~Harag...

Zihálva kapkodtam a levegőt. Futottam míg össze nem estem. nem akartam, hogy bárki is utánam jöjjön. Nem vágytam senki társaságára. Csak is egymagam szerettem volna lenni. Elmélyedni a saját szenvedésemben és zokogni. Mikor lábaim már felmondták a szolgálatot lerogytam egy fa tövébe összegörnyedve. Alig kaptam levegőt, de már azt sem bántam volna, ha megfulladok. Szívemben mintha egy tört forgatnának szüntelenül. Könnyeim vízesésként ömlenek le arcomról...zokogásom betölthette az egész erdőt, de jelen pillanatban ez foglalkoztatott a legkevésbé. Hirtelen egy kéz fogta meg vállamat, minek hatására rémülten pillantottam fel.
-Mi történt?-törölte le gyengéden könnyeim Damon
-Niall...-szipogtam
Egy zsebkendőt előszedve törölgette arcomat, majd magához ölelt.
-Mit csinált?-kérdezte feszülten
-Szakítottunk...-mondtam ki nagy nehezen, majd folytattam-És most...egy szőke vámpírcsajjal smárolt a konyhában.-motyogtam mellkasába szorongatva pólóját
-Idővel elmúlik a fájdalom, hidd el.-puszilt hajamba nyugtatva
-Honnan veszed?-szipogtam szemébe nézve
-Segítek neked elfelejteni őt.-nézett szemembe
Gyengéden simított végig arcomon eltűrve egy zavaró hajtincset az útjából. Felkelt mellőlem a földről, majd kezemet megfogva segítette fel engem is. Tudta, hogy ezek után nem akarok hazamenni, így céltudatosan vette az irányt a saját házuk felé. Az alatt a 10 perc séta alatt is hatalmas csend uralkodott közöttünk. Még az erdő is olyan csendes volt.... Persze tudta, hogy semmi kedvem beszélgetni. Túl jól ismer Damon, ahhoz, hogy tudja, nem vagyok jól. Szinte jobban ismer, mint én saját magam. Megérkezve hozzájuk Stefan álla a padlót verte. Bátyja röviden kifejtette miért vagyok itt, majd a szobájába vezetett. Nem mintha nem tudtam volna az utat. Nagyon szeretem Damon hálókörletét. Ugyan sötét színű minden és antik bútorokkal van berendezve, még is számomra olyan hangulatos. Egy pillanatra nyomát vesztettem segítőmnek, de szerencsére újra feltűnt , kezében egy pohár vízzel. Átnyújtotta nekem, majd a szekrényében kezdett kutakodni. nagy érdeklődéssel figyeltem, miközben aprókat kortyoltam a hideg folyadékból.Megtalálta, amit keresett, majd mellém helyezte az ágyra.
-Ezt felveheted pizsamának, a fürdőt pedig tudod, hol találod.-simított végig arcomon
-Köszönöm.-helyeztem tenyerére sajátom
Apró mosoly kúszott arcára, majd magamra hagyott. Átbarangoltam a fürdőbe, majd megszabadulva koszos gönceimtől a zuhany alá álltam. Hagytam, hogy a jól eső forróság teljesen átjárja testem, minden egyes zugát. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy megszűnt a külvilág; hogy minden gondom eltűnt; hogy csak én voltam a földön... de a cudar valóság visszarántott álomvilágomból. Nem minden olyan, mint egy tündérmese. Hiába tűnik olyannak. Egy ideig álomvilágban élhetsz, de a felismerés tőrként hasít majd szívedbe és ezzel már nem fogod tudni felvenni a harcot. A földig tipor, bármennyire is küzdesz ellene! Amint "magamhoz tértem" ábrándozásomból elzártam a csapot, majd magamra terítettem egy törölközőt, megszabadítva bőröm a nedvességtől. Felvettem a fehérneműmet, majd rá a pólót, amit Damontől kaptam. Visszasétáltam a szobába, ahol már Damon várt kezében egy szendviccsel. Amint észrevett, tetőtől talpig végigmért tekintetével, mitől pírbe borult arcom.  Elhelyezkedtem mellé az ágyra kerülve tekintetét, mert még jobban elvörösödnék és azt nem szeretném.
-Jól áll a pólóm.-nézett szemembe igéző pillantásaival
-Köszönöm.-veszlődtem el gyönyörű szemeiben
Miután elfogyasztottam a szendvicsem, Damon levitte a tányért, míg én bebújtam a kényelmes ágyba, párnák közé süppedve. Mindennek Damon illata volt, mi kellemesen férfias és őrjítő hatással van rám. Imádom ezt az illatot. Megnyugtat. Lehunytam szemeim, kiélvezve a pillanatot, hogy teljesen körbevesz ez az imádott illat,s közben mélyeket lélegeztem. Kipattantak szemeim, mikor egy puha takaró simult rám. Nem azért, rémültem meg, mert nem esett jól, hanem mert váratlanul ért. Mikor kinyitottam szemeim észrevettem, hogy Damon már visszaért és az ágy szélén ülve figyel engem. ő takart be ily gondoskodóan. Tekintetünk összeakadt. Gyengéden simított végig arcomon, majd felém hajolt, alig pár centiméter távolságot hagyva köztünk.
-Örülök, hogy itt vagy .-suttogta gyengéd puszit hintve homlokomra.- Aludj jól.- nézett szemeimbe
Apró görbület  jelent meg arcomon mosoly formájában . Szívemet melegség öntötte el, cselekedetei és szavai befolyására. Lassan sétált az ajtóhoz, majd leoltotta a lámpát, s magamra hagyott, hogy pihenhessek.

*****

Mikor megébredtem lusta voltam kinyitni a szemem. Mikor sikerült rákényszeríteni magam , hogy kinyissam szemeim, egyúttal már meg is fordultam, azonban nem várt vendéggel találta szembe magam. Enyhe görbület jelent meg mindkettőnk ajkának sarkában, mosoly formájában. 

-Jó reggelt.- simított végig arcomon 

-Neked is.- motyogtam, majd újra becsuktam szemeim 

Jól esett elképzelni, ahogy megszűnik körülöttünk minden , és csak ketten vagyunk Damonnel. Olyan nyugodt volt minden. Semmi zaj, semmi fájdalom, semmi gondolkodás, csak cselekvés és élvezet. Közelebb kúsztam hozzá, kihasználva , hogy lustálkodhatok még. Erős karját derekamra helyezte még közelebb vonva magához. izmos felsőtestéhez simulva lélegeztem be őrjítő illatát. Ugyan nem beszélgettünk, de ez a csend, nem kínos csend volt. Szimplán csak jól esett így feküdni egymáshoz bújva. Azonban álomvilágunkat Stefan törte szét, pofon csapva a valóság rideg tudatával.

-Ella, keresni fognak.-mondta 

-Nem érdekel.-motyogtam Damon mellkasába

-Pedig kéne! Főleg a bátyád miatt! Tudod mennyire aggódik!.-húzta ki a függönyöket elrontva a hangulatot 

csak még jobban Dmon mellkasába fúrtam arcom, hogy minél kevesebb fény érje szememet. Damon csak gondoskodóan fejemre húzta a takarót, sötétet adva nekem. Háhá! Az én oldalamon !! egy prá percig még hagyott pihenni, majd megszólalt mély hangján.

-Az öcsének igaza van!.-mondta 

-Tudom.-bújtam ki a menedéket nyújtó takaró alól

-Veled megyek, ha szeretnéd.-simított ki egy kusza tincset arcomból 

-Örülnék neki.-mosolyodtam el halványan 

Imádom, hogy tudja mire van szükségem. Mindig mellettem áll, ha csak egy ölelésre vágyom, vagy csak egy barátra van szükségem, hogy megnyugtasson, hogy beszéljek valakivel, mielőtt bekattanok a magamba fojtott fájdalmaktól.

