőpontomat , de ez most nem lényeges. Hogy érzed magad?-tereltem a témát arcát simogatva

-Rosszul,de aggódom érted.-simított el egy tincset arcomból 

-Te aggósz értem? Ez inkább fordítva igaz. Miattam nem kell aggódnod.-puszíltam meg nedves homlokát

Mély , szaggatott levegőt vett, majd újta tekintetembe fúrta az övét. Látszik rajta a meggyötörtség és erőtlenség. El kell mennem Stefanhoz , hogy segítsen. Nem hagyhatom , hogy szenvedjen. Nem hagyhatom, hogy..... Nem ez nem fog megtörténni. Időben segítek rajta és minden olyan lesz mint régen volt. 

-Kicsim,  nem bírom már sokáig.-mondta ki elhaló hangon 

-Ne, kérlek ne mondd ezt Niall! Segítek rajtad , csak tarts ki egy kicsit. Ígérem meggyógyítalak, csak egy kicsit bírd még ki, könyörgöm....

Könnyeim égették az arcomat. Niall gyengéden letörölte a patakzó sós folyadékot ami az arcomat lepte el.

-Szeretlek.-suttogta erőtlenül, majd lehunyta szemeit.....