~Niall~

Egész éjjel szüntelenül kerestük Ellát, de nyomét sem leltük. Aggódom, mi lehet vele. Ha baja esett, azt nem élem túl!! Miattam rohant el, minden az én hibám. Nem akartam, hogy ez legyen , hogy lásson minket. De így alakult! Többé nem fogok miatta szenvedni! Tovább léptem! Nem csak ő az egyetlen gyönyörű lány a világon. És így kevésbé fáj a szakítás. A legjobb megoldás, ha levegőnek nézem és nem törődöm többé vele. Igen! Ez lesz! csak éren vissza épségben. És én is ússzam meg ép bőrrel, mert ha Harry megtudja, hogy miattam tűnt el, biztos hogy letépi  fejem!! Teljesen ki van akadva a húga miatt.És én is aggódom, de már annyira nem érdekel.... Talán igaza volt. Túl sokat küzdöttünk már kettőnkért és ahogy ő, már én is belefáradtam. Feladtam! Az élet legyőzött minket. Így is haldoklott a kapcsolatunk , de Zayn ezzel végleg megölte. A kötelék ellen pedig nem tehetek semmit. Én már nem harcolok. Szeretem, mindennél jobban , de már nem bírok küzdeni. Belefáradtam. Talán a sors sem akarja, hogy együtt legyünk. Tovább kell lépnünk és elfelejteni mindent ami az elmúlt másfél évben történt. Én már haladok. Tiphani teljesen megváltozott vámpírként. Sokkal harciasabb és vadabb, mi bevallom tetszik. Az ajtó hangja zökkentett vissza a valóvilágba. Felpattantam Tiphani mellől és a hang felé rohantam.
-Ella! Hol a francban voltál?!-rivalltam rá kissé aggódó hangnemben szemébe nézve
Erre megjelent mögötte az egyik Salvatore. Még hozzá pont a "jobbik".
-Mintha érdekelne!-vágta rá ridegen, majd kikerült és az emeltre indult, mögötte Salvatoreval...... 

~Kötelék

Nem tudtam felfogni Niall szavait. Nem akartam ennyiben hagyni. Nem akartam elfogadni, hogy vége. Hogy emiatt vége... Megpróbáltam utána menni de ahogy lemásztam az ágyról összeesetem. Lábaim felmondták a szolgálatot. Hirtelen két erős kar kapott el, hogy ne üssem meg magam. Először megijedtem, mert váratlanul ért, de utána megnyugodtam, mikor láttam, hogy Niall az. Gyengéden felemelt és visszahelyezett az ágyra, majd távozni készült.
-Várj! Ne menj el kérek....fogtam meg kezét
-Nincs miért itt maradnom.-húzta ki kezeit rabságomból, majd az ajtó felé indult
-Ezek szerint én nem számítok neked semmit?!- kérdeztem remegő hangon
Hirtelen előttem termet. Homlokunkat egymásnak támasztotta.
-Ha tudnád mennyire fontos vagy nekem.-mondta remegő hangon - De te már döntöttél és én ezt elfogadom.- húzódott el
-Nem döntöttem semmiben! Miről beszélsz?! Nem értelek!!-akadtam ki
-Mikor Zayn először megharapott kialakult köztetek egyfajta kötelék, és azzal, hogy megengedted neki azt, hogy igyon belőled végleg összekötötted vele magad! Ez ellen én nem tudok tenni semmit! Még a bevésődés sem ilyen erős, mert hiába mondod, hogy szeretsz, ha közben Zaynhez kötődsz...-mondta könnyeit törölgetve
Annyira összetört és meggyötört volt. Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna, de nem bírtam felállni sem. Legyengültem a vérveszteség miatt.
-Egyébként csinálj valamit a nyakaddal! A környék összes ragadozóját idevonzod!-mondta ridegen, majd eltűnt
Bármennyire is szerettem volna utána menni, nem voltam rá képes. A gyengeségem győzött és lassan leragasztotta szemhéjaim alvásra kényszerítve.

*****

Mikor megébredtem már sötét volt. Visszanyerve energiámat, kimásztam az ágyból , majd lassan leslattyogtam a lépcsőn. A srácok mind a nappaliban voltak. Ahogy leértem rám szegeződött tekintetük engem méregetve. Harry hirtelen előttem termett. Tekintete ideges volt. Szemei rubinvörösen csillogtak. Kezei ökölbe szorultak. Szinte éreztem a levegőben dühét...

-Ki volt?!-kérdezte feszülten 

Egy pillanatra Zaynre néztem, ki csak lehajtotta fejét szégyenkezve és várta, hogy Harry neki támadjon.

-Nem számít!-mondtam , majd a fürdőbe mentem

Harry azonban nem hagyta ennyiben. Utánam jött. Szorosan mögöttem állt és minden apró mozdulatom figyelemmel kísérte. Tekintete idegesen még is aggodalmasan vizslatta a harapást nyakamon. Közben mélyeket lélegzett. Persze, hiszen nincsenek hozzászokva az embervér szagához. Nehéz kontroll alatt tartania magát. Szinte már rutinos mozdulattal emeltem nyakamhoz kezem, hogy eltüntessem éktelenkedő sebemet. Tenyerem ismét csillogni kezdett, mi számomra gyönyörű látvány volt, azonban nem a várt hatást értem el. Gyógyulnia kellet volna a sebnek, de nem változott semmit eredeti állapotához képest. Ismételten próbálkoztam, de felesleges volt. Bátyám rémülten és értetlenül nézete a történteket, akár csak jómagam. Mi lehet az oka? Miért nem tudtam begyógyítani?! Én ugyan nem , de egy valaki biztosan tudja erre a választ! Az ajtó felé vettem az irányt.

-Hová mész?-állta utamat Harry idegesen 

-Stefánhoz.-kerültem 

Céltudatosan mentem előre mögöttem bátyámmal. Mikor megérkeztünk, benyitottam a házba. Amint beléptem előttem termett Damon. Tekintete fekete volt. Más ezt ijesztőnek találná, de én nem. Tudtam, hogy tőle nem kell félnem, mert bár sötét volt tekintete még is láttam benne valamit, ami megnyugvást nyújt számomra. És ez biztonság érzetet kelt bennem. Azonban Harry ezt nem így gondolta. Védelmezően húzott magához, szinte maga mögé bújtatva.

-Harry, semmi baj. Nem fog bántani.-nyugtattam meg aggódó testvéremet

Így kissé nyugodtabban állt el utamból.

-Már az erdőből lehetett érezni a vér szagot.-tűrte el nyakamtól a hajamat Damon. - Ki tette ezt?-kérdezte kissé feszülten 

Mintha neki is fájna az, ami velem történt.

-Nem számít.-válaszoltam- Stef itthon van?-tereltem a témát 

Elégedetlenül sóhajtott fejét csóválva. Tekintete rosszalló volt. Nem tetszett neki, hogy nem mondtam el. Hát sajnálom. Nem fogom beköpni Zaynt, mert nem az ő hibája és nem hagyom, hogy miattam bárki is szemrehányást tegyen neki. Damon felszaladt az emeletre, majd pillanatokon belűl vissza is tért hozzánk. Mögötte pedig megjelent Stefan a lépcsőn. Egyből észrevette sebemet. Kérdő tekintetei sújtottak le rám. 

-Nem tudom begyógyítani.-vágtam rá

Szólásra nyitotta száját de Harry beelőzte.

-Nem mondja el ki volt!-nézett rám szemrehányóan 

Csak úgy tettem mintha észre sem venném!
-Gyere velem.-mondta Stef, majd elindult az emeletre
A 2 srácot megkérte, hogy maradjanak kint, hagyjanak magunkra. Bementünk a szobájába. Bezárta az ajtót is, bár tudtuk nagyon jól mindketten, hogy hallanak mindent így is. Egy ajtó nekik nem okoz akadályt. Leültem az asztalához és figyeltem, amint valamit keresgél az egyik fiókjában. előszedett egy papírlapot és 2 tollat, majd elém helyezte leülve.

"Most haraptak meg először?"-írta le kérdését 

Okos! Így nem tudnak rájönni mit beszéltünk, hisz egyikünk fejébe sem látnak  bele, mivel varázslók vagyunk, és a papírt meg megsemmisítjük, amint végeztünk.

"Nem."-véstem papírra válaszom

"Ugyan az a vámpír tette, mint legelőször?"-kérdezett ismét

Csak bólintottam.

"Mikor legelőször megharap egy vámpír egy varázslót egyfajta kötelék jön létre köztük, de ez megszakítható, ha többet nem mélyeszti belé szemfogait. Azzal,hogy újra ivott belőled csak megerősítette ezt a bizonyos köteléket. Idővel begyógyul a seb, de a helye örökre ott marad amolyan jel ként. Mintha megjelölt volna".-fejtette ki részletesebben 

"De valahogy csak meg lehet szakítani a köteléket!!"-reménykedtem

"Sajnos nem tudom! Nem találkoztam még ilyen esettel ezelőtt, de ígérem utána járok!"-írta le 

Idegesen dobtam le az asztalra a tollat, majd arcomat dörzsölgettem. nem hiszem el! Niallnek igaza volt! A könnyek csípni kezdték szemeim, de nem engedhettem, hogy utat törjenek maguknak. Nem lehettem gyenge! 

-Bejöhettek.motyogtam tenyerembe a srácoknak szánva az üzenetet 

Tudtam, hogy úgy is hallják, hisz nyilvánvalóan hallgatóztak. Stef összegyűrte a papírt majd a kandallóban lobogó tűzcsóvák közé hajította, megsemmisítve mindazt amiről szó volt. egy biztos, ezért hálás vagyok neki. Harry látva kiborulásom, karjai közé zárt.Hajamba puszilt nyugtatva.

-Gondolom nem fogod elmondani.-motyogta 

Bólogattam egyetértően. Eszemben sincs neki elmondani! Akkora balhé lenne belőle, hogy még szerintem a vámpírtanács is hallaná. Megköszöntem mindent Damnnek és Stefannak, majd bátyámmal hazamentünk. Mikor hazaértem, nem törődtem senkivel sem. Egyenesen a fürdőbe mentem, előszedve az elsősegélydobozt. Kikerestem egy kis gézt, majd leragasztottam vele a sebet, hogy ne legyen ilyen szabadon. Mert hát nem túl biztonságos így 5 vámpírral egy házban. Ráengedtem a hajam, hogy kissé takarja legalább. Elindultam kifelé a fürdőből, mikor nekiütköztem valakinek. Amint felpillantottam szívembe nyilallt a fájdalom. ugyan akkor értetlen is volt számomra tette.
-Ne haragudj.-motyogtam a csempét bámulva
Óvatosan elsimította hajamat nyakamról, felfedve a gézt. Először megijedtem, hogy nem tudja kontrollálni magát, de felpillantva rá aggodalmat véltem felfedezni tekintetében. Már tudtam, hogy nincs mitől félnem. Nem tudna bántani, nem lenne rá képes.

-Mit mondott Salvatore?-kérdezte ridegen, még is mintha aggódna
-Honnan....? Harry!- döbbentem rá, hogy honnan tudja.- Idővel begyógyul.-mondtam majd újra a csempét néztem
-Jó éjt.-tűnt el hirtelen
-Jó éjt.-motyogtam magamnak
Tudtam, hogy úgy is hallja. Annyira fáj, hogy elveszítettem...., de már nem tudok mit tenni. Nem tudok többé küzdeni...Nincs értelme! nem tudok küzdeni a kötelék ellen sem, de nem is fogom hagyni, hogy ez bármin is változtasson! Nem érzek semmi érzelmi kötöttséget, hiába mondják. De talán még is az a legjobb, ha elkerülöm. A szobámba mentem, majd befeküdtem az ágyamba magamhoz szorítva egy párnát. Igen, küzdöttem a sírás ellen. Folyamatosan forgolódtam, próbáltam elaludni, de sehogy sem ment. Gyomrom jelezte, hogy enni kéne valamit. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt. Mikor leértem összeszorult a szívem. Bár ne mentem volna le inkább..... Iszonyatos volt végignézni, ahogy Niall a szőke vámpírcsajjal összetapadva matatnak egymás szájában. Összeszorult a torkom, nem kaptam levegőt. Pulzusom szinte a plafont verte. Várakozó könnyeim előtörtek, vízesésként szántva arcomat. Kirontottam az ajtón, berohanva az erdőbe... nem törődtem semmivel. Az sem érdekelt, hogy éjszaka van, tele veszélyesebbnél veszélyesebb lényekkel....

~Talán igazad volt....

Sziasztok! Tudom nagyon rég volt rész, és ez sem túl nagy szám, de ismét elkezdődött a suli a hajtás és egyedül nem bírom. nem szeretném abbahagyni épp ezért keresek társírót.. Ha valaki szeretne segíteni vagy tud olyan embert, aki szívesen írna , akkor szóljatok kérlek. Emellett megpróbálok minden héten hozni legalább egy részt... remélem elmondjátok véleményeteket ;) 
Puszi: Ella 

~1 hónappal később~

~Ella~

Szerencsére minden gondmentesen zajlott. Mikor megérkeztünk Londonba a srácok már vártak minket a reptéren. Nagyon örülök, hogy végleg ideköltözöm. Többé nem kell távol lennem sem a bátyámtól, sem Nialltől, sem a többiektől. Olyanok lettünk, mint egy nagy család. Liam úgy viselkedik, mintha ő lenne az apa, én pedig bevallom kicsit anyáskodó vagyok a többiekkel szemben. És igen vitázni is szoktunk Liammel, mint a rossz házasok. De persze utána csak nevetünk az egészen. Jelenleg a kanapén ülve nézünk egy filmet, mi a fiúk szerint horror de szerintem nem az. Valahogy már hozzászoktam az ijesztő dolgokhoz, hiszen a bátyám és a szerelmem is vámpír, sőt a srácok is mind azok. A legjobb barátaim (Damon és Stefan) szintén vámpírok. Én magam pedig varázsló vagyok. Nos igen. Miután véglegesen befejeztük a költözést Stefannel befejeztük a varázslóképzést Így már teljes körű varázslónak mondhatom magam. Nagyobb az erőm, mint valaha volt és rengeteg mindenre vagyok képes. Így már meg is tudom védeni magam, ha kell. De inkább ne kelljen. Annyi zűrön mentünk már keresztül és ez az elmúlt hónap pedig csendes volt. Nagyon is. De ennek csak örülünk.

Este elbúcsúztam Nialltől, majd aludni mentem, ugyan is ők elmennek éjszakára vadászni. Lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba és álomra hajtotta a fejem. Nem tudom mennyit aludhattam, de megébredtem egy érintésre.
-Zayn? -lepődtem meg
-Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.-simított végig arcomon
-Semmi baj.-mosolyodtam el, majd szememet dörzsölve felültem az ágyon. Te nem mentél!-kérdeztem 

-Nem. Maradtam, hogy vigyázzak rád!-mosolydott el

-Nem lesz bajod, hoy nem táplálkozol?-kérdeztem aggodalmasan 

-Ne aggódj miattam. Jól vagyok.-simogatta meg
Bebújt mellém a takaróm alá , majd átkarolva engem, a mellkasára húzott. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd újra lehunytam szemeimet, mert álmos voltam. És szép lassan így el is aludtam. Már csak reggel keltem fel, de Zayn már nem volt mellettem. Kiabálás zaja ütötte meg fülemet. A hang irányába siettem. Zayn és Niall veszekedtek. De nem értettem tisztán, hogy min. Mire a lépcsőhöz értem Niall elviharzott. Értetlenül baktattam le a lépcsőn. Bátyám boldogan köszöntött, majd karjaiba zárt szorosan hajamba puszilva.
-Jó reggelt.-köszöntöttek a többiek
-Nektek is.-mondtam.- Mi volt ez a kiabálás?-kérdeztem rá
-Zayn és Niall összekaptak.-mondta Louis
-Min?-értetlenkedtem
-Öömmm, Niall kiakadt, mikor tegnap hazaért és Zaynnel talált.-mondta Harry
-De hát csak aludtam! Nem értem ezen mit kell kiakadni!!-mentem ki a konyhába
Elkészítettem magamnak a reggelim, majd elfogyasztottam és rendet raktam magam után. Vártam, hogy Niall visszaérjen és beszélhessek vele. Felmentem a szobámba, majd az ágyra fekve vettem kezembe egy varázsigés könyvet, mit még Stef adott. Azt kezdtem el olvasgatni, hogy tanuljak pár új varázsigét. Inkább önvédelmes igéket olvasgattam. Nem sokkal később azt ajtóm kinyílt, majd Zayn lépett be rajta. Csak csendben ledőlt mellém az ágyra és nézte, hogy mit olvasgatok. Mikor meguntam letettem a könyvet és visszadőltem a fekete hajú srác mellé. Csak csendben feküdtünk és bámultuk a plafont. Zayn elkezdett köhögni. Szeme feketévé válozott. Szemfogai előtüremkedtek rejtekükből. Arca erekkel díszített lett.

-Hey mi a baj?-kérdeztem rémülten, mikor már nem köhögött

-Csak nem ettem és a szervezetem így reagál.-magyarázta

-Akkor igyál belőlem,hisz miattam nem mentél tegnap.-mondtam 

-Mi!? Normális vagy?!-patt-pattant fel mellőlem .- A múltkor is majdnem megöltelek!!-akadt ki

-Akkor nem voltál önmagad!- közeledtem hozzá míg a falnak nem dőlt 

-Most sem vagyok az....-mondta halkan 

-Hogy érted ezt?-értetlenkedtem

-Olyasmit akarok, amit nem lehet. És olyasmit csináltam, mivel aláírtam a saját fejemre kitűzött vérdíjat.-nézett a szemembe

Értetlen tekintetem látva hirtelen fordított helyzetünkön és a falnak döltve nézett rám. Alig pár centiméter távolság tátongott közöttünk. Szinte éreztem ajkai érintését. Tekintete ében fekete színben pompázott. Még is látszott benne a vágy, a félelem, a kéj, a szenvedély....

-Beleszerettem a legjobb haverom barátnőjébe...-motyogta

Ledöbbentem. Most vagy Eleanorról van szó vagy rólam. De inkább az utolsó, hisz utálják egymást. Úristen! De hogyan? Hisz már megtörtént a bevésődés Niall és köztem. Vele nem lehet!! Talán csak, most ezt érzi és pár nap múlva majd megváltozik... Ismét köhögni kezdett. Kezdte elveszíteni önkontrollját. Arcát megfogva magam felé irányítottam tekintetét. 

-Zayn ! Innod kell!-könyörögtem neki 

Nem fogom végignézni, ahogy meghal miattam! Nem hagyom! 

-Nem fogok tudni leállni értsd meg!-szorított a falnak 

-Bízom benned!-néztem szemébe 

Lassan nyakamhoz hajolt. Ajkai gyengéden érintették a puha bőrt. Lágy puszit hintett, majd nagyot sóhajtott.

-Sajnálom.-suttogta 

Gyengéden mélyesztette belém szemfogait. Fájt, de tűrhető volt. Szemeimet behunytam. Zayn átölelte derekamat teljesen magához szorítva. De gyengéd és óvatos volt, nehogy összezúzzon. Valahol még élveztem is... Érződött ahogy visszanyeri erejét, én pedig egyre gyengültem. Egy pillanatra megállt, kihúzta szemfogait nyakamból. Azt hittem ennyi volt. Hogy tényleg ilyen jó önkotrollja van, de tévedtem! Ismét nyakamba mélyesztette fogait. Még jobban magához ölelt. Egye jobban gyengültem. Minden egyes korttyal csak gyengébb lettem. Szinte már csak ő tartott. Megpróbáltam eltolni, de nem ment.

-Zayn!-szóltam neki erőtlenül, de csak mohóbban itta vörös véremet

Az ajtó hirtelen kivágódott. Zaynt lerántotta rólam megmentőm, majd torkánál fogva a földre vágta. Lábam nem bírták tartani testem súlyát. Szolgálatot felmonva rogytam a padlóra. Kezeimmel támaszkodtam. Láttam, amint Zayn a padlón fekve tűri, ahogy Niall behúz neki.

-Niall, hagyd! Nem az ő hibája.-mondtam erőtlenül,

-Dehogy nem!-válaszolta vicsoríta 

Szemfogai ijesztően virítottak ajkai közt. Gyönyörű égszínkék szemei, most sötéten világítottak, mint egy háborgó tenger...

-Én mondtam neki, hogy igyon belőlem...-motyogtam erőlködve 

Niall hirtelen ledermedt. Zayn az alkalmat kihasználva eltűnt. Niall maga elé bámult mozdulatalnul. Mintha egy világ omlott volna össze benne. Nem értem őt. Hirtelen eltünt. Azt hittem, hogy csak úgy itthagyott. Fel akartam állni a földről, de nem sikerült. Két kar emelt fel,majd az ágyra helyezett. Niall!! Visszajött. Egy nedves ronggyal kezdte el tisztogatni nyakamat. Arcát erek díszítették. Persze,  neki sem könnyű tartóztatnia magát, hisz ő a legfiatalabb. Tekintete ugyan sötét volt, még is tökéletesen látszottak előtörni készülő könyei. Rosszul éreztem agam a történtek miatt. Pedig szerintem nincs rá okom. Nem értem miért van ennyire kiakadva. Én mondtam, hogy igyon, mert miattam került ilyen rossz állapotba és szerettem volna segíteni neki. Nem tudom most mit csinálak. Nem merek hozzán szólni. Szerintem haragszik rám és nem lenne jó, ha mégjobban felidegesíteném. De muszáj megbeszélnem vele ezt. Nem akarom emiatt elveszíteni.

-Niall én....

-Ne magyarázkodj!- szakított félbe.

Befejezte nyakam tisztogatását és elvitte a véres anyagot. Mikor visszatért csak az ajtóig jött már. Nagyon nem tetszett ez nekem. Rosszat sejtet. 

-Talán igazad volt. Nekünk már nincs közös jövőnk....-mondta ki remegő hangon, majd eltűnt

~Old friend

 Sziasztok! Tudom rengeteget késtem, de hazajöttem Romániába és minden nap próbákra kellett járjak ugyan is 20.-án koncertezek, és 18.-án pedig énekversenyen vettem részt, ahol egyébként második lettem. Akit érdekelt az megtekintheti ezt ITT.
A részről pedig csak annyit, hogy most többre nem tellett tőlem sajnálom. Igyekszem hamarabb hozni a következőt és jobbra írni. 
Puszi: Ella

~Ella~

Az utat nagyrészt átaludtam Niall vállán. Mikor megérkeztünk finoman felébresztettek, majd álmosan kimásztam az autóból. Niall érdeklődve pillantott körbe, mert még nem járt itt. Harryvel kiszedtük a csomagokat az autóból, majd bevittük a házba. Egyből a szobámba szaladtam, megnézni változott-e valamit. Meg kicsit talán honvágyam is volt. Egyből az ágyra vetettem magam. Alig fél percen belül Niall már is mellettem volt. Magához ölelt, közben érdeklődve nézett körbe. A tekintete megakadt egy tárgyon, ami a falon lógott. Felkelt az ágyról, majd odament, hogy közelebbről szemügyre vegye a fényképet.Homlokomra csaptam, mikor leesett nekem is, hogy mi van a fényképen. Az előző barátom és én, amint eléggé össze vagyunk tapadva. Hátulról megöleltem Niallt, majd arcomat hátára simítottam. Kezemet megfogva óvatosan húzott előre, majd helyet cseréltünk és most ő ölelt hátulról.
-Miért szakítottatok?-kérdezte
-Elmúlt a szerelem.-rántottam vállat hanyagul
-Csak úgy?-nevetett halkan
-Nem. Kezdtünk elhidegülni és akkor megbeszéltük, hogy ennek már nincs értelme és barátok maradtunk. Ennyi.-hadartam el
-Értem.-puszilta meg nyakamat
-Pakoljunk össze gyorsan és hátha lesz még időnk sétálni egyet.-dobtam fel az ötletet
-Rendben.-mosolygott rám

Siettünk, hogy tudjunk egy kicsit kettesben lenni.  Szerencsére ez meg is valósult Hamarabb végeztünk mint hittük. Kezünket összekulcsolva indultunk neki. Körbevezettem az egész városon, madj egy hangulatos parkban leültünk és beszélgettünk. Neki dőltem így ő át tudott karolni. Hajamba puszilt, majd fejét rám hajtva élveztük a pillanatot. Egészen addig míg meg nem szólított engem valaki.  Érdeklődve fordultam a hang irányába, majd a mosolyom egy pillanatra lefagyott arcomról.
-Ryan? -lepődtem meg

-Szia.-húzta széles mosolyra száját
Felkeltem a padról, hogy tudjon leülni, azonban meglepődtem, mivel megölelt köszöntésképp. Visszaöleltem, majd leültem vissza és ő is helyet foglalt mellettem. Niall ugyan úgy átkarolt és magához húzott még jobban. Nyilván felismerte a fényképről.
-És mi járatban vagy erre? Végre hazajössz?-kérdezte Ryan reményteljesen
-Nem gazán.-mondtam
-Hozzánk költözik Londonba.-mondta Niall büszkén
-Mi?!-vágta rá - Ezt nem mondhatod komolyan!- idegeskedett
-Pedig de!-mondta Niall
-Ki a franc vagy te?-állt fel dühösen Ryan
-A barátja, aki mindjárt lecsillapít téged!-állt el Niall is
Egymással szemben álltak! Alig pár centi választotta el őket és szüntelen néztek farkas szemet! Nem tetszik ez nekem! Főleg Niall, mert kezd elváltozni a szeme színe. Közéjük furakodtam Niallel szembe állva. Szemébe néztem, majd mikor észrevett lenyugodott kicsit.
-Menjünk?-kérdeztem Niallt
Nem szólt semmit, csak bólintott és szorosan összekulcsolta ujjainkat.
-Majd beszélünk.-mondta Ryan
-Erre ne fogadj!.-mondta Niall
Elmosolyodtam rajta. Olyan aranyos mikor féltékeny. Imádom. Nagyon meglepődtem mikor megláttam Ryant. nem hittem, összefutok vele. Sőt még reménykedtem is benne, hogy nem látom, de sajnos nem így lett. Olyan furcsa volt ezúttal. Mintha megváltozott volna! Nem tudom, hogy miben, mert nem külsőre. De éreztem a jelenlétén,valami furcsát. Valami sötétet és ez nem tetszik! Ezért is mondtam Niallnek, hogy inkább jöjjünk, no meg azért, mert nem akartam, hogy összebalhézzanak. Még a végén Niall széttépte volna. És ezt nem akartam.

~Ryan~

Miután kiderítettem amit kellet autóba pattantam. Bevallom jó volt újra látni Ellát. Vissza fogom szerezni! Most, hogy tudom hova költözik minden simán fog menni! Főleg, hogy a bátyám tagja a főtanácsnak. Autóba is pattantam és útnak indultam, hogy még előttük odaérjek.....

~~~~~

-Mit szeretnél.-kérdezte a fővámpír
-Csatlakozni!-mondtam határozottan
-Azt rögtön gondoltam.-nevetett
Majd idehívatta a bátyámat. Persze ő tudta miért akarok csatlakozni, hisz belelát bárki elméjébe és tudja mit miért tesznek. Szerencsére a főnök beleegyezett. Természetesen előtte meg kellet küzdenem egy vámpírral, hogy lássa könyörtelen vagyok-e. Igen! Az vagyok! És miért teszem mindezt?! Bosszúból! Csúnyán ejtett a csaj és ezt nem hagyom ennyiben! Meg fogja bánni! Ezt garantálom! A próbán helytálltam így már én is tagja vagyok a tanácsnak, a bátyám mellett... A tervembe is beavattam őket és ami meglepett, hogy még segítenek is....Miden be van biztosítva...

~My brother!

Kirohantam  a nagyteremből! Nem tudom hová, csak valami azt súgta, hogy ebbe az irányba kell haladnom. Megéreztem, hogy merre van az a terem. A két srác berúgta az ajtót,én pedig beléptem rajta. 2 vámpír fogta le Harry karjait, míg egy harmadik a fejét fogta.....

-Engedjétek el!-kiáltottam
Felém kapták fejüket, majd az egyik nekem akart támadni, de Damon ebben megakadályozta. A másik is próbálkozott, azt pedig Niall intézte. A harmadik megindult felém, de nem érkezett el hozzám ugyan is karomat felé nyújtottam védőburkot képezve magam köré. Szakadatlan próbált áttörni a burkon de nem sikerült neki. Hirtelen eltüntettem a burkot , majd megragadtam nyakát. Szorítottam, így nem is tudott ellenkezni. Folyamatosan gyengült, míg nem összeesett. Niall felé pillantva láttam, hogy vesztésre áll így segítségére siettem. Egy energia gömbbel szedtem le barátomról, majd megragadtam a nyakát és ugyan úgy számoltam le vele is , mint az előbbivel. Én csak erősödtem tőle. Úgy tűnik, hogy elszívom az energiáját. Damonnek is segítettem, bár annyira nem kellett. Földre terítette egyedül, majd mikor az felugrott és neki akart támadni egyenesen karjaimba lökte. Ő sem járt jobban! Eszméletlenül landolt a márványon. Pacsiztunk egyet Damonnel, aztán meghallottam Harry nyöszörgését. Megpillantva őt , felé indultam , ugyan is az egyik vámpírban még maradt egy kis fölös energia. Mivel gyenge volt így fojtogatni próbálta még gyengébb testvéremet, ki nem tudott védekezni. Ahogy odaértem hozzájuk egy erőteljes rúgással eltüntettem a közeléből a mocsadékot!
-Hagyd békén a bátyámat!-mondtam a féreg vámpírnak
-E-Ella.-szólt erőtlenül testvérem
-Harry!-eszméltem fel
Felsegítettem a földről és szorosan megöleltem.Nagyon meglepődött így hezitált, de utána magához szorított. Nagyot sóhajtott.
-Végre visszakaptalak.-suttogta erőtlenül
-Ne hidd, hogy elfelejtettem.-húzódtam el.-Csak mert megmentettelek. De a bátyám vagy így is úgy is és szeretlek.-öleltem újra magamhoz
-Én is szeretlek, és bármit amit eddig tettem azt csak is érted tettem. Ezt meg kell értened!-simogatta hajamat
Érzetem, ahogy mélyen beszippantja illatomat, majd követve példáját én is így cselekedtem. Jól esett újra érezni , hogy velem van. És bevallom hiányzott a bátyám. Nem volt ki szétválasszon minket Niallel.
-Basszus anya otthon van és mindjárt virrad!-pánikoltam be
-Nyugi Kicsim időben hazaérünk.-mondta Harry nyugtatva engem

Kint elbúcsúztam Damontől és megköszöntem neki a segítséget. Harry hirtelen felkapott a hátára. Először meglepődtem, de aztán leesett, hogy így jutunk haza pillanatok alatt. Szerencsére hamar visszanyeret élet erejét. Szorosan átöleltem nyakánál, arcára puszit adva. Elmosolyodott, majd Niallre pillantva nekiiramodtak mindketten. Pillanatok alatt hazaértünk, de még nem akartam lemászni Harry hátáról. Niall derekamnál fogva próbált meg leszedni, de lábaimat összekulcsoltam bátyám csípője körül így nem sikerült neki
-Hagyd haver, hadd csimpaszkodjon még a kis majom.-mondta mosolyogva Harry
Enyhén tarkón csaptam bátyámat!
-Ki kérem magamnak, én egy cuki kiscica vagyok! Nem holmi bolhás majom!-vágtam be a durcit
-Nem, mert ez én hercegnőm vagy.-puszilt arcon barátom
-Te pedig az én szőke hercegem.-csókoltam meg
-Oké tudom, hogy szeretitek egymást és cukik vagytok meg minden, de lehetne, hogy ezt ne az én hátamon csináljátok? -szakított félbe minket bátyám
-Én is szeretlek.-pusziltam arcon Harryt
-Én is téged.-lépett be a házba velem a hátán
A többiek meglepődve néztek minket. Louis végül leszedett bátyám hátáról és a kanapéra lökött! A többiek mind mellém ültek és beszélgettünk. Egy idő után elálmosodtam így végigfeküdtem a srácokon és pillanatok alatt el is aludtam. Nem tudom meddig aludhattam, de Niall simogatására ébredtem. Már csak ő volt velem a kanapén ölében tartva fejemet.  Észre véve, hogy ébren vagyok édesen megpuszilta fejemet. Feltápászkodtam, majd jó reggelt csókot adtam neki, majd felkeltem a kanapéról. Felmentem a szobába egy törölközőért és egy új ruháért. Utána a fürdőbe vonultam lezuhanyozni. Ezzel végezve felfrissülten és normális kinézettel csatlakoztam a konyhában ülőkhöz. Megreggeliztem én is, majd Niall segítségével elmosogattam. Niallel kiültünk az udvarra beszélgetni. A hinta ágyon ültünk, mikor anya felénk közeledett.
-Kicsim holnap megyünk vissza Holmes Chapelbe.-mondta mosolyogva
-Mi?!-rémültem meg.- De azt mondtad ide költözhetek.-kezdtem volna vitázni
-Igen, de a többi cuccodat is el kell hozni.-nevetett fel ijedtségemen
Hatalmas kő esett le a szívemről. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd visszadőltem Niall mellkasára. Komolyan megijedtem, hogy anya meggondolta magát.
-Na jó,hagylak titeket, hogy kettesben legyetek.-simogatott meg engem , majd magunkra hagyott
Niall elkezdett nevetni rajtam, hogy hogy megijedtem.
-Ne nevess na!-csaptam hasára mosolyogva
-Jól van na , tudod , hogy szeretlek.-puszilt meg
-Tudom.-vigyorogtam rá
Nem sokkal később bementünk filmet nézni, mihez a többiek is csatlakoztak anya kivételével, mert ő pakolt. Én majd este fogok. A nap folyamán semmi különlegeset nem csináltunk csak pihentünk. Egyetlen szokatlan dolog csak az volt, hogy Stef átjött érdeklődni , hogy mi volt. De megnyugtattam, hogy minden rendben volt és nem történt semmi különösebb baj. Szólt, hogy hamarosan be kéne fejeznünk véglegesen a képzést, mert már a végén járunk így is csak elég rég varázsoltam utoljára és fel kell eleveníteni mindent. Persze Harry nem örült neki, ahogy Niall sem, de ez ellen nem tehetnek semmit. Amit muszáj, azt muszáj. És az igazat megvallva kezd tetszeni ez a varázslósdi. Úgy érzem, hogy van hatalmam és megtudom védeni magamat és ez az érzés felülmúlhatatlan. Semmihez sem hasonlítható. Persze azt is mondtam, hogy csak akkor tudjuk folytatni, mi után visszatértem Holmes Chapelből. Este elmentünk zuhanyozni, majd Niallel elkezdtünk pakolni, ugyan is ő is jön velem.  Nélküle egy lépést sem teszek. És persze nem is engedni, hogy egyedül menjek. Mikor végeztünk a pakolással bemásztunk az ágyba és összebújva hajtottuk álomra fejünket. Vagy is csak én. Ő nem alszik.

*****

Reggel puszikkal ébresztett. Szemeimet kinyitva az ő szempárjával találkoztam. Egyből mosoly kúszott arcomra.Apró csókkal köszöntött.

-Jó reggel kicsim.-suttogta 

-Neked is.-öleltem meg 

Elvégeztem a szokásos reggeli teendőket, majd megreggeliztem és Niall lehozta a csomagokat. Csengő zavarta meg kapkodásunkat.Az ajtóhoz szaladtam, hogy kinyissam. Azonban meglepődtem vendégünk láttán.

-Azt hitted, hogy búcsú nélkül leléphetsz.-ölelt meg Damon 

Nagyon meglepett de örültem is neki. 

-Nem szándékoztam lelépni, csak elhozom a többi cuccom , ugyan is ideköltözöm.-tudattam vele 

Niall megköszörülte torkát jelezve , hogy ő is itt van. Gondoltam, hogy ez nem fog neki tetszeni. Nem értem miért nem bírja Damont, pedig és nagyon bírom. Velem jó fej és rengeteg segített már nekem. Kiszabadulva Damon karjaiból Niall egyből magához húzott. Derekam mentén szorosan ölelt magához jelezve Damon felé, hogy hozzá tartozom. Imádom mikor féltékeny. Damon reakciója egy szemforgatás volt egy vigyor kíséretében.

-Majd találkozunk.-köszönt el , majd elment 

-Szia.-köszöntem utána 

Kicsit haragszom Niallre.Szó szerint lekoptatta Damont és ennek nem örülök. Nagyon jó barátom és nem szeretném, ha haragban lennénk. Kissé már fárasztó Niall folytonos féltékenykedése. Anya zavarta meg gondolataimat.

-Indulhatunk?-kérdezte boldogan 

-Igen.-mondtam

Kibontakozva Niall karjaiból megfogtam pár cuccomat és kivittem az autóig. Harry beindította a motort és útnak is indultunk Homes Chapelbe.....

Sziasztok, tudom megint kicsit sokára érkezett rész, de itt van. Szeretném ha elmondanátok a véleményeteket az új fejlécről és a részről is ;) 

Puszi: ~Ella

~Látomás

Édesanyám azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi, igaz haza jössz vele?-kérdezte reménykedve
Lopva a konyha felé pillantottam, ahol Niall lefagyva figyelt minket. Ijedt volt válaszomtól, miben még magam sem voltam biztos. Anya tekintete pedig reménnyel teli volt. hatalmasat sóhajtottam.
-Szeretnék itt maradni a asrácokkal.-mondtam ki döntésem remélve, nem bántom meg
-Biztos vagy benne?-kérdezte nyomatékosításként
-Teljesen.-pillantottam Niallre, kinek mosolya szinte körbeért arcán
-Rendben, ha a srácok is szeretnék, de ezt meg kell beszéljem velük is.-indult a konyha felé.-Fiúk, mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy Ella itt marad veletek?-kérdezte meg őket
Mintha nem hallották volna eddig.
-Szuper lenne.-ölelt meg Louis
-A mi kishúgunk is.-karolt át Liam is
-Pontosan!-helyeselt Zayn is
-Nekem azért nem.-helyezte derekamra karját Niall.-Sokkal több annál.-puszilta meg nyakam
Beleborzongtam. Imádom.
-Végül is , nem lehet a húgod egyben a barátnőd is.-nevettem
-Na jó, ha ennyire szeretitek egymást legyen. Maradhatsz!-mondta ki végszavát anya .- És vigyázzatok rá! Kislányom te pedig ne vessz össze minden apróságon a bátyáddal.-"javasolta"
Szememet megforgatva indultam el nappaliba.Hirtelen valaki felkapott és megpörgetett.
-Végre újra együtt lehetünk.-eresztett le maga elé barátom
Ajkaink összepréseltük egy pillanatra, majd csak egymást csodáltuk.
-Az enyém vagy végre.-suttogta orromat bökdösve sajátjával
-Csak a tiéd.-csókoltam meg
Majd szorosan megöleltük egymást.
-Istenem de édesek vagytok.-csapta össze tenyerét anya
-Köszönjük Mrs.Styles.-mondta Niall
Niall megpuszilta homlokom, majd összekulcsolta ujjainkat és letelepedtünk a kanapéra.

*****

Esteanyát bevezettem a saját szobámba, hisz úgy is mindig Niallel alszok, így nekem nincs rá szükségem. Körbe vezettem a házban is, és megmutattam neki mindent, hogy hol van . Ezt követően elment zuhanyozni. Közben én meg lenyúltam az egyik kedvenc pólómat Niall cuccai közül, majd a lenti fürdőbe zárkóztam be. Megengedtem egy kádnyi forró vizet, majd belemerültem. Nyugtató volt és baromi jól esett. Mi után kellőképpen megtisztítottam magam, felvettem a pizsim, majd szobám felé vettem az irányt ugyan is , anya, már biztosan végzett. Jó éjszakát kívántam neki, majd hagytam, hadd pihenjen. Megérzéseimre hivatkozva a konyhában kezdtem barátom fellelését. ÉS persze pontos is volt a megérzésem. Mind ott voltak. Kicsit csendre intettem őket, ugyan is fent valaki próbálna aludni. Niall az ölébe húzott, így kénytelen voltam ott helyet foglalni. Na nem mintha ellenvetésem lett volna. Nem is volt semmi gond míg nem egy rossz érzés kerítette hatalmába, mintha valami baj lenne, pedig nincs! Egy bögréért nyúltam, hogy igyak egy kis vizet, mikor bevillant előttem valami kép. Amolyan látomásszerűen. De ez szörnyű volt. Harry fejét letépte egy vámpír, és nem akármilyen vámpír hanem a főtanács vezetője! Mikor a kép eltűnt előlem, rettegés és remegés lett úrrá egész testemen. Átéreztem, amit Harry. Az asztalra meredtem kezemben a bögrével, mi történetesen Harryé.
-Ella mi történt? Mi volt ez?-faggatott Zayn aggódó pillantásokkal sújtva
-Micsoda?-értetlenkedtem
-A szemed egy pillanatra teljesen kifehéredett és izzott.-mondta Liam rémülten
-Hiszen te reszketsz! Mi a baj?-ölelt szorosabban Niall
Ekkor bizonyosodtam meg erről, mi is volt pontosan.
-Látomásom volt.....azt hiszem.-meredtem magam elé
-Mi volt benne?-kérdezte Louis
-H-Harryt megölte a tanács vezetője.-dadogtam remegve
Oly mértékben féltem, még is nem értem miért. Hisz ez csak egy látomás volt. Talán nem is igaz. Mindannyian ledöbbentek. Felrohantam a szobámba felöltözni normális ruhába. Persze Niall egyből utánam jött.
-Hová készülsz?-kérdezte rémülten
-Beszélnem kell Stefannel!-adtam az egyszerű választ
Ujjainkat szorosan kulcsolta össze, hogy jelezze, mellettem van. Magamhoz öleltem, hogy megnyugvást leljek karjaiban.
-Még mindig remegsz.-állapította meg rosszallóan
-Nem számít!-húzódtam el
Elindultam lefelé a lépcsőn, de kezét egy pillanatra sem engedtem el. A fiúk értetlenül néztek, de Niall gyorsan elmagyarázta, hogy Stefanhöz megyünk. Szaladtunk végig, úgy siettünk.Ennek eredménye volt , hogy lihegve ugyan, de hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Csengettem, majd idegesen vártam, hogy valaki nyisson már ajtót.
-Ella, de jó látni , hogy újra életerős vagy.-ölelt meg szorosan Damon
Persze ezt Niall nem nézte jó szemmel és , amint elengedett Damon, Niall magához húzott vissza.
-Köszönöm Damon. Stefan itthon van?-kérdeztem
-Igen, szólok neki.-invitált beljebb minket.- Öcskös told ide a formás kis segged!-kiáltott fel az emeletre
Ezt más helyzetben viccesnek találtam volna, de jelen esetben csak a stressz és a félelem játszik szerepet nálam.
-Nyugodj meg, nem lesz semmi baj!-suttogta Niall, majd megpuszilt
Persze ezt jelzés ként is szánta Damonnek. Ismerem már ennyire. De még is annyira örülök, hogy itt van velem. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Becsavarodnék az biztos. Nem egyszer segített már át nehéz helyzeteken Niall és mindig mellettem volt, bármi is történt. tudom, hogy rá mindig számíthatok, és a többiekre is. Ők a második családom.
-Ella, hát te?-lepődött meg Stefan
Szorosan megölelt, mit viszonoztam.
-Igazából történt valami. volt egy látomás szerű valamim.-magyaráztam.- Mit tudsz róla?-faggattam
Igazából még számomra is zavaros ez az egész, de Stef biztosan tud róla valamit.
-Mi volt? Vagy hogyan történt?-kérdezte
-Megfogta a bátyja bögréjét, majd a szeme kifehéredett és amikor visszanyerte eredeti zöld színét, remegni kezdett és rémült lett.-mondta Niall helyettem
-Értem, nos ez tényleg látomás volt, de Ella ne kapj frászt! Bármi is láttál, az nem feltétlenül történik meg. Mások szándékait és terveit látod, nem azt ami történni fog. Ez vagy így alakul vagy nem, de tudsz rajta változtatni, ez a lényege!-magyarázta
-Nagyon remélem, hogy nem fog megvalósulni, mert ajánlom, hogy bárki is letépje a bátyám fejét!-könnyesedett szemem
-Hol történt ez?-kérdezte Stef
-A főtanács aulájában.-mondtam
-Bassza meg! Segítenünk kell, de nem mehetünk be! Damon neked kell menned!-fordult bátyja felé
Ő csak fancsali képet vágott, hogy semmi kedve. Gondoltam, hogy Stefan kérésére nem fog segíteni.
-Damon, kérlek.-léptem közelebb hozzá szemébe nézve
-Csak is miattad.-helyezte egyik tenyerét arcomra
tudtam, hogy ez Niallnek nem fog tetszeni, de ha így rá tudom venni , akkor muszáj.
-Nem indulhatnánk?!-kérdezte barátom idegesen
Damon levette kezét arcomról, de tekintetét egy pillanatra sem szakította el enyémtől, majd kikerült és elindult. Rosszul éreztem magam az előbbi miatt. Tekintetemmel a csempét vizslattam. Nem mertem Niall szemébe nézni. Közelebb lépett hozzám államat megemelve, kényszerítve hogy szemébe nézzek.
-Sajnálom.-néztem kék íriszeibe
-Nem haragszom.-ölelt magához
-Azt hittem siettek.-zavart meg minket Damon
Ez furcsa. Damont miért zavarja ez? Niall összekulcsolta ujjainkat, majd követtük Damont.

Az épület látványa felidézte bennem az emlékeket, ami még jobban rám hozta a frászt. A hideg is kirázott ettől a helytől, és persze ezt Niall is észlelte.
-Nyugodj meg Kicsim, minden rendben lesz!-suttogta fülembe Niall
Damon félig oldalra fordította fejét, minket figyelve, majd vissza előre. Amint beléptünk az épületbe egy hangos ordítás csapta meg fülünket. Ijedten néztem Niallre könnyes tekintetemmel. Mi van ha ez Harry volt?! Nem! Nem lehetett ő! Nem eshet baja! Azt nem bírnám ki! Lehet, hogy haragszom rá de akkor is......a bátyám, aki mindig szeretett és védett! Nem hagyhatom hogy meghaljon! A terembe belépve dejavu érzés kerített hatalmába. A "főnök" észrevéve engem kaján vigyorra húzta száját, majd előttem termett. Niall szorosabban fogta kezem és Damon is szorosan mellém állt.
-Ááá de jó újra látni Drágám. Gondolom értesültél a bátyád ajánlatáról.-vigyorgott idegesítően
Legszívesebben jól képen töröltem volna, hogy tűnjön el az az idegesítő vigyor a pofájáról, csak hogy ezzel alá írnám a saját halálos ítéletemet és a srácokét is, mert tuti, hogy nem hagynák, hogy hozzám érjenek! De Nem hagyhatom, hogy miatta haljanak meg! Nem tehetem kockára a biztonságukat!
-Milyen ajánlatáról?-kérdeztem erősnek mutatva magam
-Meg akarja öletni magát, mert a húgocskája inkább látná holtan, mint élve!-mondta gúnyosan
ÚRISTEN! Nem! Nem öletheti meg magát! Szükségem van rá! Ő a bátyám, nem veszíthetem el!
-Hol van most?!-kérdeztem ridegen
-A kivégző terembe.-vigyorgott győztesen
Kirohantam a nagyteremből. Nem tudom hová, csak valami azt súgta, hogy ebbe az irányba kell haladnom. megéreztem, hogy merre van az a terem.  A 2 srác berúgta az ajtót, én pedig beléptem rajta. 2 vámpír lefogta a karját, míg egy harmadik fejét fogta.....

~Maradj velem

Tudom iszonyat régen volt már új rész, de ígérem a nyár kezdetével igyekszem gyakrabban hozni. Remélem azért még maradt pár olvasó. 

Puszi:~Ellaxoxo

Az én én könnyeim is utat törtek maguknak szavai hatására. Szorosan öleltem magamhoz.Nem tudtam visszatartani könnyeimet. Niall szaggatottan vette a levegőt, de már kezdett megnyugodni. Hátamat simogatva puszilta meg fejem. Az én lélegzetem is kezdett a helyére állni lassan. Viszonoztam gesztusát mellkasát megpuszilva, de nem szándékoztam elengedni.
-Az életemnél is jobban szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! Csak most kaptalak vissza! Könyörgöm, mondd , hogy itt maradsz, hogy velem maradsz!-győzködött tovább
-Mindennél jobban szeretlek én is, de nem tudom mit tegyek.Annyit küzdöttünk már kettőnkért és mindig valami vagy valaki közénk állt.-bontakoztam ki karjai közül
-Csak megpróbál, de sosem sikerül, mert a szerelmünk mindennék erősebb! Együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.-fogta meg kezeimet győzködve
-Nem tudom Niall. Időre van szükségem.-hajtottam le a fejem
Államat megemelte , majd homlokát az enyémnek támasztotta. Hezitált. Nem mert megcsókolni. Félt, hogy visszautasítanám. El akart húzódni, de én nem akartam. Ajkainkat puhán préseltük össze. Karjaival derekamat átfonva húzott ölébe. Kezemmel automatikusan túrtam hajába. Hiányzott. Végre újra az enyémnek éreztem. Talán igaza van és újra boldogok lehetünk együtt. Levegőhiány vetett véget szenvedélyes pillanatunknak. Felállt a földről engem magával emelve, így az ölében kötöttem ki. Elmosolyodtam ezen. Olyan édes volt. Fejemet reflexből fúrtam nyakába belélegezve szédítő illatát. Majd mikor elhajoltam már a szobájában voltunk. Óvatosan lehelyezett az ágyra, majd miután betakart el akart menni.
-Maradj, kérlek!-fogtam meg kezét
-Rendben.-bújt hozzám boldog mosollyal
Olyan édes ilyenkor. Végigsimított arcomon, majd megpuszilta homlokomat.Szorosan bújtam mellkasához lágy puszit hintve rá. Nem tudom mi tévő legyek. Nem érzem magam idevalónak. Ráadásul Harry is rátesz egy lapáttal, mert soha többé nem akarom látni sem, már pedig ez elég nehéz, így , hogy egy házban lakunk.Azt is képtelen felfogni, hogy nem vagy kíváncsi a magyarázkodásaira! Elbaszta , de nagyon! Elárult és ezt nem igen tudja helyrehozni! Hisz ismer! Kész, fogadja el! Ő csinálta ezt magának, hát viselje a következményeit! És persze megint ott vagyok, hogy emiatt tiszta idege vagyok!
-Kicsim, mi a baj?-kérdezte aggódóan Niall
Szuper, ennyire nyilvánvaló!
-Semmi, csak eszembe jutott valami.-nyugtattam meg
-De mi volt az, hogy ennyire ideges lettél.-aggodalmaskodott tovább
-Harrytől!-mondtam komoran
-Mi történt köztetek, hogy ennyire haragszol rá?-faggatott tovább
Nagyot sóhajtottam. Nem tudom, hogy mondjam-e el? Végül is valakinek csak ki kell öntsem a szívem, mert felrobbanok a végén, és hát ki lenne erre alkalmasabb, mint Niall? Senki. Belekezdtem az egésze. Pontról pontra elmagyaráztam mindent ami történt, Ő pedig figyelmesen és döbbenten hallgatott végig.
-Figyelj Kicsim, meg tudlak érteni, de szerintem egy kicsit túlreagálod. Csak a te érdekedben nem mondta el, mert tudta, hogy így fogsz reagálni. Pontosan ezt akarta elkerülni. Jó tudom, hogy kiborultál, de gondolj bele. Min változtatott volna, ha a legelejétől tudnád? Semmin. Most sem kéne változtasson a kapcsolatotokon. Ő tudta, de neki nem számított semmit. Ugyan úgy szeretett és óvott és most is ugyan úgy szeret. Neked sem kéne számítson semmit! Emlékszel mennyire féltett tőlem? Szerinted azért csinálta mert nem szeret téged?-fejezte be monológját
Miért így fogja fel?! Nem igaz! Az én szemszögemből, már nem így látná! Dühösen bontakoztam ki karja alól felülve az ágyon!
-De Niall nem érted  lényegét! hazudott nekem! Mindvégig hazudott és nem ez volt már a legelső alkalom! ezzel végleg betelt a pohár! Egész életemben megvezette és ráadásul ezt is Stefantól kellett megtudnom! Még csak nem is akarta elmondani! Hagyta volna, hogy hazugságban éljek mindvégig!-borultam ki
-Pontosan ezért nem akarta tudtodra adni, mert tudta, hogy így fogadnád!  Tisztában volt ezzel! -kezei közé zárta arcom.-Nem akart elveszíteni téged! És én sem szeretnélek!-döntötte homlokát enyémhez
Még mindig habozott. Bátortalan volt.Ujjaimmal tincsit szántottam bátorításképp. Lágyan érintette össze ajkainkat, majd hosszas csókot haygott számon.
-Ne utáld azért, mert szeret.-suttogta, még mindig győzködve
Szemeimet forgatva tápászkodtam fel mellőle, majd kiléptem az ajtón. Niall értetlenül nézett rám, majd követett.
-Hová mész?-tapadt hátamhoz, derekamnál magához ölelve
Fejét nyakamhoz hajtotta. Félt.Félt, hogy elmenni készültem.hogy képes lennék hátat fordítani mindennek ,ami itt történt. Hasamon pihenő kezére csúsztattam sajátom, majd szembe fordultam vele. Enyhe mosoly kúszott arcomra, rémült még is csillogó tekintetét megpillantva.
-Ne aggódj, csak a konyhába megyek.-csókoltam meg mosolyogva
Nagyot sóhajtott kifejezve megkönnyebbülését.Szorosan magához ölelt.
-Nagyon szeretlek.-suttogta, majd nyakamba puszilt
-Én is nagyon szeretlek..suttogtam szintén nyakát puszilva
Ez a gyenge pontja , mint nekem , é ezt előszeretettel felhasználjuk. Ujjainkat elválaszthatatlanul kulcsoltuk össze, majd lementünk a konyhába. Az órára pillantva láttam , hogy hajnali 4 óra van. Nemsokára pirkad. Gyorsan összedobtam magamnak valami kaját, miközben Niall egy percre sem engedett ki védelmező öleléséből. Na nem mintha bántam volna. Újra az enyémnek éreztem. Nem sokkal később a srácok is megérkeztem, egy személ kivételével. Persze ez Niallnek is feltűnt.
-Srácok, Harry hol van?-kérdezte
-Nem tudjuk.-vont vállat Louis
letelepedtünk mind a kanapéra és a TV-t kezdtük bámulni, bár inkább beszélgettünk. Nem sok mindenre emlékszem ezek után, ugyan is elaludtam barátom karjaiban.

*****

Mikor megébredtem egyedül voltam Niall szobájában. Álmosan dörzsölgettem meg szemeimet, majd nehezen, de kikászálódva az ágyból lementem a konyhába a többiekhez. Ahogy leléptem a lépcsőről valaki felkapott és megölelve pörgetett.

-Szép napot Hercegnő.-becézgetett Zayn 

Elnevettem magam tettein és az új becenevemen is. 

-Köszönöm, de kérlek tegyél le.-nevettem megölelve 

Niall torkát köszörülve adta tudtunkra jelenlétét. Tudtam, hogy nem tetszik neki az, hogy ilyen jóba vagyunk Zaynnel. Ezért is szóltam Zaynnek, hogy tegyen le. Eleget téve kérésemnek Zayn lassan engedett le öléből, majd utoljára megölelve elengedett. Mikor eltávolodtam tőle, akkor vettem észre, hogy farkasszemet néz a 2 srác. Nem tetszett ez nekem, ezért próbálkoztam ezt megtörni. Niall is szorosan megöletem, de tervem nem vállt be. Egy pillanatra sem vették le tekintetüket egymásról. Gyilkolni tudták volna egymást tekintetükkel. Niall hajamba puszilt, majd derekamra csúsztatva kezét kísért be a konyhába. Megreggeliztem, majd barátom közölte tervét, miszerint elmegyünk sétálni kettesben. Ennek nagyon örültem. Végre kettesben leszünk egy kicsit.

Romantikus volt ez az egész. Még sötétben is kint sétáltunk és csodáltuk a város fényeit. Gyönyörű volt és bevallom, kezdem megkedvelni ezt a helyet. Kér, hogy csak így a végére. Visszaérve az egész házban sötétség uralkodott, ami furcsa volt, ugyan is tegnap voltak mind vadászni. Niall udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd beléptem a házba. Amint ez megtörtént a villany felkapcsolódott, majd egyszerre felkiáltottak.

-Boldog szülinapot!!-hangzott el

Úristen! Ez nekem szembe sem jutott, de úgy tűnik nekik igen. Jesszus! Döbbenetemben megpillantottam anyát! (?!) Hogy kerül ide? Egyből hozzá rohantam és nyakába ugrottam. 

-Felnőtt az én kislányom is. Milyen gyönyörű nő lett belőled.-mért végig dicsérve 

-Az biztos.-lépett mellém Zayn átkarolva a többiek kíséretében 

Innen gondoltam, hogy pillanatokon belül megjelenik Niall is mellettünk. És ahogy gondoltam mellettem is termett. derekamat körbefonta karjával, eltávolítva Zayntől, majd hajamba puszilt. Anya pedig sunyin vigyorgott rám 

-Jaj srácok nagyon köszönöm. Olyan cukik vagytok.-öleltem meg őket sorra 

-Ne nekünk köszönd, a bátyád szervezte.-mondta Niall

Na ez betalált! Ha ezzel akarja elérni, hogy megbocsájtsak neki, közlöm, hogy nem fog sikerülni! Inkább tereltem a témát.

-Anya , ők itt Zayn , Liam, Louis és a barátom Niall.-mutattam eb neki sorra barátaimat

-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem a híres kis bagázsotokat, már nagyon sokat hallottam rólatok.-mondta anya

*****

 Egész este mulattunk. Harry viszont nem volt sehol. Gondolom nem akart itt lenni. De nem is bánom annyira, de talán el tudtam volna viselni. De legalább anya így közelebbről is megismerte a srácokat. A fiúk bevonultak a konyhába mind, így ketten maradtunk anyával. Azonban váratlan kérdéssel fordult felém.
-Kicsi , igaz haza jössz velem?-kérdezte reménykedve .......